A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább
Bundabotrány 1983-ban
Pártvizsgálat adatok kiszivárogtatásáért
"Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői [...] hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak. [...] a könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot, és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből."
3.
Gyöngyi Gyula, főosztályvezető-helyettes ügyész feljegyzése Szíjártó Károly legfőbb ügyész részére a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként megjelentetett dokumentumról
1983. október 20.
Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztály
NYfl. 12.233/1983.
Feljegyzés
dr. Szíjártó Károly Legfőbb Ügyész elvtárs részére
Az ez év júniusában megjelent Pótmérkőzés (szerkesztő: Erdős Ákos, írók: Lakatos András és Láng Zsuzsa) című könyv 60-61. oldalán a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként idézőjelbe helyezve mintegy egy oldalnyi terjedelmű szöveg található. A [popup title="szöveg idézése" format="Default click" activate="click" close text="A kérdéses szövegrész: „A Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja világosan kimondja – éppen a Részvételi Szabályzat alapján −, hogy »A totófogadás olyan speciális szerződés, amelyben a fogadó a fogadói díj befizetése ellenében ellenszolgáltatásként megvásárolja a játékban való részvétel jogát, a nyerés esélyét. A fogadást lebonyolító és rendező OTP fogadási díj befizetése ellenébe a vele szerződött fogadónak biztosítja a fenti jogosultságokat. A totózóknak a nyereményre a – feltételek teljesítése esetén – kötelmi igénye lehet. A szóban forgó esetben harmadik személyek (az elkövetők) magatartása következtében az összes totózó elesett a szerződéses ellenszolgáltatások egyikétől, a nyerés esélyétől, tehát az összes totózó károsult, […] a károsultak köre ismeretlen számú személyből áll [...] kilétük nem állapítható meg, ők túlnyomórészt ismeretlenek maradnak. Általában az sem állapítható meg, hogy kik, milyen összegekkel károsodtak. A fogadást lebonyolító OTP a szerződő feleken kívül harmadik személyek által okozott károk következtében teljesen vétlen. A kárt okozó személyek ellen a károsultak kárigényt érvényesíthetnek, mivel azonban ennek különböző akadályai vannak (ismeretlenek a károsultak, nem peresíthető a kárösszeg stb.) a károsultak nevében az OTP érvényesíthet kárigényt […] a kártérítési összeget az OTP-nek az állam javára, erre a célra külön rendszeresített számlára kellene befizetnie […] A kárigénynek az OTP által történő érvényesítésére az árdrágítás kapcsán károsult személyek kárérvényesítésénél kapcsolatos intézkedési gyakorlat adhat alapot. Ezekben az esetekben ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a károsult vásárlók helyett a kárt okozó személyek munkáltatója érvényesíti a vásárlók kárigényét, majd a megítélt kártérítés összegét a fentebb megjelölt számlára fizeti be. Az elkövetők által okozott kár a társadalmi tulajdonban keletkezett. Ez a megállapítás arra alapozható, hogy a Polgári törvénykönyv 119. §-a értelmében, akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz.« Ebből következik, hogy a fogadók által az OTP-nek befizetett fogadási díjak az OTP tulajdonába kerülnek. A Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéből kitűnik, hogy végül is milyen bűncselekményt követtek el a totócsalás résztvevői, és végre megnyugtatóan megfogalmazódott az OTP – és azon belül a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság – sajátos helyzete az ügyben.”"] után a könyv ismételten utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéről van szó.
A Legfőbb Ügyészség iratai között a cselekmény jogi megítélésére vonatkozóan két dokumentum található.
Az egyiknek a címe „Emlékeztető" és 1983. április1-jén kelt. Ügyszám: Nyfl.11.591/1983. szám. Ebben az emlékeztetőben foglaltuk össze az ún. totócsalás miatt indult bűnügyekben kialakult és véglegesnek ítélt álláspontokat. Ez az emlékeztető tartalmilag részben egyezik a Pótmérkőzés című könyvben idézett szöveggel, teljességgel ki lehet azonban zárni, hogy a könyvben írottaknak ez lenne a forrása. Ezt az emlékeztetőt egyébként a fővárosi főügyész és a Tolna megyei főügyész rendelkezésére bocsátottuk, mert annak tartalmát pontosan kellett ismerniük részben a nyomozás feletti felügyelet ellátásához, de még inkább a vádirat megszerkesztéséhez.
A másik dokumentum egy Nyfl. 10.508/1983. számú feljegyzés. A feljegyzésnek dátuma nincs és egy első tervezete annak az emlékeztetőnek, amelyről a későbbiekben volt szó. Ez a feljegyzés korábban készült. Emlékezetem szerint 1983 január-februárjában volt egy megbeszélés a Legfőbb Ügyészségen a totócsalási ügy nyomozásával kapcsolatban. A megbeszélés fő tárgyát az ügy anyagi-büntetőjogi megítélése, a cselekmény jogi minősítése képezte. Ezen az értekezleten a Belügyminisztérium jogi képviselője is részt vett. A Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztálya már az értekezletet megelőzően foglalkozott a cselekmény jogi megítélésével kapcsolatos kérdésekkel. Az akkor kialakult álláspontról készült ez az Nyfl. 10.508/1983. számú, dátum nélküli feljegyzés. Minthogy a nyomozás tennivalóit alapvetően meghatározta a cselekmény jogi megítélése, ennek a feljegyzésnek egy példányát megkapta a Belügyminisztériumnak ezen a megbeszélésen részt vevő képviselője. A Belügyminisztériumból ez a feljegyzés a budapesti Rendőrkapitányságra került, ahol ezt lemásolták és a másolatot odaadták a Tolna megyei Rendőrfőkapitányságnak. Ez önmagában még nem lett volna hiba, mert a nyomozást ezek a rendőri szervek folytatták, és ismerniük kellett a tennivalókat.
A Pótmérkőzés című könyvben megjelent már említett idézet ennek a feljegyzésnek a szó szerinti szövegével egyező. Kétségtelen tehát, hogy a könyv írói ennek a feljegyzésnek a birtokába jutottak, és azt lemásolták.
A Tolna megyei Rendőrfőkapitányságon a feljegyzést befűzték a nyomozási iratok közé. A vádirat benyújtása után az iratokat felküldték az Igazságügyi Minisztériumba, ezt ott
. Miután észlelésünket szóban közölték velünk, kérték a feljegyzés kiemelését és megküldését. A feljegyzés jelenleg is nálunk van, abból az előbbiek kétségtelenül megállapíthatók. Nem valószínű azonban, hogy a könyv írói a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányságra felkerült feljegyzést használták fel a könyv megírásához.Ismereteim szerint ugyanis a könyv megírásához a Budapesti Rendőrfőkapitányság adott anyagokat. Ezt támasztja alá az is, hogy a könyvben lefotózva szerepel néhány olyan a nyomozási iratok között szereplő dokumentum, amit a Budapesti Rendőrfőkapitányságon folyamatban lévő nyomozás iratából fényképeztek.
Azt megállapítani, a szóban forgó feljegyzés hogyan került a könyv íróihoz, csak további vizsgálattal lehetne. Ebben a körben elsősorban a Budapesti Rendőrfőkapitányságon lehetne vizsgálatot folytatni, amire a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében nincs lehetőségünk. További forrása lehetne a pontos ténymegállapításnak az írók vagy a könyv szerkesztőjének megkérdezése, akik felvilágosítást tudnának adni.
1983. július 28-án kifogásoltuk a Belügyminisztériumnál azt, hogy a feljegyzés tartalma a Pótmérkőzés című könyvbe kerülhetett. Erre a levélre '83 augusztus 22-én kaptunk választ. Mind a megkeresést, mind a válaszlevelet fotómásolatban mellékelem.
Budapest, 1983. október 20.
dr. Gyöngyi Gyula
főosztályvezető-helyettes ügyész
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 08.
1918
1940
Az angliai csata kezdete.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő