I. világháború: Orosz csapatok elfoglalják Máramarosszigetet.Tovább
Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója
1915. december 4-én a belügyminiszter szerződést kötött Révész Imre festőművésszel, hogy az új Országos Levéltár kutatótermébe történelmi tárgyú festményt készítsen. A kép elkészült, de – az épületdíszítés koncepcióváltása miatt – soha nem került a levéltárba. Az alkotás napjainkban már ismeretlen helyen lappang, és a nagyközönség nem is tudja, hogyan nézett ki a festmény.
Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök-belügyminiszter az Országos Levéltár új építkezésének kivitelezése érdekében 1911-ben létrehozott egy szakbizottságot, majd „a szorosan vett építkezési ügyek ellátására" 1912 nyarán egy külön építési bizottságot is. A megalakuláskor az építési bizottság elnöke Horváth Emil államtitkár, tagjai többek között Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos, Szaplonczay Mihály számvevőségi igazgató, Csánki Dezső miniszteri osztálytanácsos, országos levéltárnok, továbbá a pénzügyminisztérium és a kereskedelemügyi minisztérium képviselői
.A nagy szakbizottságból meghívást kapott Thallóczy Lajos és Károlyi Árpád is, de ők gyakran kimentették magukat az értekezleteken való részvétel alól. Csánki Dezső, aki hamarosan a levéltár főigazgatója is lett, számos levélben tájékoztatta Thallóczyt és általa Károlyit az építkezés ügyeiről
.Csánki 1913. január 23-án arra kérte Thallóczyt, hogy a következő bizottsági ülésre feltétlenül jöjjenek el, mert a kutatótermi festmények kérdésében is szükség van egy befolyásos pártolóra: „Pecz Samu épp most járt nálam és jelezte, hogy az Orsz. Levéltár teljesen kész terveit és az ezekre vonatkozó költségvetést a jövő kedden hozza be Horváth Emil államtitkár úrhoz, aki megígérte neki, hogy a jövő péntekre (jan. 31.) az építési bizottságot a tervek és költségvetés tárgyalására egybehívja. Pecz nagyon szeretné és természetesen én is, hogy erre az ülésre úgy Te, mint Árpád lejönnétek, és azért erre igen kérlek benneteket. Pecz különösen azért óhajtaná jelenlétedet, hogy amennyiben a költségvetés alkalmából az épület homlokzatára szánt mellszobrok és a kutatók szobájába szánt két nagy festmény szóba kerülne, legyen egy befolyásos bizottsági tag, aki ezeket védelmébe vegye. Mert én egyedül úgy tűnnék fel, mint aki pro domo beszél." Sajnos az 1913. évi építési bizottsági jegyzőkönyvek egy híján egyelőre lappanganak, így éppen a kezdeti történésekről ennél több ismerettel nem rendelkezünk. A későbbiekből következtethető ki, hogy Révész Imre több vázlatot készített, azok közül a belügyminiszter választott.
Az építési bizottság 1914. augusztus 12-ei ülésén felolvasták a belügyminiszter 4518/1914. számú leiratát, amelyben más tárgy mellett „hozzájárult az új épületbe tervezett freskók közül a kivitelre javaslatba hozott vázlathoz és a tervező művész megbízásához". A bizottság „az intézkedéseket tudomásul vette, egyben felterjesztést tesz a belügyminiszter úr Őnagyméltóságához, hogy Révész Imre festőművész, budapesti lakost a bemutatott freskóvázlatok közül alkalmasnak talált vázlat elfogadásáról saját hatáskörében értesíteni s a részletes terv bemutatására felhívni méltóztassék." - áll a testület
. 1914. augusztus 26-án a bizottsági elnök a jegyzőkönyvet felterjesztő kísérőlevelében felhívta a belügyminiszter figyelmét, hogy „elfogadás végett tisztelettel előterjesztem a bizottságnak azt a javaslatát is, hogy a kutatóterembe tervezett 2 freskó közül az egyik falra tervezett vázlat elfogadásáról a tervező Révész Imre festőművész, budapesti lakost közvetlenül értesíteni és nevezettet a részletes terv bemutatására felhívni méltóztassék. A bizottságban ugyanis az az álláspont jutott kifejezésre, miszerint tekintettel arra, hogy az építési munkák elfogadásáról az ajánlattevők közvetlenül Nagyméltóságodtól nyertek értesítést, a jelen esetben is ajánlat elfogadásáról lévén szó, a bizottság a döntés közlésére nem tarthatja magát ".A belügyminiszter 1914. szeptember 9-én értesítette döntéséről Révészt, a levélből egyúttal az is világossá válik, hogy kinek a véleménye befolyásolta a miniszteri határozatot: „Az új Országos Levéltár kutatótermének egyik oldalára tervezett freskó elkészítése iránt Thallóczy Lajos
úr Ő Nagyméltóságával folytatott megbeszélések alapján bemutatott vázlatrajzok közül az új Országos Levéltár építési bizottsága javaslatának figyelembevételével azt a kisebbik és a színezés tekintetében is megfelelő vázlatot fogadom el, amely egy történetkutató tudóst ábrázol, ki előtt Magyarország nagyjai - előtérben Mária Terézia királynővel - megjelennek. Ehhez képest felkérem Nagyságodat, hogy a díjazás megállapítása, illetve a szerződés megkötése céljából ajánlatát hozzám mielőbb beadni szíveskedjék." Minderről az építési bizottság elnökét is .Révész Imre hamarosan válaszolt, datálatlan levele már szeptember 19-én beérkezett a belügyminiszterhez. Levelében vállalta, hogy két év alatt elkészíti a festményt, amelyért három részletben összesen 12 000 korona tiszteletdíjat kért. (Lásd az 1. forrást!)
A belügyminiszter már szeptember 24-én megküldte az ajánlatot az építési bizottságnak, hogy nyilvánítson arról véleményt. Az építési bizottság fél év múlva, 1915. március 13-án tartott ülésén „Őnagyméltóságától 2 leiratot kapott, melyek egyikében [...] kijelentette, hogy a kutatóterem egyik oldalára tervezett freskó vázlatrajzai közül a bizottság javaslatának elfogadásával a történetkutató tudóst ábrázoló rajzot fogadta el, - aki előtt Magyarország nagyjai, élükön Mária Terézia királynővel - jelennek meg." A bizottsági elnök arról tájékoztatta a belügyminisztert, hogy „az építkezési bizottság a kutatóterem falára tervezett freskóra vonatkozólag Révész Imre festőművész által tett és Nagyméltóságod által véleménynyilvánítás végett leküldött 12 000 koronás árajánlatot az ajánlattevő részéről megjelölt fizetési feltételekkel együtt elfogadhatónak találta, egyúttal pedig azt a javaslatát terjeszti elő, hogy a szerződés megkötése iránt intézkedni és a freskót már most megrendelni
".Csánki 1915. március 16-ai levelében számolt be Thallóczynak a bizottság üléséről és Révész Imre megbízatásáról: „A Révész történeti képét a bizottság ez üléséből megrendelte. Ehhez persze még a belügyminiszter jóváhagyása szükséges, ami bizonyára meglesz. A Révész által kért fizetési feltételekhez is hozzájárult a bizottság. Nézetem szerint tehát Révész most már hozzáfoghat a kép megtervezéséhez. Természetesen velünk
."A belügyminiszter 1915. április 21-én kelt, 12267. számú rendelkezése szerint a beterjesztett vázlatok alapján Révész Imre festőművészt kérték fel a munka kivitelezésére.
Csánki ugyanaznap hosszú levelet intézett Thallóczy Lajoshoz, részletesen kifejtve álláspontját a levéltár tornyára és épületére kerülő címerekről és szobrokról, kérve Thallóczy véleményét és tanácsát is. Ez alkalommal a kutatóterembe tervezett két festmény témájáról is említést tett: „Az alkalmat felhasználva röviden áttérek a kutatószoba egyik falára tervezett képre is, mely, mint ismeretes, egy író történettudóst ábrázolna, aki előtt a magyar történelem legfőbb alakjai elvonulnak. E képen előtérben Mária Terézia áll. Kívánatosnak látszik azonban, hogy ezen a képen Habsburg királyaink legnagyobb történelmi alakja, I. Ferenc József is helyet foglaljon. A másik képre ugyanis az épület zárókőletételének actusa terveztetik s alig valószínűség, hogy ezen Ő Felsége, még ha él is (mit Isten adjon) megjelenhetne. S ekként az ő nagy és szeretett alakja mindkét képről kimaradna; aminek nem szabad
."Az építési bizottság 1915. június 24-én tartott ülésén a bizottság tudomásul vette a belügyminiszter döntését a freskó elkészítéséről és Révész Imre ajánlatának elfogadásáról, erről másnap kelt levelében Csánki Dezső is értesítette
.Pecz Samu 1915. szeptember 17-én felterjesztette a belügyminiszterhez azt a szerződést, amelyet a miniszter Révész Imre művésszel kötne a kutatótermi freskó elkészítésére. A miniszter a szerződést jogi véleményezésre megküldte a Jogügy-igazgatósághoz, amely október 20-án megküldött válaszában csak a bírói illetékesség szempontjából egészítette azt ki.
Ezt követően a belügyminiszter helyett Némethy Károly államtitkár és Révész Imre - Pecz Samu és Nagy Károly tanúk jelenlétében - 1915. december 4-én aláírták a szerződést, amit a miniszter december 13-án jóváhagyott. A festőművész kötelezettséget vállalt arra, hogy „az általa készített és az építőbizottság javaslata alapján a belügyminiszter által 12267/1915. eln. szám alatt elfogadott vázlatrajznak megfelelőleg, a képet, mely egy történetkutató tudóst ábrázol, ki előtt Magyarország nagyjai, előtérben Mária Terézia királynővel megjelennek, 1917. évi május hó 1-ig teljesen elkészítve, a falra elhelyezve, az építőbizottságnak" átadja és „a képet a művezetőség által megadandó körvonalak szerint freskószerűen, vászonra festve és farámára erősítve, az épület falára megfelelően" elhelyezi.
Az összes művészeti munkáért a belügyminiszter 12 000 korona megfizetését vállalta úgy, hogy 3000 koronát a kép festése előtt, 3000 koronát a munkálatok megkezdődése után egy évvel, 6000 koronát pedig a kép befejezése és elhelyezése után fizet ki. 1916. január 9-én az első részletet ki is fizették. (Lásd a 2. forrást!)
Révész Imre kérésére Pecz Samu 1917. február 22-én ismét Sándor János belügyminiszterhez fordult a festmény ügyében, kérve az újabb részlet kifizetését. „Miután a szerződés 1915. évi december hó 4-én köttetett meg és a festőművész a festmény munkálatait azonnal meg is kezdette, tehát a szerződésben kikötött egy év lejárt, továbbá, mivel a munkában levő képet dr. Csánky Dezső orsz. főlevéltárnok ő Méltósága és dr. Károlyi Árpád, a bécsi udvari levéltár nyug. igazgató ő Méltósága, valamint alulírott művezető építész megtekintette, s arról mindhárman meggyőződhettek, hogy a szóban levő festményen a munkának több mint fele elkészült, bátor vagyok a festőművész részéről kért II. részlet fejében 3000 korona kiutalványozását javasolni. A festőmunka előrehaladásának megállapítása céljából való megtekintés az egész építőbizottság részéről, szerény nézetem szerint, elmaradhatna, mert e tárgy egyedül nem eléggé fontos arra, hogy emiatt érdemes lenne más tárgy hiányában, már most, egy építőbizottsági gyűlést egybehívni." (Lásd a 3. forrást!) A második részletet 1917. március 12-én ki is fizették.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 04.
A szovjet és román előrenyomulás miatt a magyar honvédség kiüríti és feladja Torda városát.Tovább
A szovjetek fellövik a Szputnyik–1 műholdat a világűrbe: ezt a napot tekintjük az űrkorszak kezdetének.Tovább
Várnai Ferenc a KISZ szervezőinek tartott részletes beszámolója során bejelentette a MAFISZ, a MEFESZ, és a Diákszövetség megszűnését.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő