Kettős mérce: az erotika befektetési előnyei a szocializmusban

A Playboy című folyóirat stábja 1986-ban egy hónapig a magyar kormány költségén akart „szép lányokról” felvételeket készíteni, és reklámozni „Nyugaton” Budapestet. A dokumentumok a kérés körüli huza-vonát mutatják be.

Playboy Enterprises Inc. levelének fordítása

Kedves Bolgár Úr!

Nagy örömömre szolgált, hogy találkozhattam Önnel, és megvitathattuk a Budapest gyönyörű asszonyairól szóló képriport érdekes tervét. Pompeo mindig nagy lelkesedéssel szólt a tervről, de találkozásunk óta - miután megnőtt annak valószínűsége, hogy ez valóban létrejöhet - semmi másról nem beszél, csomagjai útra készen állnak.
Ebben a levélben röviden összefoglalom a beszélgetésünk során már érintett kérdéseket, és körvonalazom kéréseinket, melyek teljesítése biztosítja, hogy minden simán és sikeresen bonyolódjon le.
Pompeo ez év szeptemberében szeretne Budapestre utazni. Egy fiatal hölggyel utazik majd, aki annak a 15-20 fiatal hölgynek a sminkelését és frizurájuk elkészítését végzi, akiket egyhónapos ott tartózkodása alatt szeretne lefényképezni. Egy ilyen nagyszabású terv előkészítése sok időt és az anyagi-technikai feltételek biztosítását igényli; meg kell találni azokat a hölgyeket, akik hajlandók modellt állni, és tudomására kell hozni mindenkinek, akit érint, hogy Pompeo a Playboy számára dolgozik a városban. Miután megtaláltuk a hölgyeket, egy lány fényképezése általában 1 napot vesz igénybe, de összességében 1 hónapos ott tartózkodásra van szükség.
A hölgyekkel való munkához és a kellékek, a ruhatár, a fotófelszerelés, és a Polaroid-próbák számára szükséges központi munkahelyhez, Pompeonak Magyarországon való tartózkodásának teljes időtartamára egy elsőosztályú hotelben lévő nagy lakosztályra lesz szüksége. A legjobb lenne, ha egész idő alatt egy hotelben tartózkodna, mert így utazása alatt bármikor könnyen elérhető. A sminkmesternek szintén egy nagy egyágyas szobára lesz szüksége a szóbanforgó időben, s ennek ugyanabban a hotelben kellene lennie. Szeptember folyamán valamikor én is Budapestre utaznék, s ha ez így lesz, nekem is szükségem lesz kb. egy hétre egy szobára. Az összes szobát kérjük díjtalanul biztosítani.

Mi? Miért?
Pompeo nagymennyiségű fotófelszereléssel, vakuval, kamerákkal, filmmel, kellékekkel és sminkeléshez szükséges eszközökkel stb. jön Magyarországra, és szeretnénk biztosak lenni abban, hogy ezek behozatala és kivitele, a film átvilágítása és szükségtelen repülőtéri átvizsgálás nélkül történik.
Külső helyszínek kereséséhez és budapesti, valamint Budapest-környéki utazásokhoz szeretnénk egy fiatal kisegítőt felvenni, aki fordítana Pompeo számára, és az általunk bérelt, vagy ideális esetben a fiatalember tulajdonát képező kocsit vezetné, és aki minimális jártasságra tett szert a fotózásban, így segíteni tudna Pompeonak a felvételek során. Ugyanakkor biztosítani szeretnénk helyismerettel rendelkező ember segítségét vagy gyártásvezetőt, aki ismeri a várost és segíteni tud szállodai szobák, lakosztályok, villák, éttermek, night-clubok stb. biztosításában, amelyek a fényképezés hátteréül szolgálnának. Szintén ideális lenne, ha a fotós kisegítőnek vagy a gyártásvezetőnek kapcsolatai lennének azokkal a modellekkel és fiatal hölgyekkel, akik készek lennének arra, hogy szerepeljenek a képriportban.
A városban való és a vidéki utazást elősegítendő, szeretnénk, ha Pompeo számára az Országos Idegenforgalmi Hivatal ajánlólevelet adnia.
Szándékunkban áll, hogy az amerikai Playboyban, valamint sok külföldi kiadású Playboyban, mint pl. a német, francia, olsz és spanyol kiadásban egy nagyon kedvező hangvételű képriportot közöljünk, mely bemutatná Budapest gyönyörű városát, és a városban élő, oda látogató kedves hölgyeket. Közöljük majd a szállodák, nightclubok, éttermek és különleges látnivalók nevét, amelyet - úgy érezzük - olvasóinknak ismerniük kell és el kell oda látogatniuk, ha Magyarországra utaznak.
Rendkívül érdekel bennünket ez a terv, és segítségével egy különleges és emlékezetes képriportot készíthetünk minden olvasónk számára. Mind Pompeo, mind én jó utazást kívánunk Önnek Budapestre és várjuk, hogy Los Angelesbe való visszatértekor bíztató híreket hoz.

A legjobbakat: Jeff Cohen

Ezen a napon történt július 22.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő