Jules Verne francia író (*1828)Tovább
Bundabotrány 1983-ban
Pártvizsgálat adatok kiszivárogtatásáért
"Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői [...] hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak. [...] a könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot, és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből."
3.
Gyöngyi Gyula, főosztályvezető-helyettes ügyész feljegyzése Szíjártó Károly legfőbb ügyész részére a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként megjelentetett dokumentumról
1983. október 20.
Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztály
NYfl. 12.233/1983.
Feljegyzés
dr. Szíjártó Károly Legfőbb Ügyész elvtárs részére
Az ez év júniusában megjelent Pótmérkőzés (szerkesztő: Erdős Ákos, írók: Lakatos András és Láng Zsuzsa) című könyv 60-61. oldalán a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként idézőjelbe helyezve mintegy egy oldalnyi terjedelmű szöveg található. A [popup title="szöveg idézése" format="Default click" activate="click" close text="A kérdéses szövegrész: „A Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja világosan kimondja – éppen a Részvételi Szabályzat alapján −, hogy »A totófogadás olyan speciális szerződés, amelyben a fogadó a fogadói díj befizetése ellenében ellenszolgáltatásként megvásárolja a játékban való részvétel jogát, a nyerés esélyét. A fogadást lebonyolító és rendező OTP fogadási díj befizetése ellenébe a vele szerződött fogadónak biztosítja a fenti jogosultságokat. A totózóknak a nyereményre a – feltételek teljesítése esetén – kötelmi igénye lehet. A szóban forgó esetben harmadik személyek (az elkövetők) magatartása következtében az összes totózó elesett a szerződéses ellenszolgáltatások egyikétől, a nyerés esélyétől, tehát az összes totózó károsult, […] a károsultak köre ismeretlen számú személyből áll [...] kilétük nem állapítható meg, ők túlnyomórészt ismeretlenek maradnak. Általában az sem állapítható meg, hogy kik, milyen összegekkel károsodtak. A fogadást lebonyolító OTP a szerződő feleken kívül harmadik személyek által okozott károk következtében teljesen vétlen. A kárt okozó személyek ellen a károsultak kárigényt érvényesíthetnek, mivel azonban ennek különböző akadályai vannak (ismeretlenek a károsultak, nem peresíthető a kárösszeg stb.) a károsultak nevében az OTP érvényesíthet kárigényt […] a kártérítési összeget az OTP-nek az állam javára, erre a célra külön rendszeresített számlára kellene befizetnie […] A kárigénynek az OTP által történő érvényesítésére az árdrágítás kapcsán károsult személyek kárérvényesítésénél kapcsolatos intézkedési gyakorlat adhat alapot. Ezekben az esetekben ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a károsult vásárlók helyett a kárt okozó személyek munkáltatója érvényesíti a vásárlók kárigényét, majd a megítélt kártérítés összegét a fentebb megjelölt számlára fizeti be. Az elkövetők által okozott kár a társadalmi tulajdonban keletkezett. Ez a megállapítás arra alapozható, hogy a Polgári törvénykönyv 119. §-a értelmében, akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz.« Ebből következik, hogy a fogadók által az OTP-nek befizetett fogadási díjak az OTP tulajdonába kerülnek. A Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéből kitűnik, hogy végül is milyen bűncselekményt követtek el a totócsalás résztvevői, és végre megnyugtatóan megfogalmazódott az OTP – és azon belül a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság – sajátos helyzete az ügyben.”"] után a könyv ismételten utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéről van szó.
A Legfőbb Ügyészség iratai között a cselekmény jogi megítélésére vonatkozóan két dokumentum található.
Az egyiknek a címe „Emlékeztető" és 1983. április1-jén kelt. Ügyszám: Nyfl.11.591/1983. szám. Ebben az emlékeztetőben foglaltuk össze az ún. totócsalás miatt indult bűnügyekben kialakult és véglegesnek ítélt álláspontokat. Ez az emlékeztető tartalmilag részben egyezik a Pótmérkőzés című könyvben idézett szöveggel, teljességgel ki lehet azonban zárni, hogy a könyvben írottaknak ez lenne a forrása. Ezt az emlékeztetőt egyébként a fővárosi főügyész és a Tolna megyei főügyész rendelkezésére bocsátottuk, mert annak tartalmát pontosan kellett ismerniük részben a nyomozás feletti felügyelet ellátásához, de még inkább a vádirat megszerkesztéséhez.
A másik dokumentum egy Nyfl. 10.508/1983. számú feljegyzés. A feljegyzésnek dátuma nincs és egy első tervezete annak az emlékeztetőnek, amelyről a későbbiekben volt szó. Ez a feljegyzés korábban készült. Emlékezetem szerint 1983 január-februárjában volt egy megbeszélés a Legfőbb Ügyészségen a totócsalási ügy nyomozásával kapcsolatban. A megbeszélés fő tárgyát az ügy anyagi-büntetőjogi megítélése, a cselekmény jogi minősítése képezte. Ezen az értekezleten a Belügyminisztérium jogi képviselője is részt vett. A Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztálya már az értekezletet megelőzően foglalkozott a cselekmény jogi megítélésével kapcsolatos kérdésekkel. Az akkor kialakult álláspontról készült ez az Nyfl. 10.508/1983. számú, dátum nélküli feljegyzés. Minthogy a nyomozás tennivalóit alapvetően meghatározta a cselekmény jogi megítélése, ennek a feljegyzésnek egy példányát megkapta a Belügyminisztériumnak ezen a megbeszélésen részt vevő képviselője. A Belügyminisztériumból ez a feljegyzés a budapesti Rendőrkapitányságra került, ahol ezt lemásolták és a másolatot odaadták a Tolna megyei Rendőrfőkapitányságnak. Ez önmagában még nem lett volna hiba, mert a nyomozást ezek a rendőri szervek folytatták, és ismerniük kellett a tennivalókat.
A Pótmérkőzés című könyvben megjelent már említett idézet ennek a feljegyzésnek a szó szerinti szövegével egyező. Kétségtelen tehát, hogy a könyv írói ennek a feljegyzésnek a birtokába jutottak, és azt lemásolták.
A Tolna megyei Rendőrfőkapitányságon a feljegyzést befűzték a nyomozási iratok közé. A vádirat benyújtása után az iratokat felküldték az Igazságügyi Minisztériumba, ezt ott
. Miután észlelésünket szóban közölték velünk, kérték a feljegyzés kiemelését és megküldését. A feljegyzés jelenleg is nálunk van, abból az előbbiek kétségtelenül megállapíthatók. Nem valószínű azonban, hogy a könyv írói a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányságra felkerült feljegyzést használták fel a könyv megírásához.Ismereteim szerint ugyanis a könyv megírásához a Budapesti Rendőrfőkapitányság adott anyagokat. Ezt támasztja alá az is, hogy a könyvben lefotózva szerepel néhány olyan a nyomozási iratok között szereplő dokumentum, amit a Budapesti Rendőrfőkapitányságon folyamatban lévő nyomozás iratából fényképeztek.
Azt megállapítani, a szóban forgó feljegyzés hogyan került a könyv íróihoz, csak további vizsgálattal lehetne. Ebben a körben elsősorban a Budapesti Rendőrfőkapitányságon lehetne vizsgálatot folytatni, amire a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében nincs lehetőségünk. További forrása lehetne a pontos ténymegállapításnak az írók vagy a könyv szerkesztőjének megkérdezése, akik felvilágosítást tudnának adni.
1983. július 28-án kifogásoltuk a Belügyminisztériumnál azt, hogy a feljegyzés tartalma a Pótmérkőzés című könyvbe kerülhetett. Erre a levélre '83 augusztus 22-én kaptunk választ. Mind a megkeresést, mind a válaszlevelet fotómásolatban mellékelem.
Budapest, 1983. október 20.
dr. Gyöngyi Gyula
főosztályvezető-helyettes ügyész
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A 2023-as év első ArchívNet számát olvashatják az oldalon. Az új lapszám négy forrásismertetést publikál: ezek nem alkotnak egy tematikus egységet, azonban vannak metszéspontjaik egymással. Bár egy Venn-diagramon ezek a metszetek jobban ábrázolhatók lennének, mi ezúttal szövegben mutatjuk be ezeket: két írás a római katolikus egyházhoz köthető, kettő köthető a huszadik századi magyar emigrációhoz, kettő pedig a magyarországi államszocilista időszak mindennapjaihoz.
Az időrendet követve Csóka Géza (közművelődési referens, Magyar Nemzeti Levéltár Közművelődési és Közönségkapcsolati Főosztály) forrásismertetése az első. Idén ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját, a szerző pedig ennek okán mutatja be a tudós és Pelényi János levelezését. Neumann ugyanis arra törekedett, hogy Magyarország akkori washingtoni követét meghívja Princetonba egy előadás erejére.
Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) forrásismertetésének origója a második világháború magyarországi harcai, amelyek nagy változást hoztak Csémpuszta életébe. A helyi káplánlak birtoklásáért folytatott hosszas küzdelem bemutatása nemcsak egy lokális problémát tár fel, hanem azt is, hogy milyen volt a korabeli államhatalom viszonya a katolikus egyházzal.
Csémpuszta lakóira is kiható politikai döntés volt a Rákosi-korszakban bevezetett kötelező beszolgáltatás, amelyet hibái miatt már 1952-ben korrigálni igyekeztek a következő évekre nézve. Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) a begyűjtési rendszer reformjának egyik tervezetét mutatja be írásában.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) a Mindszenty Józseffel egyeztető Zágon József és a Vatikán diplomáciai szolgálatában működő Kada Lajos levelezését mutatja be. Terjedelmi okokból forrásismertetését két részre bontva jelentetjük meg. A mostani, első közlésben olyan levelek olvashatók, amelyek Zágon Mindszentyvel való viszonyát világítják meg.
Idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. március 7.
Miklós Dániel
Főszerkesztő