„Zeng, zúg a mozdonyok sípja: Minden szavát szívünkbe írta.”

Sztálin halála Magyarországon 1953-ban

„A nagygyűlések mindenhol mély benyomást keltettek a dolgozókban. A dolgozók Sztálin elvtárs és a Szovjetunió iránti forró szeretetük és ragaszkodásuknak olyan példáját adták, amit eddig nem tapasztaltak. Baján reggeltől estig egyesével, kettesével mentek a dolgozók a szovjet hősi emlékműhöz. Estére a szeretet virágai, kis ibolya és hóvirágcsokrok gyűltek halomba. A salgótarjáni dolgozók, bányászasszonyok, s még sok más város dolgozói árasztották el virágjaikkal Sztálin elvtárs hős katonáinak emlékműveit.”

Hangulatjelentések

a.

Párt- és Tömegszervezetek
Osztálya
Szigorúan bizalmas.
Készült 12 példányban.
B/493

Feljegyzés

a vidéki dolgozók hangulatáról Sztálin elvtárs elhunytával kapcsolatban

Sztálin elvtárs elhunytának híre mély megdöbbenést keltett az üzemekben, városokban, falvakban egyaránt. Már a kora reggeli órákban az utcák gyászt öltöttek, a középületekre és lakóházakra vörös és gyászlobogókat tűztek ki. A falvakban, ahol nem volt fekete lobogó, sok házra az asszonyok fekete kendŐiket tették ki: az ablakokba Sztálin elvtárs fekete anyagokkal bevont képét állították.

Vidéken a Központi Vezetőség megyékbe lejuttatott intézkedései előtt bizonytalanság volt a pártbizottságokon és pártszervezetekben. A pártbizottságokat számos pártszervezet kereste fel és telefonon kértek intézkedést. Több üzemben a dolgozók a munkakezdés előtt gyűlést tartottak. A párt irányítása hiányában ezeken a gyűléseken mély döbbenet, szomorúság és ernyedtség volt tapasztalható - a pártfunkcionáriusoknál is.

Délben, a délutáni műszakok előtt a pártszervezetek által szervezett gyűléseken a dolgozók szinte kivétel nélkül részt vettek. Ezek[en] a gyűléseken a Sztálin elvtárs iránti forró szeretet soha nem látott módon nyilvánult meg, nemcsak a párttagok, de pártonkívüli, sőt eddig közömbös magatartást tanúsító dolgozók részérŐl is. Férfiak és nők a párttitkárok megemlékező szavait hallgatva, mélyen megrendülve sírtak, felszólalásaikban nagy szeretettel beszéltek Sztálin elvtársról.

Ezeken a gyűléseken már harcos, a fokozott helytállásra, éberségre, a termelés és a munkafegyelem megjavítására mozgósító felszólalások és felajánlások történtek. Számos dolgozó mondta el: Sztálin elvtárs emlékéhez, tanításaihoz csak akkor lehetnek hűek, ha munkájukkal bebizonyítják forró szeretetüket.

A műszaki dolgozók és sztahanovisták kezdeményezésére több üzemben sztahanovista őrségeket szerveztek. A diósgyőri kohászati üzemben Margóczi István, Kossuth-díjas olvasztár és több brigád tett vállalást. Az Elektroacélmű 13. kemencéjénél dolgozó Molnár Miklós brigád lelkes felajánlást tett, melynek végrehajtása során 115%-ra teljesítették napi tervüket. Nógrád megye több üzemében az április 4-i felajánlásaik túlteljesítését vállalták a dolgozók. A Borsodi Tröszt vállalta, hogy szombaton 400 vagonnal több szenet adnak az országnak.

Egyes helyeken a kora reggeli nyomott hangulatot nehezen tudták enyhíteni a pártszervezetek. A komáromi bányákban csak a délutáni műszak elŐtti gyűlésen változott ez a hangulat, mikor a pártvezetőségek megmagyarázták a dolgozóknak: Sztálin elvtárs iránti szeretetüket, elvesztése fölötti fájdalmukat még több és jobb munkával kell bizonyítaniuk.

Falun a dolgozók, hasonlóan az üzemi munkássághoz, mély szomorúsággal fogadták Sztálin elvtárs halálának hírét. Egymást értesítették, összegyűlve beszélgettek Sztálin elvtársról. Heves és Nógrád megyékben több községben úgy készültek Sztálin elvtárs temetésének napjára, hogy rendbe hozzák házuk környékét, hogy ezzel is tiszteletet adjanak Sztálin elvtársnak. Szabolcs megyében péntek este rendkívüli taggyűléseken jöttek össze a falvak kommunistái, s a taggyűlések többségén lelkes felajánlásokat tettek a tavaszi munkák mielŐbbi elvégzésére, az állammal szembeni kötelességeik példás teljesítésére. Bács megyében több gépállomás dolgozói fogadták meg, hogy harcosabban és jobban fognak dolgozni. A kerekegyházi gépállomás dolgozói, valamint a bajai gépállomás kommunista traktoristái vállalták, hogy pótműszakot tartanak munkájuk mielőbbi elvégzése érdekében.

A nagy gyász és Sztálin elvtárs halála fölött érzett mély szomorúság mellett egyes kérdésekben bizonytalanság tapasztalható, nemcsak a pártonkívüliek, hanem a kevésbé képzett és szilárd párttagok között is. Leginkább a béke kérdésének felvetése tapasztalható. Az a tény, hogy Sztálin elvtárs neve szorosan összeforrott a béke ügyével, sokan úgy vélik, halála után a béke nem tartható fenn; vagy azt hangoztatják, hogy az imperialisták ki fogják használni Sztálin elvtárs halálát egy újabb világháború kirobbantására. Sok helyen a tegnapi nap folyamán találgatták, hogy ki léphet Sztálin elvtárs helyébe.

Az ellenség, falun a kulákok, igyekeznek ezt a bizonytalan hangulatot kihasználni. Leginkább azt hangoztatják a dolgozók között, hogy most már bizonyos, hogy háború lesz. Több helyen terjesztették a tegnap[i] nap folyamán, hogy megindult a harc az SZKP vezetői között: ki lépjen Sztálin elvtárs örökébe.

Az üzemek dolgozói harcosan reagáltak az egyes üzemekben szórványosan megmutatkozó ellenséges megnyilvánulásokra, azonnal leleplezték az ellenséges elemek próbálkozásait. A tatabányai VIII-as aknán horogkeresztet és ellenséges jelszavakat rajzoltak a falra, a tettest fél órán belül elfogták. Fejér megyében a Vadásztöltény gyárban és a Könnyűszerszám gyárban tettek ellenséges kijelentéseket egyes dolgozók. A Vadásztöltény gyárban egy ellenségesen megnyilvánuló munkást a dolgozók véresre vertek és azonnal átadták az ÁVH-nak. A különböző ellenséges megnyilatkozásoknál bebizonyosodott, hogy a provokációk elkövetői Horthy-fasiszta, csendőr, kulák stb. elemek voltak.

Az ellenség általános fellépése nem tapasztalható, s az üzemek, városok, falvak dolgozóinak mélységes gyásza, megrendültsége, Sztálin elvtárs iránti szeretete mögött eltörpül az ellenség szórványos provokációja.
[Dátum nélkül.]

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 241. Ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Iroda információs anyagai)

b.

MDP Központi VezetŐség
Párt- és Tömegszervezetek Osztálya
Szigorúan bizalmas.
Készült: 11 pld. KE.

Feljegyzés

Sztálin elvtárs elhunyta alkalmából összehívott vidéki tanácsülésekrŐl és a hétfői gyásznagygyűlésekrŐl

Sztálin elvtárs elhunyta feletti mély gyász, a Sztálin elvtárs iránti forró szeretet az egész országban egységesen nyilvánult meg a vasárnapi és hétfői napon. A pártszervezetek gyors, mozgósító, szervezŐ munkáját messze felülmúlták a dolgozók megmozdulásai. A tanácsüléseken a hétfŐ délelŐtti ötperces munkabeszüntetés alatt és a tömeggyűléseken, az üzemekben, városokban, falvakban egyaránt a dolgozók Sztálin elvtárs életéhez, emlékéhez méltó példás, fegyelmezett magatartást tanúsítottak.

A vasárnapi tanácsüléseket - kevés hely kivételével - nagyszámú dolgozó jelenlétében tartották meg. A megyei tanácsüléseken 200-350-en, a járási tanácsüléseken 150-300-an, a községekben 50-300-an jelentek meg. Egy sor helyen a meghívottakon kívül nagyszámban vettek részt a városok, községek dolgozói, megtöltve a tanácsháza kultúrtermét, helyiségeit. ZalalövŐn 1200-an, Fóton 800-an, Kőszegen 750-en vettek részt a gyászülésen.

A tanácselnökök egyszerű, szívből jövő szavakkal emlékeztek meg Sztálin elvtárs életéről, munkájáról, s többségük fokozott helytállásra, jobb munkára szólította fel a dolgozókat. A tanácsüléseken sok dolgozó tett felajánlást. A falvakban elsősorban a tavaszi munkák példás elvégzésére tettek fogadalmat. Számos tanácsülésen - különösen falun - megrendülve sírtak nŐk és férfiak.

A pártbizottságok és a tanácsok többsége a Központi Vezetőség útmutatásai alapján szervezték meg az üléseket. Az utasításokkal ellentétben Hajdú megyében 

Komárom megyében  megyei titkárok nem jelentek meg a megyei tanácsülésen, más értekezleten vettek részt.

A hétfői nagygyűléseket a megye[i], járási székhelyek többségében gondosan szervezték a pártbizottságok. A szabadtéri gyűlésekre nagy tömegek vonultak fel. A városok üzemi munkásai - a műszakban lévőkön kívül - szinte hiánytalanul részt vettek. Több üzemi népnevelŐ elmondotta: nem kellett hívni senkit, mindenki készült a gyűlésre.

Miskolcon mintegy 40 000, Szegeden 35 000, Székesfehérváron 20 000, Salgótarjánban, Egerben és Kaposvárott 15 000, Békéscsabán 12 000, Nyíregyházán a hideg és havazás ellenére 10 000 dolgozó vonult fel tisztelegni Sztálin elvtárs emlékének. Sztálinvárosban a gyűlésen 22 000-en vettek részt.

A kisebb városokban, járási székhelyeken 3-8000-es tömegek vonultak fel. Több vidéki gyűlésen a felvonulók elŐtt vagy a gyűlések színhelyén zenekarok gyászindulókat játszottak. A dekorációk, a felvonulók ünnepi öltözete hűen tükrözte a dolgozók nagy gyászát. A felvonulók és a gyűlésen résztvevők között nagyszámban vettek részt asszonyok. Békéscsabán a résztvevők mintegy 40%-a nő volt, többségük fekete fejkendővel. A bányavidékeken nagyszámban vettek részt bányászasszonyok.

A felvonulásokon, a gyűléseken példás volt a fegyelem. Sok városban, pl. Miskolcon, Pécsett a gyűlés színhelyérŐl kiszorulva a mellékutcákon hosszú sorokban álltak, s az Internacionálé utolsó hangjáig senki sem távozott; igen fegyelmezett volt a tömegek elvonulása is.

A nagygyűlések előadói általában a városi, járási, egyes megyékben a megyei titkár elvtársak voltak. Helyenként egy-két felszólaló, sztahanovisták, kiváló dolgozók fogadalmat tettek maguk és dolgozótársaik nevében: jobb és több munkával hűen fogják szolgálni Sztálin elvtárs ügyét. A nyíregyházi nagygyűlés táviratba foglalta fogadalmát, melyet elküldtek a Szovjet Követségnek és a Központi VezetŐségnek.

Azokban a városokban, ahol szovjet hősi emlékművek állnak, a párt és tömegszervezetek, üzemek képviselői megkoszorúzták azokat.

Néhány megyében a megyei pártbizottság nem értette meg megfelelŐen a tömeggyűlés jelentŐségét, s nem fordítottak kellő gondot előkészítésére. Hajdú, Pest, Békés megye több járásában, Komárom és Veszprém megyében több pártbizottság a tavaszi munkákra, a hidegre, stb.-re hivatkozva az esti órákban, zárt helyiségben rendezte a gyűlést. Ezeken a helyeken a gyűléstermek, színházak körül nagy tömegek gyűltek össze, s szorultak ki a gyűlésekről. Ahol hangszórók közvetítették a beszédet, a dolgozók fegyelmezetten végighallgatták. Békés megye több járásában a dolgozók követelték, hogy szabad téren rendezzék a gyászgyűlést, hogy minél többen részt vehessenek rajta. A nagygyűlések mindenhol mély benyomást keltettek a dolgozókban. A dolgozók Sztálin elvtárs és a Szovjetunió iránti forró szeretetük és ragaszkodásuknak olyan példáját adták, amit eddig nem tapasztaltak. Baján reggeltől estig egyesével, kettesével mentek a dolgozók a szovjet hősi emlékműhöz. Estére a szeretet virágai, kis ibolya és hóvirágcsokrok gyűltek halomba. A salgótarjáni dolgozók, bányászasszonyok, s még sok más város dolgozói árasztották el virágjaikkal Sztálin elvtárs hős katonáinak emlékműveit.

A Borsod megyei Szikszó község utcáit, házaikat egész nap takarították, tisztogatták, Szabolcs megye egyik községében a gyűlés színhelyét, az egész teret felgereblyézték, a teret körülvevő házak elé friss homokot hordtak a ház lakói.

Nagykállóban mintegy 300 főnyi feketébe öltözött, egyénileg dolgozó paraszt gyűlt össze a gyűlés színhelyén, s ott várták be fegyelmezetten a felvonulókat.

Az üzemekben a Sztálin elvtárs emlékének áldozó 5 perc munkaszünet alatt megható jelenetek játszódtak le. Székesfehérvár üzemeiben a gépek leállása utáni csendben a dolgozók egyszerre vették le sapkájukat; sokan munkapadjuk mellett állva megrendülve sírtak. A legkisebb fegyelmezetlenségre felfigyeltek, és erélyesen rendreutasították, aki még beszélt vagy nem hagyta azonnal abba a munkát.

Az elmúlt napon számos tapasztalat bizonyította, hogy azokat a fogadalmakat, melyeket Sztálin elvtárs iránti mély tiszteletük kifejezésére tettek, a dolgozók példásan igyekeznek teljesíteni. A megyebizottságok jelentései az üzemek, a falu munkájának lendületérŐl és a sztálini ŐrségekrŐl számolnak be, melyeket az üzemek, gépállomások, tsz-ek dolgozói álltak.

Sztálin elvtárs elhunyta utáni napokban kiváló termelési eredmények születtek több üzemben. A Győri Vagongyár kovácsoló üzemében csütörtökön 8%-os volt a tervlemaradás. Pénteken és szombaton már behozták a lemaradást és március 9-ig szóló tervüket már 24%-[k]al túlteljesítették. Az acélöntöde pénteken 108%-ra, szombaton 124%-ra teljesítette napi tervét. A győri öntöde és kovácsoló gyár pénteken 138%-ra, szombaton 140%-ra teljesítette napi tervét. A győri fonóban Pattogó Mária párttag, fonónő 148, majd 150%-ra, Mezei Mária 4 géprŐl 6-ra tért át és napi tervét 6-án 223, 7-én 231%-ra teljesítette. Veszprémben a várpalotai bánya szombaton 102.4%-ra, a dudari bánya 135%-ra teljesítette napi tervét.

Az elmúlt napokban és különösen hétfőn lendületesebben folyt a falvakban is a szántás-vetés. Szabolcs megyében az összes traktor szántott, egyes tszcs-k több munkát végeztek el egy nap, mint az egész megelőző héten.

Sztálin elvtárs elhunyta feletti mély gyász, a hála és szeretet sokféle megnyilvánulása Sztálin elvtárs temetése napján szinte megbénította az ellenséget. Az ország egész területérŐl mintegy 8-10 provokációról vagy ellenséges megnyilvánulásról adtak jelentést a pártbizottságok. Az ellenséges elemek provokációi a dolgozók osztatlan felháborodását váltották ki. Munkahelyükről azonnal eltávolították és átadták őket a hatóságoknak.

Budapest, 1953. március 10.

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 241. Ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Iroda információs anyagai)

c.

MDP Központi VezetŐsége
Párt- és Tömegszervezetek Osztálya
Szigorúan bizalmas!
Készült: 11 pl. KE.

Feljegyzés
a falusi gyásznagygyűlésekről

A városi, járásszékhelyi gyásznagygyűlésekhez hasonlóan az ország községeinek többségében a dolgozók nagy számban vettek részt a gyászgyűléseken. Termelőszövetkezeti csoportok dolgozói, egyénileg dolgozó parasztok fekete ünneplŐben vonultak a gyűlések színhelyére. Baranya megye majd minden községében az asszonyok legszebb fekete kendŐiket tűzték ki gyászlobogóul a házakra. A falusi felvonulásokon az asszonyok nagy számban vettek részt, magukkal víve gyermekeiket is.

A falvak nagy szeretettel készültek a gyűlésekre. Falusi tanítók egy-két nap alatt tanítottak be kórusokat, gyászindulókat, Sztálin elvtársról szóló költeményeket. Számos nagygyűlésen úttörŐkórusok énekelték Sztálin elvtárs legkedvesebb dalát, a 

A szabadtéri gyűlések helyét szépen dekorálták. A falusi felvonulásokat és gyűléseket is a fegyelmezettség, a nagy tiszteletadás jellemezte. A dolgozó parasztok virágokat vittek a szovjet hősi emlékművekhez, a párthelyiségekben lévő kis Sztálin szobrokhoz. Zala megye néhány községében - köztük határ menti községekben is - este fáklyás gyászfelvonulást tartottak.

Számos községben, ahol a dolgozók mozgósítása mindeddig nehézségekbe ütközött, most a felnŐtt lakosság többsége megmozdult, kifejezte Sztálin elvtárs iránti tiszteletüket és szeretetüket. A legkisebb községekben is, pl. Baranya megyében, ahol a pártszervezetek gondos munkát végeztek, 80-100-an jelentek meg a gyűléseken.

A párttitkár elvtársak általában a Szabad Népben és a megyei sajtóban megjelent cikkek alapján készültek fel beszédeikre. Az ünnepi beszédek után majd minden községben sok dolgozó tett fogadalmat, kötelességeik példásabb teljesítésére, a szántás-vetés mielŐbbi elvégzésére, a beadási kötelezettségeik határidő előtti teljesítésére.

A megyei és járási pártbizottságok egy része nem foglalkozott kellő gonddal a falusi gyűlések előkészítésével, ellenőrzésével. Pest megyében, a szentendrei járásban egy község kivételével sehol nem tartottak gyászgyűlést; a budai járás községeiben, s más Pest megyei községekben is az a nézet uralkodott, hogy a tanácsülések után nem lehet még egy gyűlést szervezni (Maglód, Vecsés, Monor stb.). Vas megye celldömölki járásban 19 községben nem szervezték meg a gyűlést. Szabolcsban a baktalórándházai [!] és a fehérgyarmati JB felelŐtlensége folytán nem jutott le az instrukció időben a községekbe és a gyűléseken igen kevesen jelentek meg (pl. Nyírkércsen). Több megyében, pl. Pest, Hajdú és Békés megyében a Központi Vezetőség utasítása ellenére főleg zárt helyen tartották meg a gyűléseket, s ily módon a lakosság jelentŐs részét kirekesztették a gyűlésekről.

Borsod megye szerencsi járásban, Fejér megye sárbogárdi járásban nem a községi titkárokat bízták meg a gyászbeszéd megtartásával, hanem helyettük a jb. tagok, aktívák tartották a gyűléseket. A sátoraljaújhelyi járás minden községében a - JB helytelen utasítására - az egyes pártalapszervezetek tartottak gyűléseket, ahová pártonkívülieket is meghívtak.

A Központi Vezetőség utasításainak helytelen végrehajtása, a nagygyűlések sikerében nem bízó járási bizottságok opportunista magatartása nagymértékben hátráltatta ezeken a helyeken a dolgozók érzelmeinek Sztálin elvtárs iránti szeretetének még szélesebb kibontakozását, megnyilvánulását.

A Párt- és Tömegszervezetek Osztálya intézkedik, hogy a megyebizottságok folytassanak vizsgálatot a felelőlenül eljáró funkcionáriusokkal szemben, s vonják felelősségre őket.

Budapest, 1953. március 10.

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 241. Ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Iroda információs anyagai)

d.

MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
III. KER. SZERVEZETE
Bp. P. B.Budapest, 1953. III. 9.
BUDAPEST
III., KORONA TÉR 2.
AL/RB/3/III/6/183

Hangulatjelentés Sztálin elvtárs haláláról

Kerületünk dolgozói mély megrendüléssel vették tudomásul Sztálin elvtárs halálát. A reggeli órákban fekete, majd vörös zászlókat tűztek ki dolgozóink az üzemek és házak falaira. Üzemekben minden műhelyben Sztálin elvtárs képét fekete szalaggal vonták be.

Kerületünkben minden üzemben röpgyűlést tartottak. Itt több dolgozó sírt, de a röpgyűlés előtt is, mikor bementek az üzembe, és megtudták, hogy Sztálin elvtárs elhunyt, több dolgozónknak kicsordult a könny a szeméből. Pl. a Textilfestő gyárban Kocsis Béláné a mosógépen sírva dolgozott, és mikor a Pártbizottság egyik tagja megkérdezte tŐle, hogy miért sír, azt mondta, hogy kérdezhet ilyent, hiszen egy ilyen Ember, aki a világ dolgozóiért harcolt, a gyermekekért és azért, hogy mi itt nyugodtan dolgozhatunk, őt vesztettük el, Sztálin elvtársat. Galambos népnevelő elvtársnő elmondta Kocsis elvtársnŐnek, hogy a mi Pártunk évtizedes harc nyomán összekovácsolódott, most az a feladatunk, még nagyobb munkával, harciasabban dolgozzunk 5 éves tervünkért. Elmondotta továbbá, hogy Sztálin elvtárs nem halt meg, élni fog továbbra is dolgozó népünkben eszméje.

A Textilkikészítő gyárban a röpgyűlésen minden dolgozó levette a fejéről kalapját, és úgy hallgatta végig a röpgyűlést. Itt a hangulat igen nyomott volt.

Kerületünkben a déli órákban megmutatkozott az a harcosság, ami még eddig nem volt nálunk tapasztalható. A kommunisták és a pártonkívüli dolgozók fogadalmat tettek, hogy még nagyobb éberséggel fognak Őrködni pártunk egysége felett, s még szívósabban harcolnak minden ellenséges megnyilvánulással szemben. Elmondta, pl. az Ó[budai] Hajógyárban Ökrös Károly gyalus, hogy még sokkal nagyobb éberségre van szükség, mint eddig, mert az ellenségtől várható, hogy igyekszik kihasználni a mostani eseményeket Sztálin elvtárs halálával kapcsolatosan. Fogadalmat tettek a pártcsoport-bizalmiak is, hogy még jobban fogják végezni pártmunkájukat. Pl. a Pamutkikészítő gyárban Kott Ilona pártcsoportbizalmi megfogadta, hogy csoportjával ezentúl rendszeresen fog foglalkozni. Ígéretet tett, hogy csoportján belül az oktatásról senki sem fog hiányozni. Olyan agitációs munkát végez ennek érdekében, hogy meggyőzze az elvtársakat az oktatás jelentőségéről. Ő maga megfogadja, hogy tanulmányi színvonalát állandóan emeli.

Vannak olyan dolgozók is, akik Sztálin elvtárs életét tanulmányozzák a szemináriumon, ezek a röpgyűléseken felhívták többi dolgozó társuk figyelmét, hogy ezt az anyagot tartsa minden dolgozó szem előtt. Vasvári elvtársnő a Pamutkikészítőben elmondta, hogy Ő aktívabb lesz, mint eddig és a szemináriumon nemcsak hallgató lesz, hanem az anyag kitárgyalása során hozzá fog szólni.
Kerületünk több üzemében tapasztaltuk, hogy olyan dolgozók tettek fogadalmat a pártmunka, valamint a termelés megjavítása érdekében, akik eddig passzív magatartást tanúsítottak a szocializmus építésének időszakában. Pl. a Goldberger gyárban Stander Jenő, a vésnök műhely népnevelője elmondta, hogy most lett felvéve párttagnak. Elmondta továbbá, hogy eddig a hozzá beosztott dolgozókkal nem foglalkozott, most megfogadja, hogy ezután foglalkozni fog munkatársaival, elmondja majd, hogy az ellenséget meg kell semmisíteni, és tovább kell vinni azt a harcot, amit Sztálin elvtárs vezetésével eddig vittünk.

A dolgozók egyre jobban látják, hogy állandóan erősíteni kell Pártunkat, hazánkat, és itt elsősorban a termelés vonalán van komoly megmozdulás. Pl. a Bécsi úti Téglagyárban a röpgyűléseken kb. 30 dolgozó újabb felajánlást tett, ezzel mutatják meg Sztálin elvtárs iránti szeretetüket.

EbbŐl a felajánlásokból kiemelkedett Kálmán Rókus, Sokacz György és Illés József, akik 15-20%-os termelési felajánlást tettek. Legjobb volt a bánya dolgozóinak felajánlása.

Hasonló megmozdulás volt a textiliparban is, ahol a dolgozók fogadalmat tettek, hogy az 1-ső [!] negyedéves tervüket maradéktalanul teljesítik. Pl. a Cs[illag]h[egy]i Lenárugyárban megfogadták, hogy tervüket maradéktalanul teljesítik. A röpgyűlésen felszólalt Komlós Ferencné, keresztorsózó nő és vállalta, hogy tervét túlteljesíti, ezzel is be akarja bizonyítani azt, hogy kész harcolni a békéért, ezzel fejezi ki Sztálin elvtárs iránti szeretetét. Ilyen volt özv. Klöcker Frigyesné, sztahanovista kivarrónő. Elmondta, hogy Ő hadiözvegy, két gyermek anyja, tudja, hogy férje az imperialisták ágyútöltelékeként pusztult el, több és jobb munkával akarja a békét megvédeni, és két gyermekét a Szovjetunió iránti szeretetre és az imperialisták iránti gyűlöletre nevelni. A Goldberger gyár dolgozói megfogadják, hogy híven megŐrzik Sztálin elvtárs örökségét, még szorosabbra zárják a Goldberger gyár kommunistái Pártunk sorait. Fokozott éberséggel Őrködnek Pártunk egysége és tisztasága felett, egy emberként tömörülnek a Pártunk Központi VezetŐsége, népünk szeretett vezére, Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, Rákosi elvtárs köré. Még elszántabban, odaadóbban harcolnak a hős szovjet nép oldalán, a Szovjetunió nagy Kommunista Pártjának vezetésével a béke megvédéséért.

Vasipari dolgozó[i]nk is komoly mértékben megmozdultak, s fogadalmat tettek, ami abban nyilvánul meg, hogy a vasasok elmondták, hogy nem volt a világon olyan ember, akit ennyire szerettek volna, mint Sztálin elvtársat. Ilyen volt az Ó[budai] Hajógyárban Szalai elvtárs, gyalus, elmondta, hogy Ő nagyon szereti Sztálin elvtársat, ez az ember tett legtöbbet a világ proletariátusáért és ezért hálával tartozik minden dolgozó Sztálin elvtársnak.

A HegesztŐkészülékek gyárában a dolgozókat megdöbbentette Sztálin elvtárs halálának híre. Megfogadták, hogy még harcosabban állnak ki a termelés frontján, mint eddig. Pl. Dinnyés Gyula pártonkívüli dolgozó elmondta, hogy abban a részlegben, ahol Ő dolgozik, igyekszik az agitációval elübbre [!] lendíteni a termelést. Továbbá elmondja, hogyha bárki is terjesztene valami rémhírt, durván fejezte ki magát, hogy kalapáccsal verné ki a fogait. Megmutatkozik Sztálin elvtárs iránti szeretet abban is, hogy a forgácsoló műhelyben Enzsöl Lajosné azt mondta, hogy az utolsó ruhájába is kerülne, ha lehetne, elmenne a Sztálin elvtárs temetésére. Ebben az üzemben a dolgozók termelési felajánlásokat tettek. Pl. Barcsmai Jánosné esztergályos vállalta, hogy február havi tervéhez viszonyítva termelését 10%-kal emeli és 1-ső [!] negyedéves tervét 5 nappal, a második negyedéves tervét 10 nappal előbb fejezi be, munkamódszerét átadja Enzsöl Jánosnénak, hogy második havi 96%-os átlagról a 3. hónapban 100% fölé emelje. Együd Lajosné sztahanovista, kormánykitüntetett vállalta, hogy 1954. március havi tervét ebben a hónapban teljesíti, ez évi tervét március 3-án befejezte.

A dolgozók harcossága megmutatkozott az ellenséggel szemben is. Pl. a MÁV szentendrei vonalán, Filatori-gáti állomáson Papp Béla fűtŐ ellenséges magatartást tanúsított, összehívták a dolgozókat és röpgyűlésen azonnali eltávolítását követelték. Ezt azonnal végrehajtották, a röpgyűlés után nevezett Papp Béla fűtŐ kiszaladt, felugrott a mozdonyra, a dolgozók azonban utána szaladtak és a mozdonyról lerántották .és azt mondták, hogy szedd össze a holmidat és távozz tőlünk. Hasonló jelenség történt az Ó[budai] Goldberger gyárban, Horváth Gyula a dolgozók hívására nem akart részt venni a röpgyűlésen, azt mondta, „nekem nem adott semmit a demokrácia és nem megyek röpgyűlésre", Őt is a dolgozók követelésére az üzemből eltávolították.

Kerületünk üzemeibŐl a pártvezetŐség és a műszaki vezetőség részéről táviratok érkeztek a kerületi pártbizottsághoz, amiben megfogadták, hogy még jobb munkával fognak hozzájárulni a szocializmus építéséhez, megjavítsák [!] a pártépítést, de különösen az 5 éves terv maradéktalan végrehajtását fogadták meg.

Kerületünkben, egy-két üzemben mutatkoztak hiányosságok, amit abból állapítottunk meg, hogy számos helyrŐl ellenséges megnyilvánulást nem jelentettek üzemi pártszervezeteink. Ez azért történt, mert a reggeli órákban a kommunisták bizonyos fokig letörtek voltak és nem figyeltek fel az ellenség megnyilvánulására. Pl. az Óbudai Harisnyagyárban Kuttyánné kíváncsi volt, és azt kérdezte, hogy a „béketárgyalások továbbra is folynak-e?"

Voltak olyan hangok is, hogy egy-egy dolgozó véleményt alkotott, hogy ki lesz Sztálin elvtárs után a vezetŐ. Pl. ebben az üzemben Sruzlné azt mondta: „hogy most biztosan 

lesz az utód".

Róhr Károly elvtárs a Szeszgyárból a titkár elvtárs felhívására úgy látja, hogy 

 elvtárs az, aki Sztálin elvtárs helyét betölti. Álláspontját azzal támasztja alá, hogy nemzetközi téren Ő a legképzettebb elvtárs. Aranyosi János elvtárs a XIX. Pártkongresszus irányvonalát ismerteti a többi dolgozókkal és Sztálin elvtárs utódjául  elvtársat jelöli meg. A különböző véleményeket a Szabad Nép szombati száma megdöntötte és tisztázta.

Mutatkozott egy-két üzemben siránkozás is. Pl. mi lesz a békével, fenn marad-e? Pedig a Központi VezetŐség felhívására megjelent, és mégis ennek ellenére az Ó[budai] Harisnyagyárban Stefán Lajos átvevŐ azt mondta, hogy „attól félek, hogy ezt a csapást az imperialisták nem használják ki, hogy megtámadjanak bennünket".

Az ellenség konkrét megnyilvánulása a M. Á. V. Filotori-gáti vonalán, amire már fenn utaltunk, Papp Bélánál volt, aki azt mondta „Sarveitz Józsefnének, hogy te nem viselsz gyászszallagot? [!] Hiszen te is a közértbe tartozol." Vagy pl. a Goldberger gyárban konkrétan Horváth Gyula ifjú azt mondta a röpgyűlés elŐtt, hogy „Ő nem megy a röpgyűlésre, mert neki nem adott semmit sem a demokrácia, menjen az, akinek adott."
A fent említett módon a dolgozóink ezekkel szemben jól megérdemelt módon jártak el.

A Pártbizottság a munkatársakat összehívta és tájékoztatta Sztálin elvtárs haláláról, felhívta a figyelmet az esetleges ellenséges megnyilvánulásokra. Az értekezlet után minden osztálytitkár és munkatárs kimentek az üzemekbe és segítettek pártszervezeteinknek a röpgyűlések megszervezésében és igyekeztek harcos hangulatot teremteni az üzemi pártbizottságok, valamint a pártvezetŐségek körében.

Elvtársi üdvözlettel
Androvits László [kézírással aláírt]
agit. prop. titkár

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 88. cs. 829. Ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Iroda információs anyagai)

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.Tovább

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.Tovább

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő