A szerb hadsereg visszafoglalja Belgrádot az Osztrák-Magyar Monarchia seregeitől.Tovább
Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója
1915. december 4-én a belügyminiszter szerződést kötött Révész Imre festőművésszel, hogy az új Országos Levéltár kutatótermébe történelmi tárgyú festményt készítsen. A kép elkészült, de – az épületdíszítés koncepcióváltása miatt – soha nem került a levéltárba. Az alkotás napjainkban már ismeretlen helyen lappang, és a nagyközönség nem is tudja, hogyan nézett ki a festmény.
A művész életrajza
Csebray Imre Károly Sátoraljaújhelyen született 1859. . Két nappal később reformátusnak keresztelték meg, mert evangélikus édesapja, Csebray Károly a helyi református leányneveldében volt . Édesanyja Lois/Loysch Paulina, testvérhúga Margit Karolina (1860-?) volt. A gyerekek szüleik válása után postamesterként dolgozó anyjuknál, Nagyszőlősön nevelkedtek. A leány később követte édesanyja foglalkozását, a fiú Debrecenben járt gimnáziumba és az alföldi vásárokban már ekkor parasztkaraktereket rajzolt.
 |
Révész Imre: Udvarlók / Egy kérdés (1881) |
1873-1875 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatójaként litográfiát tanult, 1878-1879-ben a Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan tanítványa volt, majd állami ösztöndíjjal újabb három éven át ismét a bécsi akadémián tökéletesíthette tudását, ahol már 1879-ben elnyerte az akadémia
.1881-ben már Révész Imreként írta alá Udvarlók című képét, két év múlva hivatalosan is kérvényezte nevének
.1882-ben Csárdai jelenet című művével indult és nyert a Munkácsy-pályázaton, a képet Erzsébet királyné vásárolta [popup title="meg" format="Default click" activate="click" close text="„A Munkácsy által kitűzött 6000 frankos díjra a bírálók három művet jelöltek ki: Baditz Ottótól »A pellengér«, Révész Imrétől »Csárdai jelenet« és Vágó Páltól »A menekültek« című festményeket, melyeket aztán Párisba küldtek, hogy Munkácsy maga döntsön. A művész már határozott és a fiatal Révész Imre művét, a csárdai jelenetet választotta ki, melyen egy vén paraszt járja egymaga a táncot széles kedvvel a csárda közepén, s eredeti magyaros alakú csoportozat veszi körül, nevetve nézve az öreglegény nagy vígságát. […] Munkácsy már értesítette a képzőművészeti társulat igazgatóját határozatáról, s többi közt ezeket írja: »Mind a három szép tehetségre mutat, amiért is nem mertem egyedül ítéletet hozni fölöttük, s meghíttam Bonnat és Chaplin kollégáimat, kiknek összevágó nézeteihez a magamét csatolva, a díjat a ’Csárdai jelenet’ című műnek ítéltük oda. Most tehát csak arra kérem tisztelt igazgató urat, lenne szíves az illető fiatal művészt minél előbb értesíteni, hogy haladéktalanul jöjjön, és megkezdett tanulmányait folytassa.«” Vasárnapi Újság, 30. évf. 3. sz. 1883. január 21. 43."]. Az ifjú festő a Munkácsy-díj első nyerteseként Párizsba utazott, ahol három éven át a nagy művész mellett tanult és dolgozott. 1884-ben festette meg Petőfi a csárdában című képét, később, 1900-ban az ő festményeivel és grafikáival illusztrálták az Atheneum kiadásában megjelent Petőfi Sándor összes költeményei című kétkötetes művet. A művész talán leghíresebb/legismertebb alkotása az 1899-ben megfestett
. |
Révész Imre: Panem (1899) |
A művész még bécsi diákkorában ismerte meg Kürbis Filep festőművészt, akinek Hermina nevű festőművész lányát 1884. augusztus 31-én, Nagyszőlősön vette feleségül. Házasságukból két leánygyermek született.
Révész Imre 1904-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola oktatója volt, 1918-ban a nagybányai művésztelepen tanított, 1920-tól 1932-ig a kecskeméti művésztelep vezetőjeként tevékenykedett. Az 1930-as években látása megromlott, feleségének 1939. évi halála után 1941-ben Tabódyné Révész Klára-Hermina lányával gyermekkorának színhelyére, Nagyszőlősre költözött, ahol 1945. február 3-án - a háborús események következtében - elhunyt.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 15.
1914
1933
Az alkoholtilalom visszavonása az Egyesült Államokban.Tovább
1944
Adolf Eichmann német SS-Sturmbannführer utasítására Budapestről elindítják a Magyar Nemzeti Bankban tárolt értékeket szállító „...Tovább
1987
Az MSZMP Politikai Bizottságának 1987. december 15-ei határozata március 15-ét ismét nemzeti ünneppé nyilvánította.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő