Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján

Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz

„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”

Juhász Sándor szeghalmi lakos panasza a tagosítás során elszenvedett sérelme, valamint a jogszabályban előírtnál kevesebb háztáji föld miatt

a.

Juhász Sándor kérelme a Minisztertanács Titkárságához

Szeghalom, 1953. november 11.

Nagy Imre Elvtárs Titkársága
Budapest
Kossuth Lajos tér 4.

Juhász Sándor Szeghalom VII. ker. 8. sz. alatti lakos, kérem, szíveskedjen felvilágosítást adni arról, hogy 1952. okt. 1-én TSzCs-be betagosított[ák a] földem tanyával, amely egyedüli lakásom. Földem helyett csereingatlant lakás nélkül kaptam. Én termelőszövetkezeti tag nem vagyok. Kincstári tartalékból haszonbérelt földem (6 kh.) jelen lakásomtól 30 km. távolságra van.

A tsz. vezetősége azt állítja, hogy nincs jogom tanyámon lakni, és még kevésbé van jogom háztáji gazdálkodáshoz itt földet igényelni. Kérem, hogy tanyaudvaromon kívül, újabb rendelkezés szerint 1600 négyszögöl földet tanyámnál adjanak nekem. Tekintettel arra, hogy lakásom itt van, és jószágom ne a tszcs. földjén, hanem az enyémen járjon. Ezen kívül 300 négyszögöl szőlőm és kis gyümölcsösöm van itt, amelyért csereingatlant nem kaptam.

Itt jártam már ez ügyben a Tanácsnál, de azt mondják, 800 négyszögöl tanyaudvari földnél többre nincs jogom.

Kérem tehát figyelembe venni kérésemet, és felvilágosítást adni, van-e jogom 1600 négyszögöl háztáji földhöz itt, tanyai lakásomnál? Házam sehol másutt nincs.

Mint egyéni gazdálkodó remélem a támogatást.

Szíves válaszát várom.

Szeghalom, 1953. nov. 11.

Juhász Sándor
Szeghalom
VII. ker. 8. sz.

U. i. A TSzCs, amely területén lakom, nekem háztáji földet nem mért ki, és több földje volt megkapálatlanul, és gyom miatt semmi termés nem volt róla betakarítható.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Nagy alakú vonalas füzetlapra kézzel, tintával írt levél.

b.

A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Juhász Sándor panaszának kivizsgálására utasítja

Budapest, 1954. január 15.

848/1954.
[195]4. január 15.

Megyei Tanács Elnökének
Békéscsaba

Mellékelten megküldjük Juhász Sándor, Szeghalom, VII. 8. sz. alatti lakos Minisztertanács Elnökéhez írt beadványát, melyben sérelmezi, hogy elvett tanyája helyett másikat nem kapott, valamint azt, hogy jelenlegi lakhelyén kevés háztáji földet biztosítottak részére.
Kérjük az Elvtársat, hogy az ügyet vizsgáltassa meg, és az eredményről február 23-ig küldjön értesítést a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.

1 db. melléklet

Elvtársi üdvözlettel:

(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.

c.

A járási tanács vb. levele Juhász Sándorhoz, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban

Szeghalom, 1954. március 13.

 

626-1/23/1954. ikt. sz.
Előadó: Gurmai
Tárgy: Panaszának kivizsgálása

Juhász Sándor
Szeghalom
VII. kerület 8. sz.

Múlt év nov. 11-én kelt levelére közlöm, hogy panasza ügyében a vizsgálatot megtettem, és megállapítottam, hogy felvetett panasza csaknem teljes egészében jogtalan és alaptalan. A háztáji terület növelésére nincs módunk, tekintettel arra, hogy 1952. évi tagosító bizottság telekkönyvi határozata megtörtént.

Szeghalom, 1954. március 13.

Ombódi Sándor s. k.
osztályvezető

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata. Az osztályvezető helyett az előadó látta el szignójával.

d.

A megyei tanács titkárának jelentése a miniszterelnök titkárságának Juhász Sándor ügyéről

Békéscsaba, 1954. április 9.

Békés Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága
J. 187-3/2/1954.

Tárgy: Juhász Sándor szeghalmi lakos panasza földügyben
Mell.: 1 db.
H. sz.: 848/1954.

Minisztertanács Titkársága
Budapest

Juhász Sándor szeghalmi lakos panaszát kivizsgáltattam, melyről jelentésemet az alábbiakban teszem meg:
A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy panaszos földjét az 1952. évi általános tagosítás során betagosították, s helyette kapott csereingatlant, melyet panaszos nem fogadott el. Ez a csereingatlan Vésztő község határában Mágor pusztán volt. Ez az ingatlan az állam részére fel lett ajánlva, melynek elfogadása megtörtént.

Juhász Sándor szeghalmi lakos Budapestre utazott fel, és az építő vállalatnál keresett megélhetést. 1953 őszén Budapestről hazatért, s ahelyett, hogy földjét igényelte volna vissza, kishaszonbérleti földet kért, melyet Kertészsziget területén kapott meg, s ezt nevezett el is fogadta.

Panaszos lakóhelye a szeghalmi Rákóczi III. tip[usú] tsz. területén fekszik, ami valóban csak 800 négyszögöl. Azonban ennek kibővítésére lehetőség nincs, mivel a tagosító bizottság annak idején így telekkönyvezte.

Jelentem továbbá, hogy panaszos Szeghalom község egyik legnagyobb földterülettel rendelkező falusi kizsákmányoló (kulák) veje. Mivel a csoport területén lakik, állandóan lázító munkát végez a csporttagok között. Panaszos a csoport vagyonát, illetve terményét meglopta, s ezért a tsz. ellene a feljelentést megtette, ami jelenleg folyamatban van.

Jelentésemhez csatolom az eredeti panasziratot.

Békéscsaba, 1954. április 9.

Árus Tibor
vb. titkár

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Írógéppel írt tisztázat, a vb. titkár saját kezű aláírásával

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.Tovább

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.Tovább

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő