Bundabotrány 1983-ban

Pártvizsgálat adatok kiszivárogtatásáért

"Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői [...] hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak. [...] a könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot, és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből."

2.

Belügyminisztériumi feljegyzés a pótmérkőzésben megjelentetett nyomozati anyagokról

1983. október 11.

  

Feljegyzés a „Pótmérkőzés" című könyv megjelenéséről

 

A különösen nagy kárt okozó csalás miatt folyamatban lévő ún. „Totó" ügyben az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója bejelentése alapján 1982. június 24-től operatív előkészítő eljárást folytatott a budapesti Rendőrfőkapitányság, bevonva az illetékes megyei szerveket. A nyomozást előzetes egyeztetés után mind Budapesten, mind Szekszárdon 1982. december 15-én rendelték el, az eljárást 1983. március 30-án fejezték be, és az ügyészség 1983. május 10-én adta ki a vádiratot.

Az ügy jellegére, a közvélemény várakozására tekintettel a Belügyminisztériumban propagandaterv készült, melynek alapján 1983. februárban a napilapokban kommüniké jelent meg, 1983 március végén a rádió egy órás műsort

, a Kék fény 1983 áprilisi adásában foglalkozott a totócsalási üggyel.

Riportkönyv megírásának ötletével Erdős Ákos, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Ságvári Endre Könyvszerkesztőségének vezetője jelentkezett. Jóváhagyás után a kiadók kötelezték magukat, hogy a kiadás időpontja nem előzi meg a jogerős bírósági ítéletet, beleegyezés nélkül semmilyen formában nem publikálják az összegyűjtött anyagot.

A Belügyminisztérium ugyan nem tervezte könyv kiadását, de az ötletben megfogalmazott feltételek alapján engedélyezte az adatgyűjtést Lakatos András rendőr főhadnagynak, a Magyar Rendőr újságírójának és Láng Zsuzsá[nak], a Heti Világgazdaság újságírónőjének.

A könyv 1983. június végén, az elsőfokú bírósági tárgyalások előtt megjelent. A szerkesztőség azzal az indokkal szorgalmazta a megjelenést, hogy az eredeti megállapodáshoz képest megváltoztak a feltételek, mert a nagyközönség a

és a rádióból már megismerte az ügyet, valamint a jogerőre - a várható fellebbezések folytán - legalább egy évet kell várni.

A Belügyminisztérium illetékes vezetését kész tények elé állították, mert a KB Agitációs és Propaganda Osztályának - Karvalics László elvtárs - hozzájárulása után fordultak az engedély megadásáért.

Ladvánszky Károly rendőr altábornagy elvtárs, belügyminiszter-helyettes a következő megjegyzést tette az okmányra: „Ha a párt illetékesei nélkülünk áldásukat adták, akkor én mit tegyek? Mondjam, hogy nem helyeslem?"

Ami a könyv szakmai részét illeti - rendőri résznyomozati anyagok, vallomások, szembesítés stb. nyilvános megjelenése nem kifogásolható, mert a nyomozás érdekeit már nem veszélyeztették, a megjelenéshez - a rendőrtisztek kivételével az eljárás alá vontak hozzájárultak.

A könyvben több helyen szereplő, de kifejezetten a 60-61. oldalon megjelent Legfőbb Ügyészi, Legfelsőbb Bírósági közös állásponthoz a szerzők belügyi anyagokból nem juthattak hozzá.

Indokoltnak tartom ügyészi és bírói vonalon e kérdést tovább vizsgálni.

 

Budapest, 1983. október 11.

 

dr. Németh Ferenc

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.


 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 16.

1911

Rodolfo (er. Gács Rezső) bűvész (†1987)Tovább

1931

A Nemzeti Radikális Párt, a Frontharcosok Nemzeti Pártja és az Ifjú Magyarok Nemzeti Pártja egyesült Nemzeti Radikális Párt néven.Tovább

1935

Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.Tovább

1950

A KIE közgyűlése – szabálytalanul – Bereczky Albert püspök elnökletével kimondta a KIE feloszlását. Utoljára a kecskeméti KIE tartotta meg...Tovább

1960

Theodore H. Maiman megalkotja az első lézertTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők