Besszarábia csatlakozik Romániához.Tovább
Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója
1915. december 4-én a belügyminiszter szerződést kötött Révész Imre festőművésszel, hogy az új Országos Levéltár kutatótermébe történelmi tárgyú festményt készítsen. A kép elkészült, de – az épületdíszítés koncepcióváltása miatt – soha nem került a levéltárba. Az alkotás napjainkban már ismeretlen helyen lappang, és a nagyközönség nem is tudja, hogyan nézett ki a festmény.
A levéltári kutatóterem első díszítése
Az 1756-ban létrehozott Archivum Regni alapjain, de tulajdonképpen új intézményként 1874-ben jött létre az Országos Levéltár. A történettudományi forrásőrzőhely a belügyi tárca épületének számos - idővel egyre több - helyiségében működött. Az elhelyezési körülmények elégtelen volta miatt szinte a kezdetektől arra törekedtek az intézmény vezetői, hogy a levéltári dolgozók és a kutatók új, önálló épületben, a mindennapi szakmai tevékenység számára méltó környezetben végezhessék munkájukat.
A szakmai és a politikai akarat végül 1911-ben találkozott végleg össze, ekkor a Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök által vezetett kormány úgy döntött, hogy a levéltár új épületét kiemelt középítkezésként valósítják meg. A terveket Pecz Samu műépítész készítette, haláláig ő vezette a kivitelezést is, munkatársa, majd utóda Nagy Károly műépítész volt. A munkálatokat 1913 tavaszán kezdték meg, és 1916. május elsején fejezték volna be, a háborús viszonyok miatt az épület végül csak 1918-ra készült el, berendezése és elegáns díszítése pedig csak 1929-re vált teljessé.
A levéltár új épületének építéstörténetét a levéltár munkatársai (pl. Dőry Ferenc, Borsa Iván) foglalták össze, a kutatóterem eredeti díszítéséről azonban csak Patakiné Kósa Éva tett említést. A tervezéskori szándékok szerint csak a kutatóterem két főfalára került volna egy-egy alkotás, ezek egyikét Révész Imre művész festette volna meg. A kép ugyan elkészült, de azt a művész a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában helyezte letétbe
. A jogutód Képzőművészeti Egyetemen azonban sem a képről, sem a letéti eljárásról nem rendelkeznek semmiféle adattal, így az épülettörténetnek ez a fejezete megíratlan maradt. |
Az ez ideig egyetlen ismert kép az épülő levéltárról |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 27.
1918
1921
IV. Károly magyar király első visszatérési kísérlete.Tovább
1934
Csurka István Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, politikus (MIÉP) (†2012)Tovább
1936
Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök megbeszéléseket folytat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőivel a párt kormányba lépéséről, de...Tovább
1968
Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, az első űrhajós (*1934)Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő