Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben

A Turul Szövetség, a két világháború közötti időszak legerősebb társadalmi- és egyetemi szervezeteként jelentős befolyással rendelkezett a korszak közgondolkodására, és szolid érdekérvényesítő képessége folytán – különösen Gömbös Gyula és Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt – bizonyos fokig alakította a politikai döntéseket is.

Források

1.  

Memorandum a Turul Szövetség propaganda akciójáról

1936. július 10.

 

TURUL SZÖVETSÉG

1936. évi

PROPAGANDA AKCIÓJA

 

Központi iroda:

Budapest, IV. [V.] Petőfi S. u. 9.

Telefon: 893-60.

MEMORANDUM

A Turul Szövetség 1936. évi

propaganda akciója ügyében.

 

A Turul Szövetség a múlt évi nagyjelentőségű Magyar Egészség Hetének folytatásaképpen az 1936. évben két nagyjelentőségű propagandaakció megvalósítását vette tervbe, s azokhoz megnyerte az összes illetékes helyek legteljesebb támogatását:

I. A Magyar Egészség Vonatát indítja ez évi augusztus 15-én útnak, mely az első magyar vonatkiállítás keretében a magyar egészség problémáit közvetlenül a vidék lakosságához viszi el.

Részleteit a mellékelt

tartalmazza.

Itt csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy ez a kiterjesztett értelemben vett egészségügyi vonat-kiállítás magában foglalja

az egészségügyi intézmények

az egészségügyi ipar

az egészségügyi kereskedelem

reprezentatív, nívós, művészi bemutatója mellett

a népegészségügyi tudomány újszerű riportját

a maga meggyőző adataival és megoldásai formáival.

A Magyar Egészség Vonata nem foglalkozik az árusítással, de 60 állomás helyével kiválóan alkalmas, olcsóságánál, újszerűségénél fogva is, a komoly reklámértéket jelentő kereskedelmi és ipari propagandára.

Olcsóságának jellemzésére csak azt említjük meg, hogy a cca. 60 állomáson való bemutatás állomásonként és négyzetméterenként 9,35 P[engő]be, a 106 kiállítási napot figyelembe véve egy-egy napra négyszögméterenként mindössze 4,85 P-be kerül s ezért adjuk a propagandán felül a 2767 kilométeres vontatást, a kiállítási terület teljes építkezését, oldalfal és mennyezet kiképzéssel (esetleg üvegezett kirakatokkal), teljes elektromos berendezéssel, áramszolgáltatással, színes világítással stb. Hozzátesszük még, hogy Budapesten a Szent István-hét forgalmában 8 napos bemutatója lesz a vonatnak. Ezek a helydíjárak a szokásos áraknak alig egynegyedét teszik ki.

Egyébként a vonat-kiállítás teljes reprezentatív jellegét a rendelkezésre álló kevés hely s a magas nemzeti és erkölcsi célok is előírják.

II. Az ősszel rendezendő Magyar Föld Hete és a Turul Szövetség másik nagy propaganda akciója, melyet szeptember 26 és október 5 között rendezünk meg. Ennek keretében az Országos Mezőgazdasági Kamarával karöltve megrendezzük:

az Őszi Termény és Exportkiállítást és a Magyar Föld és Népe kiállítást, mely utóbbi

a népegészségügy

a néptáplálkozás

a szociális vonatkozások

és gazdasági problémák

tudományos és művészi riportját vetíti a szemlélő elé, és nívójával, hatásában felül fogja múlni a múlt évi kiállításunkat.

Egészen újszerű fénypropagandánk első nagyszabású magyar kezdeményezés lesz, mely a kiállításon résztvevő vállalatok számára a modern reklám minden előnyét biztosítja.

A tavalyi siker után a magyar közvélemény máris várakozással tekint ez évi rendezésünk elé és a kiállítás látogatottságát biztosítja az e célra engedélyezett félárú vasúti jegy.

Az Őszi Termény és Export kiállítás magában foglalja a magyar föld terményeinek összes

termelési

feldolgozási és

értékesítési vonatkozásait.

Ehhez képest nem maradhat el onnan az ezekben résztvevő

ipar és

kereskedelem

egyetlen reprezentáns vállalata sem, annyival is inkább, mert

a külföldiek látogatására

az export és

propagandalehetőségekre

a legnagyobb súlyt helyezzük, és mindent elkövetünk a tömegsiker biztosítására is.

Ebben a két propaganda akciónkban kérjük a szakmai érdek-képviseletek megértését, támogatását és a reprezentatív részvételét, külön hangsúlyozván, hogy szigorú elvünk értelmében a két akció közül csak az egyikre kérjük egy-egy vállalat bekapcsolódását, nehogy bárkit is két helyen terheljünk meg.

Az erre vonatkozó elhatároló terveinket az egyes érdekképviseletekkel külön részletesen fogjuk közölni.

Közelebbről az a kérésünk, hogy az egyes érdekképviseletek - méltányolván kitűzött nagy nemzeti céljainkat s a közre hasznos munkásságunkat - a hozzájuk tartozó számba vehető vállalatokat külön-külön szakmai értekezletre összehívni s azon bennünket teljes súllyal támogatni és sikerünket biztosítani szíveskedjenek.

Ezeken az értekezleteken terjesztjük elő az egyes szakmákat érintő részletterveinket.

A Turul Szövetség hatalmas munkát vállalt, s ezt csak teljes sikerrel lehet megoldanunk. Ehhez kérünk megértést az összes érdekeltségek részéről, melyek bizonyára méltányolják azt, hogy akcióink a magyar egészség mellett forgalmat, a gazdasági élet minden vonatkozását vannak hivatva eredményesen szolgálni.

Budapest, 1936. július 10.

TURUL SZÖVETSÉG

A MAGYAR EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI

BAJTÁRSI EGYESÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJA

 

[Dérczy Ferenc szignó]                                                         [Dr. Végváry József szignó]

orsz. vezér                                                                             fővezér,

országgyűlési képviselő.

 

Jelzet: MOL K 148 934. cs. 17. t. 3055. sz. Turul Szövetség Magyar Nép Hete, 7-10.

  

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő