Gróf Apponyi Franciska és a fóti jótékonysági intézmények

„a háborúval járó nehézségeken igyekeztem én a magam kis körében Tanácsadó Irodámmal segíteni és talán nem minden siker nélkül, hisz közel voltam a fótiakhoz és mindegyikük számára nyitva volt az ajtóm." - írja naplójában gróf Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska, aki 1914 őszén megalakította a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottságot" és a fóti Tanácsadó Irodát, majd a háború után férjével telepet hozott létre hadirokkantak és hadiözvegyek részére. A grófnő az állami gondoskodást megelőzve karolta fel a rászorultakat, s adott mintát szociális intézmények szervezésére.

A segítő és népjóléti bizottságot Apponyi Franciska a falu intelligenciájából szervezte 1914-ben, s ez a bizottság felügyelte a csecsemőotthont, a szegények segélyezését és támogatását, a népkonyhát, sőt kezdetben a hadisegély-véleményezést is, amire később külön bizottságot alakítottak. A grófnő példás tevékenységet fejtett ki az anya- és csecsemővédelem terén. A hatvan férőhelyes csecsemőotthont a templom melletti apácazárda udvara és az iskola fogadta be. Tavasztól őszig, hajnali négy órától este tíz óráig fogadta be a munkába menő anyák gyermekeit, akiket az otthonban megfürödettek, tiszta ruhát kaptak, és bőséges táplálékban részesültek. Szakképzett ápolónők foglalkoztak velük. Hat hónaptól hároméves korig vették fel a gyerekeket, az ellátásért kinek-kinek a tehetsége szerint kellett fizetnie naponta 20-34 fillért, miközben csak az étkeztetésük fejenként napi 74 fillérbe került. A szegény terhes nők ingyenes orvosi kezelésben részesültek, az uradalmi orvos látta el őket. Az újszülöttek gondozásához beszereztek egy garnitúra csecsemő-kelengyét és egyéb szükséges eszközöket. Két községi bábát alkalmaztak, akik vándorkosarakkal jártak a szülő és gyermekágyas anyákhoz, ellátva őket és csecsemőjüket tiszta, higiénikus kelengyével és holmival.

A szegénygondozás érdekében Apponyi Franciska megszervezte a családlátogatók intézményét. (9. kép) 17 kerületre osztva a községet, 17 családlátogató hölgy hetente látogatott meg tíz-tíz szegény családot, feljegyzést készítettek, s gyűlésen számoltak be 

. Franciska két leánya, Fruzsina és Klára is részt vett ebben a munkában. A rászorultság alapján javasoltak természetbeni segélyt, a mindennapi megélhetéshez élelmiszert (tejet, burgonyát, lisztet, stb.), tüzelőanyagot. (Lásd a 7. sz. forrást!) A grófnő és férje a hatalmas fóti parkból közel 11 ezer négyszögöl területet adott ki 76 földnélküli hadbavonult feleségének feles művelésbe. (Lásd a 8. forrást!) A vetőmagot is a grófnő adta. A krumplitermés felét a népkonyha számára kellett beszolgáltatniuk, ahol napi 100 adag ingyen ételt osztottak szét a szegényeknek, a többi termés és a vetemény a megmunkálóé .

9. kép Családlátogatók gyűlése

7. sz. forrás Grafikon a szegények és betegek részére kiosztott természetbeni javakról
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–14. pag. 6e

8. sz. forrás: Földnélküliek Földje 1915 és 1919 nyarán
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–14. pag. 137a

A Tanácsadó Iroda adminisztrálta az összes fóti népjóléti intézmény tevékenységét, kimutatást készített a bevonult katonák és a hadifoglyok hollétéről és ügyeiről, vezette csecsemőotthon törzskönyvét, az orvosi naplót, a szegények élelmezését és segélyezését, a jogi és egyéb tanácsadást. Kartoték-rendszert vezettek, törzslapot állítottak ki mindenkinek, aki az Irodával kapcsolatba került. Üzleti pontossággal adminisztráltak mindent, amint azt a 23-féle könyvvezetés 

.

Szterényi József államtitkár (1918-tól kereskedelmi miniszter) így értékelte Apponyi Franciska tevékenységét a fóti intézményekről megjelent ismertetésében: „ez tényleg alkalmas követendő példának. Úgynevezett iskolapéldája a teljesen átgondolt, okos koncepciónak és példás végrehajtásnak. Amilyen ebben a teljességében megvalósítva kevés lesz más téren is az országban. Amilyent minden községben kellene megcsinálni. Akkor megszűnnék sok elégületlenség, erkölcsi tőkéjében és számban szaporodnék a falu népe, a jótékonyság pedig szervezve 

."

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők