Bundabotrány 1983-ban

Pártvizsgálat adatok kiszivárogtatásáért

"Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői [...] hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak. [...] a könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot, és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből."

2.

Belügyminisztériumi feljegyzés a pótmérkőzésben megjelentetett nyomozati anyagokról

1983. október 11.

  

Feljegyzés a „Pótmérkőzés" című könyv megjelenéséről

 

A különösen nagy kárt okozó csalás miatt folyamatban lévő ún. „Totó" ügyben az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója bejelentése alapján 1982. június 24-től operatív előkészítő eljárást folytatott a budapesti Rendőrfőkapitányság, bevonva az illetékes megyei szerveket. A nyomozást előzetes egyeztetés után mind Budapesten, mind Szekszárdon 1982. december 15-én rendelték el, az eljárást 1983. március 30-án fejezték be, és az ügyészség 1983. május 10-én adta ki a vádiratot.

Az ügy jellegére, a közvélemény várakozására tekintettel a Belügyminisztériumban propagandaterv készült, melynek alapján 1983. februárban a napilapokban kommüniké jelent meg, 1983 március végén a rádió egy órás műsort

, a Kék fény 1983 áprilisi adásában foglalkozott a totócsalási üggyel.

Riportkönyv megírásának ötletével Erdős Ákos, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Ságvári Endre Könyvszerkesztőségének vezetője jelentkezett. Jóváhagyás után a kiadók kötelezték magukat, hogy a kiadás időpontja nem előzi meg a jogerős bírósági ítéletet, beleegyezés nélkül semmilyen formában nem publikálják az összegyűjtött anyagot.

A Belügyminisztérium ugyan nem tervezte könyv kiadását, de az ötletben megfogalmazott feltételek alapján engedélyezte az adatgyűjtést Lakatos András rendőr főhadnagynak, a Magyar Rendőr újságírójának és Láng Zsuzsá[nak], a Heti Világgazdaság újságírónőjének.

A könyv 1983. június végén, az elsőfokú bírósági tárgyalások előtt megjelent. A szerkesztőség azzal az indokkal szorgalmazta a megjelenést, hogy az eredeti megállapodáshoz képest megváltoztak a feltételek, mert a nagyközönség a

és a rádióból már megismerte az ügyet, valamint a jogerőre - a várható fellebbezések folytán - legalább egy évet kell várni.

A Belügyminisztérium illetékes vezetését kész tények elé állították, mert a KB Agitációs és Propaganda Osztályának - Karvalics László elvtárs - hozzájárulása után fordultak az engedély megadásáért.

Ladvánszky Károly rendőr altábornagy elvtárs, belügyminiszter-helyettes a következő megjegyzést tette az okmányra: „Ha a párt illetékesei nélkülünk áldásukat adták, akkor én mit tegyek? Mondjam, hogy nem helyeslem?"

Ami a könyv szakmai részét illeti - rendőri résznyomozati anyagok, vallomások, szembesítés stb. nyilvános megjelenése nem kifogásolható, mert a nyomozás érdekeit már nem veszélyeztették, a megjelenéshez - a rendőrtisztek kivételével az eljárás alá vontak hozzájárultak.

A könyvben több helyen szereplő, de kifejezetten a 60-61. oldalon megjelent Legfőbb Ügyészi, Legfelsőbb Bírósági közös állásponthoz a szerzők belügyi anyagokból nem juthattak hozzá.

Indokoltnak tartom ügyészi és bírói vonalon e kérdést tovább vizsgálni.

 

Budapest, 1983. október 11.

 

dr. Németh Ferenc

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.


 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 31.

1944

Felrobbantják az Újpesti vasúti hidat.Tovább

1946

Truman amerikai elnök hivatalosan is befejezetté nyilvánítja a második világháborút.Tovább

1961

Befejeződik a Marshall-segély nevű program, miután 12 milliárd dollárt kaptak az igénylő országok.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő