Párizsban meggyilkolják Jean Jaurès francia pacifista politikust, a világháborús részvétel elleni tiltakozó mozgalom vezetőjét.Tovább
Kettős mérce: az erotika befektetési előnyei a szocializmusban
A Playboy című folyóirat stábja 1986-ban egy hónapig a magyar kormány költségén akart „szép lányokról” felvételeket készíteni, és reklámozni „Nyugaton” Budapestet. A dokumentumok a kérés körüli huza-vonát mutatják be.
A Playboy beutazási kérelme
| Ügyiratszám S/4/53-1/1986. | Külügyminisztérium | Tárgy: A Playboy beutazási kérelme |
Előadó:
Címzett: Barabás János elvtárs
MSZMP KV APO h. vezetője
Hivatalból Budapest Dr. Szatmári István
Mell. 4 db
Kedves Barabás Elvtárs!
Egyetértünk abban, hogy a Playboy magazin csak részben tekinthető szexből élő bulvárlapnak, valójában igen nagy tömegekhez szóló, nemzetközileg több nyelven terjesztett hetilap is, amelyben a többi között ismert politikusok (pl. Carter volt elnök), írók, publicisták stb. vállalkoznak véleménynyilvánításra.
Azonban Jeff Cohen felelős szerkesztő Bolgár Andráshoz írt, itt mellékelt leveléből arra lehet következtetni, hogy az ideutazásra ajánlkozó csoport "bemutatná.... a gyönyörű várost (Budapestet)", de annak is inkább éjszakai életét, mint hátteret (sic!), a lényeg pedig 15-20 magyar szépség "egy nap helyett egyhónapos fotózása" lenne egy első osztályú szállodai apartement-ban. S mindehhez a magyar fél biztosítsa első osztályú hotelban az apartement-t, egyéb szobákat, közlekedést, tolmácsot, sofőrt, kocsit, hogy a levelükből logikusan következő más feladatokról ne is szóljunk.
A dr. Meggyes István elvtársnak írott rövid leveledből az világlik ki, hogy téged az OIH a saját, hozzád írt levelével tájékoztatott, s nem Cohen szerkesztő enyhén szólva érthetetlen írásának eredetijével. Bennem ez a levél olyan benyomást kelt, mintha egy tekintélyes stáb a mi több ezer dolláros költségünkre tervezne egy kellemes és hosszas magyarországi kirándulást, a fizetség pedig lényegében lányaink bájainak propagálása lenne. Ugyanis a Cohen-levélben nyomát sem látom a Te legfontosabb kikötésednek: nevezetesen annak, hogy az OIH szakmai szempontból ítélje meg a Playboy ajánlatát és vegyen részt az anyagok előkészítésében. Elsősorban ebből a megfontolásból támogatom Tóth elvtársnak az aktában tett észrevételét, s azt is figyelemre méltónak találom, hogy éppen akkor fotóznák a "15-20 bájos fiatal magyar hölgyet", amikor Molnár Csilla öngyilkossága még élénken foglalkoztatja a közvéleményünket. Zavar továbbá, hogy Bolgár Andrástól egy sort sem látok. Szóval itt most aggályaimnak adok hangot azzal a kéréssel, hogy azokat vedd figyelembe.
Budapest, 1986. július 14.
Elvtársi üdvözlettel:
/Szabó L. István/
a Sajtófőosztály vezetője
Melléklet:
- J. Cohen levele angolul és magyarul
- Dr. Kovács János levelének másolata
- levonat Tóth Lajos et. bejegyzéséről.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő