Bundabotrány 1983-ban

Pártvizsgálat adatok kiszivárogtatásáért

"Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői [...] hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak. [...] a könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot, és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből."

2.

Belügyminisztériumi feljegyzés a pótmérkőzésben megjelentetett nyomozati anyagokról

1983. október 11.

  

Feljegyzés a „Pótmérkőzés" című könyv megjelenéséről

 

A különösen nagy kárt okozó csalás miatt folyamatban lévő ún. „Totó" ügyben az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója bejelentése alapján 1982. június 24-től operatív előkészítő eljárást folytatott a budapesti Rendőrfőkapitányság, bevonva az illetékes megyei szerveket. A nyomozást előzetes egyeztetés után mind Budapesten, mind Szekszárdon 1982. december 15-én rendelték el, az eljárást 1983. március 30-án fejezték be, és az ügyészség 1983. május 10-én adta ki a vádiratot.

Az ügy jellegére, a közvélemény várakozására tekintettel a Belügyminisztériumban propagandaterv készült, melynek alapján 1983. februárban a napilapokban kommüniké jelent meg, 1983 március végén a rádió egy órás műsort

, a Kék fény 1983 áprilisi adásában foglalkozott a totócsalási üggyel.

Riportkönyv megírásának ötletével Erdős Ákos, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Ságvári Endre Könyvszerkesztőségének vezetője jelentkezett. Jóváhagyás után a kiadók kötelezték magukat, hogy a kiadás időpontja nem előzi meg a jogerős bírósági ítéletet, beleegyezés nélkül semmilyen formában nem publikálják az összegyűjtött anyagot.

A Belügyminisztérium ugyan nem tervezte könyv kiadását, de az ötletben megfogalmazott feltételek alapján engedélyezte az adatgyűjtést Lakatos András rendőr főhadnagynak, a Magyar Rendőr újságírójának és Láng Zsuzsá[nak], a Heti Világgazdaság újságírónőjének.

A könyv 1983. június végén, az elsőfokú bírósági tárgyalások előtt megjelent. A szerkesztőség azzal az indokkal szorgalmazta a megjelenést, hogy az eredeti megállapodáshoz képest megváltoztak a feltételek, mert a nagyközönség a

és a rádióból már megismerte az ügyet, valamint a jogerőre - a várható fellebbezések folytán - legalább egy évet kell várni.

A Belügyminisztérium illetékes vezetését kész tények elé állították, mert a KB Agitációs és Propaganda Osztályának - Karvalics László elvtárs - hozzájárulása után fordultak az engedély megadásáért.

Ladvánszky Károly rendőr altábornagy elvtárs, belügyminiszter-helyettes a következő megjegyzést tette az okmányra: „Ha a párt illetékesei nélkülünk áldásukat adták, akkor én mit tegyek? Mondjam, hogy nem helyeslem?"

Ami a könyv szakmai részét illeti - rendőri résznyomozati anyagok, vallomások, szembesítés stb. nyilvános megjelenése nem kifogásolható, mert a nyomozás érdekeit már nem veszélyeztették, a megjelenéshez - a rendőrtisztek kivételével az eljárás alá vontak hozzájárultak.

A könyvben több helyen szereplő, de kifejezetten a 60-61. oldalon megjelent Legfőbb Ügyészi, Legfelsőbb Bírósági közös állásponthoz a szerzők belügyi anyagokból nem juthattak hozzá.

Indokoltnak tartom ügyészi és bírói vonalon e kérdést tovább vizsgálni.

 

Budapest, 1983. október 11.

 

dr. Németh Ferenc

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.


 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők