Artista rendőr '56-ban

Avagy békestaféta egy keréken a Világ körül

„mindenütt, hol felléptem, még a magyar VIT-en is, ahol több, mint százezer néző előtt produkáltam magam egykerekű biciklin, csak elismerést kaptam és sikert arattam. Mindez azonban még nem is képezné panaszom tárgyát, ha művészeti teljesítményemen felül, mint jó pártember, nem teljesítettem volna hazám iránti kötelességemet."

Források

1.

I. L. kerékpáros artista kérelme a Minisztertanácshoz külföldi munkavállalása engedélyezésére

  

 

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának

 

Budapest

 

Tisztelt Minisztertanács!

 

Alulírott azért fordulok tisztelettel a Minisztertanácshoz, panaszommal és kérelmemmel, hogy a beadványomban foglaltakat szíveskedjék az illetékes minisztériumhoz érdemleges elintézés végett áttenni.

I. L. a nevem, Nagyváradon 190X-ban születtem és születésem első évétől kezdve budapesti lakos vagyok. Édesapám a MÁV-nál vasúti fékező volt, kilencen voltunk testvérek, jelenleg hatan vagyunk életben.

Jómagam artista művész vagyok és annak ellenére, hogy feleségemmel együtt hosszú idő óta az artista művészetben működtünk és engedélyünk van a működésre, [a] Cirkusz Vállalat hónapok óta nem foglalkoztat és azt is akadályozza, hogy a külföldi demokratikus országokban szerződést vállaljak. Pedig mindenütt, hol felléptem, még a magyar

is, ahol több mint százezer néző előtt produkáltam magam egykerekű biciklin, csak elismerést kaptam és sikert arattam. Mindez azonban még nem is képezné panaszom tárgyát, ha művészeti teljesítményemen felül, mint jó pártember, nem teljesítettem volna hazám iránti kötelességemet.

Október 23-a utáni időkben rögtön felismertem a helyzetet, tudtam és láttam, hogy résen kell lenni minden ellenforradalmi tevékenység ellen, és éppen ezért fel kell sorolnom azokat az okmányokkal igazolható tevékenységeimet, melyek feleségemmel együtt - aki bányászcsaládból származik, és szintén tudja, hogy mivel tartozik hazájának - hazánk szolgálatára történtek.

1956. szeptember 1-e óta a X. kerületi rendőrkapitányságon mint segédrendőr működtem, és ezen tevékenységemet különösen az okt[óber] 23-át követő események alatt fejtettem ki. Minden, amit az alábbiakban közlök, hiteles és hatósági okmányokkal tudom igazolni.

1.) Az ellenforradalom napjaiban járművek hiányában a saját motorkerékpáromon vittem a kerületi tisztiorvost mindenhová, ahol reá szükség volt, díj és költségtérítés nélkül. Ezek az utak testi épségem, sőt életem kockáztatásával jártak.

2.) A kecskeméti kenyérgyárból küldött több fuvar kenyeret a X. ker[ületi]

, a Rendőrkapitányságon és a kórházakban osztottam el ugyancsak kerékpárom felhasználásával, és ezt is minden díj és költségmentesen tettem, amit a X. ker[ületi] KÖZÉRT vezetője a birtokomban lévő hivatalos írással igazol.

3.) A Ceglédi úti 14. sz[ámú]

és a Rendőrség X. ker[ületi] Tanácsának összekötője voltam, és ebben a minőségemben csak olyan helyekre engedtem kocsit, ahol a kocsit nem a felkelők akarták felhasználni.

A Rendőrségnek vagy állami közhasznú célra engedélyeztem csak kocsi használatot, és hogy ez abban az időben milyen energiát és határozott fellépést kívánt, arról talán beszélnem sem kell. A 14. sz[ámú] TEFU vállalatvezetője írásban igazolja ezt, valamint azt is, hogy számos kocsit utcáról hoztunk vissza, és néhány társammal együtt megvédtem az egész kocsiparkot.

4.) A felkelők által eldobált fegyvereket és lőszereket állandó és fáradhatatlan munkával szedtük össze feleségemmel és segédrendőr társaimmal együtt, azokat a X. ker[ületi] Kapitányságra szállítottuk be. Erről írásom nincs, de a jelenleg is ugyanott szolgálatot teljesítő rendőrök ezen tevékenységemet bármikor igazolják.

Amint tehát a fentiekből kitűnik, állampolgári kötelességemnek mindenkor eleget tettem és továbbra is eleget fogok tenni. Éberen ügyelve mindenre, hogy úgy itthon, mint bárhol a világon ahová a sorsom elvisz, hazám érdekében tevékenykedjek.

Fentiekért soha semmiféle elismerést, dicséretet vagy kitüntetést nem kaptam, de nem is várom, mert kötelességem hű teljesítése szeretett hazám érdekében történt. De igenis kérem és remélem, hogy művészi teljesítményem ne ütközhet tovább az eddigi és előttem teljesen érthetetlen akadályokba. Amíg minden más artista megtalálja az elhelyezkedését úgy itthon, mint külföldön, addig én művészi teljesítményem ellenére polgári foglalkozásból tartom fel magam [!] és családom, pedig minden vágyam az, hogy úgy idehaza, mint a baráti országokban külföldön is bemutathassam művészetemet, mely nem sablonos, és ha a világon nem is, de hazánkban egyedül álló.

Kérem tehát, hogy hatalmi szóval szíveskedjék módot és alkalmat találni arra, hogy mint művész artista dolgozhassam itthon, mint a már fentebb említett baráti országokban.

Már minden valamirevaló artista - anélkül, hogy bárkit megbántanék - még olyanok is, akinek művészet nem ér fel az enyémhez, megjárta a Szovjetuniót és a többi baráti országokat, és én, akinek a száma minden műsorban derültséget és csodálatot vált ki, hónapszámra ülök, és nem teljesülhet az a vágyam, hogy a külföld is megismerjen.

Tessék egy útlevél kiadásával lehetővé tenni, hogy a baráti országokba, mint magyar artista művész egyedül utazhassam el és kezeskedem, hogy az év 12 hónapjából 12 hónapot fogok szerződésben tölteni és sikerrel fellépni.

Abban a reményben, hogy hazám iránti kötelességemet fokozott mértékben továbbra is tudom teljesíteni, magamat a tisztelt Minisztertanács jóindulatába helyezem azzal, hogy bármikor értesítés esetén bármely hatóság előtt megjelenek, hogy a fentiekben elmondottakat hiteles okmányokkal igazoljam.

 

Éljen a Párt!

 

Elvtársi üdvözlettel:

 

I. L.

 

Budapest, 1957. május 14.

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-2-f-187-Be8-1957. (441. d.) - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Oktatásügyi Minisztérium Általános iratok. Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 19.

1906

Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább

1910

Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább

1944

Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább

1944

Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább

1946

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő