Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább
Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján
Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz
„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”
Források
Kondacs Pál szarvasi középparaszt panasza kulákká minősítése és a vele szembeni jogtalan adókövetelések miatt
a.
Kondacs Pál levele Nagy Imre miniszterelnöknek
Szarvas, 1953. december 15.
Tisztelt Miniszter Elnök Elvtárs!
Azzal a kéréssel fordulok a Miniszter elvtárshoz, hogy kérésemet meghallgassa, és kivizsgálni szíveskedjék.
Engem Kondacs Pál Szarvas T[anya] III. 260. sz. alati lakost a Tanács 1952 évben kuláknak minősített, holot az ideig egy talpalatnyi földem sem volt. Apámnak és Anyámnak együt 30 Kth. földjük volt. Apám 1951-ben halt el. A fent írt földből Apám még életében 17 Kth. térítés nélkül felajánlott [az államnak], amit el is fogadtak. Erről a végzés kezünkbe van. 1952-ben örököltem 4 Kth. 800 négyszögöl földet, K. [Kulák] betűvel együtt, hol ott a K-betű engem nem illet, de hogy a K-betűt rám tudják tenni, a húgom Hanó Pálné 4 Kth. 800 négyszögöl földjét és Anyám 6 Kth. 989 négyszögöl földjével az enyémhez csatolták. A síma könyvet bevonták és K-betűst adtak azzal, hogy a K-betűt letagadtam, holot az jogszabály ellenes volt, a beadásnak és az adónak mindig eleget tettem. De mihelyt kifizettem az adót, újabb és újabb adó emeléssel jött a Tanács. Amikor annak is eleget tettem kértem a pénzügyi hatóságot, hogy állítsák ki, hogy mivel tartozom az adóba. Két ló után adóztam, és csak egy lovam volt. Időközben a czukor, ami jött a czukor gyártól nem kaptam kézhez, de sem a nyugtát sem vételjegyet nem kaptam. 1953. I. hó 31-én a Bem tszcs. elvitte húgom Hanó Pálné szénáját és kukorica szárát, az én adómba holot az adóval túlfizetésben voltam. Így takarmány híja miatt gyengeségtől borjúja elpusztult, a tehenet meg kénytelen volt eladni. Emiatt kénytelen volt a Minisztériumba írni, és [a] kivizsgálás szerint rendezve találták az adót és a beadást is. Tovább intézkedés nem történt. Még megjegyezni kívánom, hogy az előkészített kukorica darát a beadásra szánt hízótól be kellett szállítani, 101 kg volt zsákkal együtt, és nyoma sehol nincs, sem a darának, sem a zsákoknak.
1953. I. hó 7-én az Állami gazdaság megvásárolt tőlem szalmát 1272 forintért. 1953. III. 26-án adóba irányították. 1953. IV. 1-én kint a tanyán megjelent [a] végrehajtó 3830 forint bírság címén, erre 1500 forintot fizettem, de a nyugtát Kondacs Pálné T. III. 260. szám alatti lakos címén állította ki, pedig nekem feleségem nincs. A kiszabott kártérítést megfellebbeztem. A fellebbezésemre 100/1953. iktató szám alatt fellebbezésemnek helyet adott, és a bírságot törlésbe hozta.
Mivel a bírság összegéből 2772 forintot már kifizettem, az összeget kértem az egyik ösmerősöm adókártyájába való átutalását. Mivel szóbelileg kaptam értesítést, hogy ilyen átutalásnak helye nincs, szíveskedjék a bírság címén befizetett 2772 forint összeget, mint jogtalan befizetést, nekem visszafizettetni.
Hazafias üdvözlettel
Kondacs Pál
Szarvas, 1953. XII. 15.
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Nagy alakú kockás füzetlapra kézzel, tintával írt levél.
b.
A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Kondacs Pál panaszának kivizsgálására utasítja
Budapest, 1954. január 21.
819/1954.
[195]4. január 21.
Járási Tanács Elnökének
Szarvas
Mellékelten megküldjük Kondacs Pál szarvasi lakos Minisztertanács Elnökéhez írt panaszbeadványát, megvizsgálás és esetleges intézkedés megtétele végett.
Kérjük az Elvtársat, hogy tett intézkedésükről március 9-ig küldjenek értesítést, a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.
1 db. melléklet
Elvtársi üdvözlettel:
(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.
c.
A járási tanács vb. levele Kondacs Pálhoz, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban
Szarvas, 1954. február 15.
Kondacs Pál részére
Szarvas
T: III. ker. 260.
A Minisztertanács Titkárságához küldött panaszával kapcsolatban értesítem, hogy a birtokív tanúsága szerint szüleinek földterülete nem nyert szétosztást a családtagok között. Így tehát 16 kh. 214 négyszögöl földterület után van adóztatva.
A 101 kg. tengeridara árát, valamint a zsákot a községi tanács 1953. december 24-én Címnek átadta. A szolnoki Cukorgyár 1953. december 13-án a letiltott cukor árát 1091,72 Ft-ot és 53,37 Ft-ot a pénzügyi osztályhoz átutalta, s ezen összegek elszámolást is nyertek. Cím terhére 3830 Ft terménybírság lett megállapítva, erre az állami gazdaság által átutalt, valamint Cím által befizetett összegből 1850 Ft tőkére, 942 Ft kamatra lett elszámolva.
Cím használatában 2 db ló van, azonban az egyik Hanó Pálné nevén van nyilvántartva. Hanó Pálné a ló után esedékes jövedelmi adót ki is fizette 1952. évben.
A Bem tszcs. által átvett széna és tengeriszár áráról felvilágosítást adni nem tudunk, mert ez az összeg nem érkezett be a pénzügyi osztályhoz.
Végül közlöm, hogy Cím számláján 1976 Ft. túlfizetés van nyilvántartva, melyet azonban kifizetni nem tudunk, hanem azt Cím folyó évi adójába fogjuk átszámolni.
Szarvas, 1954. február 15.
[Olvashatatlan aláírás]
vb. elnök
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata. A keltezés alatt kézzel, tintával írva: „Irattárba 1954. V. 7."
d.
A szarvasi járás tanácselnökének jelentése a miniszterelnök titkárságának Kondacs Pál panaszának kivizsgálásáról
Szarvas, 1954. február 15.
Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, Szarvas.
138-48/1954. ikt. szám
Tárgy: Kondacs Pál szarvasi lakos panasza.
Hiv. sz.: 819/1954.
Melléklet: 2 db.
Minisztertanács Titkársága
Budapest
Fenti számra hivatkozással jelentem, hogy tárgyban nevezett panaszát kivizsgáltam, és az alábbiakat állapítottam meg:
Kondacs Pál 1951. évben 32 kh 1442 négyszögöl 544,71 kor. kat. tiszta jövedelmű ingatlanon gazdálkodott. Felajánlás folytán 1952. évben panaszosnak, illetve Kondacs Pál (nős Szekera Judittal) Szarvasi T. III. 260. sz. alatti lakosnak a 2414 birtokív tanúsága szerint 16 kh. 214 négyszögöl 222,59 ar[any] kor[ona] kat[aszteri] jövedelmű ingatlana volt, ezen az ingatlanon panaszos, mint a tulajdonos fia, szüleivel együtt gazdálkodott, miután nevezett szüleivel közös háztartásban él. Kondacs Pál földterülete a családtagok között megosztva nem volt.
Jelentem továbbá, hogy panaszos a 101 kg tengeridara árát, valamint a zsákot 1953. december 24-én a községi tanácstól megkapta. A szolnoki Cukorgyár 1953. december 13-án panaszos számlájára, adótartozásának rendezése végett, a letiltott cukor árát, 1091,72 és 53,37 Ft-ot, átutalta, s ezek az összegek elszámolást is nyertek. Panaszos terhére 3830 Ft terménybírság lett megállapítva, erre az állami gazdaság által átutalt, valamint panaszos által befizetett összegből 1830 Ft tőkére, 942 Ft kamatra lett elszámolva.
Nevezett használatában nem egy, hanem két db. ló volt, csak a másik ló Hanó Pálné nevén volt nyilvántartva. Hanó Pálné, panaszos számlájára, az ő lova után esedékes jövedelmi adót ki is fizette 1952. évben.
A Bem tszcs. által átvett széna és tengeriszár áráról felvilágosítást adni nem tudunk, mert ez az összeg a járási tanács pénzügyi osztályához nem érkezett meg.
Végül jelentem, hogy panaszos számláján 1976 Ft. túlfizetés van nyilvántartva.
Szarvas, 1954. február 15.
Hegedüs Pál
VB elnök
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-819/1954. Írógéppel írt tisztázat, a vb-elnök saját kezű aláírásával.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 15.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő