Artista rendőr '56-ban

Avagy békestaféta egy keréken a Világ körül

„mindenütt, hol felléptem, még a magyar VIT-en is, ahol több, mint százezer néző előtt produkáltam magam egykerekű biciklin, csak elismerést kaptam és sikert arattam. Mindez azonban még nem is képezné panaszom tárgyát, ha művészeti teljesítményemen felül, mint jó pártember, nem teljesítettem volna hazám iránti kötelességemet."

Források

1.

I. L. kerékpáros artista kérelme a Minisztertanácshoz külföldi munkavállalása engedélyezésére

  

 

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának

 

Budapest

 

Tisztelt Minisztertanács!

 

Alulírott azért fordulok tisztelettel a Minisztertanácshoz, panaszommal és kérelmemmel, hogy a beadványomban foglaltakat szíveskedjék az illetékes minisztériumhoz érdemleges elintézés végett áttenni.

I. L. a nevem, Nagyváradon 190X-ban születtem és születésem első évétől kezdve budapesti lakos vagyok. Édesapám a MÁV-nál vasúti fékező volt, kilencen voltunk testvérek, jelenleg hatan vagyunk életben.

Jómagam artista művész vagyok és annak ellenére, hogy feleségemmel együtt hosszú idő óta az artista művészetben működtünk és engedélyünk van a működésre, [a] Cirkusz Vállalat hónapok óta nem foglalkoztat és azt is akadályozza, hogy a külföldi demokratikus országokban szerződést vállaljak. Pedig mindenütt, hol felléptem, még a magyar

is, ahol több mint százezer néző előtt produkáltam magam egykerekű biciklin, csak elismerést kaptam és sikert arattam. Mindez azonban még nem is képezné panaszom tárgyát, ha művészeti teljesítményemen felül, mint jó pártember, nem teljesítettem volna hazám iránti kötelességemet.

Október 23-a utáni időkben rögtön felismertem a helyzetet, tudtam és láttam, hogy résen kell lenni minden ellenforradalmi tevékenység ellen, és éppen ezért fel kell sorolnom azokat az okmányokkal igazolható tevékenységeimet, melyek feleségemmel együtt - aki bányászcsaládból származik, és szintén tudja, hogy mivel tartozik hazájának - hazánk szolgálatára történtek.

1956. szeptember 1-e óta a X. kerületi rendőrkapitányságon mint segédrendőr működtem, és ezen tevékenységemet különösen az okt[óber] 23-át követő események alatt fejtettem ki. Minden, amit az alábbiakban közlök, hiteles és hatósági okmányokkal tudom igazolni.

1.) Az ellenforradalom napjaiban járművek hiányában a saját motorkerékpáromon vittem a kerületi tisztiorvost mindenhová, ahol reá szükség volt, díj és költségtérítés nélkül. Ezek az utak testi épségem, sőt életem kockáztatásával jártak.

2.) A kecskeméti kenyérgyárból küldött több fuvar kenyeret a X. ker[ületi]

, a Rendőrkapitányságon és a kórházakban osztottam el ugyancsak kerékpárom felhasználásával, és ezt is minden díj és költségmentesen tettem, amit a X. ker[ületi] KÖZÉRT vezetője a birtokomban lévő hivatalos írással igazol.

3.) A Ceglédi úti 14. sz[ámú]

és a Rendőrség X. ker[ületi] Tanácsának összekötője voltam, és ebben a minőségemben csak olyan helyekre engedtem kocsit, ahol a kocsit nem a felkelők akarták felhasználni.

A Rendőrségnek vagy állami közhasznú célra engedélyeztem csak kocsi használatot, és hogy ez abban az időben milyen energiát és határozott fellépést kívánt, arról talán beszélnem sem kell. A 14. sz[ámú] TEFU vállalatvezetője írásban igazolja ezt, valamint azt is, hogy számos kocsit utcáról hoztunk vissza, és néhány társammal együtt megvédtem az egész kocsiparkot.

4.) A felkelők által eldobált fegyvereket és lőszereket állandó és fáradhatatlan munkával szedtük össze feleségemmel és segédrendőr társaimmal együtt, azokat a X. ker[ületi] Kapitányságra szállítottuk be. Erről írásom nincs, de a jelenleg is ugyanott szolgálatot teljesítő rendőrök ezen tevékenységemet bármikor igazolják.

Amint tehát a fentiekből kitűnik, állampolgári kötelességemnek mindenkor eleget tettem és továbbra is eleget fogok tenni. Éberen ügyelve mindenre, hogy úgy itthon, mint bárhol a világon ahová a sorsom elvisz, hazám érdekében tevékenykedjek.

Fentiekért soha semmiféle elismerést, dicséretet vagy kitüntetést nem kaptam, de nem is várom, mert kötelességem hű teljesítése szeretett hazám érdekében történt. De igenis kérem és remélem, hogy művészi teljesítményem ne ütközhet tovább az eddigi és előttem teljesen érthetetlen akadályokba. Amíg minden más artista megtalálja az elhelyezkedését úgy itthon, mint külföldön, addig én művészi teljesítményem ellenére polgári foglalkozásból tartom fel magam [!] és családom, pedig minden vágyam az, hogy úgy idehaza, mint a baráti országokban külföldön is bemutathassam művészetemet, mely nem sablonos, és ha a világon nem is, de hazánkban egyedül álló.

Kérem tehát, hogy hatalmi szóval szíveskedjék módot és alkalmat találni arra, hogy mint művész artista dolgozhassam itthon, mint a már fentebb említett baráti országokban.

Már minden valamirevaló artista - anélkül, hogy bárkit megbántanék - még olyanok is, akinek művészet nem ér fel az enyémhez, megjárta a Szovjetuniót és a többi baráti országokat, és én, akinek a száma minden műsorban derültséget és csodálatot vált ki, hónapszámra ülök, és nem teljesülhet az a vágyam, hogy a külföld is megismerjen.

Tessék egy útlevél kiadásával lehetővé tenni, hogy a baráti országokba, mint magyar artista művész egyedül utazhassam el és kezeskedem, hogy az év 12 hónapjából 12 hónapot fogok szerződésben tölteni és sikerrel fellépni.

Abban a reményben, hogy hazám iránti kötelességemet fokozott mértékben továbbra is tudom teljesíteni, magamat a tisztelt Minisztertanács jóindulatába helyezem azzal, hogy bármikor értesítés esetén bármely hatóság előtt megjelenek, hogy a fentiekben elmondottakat hiteles okmányokkal igazoljam.

 

Éljen a Párt!

 

Elvtársi üdvözlettel:

 

I. L.

 

Budapest, 1957. május 14.

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-2-f-187-Be8-1957. (441. d.) - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Oktatásügyi Minisztérium Általános iratok. Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 03.

1961

Kétnapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, Hruscsov és John F. Kennedy között.Tovább

1977

Az USA és Kuba között megállapodás jön létre, miszerint 16 évnyi szünet után újra felveszik a diplomáciai kapcsolatot.Tovább

1980

Farkas Bertalan és Valerij Kubászov a Szojuz–35 fedélzetén visszatért a Földre. (Mivel az űrállomáson már korábban fent volt két űrhajós...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.

Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.

Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.

Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.

A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.

A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. május 19.

Miklós Dániel
Főszerkesztő