Horthy kormányzó Lakatos Géza vezérezredest nevezi ki miniszterelnökké, Sztójay Döme helyére.Tovább
Két pillanatkép állami- és pártvezetőink hétköznapi életéből a hatvanas években
November 11-én reggel 8 óra előtt autómból egy tántorgó rendőrt pillantottam meg a Calvin tér sarkánál, aki autóbuszokat /pl. a 15-ös jelzésut/ állított meg, a vezetőkbe, de főleg az utasokba belekötött, majd sorba állította őket. Valószínuleg igazolni kellett magukat a megállított személyeknek, azonban ezt csak feltételezem, mert én nem álltam meg kocsimmal, csupán egyszer-kétszer elmentem a szánalmas jelenetet produkáló rendőr mellett. A jelenetre erősen reagált a járókelő közönség, s úgy vettem észre, többen megmosolyogták, mások rosszallásukat fejezték ki a látottak fölött.
Dr. Varga Ferenc jelentése
TOLNA MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG
J e l e n t é s
Szekszárd, 1968. április 9.
Jelentem, hogy Főkapitány Elvtárs szóbeli utasítására felkerestem Parti Istvánt, a Gemenc-i Kormányrezervátum vezetőjét annak megállapítása végett, hogy 1968. április 7-én Fock elvtárs itt-tartózkodásakor milyen rendkívüli esemény történt. Távollétében feleségével beszéltem, aki az alábbiakat mondta el:
1968. április 3-án Gemencbe érkezett Fock elvtárs fia. Ekkor szerzett tudomást arról, hogy előreláthatólag 7-én 10 órára Fock elvtárs is meg fog érkezni. Program erre az időre nem volt tervezve.
Az érkezés 10 órára volt jelezve, de csak 13 órakor érkezett meg Fock elvtárs a gemenci kastélyhoz feleségével és leányával együtt gyalog. Partiék azon érdeklődésére, hogy mi történt, közölte Fock elvtárs, hogy kísérőjét és a gépkocsivezetőt elküldte az ebédhez sört vásárolni, de fogalma sincs, mi történt velük, bár ő megmondta nekik, hogy amíg vásárolnak, addig ők sétálnak.
Nagyon ideges állapotban tett említést arról, hogy az turhetetlen, ha az Operaházba megy előadásra, akkor a biztosítója egész idő alatt ott ül mögötte, most viszont elhagyta, és azt sem tudja, hol jár a gépkocsival.
Említést tett Parti és felesége előtt arról is, hogy az esetet Sebestyén elvtárssal, a Kormányőrség Parancsnokával közölni fogja. Turhetetlennek minősítette, hogy személyi biztosítója ilyen felelőtlen magatartást tanúsít.
A Parti-család Fock elvtárs felháborodását megértette, mert ténylegesen fáradtan, porosan, kimelegedve érkeztek meg, és látszott rajtuk a 14 km-es gyaloglás. Ennek ellenére igyekeztek Fock elvtársat megnyugtatni, mondván, hogy minden bizonnyal valami félreértés történt.
Parti István kb. 13 óra után néhány perccel telefonon kérte a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság ügyeletétől, hogy keressék meg Szekszárdon azt a fekete színu Csajka gépkocsit, amellyel Fock elvtárs érkezett, és jelenleg a városban van. Megtalálás után indítsák útba Gemencbe.
A telefonálás után kb. 10-15 perc múlva a Tolna Megyei Pártbizottság telefonvonalán érdeklődött Gemenctől Fock elvtárs kísérője, hogy Fock elvtárs nincs-e ott. Azon közlésére, hogy már ott van, kb. 10-15 perc múlva a gépkocsi kiérkezett.
A kocsi Gemencbe történő megérkezése után néhány perccel a Főkapitányság ügyeletes tisztje telefonon közölte Parti Istvánnal, hogy a keresett gépkocsit útba indították Gemencbe. Ezt a közlést Parti István már azzal nyugtázta, hogy köszöni, a kocsi megérkezett.
Fock elvtárs a gépkocsi megérkezése után a kísérőjével és a gépkocsivezetővel nem akart találkozni, és úgy rendelkezett, hogy lovaskocsi álljon elő, mert a gépkocsiba nem hajlandó beülni, lovaskocsival mennek be a belső kastélyhoz.
Ott tartózkodó fiát - Jenőt - küldte le a gépkocsihoz, hogy menjenek el a háztól addig, amíg ők el nem indulnak, és majd csak 17 órakor jelentkezzenek, mert erre van tervezve a Budapestre történő visszaindulás.
Fock elvtárs és családjának a gemenci belső kastélyhoz történt elindulása után kísérője és a gépkocsivezető visszamentek Partiékhoz, és ez alkalommal elmondták, hogy nem értik az egész dolgot. Fock elvtárssal kb. 10 órakor érkeztek meg Szekszárdra, itt azt az utasítást kapták, hogy vásároljanak néhány üveg sört az ebédhez.
Amíg a sörvásárlást elintézik, addig ők, mármint Fock elvtárs és családja "egyet sétálunk" vagy "előresétálunk" megjegyzést tette azzal, hogy majd találkozunk. A kísérő nem merte megkérdezni, hogy hol lesz a találkozás helye. A sör megvásárlása után Fock elvtársat gépkocsival a város területén több helyen keresték, de nem találták meg. Mivel a keresés eredménytelen maradt, a Tolna Megyei Pártbizottság épülete előtt álltak, gondolván azt, hogy Fock elvtárs ott van, vagy oda fog menni. Már türelmetlenek voltak Fock elvtárs távolléte miatt, ezért telefonáltak ki Gemencbe. Időközben kapták a Főkapitányság értesítését, hogy menjenek Gemencbe, mert Fock elvtárs már ott van.
Dr. Varga Ferenc r. ales.
FOKAPITÁNYHELYETTES
Belügyminisztérium Központi Irattára, Miniszteri iratok, 4042-1-a/466 (1968)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 29.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő