Két pillanatkép állami- és pártvezetőink hétköznapi életéből a hatvanas években

November 11-én reggel 8 óra előtt autómból egy tántorgó rendőrt pillantottam meg a Calvin tér sarkánál, aki autóbuszokat /pl. a 15-ös jelzésut/ állított meg, a vezetőkbe, de főleg az utasokba belekötött, majd sorba állította őket. Valószínuleg igazolni kellett magukat a megállított személyeknek, azonban ezt csak feltételezem, mert én nem álltam meg kocsimmal, csupán egyszer-kétszer elmentem a szánalmas jelenetet produkáló rendőr mellett. A jelenetre erősen reagált a járókelő közönség, s úgy vettem észre, többen megmosolyogták, mások rosszallásukat fejezték ki a látottak fölött.

Jelentés

Belügyminisztérium Titkársága
Ellenőrzési Osztály
Szigorúan titkos

J e l e n t é s
Budapest, 1964. december hó 18.

Dr. Sík Endre elvtárs által tett panaszbejelentés alapján - mely szerint 1964. november 11-én reggel 8 h előtt a Kálvin tér sarkán ittas állapotban lévő rendőr intézkedett - kivizsgálást folytattunk, melynek tapasztalatait az alábbiakban jelentem:

Az V. ker. kapitányság XIII-as körzeti megbízottja, Tarr József ftörm. november 11-én 7-9 h-ig közlekedésrendészeti ellenőrzést hajtott végre az Egyetem tér és Kálvin tér közötti szakaszon. A Boráros térről 7.43 h-kor induló GA 91-84 frsz. 15-ös jelzésu és Batta Balázs /XX. ker. Királyhágó u. 39/ gépkocsivezető által vezetett autóbuszt a Kecskeméti u. és Magyar u. torkolatánál, az autóbuszmegállótól néhány méterre leállította. Ez azért vált szükségessé, mert az autóbusz hátsó ajtaja a sok utas miatt nyitva maradt és a lépcsőn lógtak. A gépkocsivezető a vezetőfülkéből kiszállt, majd Tarr ftörm. igazoltatta és egy betétlapot elvett tőle. A gépkocsivezető nem akart tovább menni, mert az intézkedést nem tartotta helyesnek. Véleménye szerint az ajtó nyitva maradásáért az utasokat terheli a felelősség. Tarr elvtárs felszólította Battát, hogy folytassa útját, majd közölte, hogy ellene eljárást nem indít, hanem ügyét átadja a Fővárosi Autóbuszüzemnek fegyelmi eljárás lefolytatása végett. Az intézkedés ideje alatt a megjelölt helyen több autóbusz és egyéb jármu torlódott össze. Az autóbusz visszatartása miatt az utasok nemtetszésüket fejezték ki.

November 11-én 8.10 h-kor a Budapesti Rendőrfőkapitányság központi ügyeletére dr. Salamon Andor I. Donáti u. 13/a sz. alatti lakos nevében ismeretlen személy telefonon bejelentette, hogy az V. ker. Kecskeméti és Magyar u. sarkán ittas r. törm. intézkedik. Dr. Salamon Andor határozottan állítja, hogy a bejelentést nem tette, és a tárgyalási napló alapján kimutatta, hogy november 11-én 9 h-kor tárgyalás végett a bíróságra ment. Ahhoz viszont, hogy a Markó utcai bíróságot megközelítse, a Kálvin teret nem kellett érintenie. A bejelentés alapján a RA 14-67 frsz. gépkocsival Kalmár Péter r. szkv., Karácsonyi István r. szkv. és Egyed István r. tiz. /beo.: BRFK Tart. Z./ megjelent a helyszínen. Az említett helyen ittas állapotban lévő rendőrt nem találtak. Majd jelentéstétel végett a Múzeum büfébe mentek telefonálni, ahol találkoztak Tarr ftörm. elvtárssal, aki a büfében tartózkodó személyeket ellenőrizte. A kiküldött három rendőr elvtárs Tarr ftörm.-t nem találta ittasnak, ezért intézkedés nem vált szükségessé.

Batta Balázs gépkocsivezető a vele való beszélgetés során elmondotta, hogy a rendőrön semmi rendellenességet nem tapasztalt, annak ellenére, hogy néhány percen keresztül közvetlen közelségben tárgyaltak. A rendőr intézkedését utólag jogszerunek ítéli meg.

A közlekedésrendészeti ellenőrzés után Tarr ftörm. november 11-én kb. 9.15 h-kor felkereste a Fővárosi Autóbuszüzem Forgalmi Főosztályának vezetőjét, Kárpáti Lajos elvtársat, akivel szóban közölte a történteket, és Batta Balázs betétlapját átadta további eljárás végett. Tarr elvtárs rövidebb időt a titkárságon is töltött. Sem a titkárság személyzete, sem Kárpáti elvtárs rajta rendellenességet, illetve ittasságot nem észlelt.

Tarr ftörm. elmondotta, hogy a bejelentésben szereplő intézkedést ő hajtotta végre. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy több autóbuszt állított volna le, csak ha a lépcsőn lógtak, a vezetőket lassításra intette. Állítja, hogy intézkedés során nem volt ittas, szeszesitalt egyáltalán nem fogyasztott. Azt sem tartja helytállónak, hogy ő az utasokba belekötött volna, illetve azokat sorbaállásra vagy igazoltatásra szólította volna fel.

Tarr József ftörm.-ről megállapítottuk, hogy jelenlegi szolgálati helyén, mint körzeti megbízott 1957 óta teljesít szolgálatot. Az irodája az V. Magyar u. 18. sz. alatt van, a Károly-kerttel szemben, ahol rajta kívül még 3 kmb-s dolgozik. Parancsnokai fegyelmezett, jól intézkedő rendőrnek ismerik. Fenyítve utoljára 1962-ben volt, helyszínbírságolási blokk elvesztése miatt. Fenyítését törölték. Hibája, hogy intézkedései során néhány esetben túlzottan merev, az eset összes körülményeit nem mérlegeli megfelelően, és gyakran elhamarkodottan indít eljárást egyes személyekkel szemben. Rossz szokása az átlagnál magasabb hangnem használata és a túlzott mozgékonyság, mutogatás, mely ezen intézkedésénél is megmutatkozott.

Összefoglalva megállapítható, hogy Tarr József r. ftörm. intézkedése jogszeru volt. Ittasságát bizonyítani nem lehetett. Az ügyben további vizsgálat nem indokolt, mivel olyan hat elvtárs állítja, hogy nem volt ittas, akik az intézkedés alatt illetve után vele közvetlenül beszéltek. Fent említett rossz szokása miatt magatartása az intézkedés során ténylegesen úgy tunhetett, mintha ittas lenne. Ezért javasoljuk, hogy parancsnoka foglalkozzon vele olyan irányban, hogy különösen intézkedései során higgadtabb magatartást tanúsítson.

Nagy István
r. ales.

Belügyminisztérium Központi Irattára, Miniszteri iratok, 2636-1-1102 (1964)

Ezen a napon történt szeptember 19.

1938

A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy...Tovább

1991

Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott similauni férfit, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő