A Párttörténet Intézet előterjesztést tett az Országos Szervező Bizottságnak az ’56-os anyagok és visszaemlékezések gyűjtésére.Tovább
Gróf Apponyi Franciska és a fóti jótékonysági intézmények
„a háborúval járó nehézségeken igyekeztem én a magam kis körében Tanácsadó Irodámmal segíteni és talán nem minden siker nélkül, hisz közel voltam a fótiakhoz és mindegyikük számára nyitva volt az ajtóm." - írja naplójában gróf Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska, aki 1914 őszén megalakította a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottságot" és a fóti Tanácsadó Irodát, majd a háború után férjével telepet hozott létre hadirokkantak és hadiözvegyek részére. A grófnő az állami gondoskodást megelőzve karolta fel a rászorultakat, s adott mintát szociális intézmények szervezésére.
A Tanácsadó Iroda feladatköre idővel tovább bővült és differenciálódott a grófnő és Winkler Anna főtitkárnő irányítása alatt (5. és 6. kép). Általános tanácsadást, útbaigazítást adott a hozzá fordulóknak a legkülönbözőbb ügyekben, az államsegélytől és a rokkantsegélytől az özvegyi nyugdíjon és baleseti ügyeken át a házassági ügyekig, beadványok megírásáig és okmányok beszerzéséig. Foglalkozott állás - és munkaközvetítéssel, népoktató előadásokat és tanfolyamokat szervezett, s kölcsönkönyvtárat is működtetett. (7. kép) Az Iroda hivatalos fogadóórát tartott munkanapokon délelőtt fél tíz és tizenegy óra között, de személyes megjelenés nélkül, írásban is lehetett ide fordulni. Két titkárnő, díjazott és önkéntes segítők végezték az adminisztratív munkát. (8. kép) A Tanácsadó Iroda ügyvédje a fóti Károlyi-uradalom jogtanácsosa volt, aki ingyenes jogi tanácsadást nyújtott a hozzá utaltaknak, sőt perekben díjtalan ügyvédi védelmet is
. Az Iroda személyre és esetre szabott német-magyar nyelvű „beszélő cédulával" látta el az ügyintézés végett Bécsbe utazó fóti asszonyokat. Ilyen ügyesen összeállított cédulával intézte el több fóti asszony az ügyét, illetve hozta haza urát, anélkül, hogy németül egy szót is szólt .Apponyi Franciska foglalkoztató műhelyt alakított ki nők számára a kastély egyik melléképületében, melyet ugyancsak a Tanácsadó Iroda működtetett. Főként varrtak, kötöttek, cipő- és papucskészítést végeztek hadi megrendelésre, s állandó keresethez jutottak. Fiatal lányok is megtanulhatták itt a varrást, s elláthatták ruhaneművel a családjukat. A foglalkoztatási gondok enyhítésére a háború után is szükség volt, ezért Fót-Újfaluba varrodát, s többféle háziipari tevékenységet
. „Fót-Újfalu Foglalkoztató Műhely" elnevezés alatt 1923-ban kezdte el tevékenységét a szövő-, a kosárfonó, az asztalos és az iparművészeti műhely hadirokkantak, hadiözvegyek és anyák alkalmazásával. (Lásd a 6. sz. forrást!) |
5. kép Gróf Apponyi Franciska dolgozószobája az Irodában |
 |
6. kép Winkler Anna főtitkár dolgozószobája |
 |
7. kép Kölcsönkönyvtár |
 |
8. kép A Tanácsadó Iroda titkársága a kastélykertben nyáron |
 |
6. sz. forrás Fót-Újfalu Foglalkoztató Műhely szórólapja (levelezőlap) |
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 27.
1956
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő