Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján

Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz

„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”

Források  

Kondacs Pál szarvasi középparaszt panasza kulákká minősítése és a vele szembeni jogtalan adókövetelések miatt

a.

Kondacs Pál levele Nagy Imre miniszterelnöknek

Szarvas, 1953. december 15.

Tisztelt Miniszter Elnök Elvtárs!

Azzal a kéréssel fordulok a Miniszter elvtárshoz, hogy kérésemet meghallgassa, és kivizsgálni szíveskedjék.

Engem Kondacs Pál Szarvas T[anya] III. 260. sz. alati lakost a Tanács 1952 évben kuláknak minősített, holot az ideig egy talpalatnyi földem sem volt. Apámnak és Anyámnak együt 30 Kth. földjük volt. Apám 1951-ben halt el. A fent írt földből Apám még életében 17 Kth. térítés nélkül felajánlott [az államnak], amit el is fogadtak. Erről a végzés kezünkbe van. 1952-ben örököltem 4 Kth. 800 négyszögöl földet, K. [Kulák] betűvel együtt, hol ott a K-betű engem nem illet, de hogy a K-betűt rám tudják tenni, a húgom Hanó Pálné 4 Kth. 800 négyszögöl földjét és Anyám 6 Kth. 989 négyszögöl földjével az enyémhez csatolták. A síma könyvet bevonták és K-betűst adtak azzal, hogy a K-betűt letagadtam, holot az jogszabály ellenes volt, a beadásnak és az adónak mindig eleget tettem. De mihelyt kifizettem az adót, újabb és újabb adó emeléssel jött a Tanács. Amikor annak is eleget tettem kértem a pénzügyi hatóságot, hogy állítsák ki, hogy mivel tartozom az adóba. Két ló után adóztam, és csak egy lovam volt. Időközben a czukor, ami jött a czukor gyártól nem kaptam kézhez, de sem a nyugtát sem vételjegyet nem kaptam. 1953. I. hó 31-én a Bem tszcs. elvitte húgom Hanó Pálné szénáját és kukorica szárát, az én adómba holot az adóval túlfizetésben voltam. Így takarmány híja miatt gyengeségtől borjúja elpusztult, a tehenet meg kénytelen volt eladni. Emiatt kénytelen volt a Minisztériumba írni, és [a] kivizsgálás szerint rendezve találták az adót és a beadást is. Tovább intézkedés nem történt. Még megjegyezni kívánom, hogy az előkészített kukorica darát a beadásra szánt hízótól be kellett szállítani, 101 kg volt zsákkal együtt, és nyoma sehol nincs, sem a darának, sem a zsákoknak.

1953. I. hó 7-én az Állami gazdaság megvásárolt tőlem szalmát 1272 forintért. 1953. III. 26-án adóba irányították. 1953. IV. 1-én kint a tanyán megjelent [a] végrehajtó 3830 forint bírság címén, erre 1500 forintot fizettem, de a nyugtát Kondacs Pálné T. III. 260. szám alatti lakos címén állította ki, pedig nekem feleségem nincs. A kiszabott kártérítést megfellebbeztem. A fellebbezésemre 100/1953. iktató szám alatt fellebbezésemnek helyet adott, és a bírságot törlésbe hozta.

Mivel a bírság összegéből 2772 forintot már kifizettem, az összeget kértem az egyik ösmerősöm adókártyájába való átutalását. Mivel szóbelileg kaptam értesítést, hogy ilyen átutalásnak helye nincs, szíveskedjék a bírság címén befizetett 2772 forint összeget, mint jogtalan befizetést, nekem visszafizettetni.

Hazafias üdvözlettel
Kondacs Pál
Szarvas, 1953. XII. 15.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Nagy alakú kockás füzetlapra kézzel, tintával írt levél.

b.

A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Kondacs Pál panaszának kivizsgálására utasítja

Budapest, 1954. január 21.

819/1954.
[195]4. január 21.

Járási Tanács Elnökének
Szarvas

Mellékelten megküldjük Kondacs Pál szarvasi lakos Minisztertanács Elnökéhez írt panaszbeadványát, megvizsgálás és esetleges intézkedés megtétele végett.

Kérjük az Elvtársat, hogy tett intézkedésükről március 9-ig küldjenek értesítést, a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.

1 db. melléklet

Elvtársi üdvözlettel:

(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.

c.

A járási tanács vb. levele Kondacs Pálhoz, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban

Szarvas, 1954. február 15.

Kondacs Pál részére
Szarvas
T: III. ker. 260.

A Minisztertanács Titkárságához küldött panaszával kapcsolatban értesítem, hogy a birtokív tanúsága szerint szüleinek földterülete nem nyert szétosztást a családtagok között. Így tehát 16 kh. 214 négyszögöl földterület után van adóztatva.

A 101 kg. tengeridara árát, valamint a zsákot a községi tanács 1953. december 24-én Címnek átadta. A szolnoki Cukorgyár 1953. december 13-án a letiltott cukor árát 1091,72 Ft-ot és 53,37 Ft-ot a pénzügyi osztályhoz átutalta, s ezen összegek elszámolást is nyertek. Cím terhére 3830 Ft terménybírság lett megállapítva, erre az állami gazdaság által átutalt, valamint Cím által befizetett összegből 1850 Ft tőkére, 942 Ft kamatra lett elszámolva.

Cím használatában 2 db ló van, azonban az egyik Hanó Pálné nevén van nyilvántartva. Hanó Pálné a ló után esedékes jövedelmi adót ki is fizette 1952. évben.

A Bem tszcs. által átvett széna és tengeriszár áráról felvilágosítást adni nem tudunk, mert ez az összeg nem érkezett be a pénzügyi osztályhoz.

Végül közlöm, hogy Cím számláján 1976 Ft. túlfizetés van nyilvántartva, melyet azonban kifizetni nem tudunk, hanem azt Cím folyó évi adójába fogjuk átszámolni.

Szarvas, 1954. február 15.

[Olvashatatlan aláírás]
vb. elnök

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata. A keltezés alatt kézzel, tintával írva: „Irattárba 1954. V. 7."

d.

A szarvasi járás tanácselnökének jelentése a miniszterelnök titkárságának Kondacs Pál panaszának kivizsgálásáról

Szarvas, 1954. február 15.

Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, Szarvas.
138-48/1954. ikt. szám

Tárgy: Kondacs Pál szarvasi lakos panasza.
Hiv. sz.: 819/1954.
Melléklet: 2 db.

Minisztertanács Titkársága
Budapest

Fenti számra hivatkozással jelentem, hogy tárgyban nevezett panaszát kivizsgáltam, és az alábbiakat állapítottam meg:

Kondacs Pál 1951. évben 32 kh 1442 négyszögöl 544,71 kor. kat. tiszta jövedelmű ingatlanon gazdálkodott. Felajánlás folytán 1952. évben panaszosnak, illetve Kondacs Pál (nős Szekera Judittal) Szarvasi T. III. 260. sz. alatti lakosnak a 2414 birtokív tanúsága szerint 16 kh. 214 négyszögöl 222,59 ar[any] kor[ona] kat[aszteri] jövedelmű ingatlana volt, ezen az ingatlanon panaszos, mint a tulajdonos fia, szüleivel együtt gazdálkodott, miután nevezett szüleivel közös háztartásban él. Kondacs Pál földterülete a családtagok között megosztva nem volt.

Jelentem továbbá, hogy panaszos a 101 kg tengeridara árát, valamint a zsákot 1953. december 24-én a községi tanácstól megkapta. A szolnoki Cukorgyár 1953. december 13-án panaszos számlájára, adótartozásának rendezése végett, a letiltott cukor árát, 1091,72 és 53,37 Ft-ot, átutalta, s ezek az összegek elszámolást is nyertek. Panaszos terhére 3830 Ft terménybírság lett megállapítva, erre az állami gazdaság által átutalt, valamint panaszos által befizetett összegből 1830 Ft tőkére, 942 Ft kamatra lett elszámolva.

Nevezett használatában nem egy, hanem két db. ló volt, csak a másik ló Hanó Pálné nevén volt nyilvántartva. Hanó Pálné, panaszos számlájára, az ő lova után esedékes jövedelmi adót ki is fizette 1952. évben.

A Bem tszcs. által átvett széna és tengeriszár áráról felvilágosítást adni nem tudunk, mert ez az összeg a járási tanács pénzügyi osztályához nem érkezett meg.

Végül jelentem, hogy panaszos számláján 1976 Ft. túlfizetés van nyilvántartva.

Szarvas, 1954. február 15.

Hegedüs Pál
VB elnök

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Írógéppel írt tisztázat, a vb-elnök saját kezű aláírásával.

Ezen a napon történt október 08.

1902

Átadják a Steindl Imre által tervezett Országházat.Tovább

1912

Az I. Balkán-háború kezdete: Montenegró hadba lép az Oszmán Birodalom ellen.Tovább

1939

II. világháború: a Német Birodalom bekebelezi Nyugat-Lengyelországot.Tovább

1940

Német csapatok vonulnak be Romániába.Tovább

1944

Molotov szovjet külügyminiszter – a nyugati nagyhatalmak egyetértésével – Moszkvában átadja az előzetes fegyverszüneti feltételeket a...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő