2. Gábor György egyetemi docens jelentése és levele Simonovits István miniszterhelyettesnek

Kedves Simonovits Elvtárs,

mai telefonbeszélgetésünk alapján, kívánságodra megpróbálom összefoglalni mindazt, amit Halmi Ernő dr. elvtárs csempészési kísérletéről tudok, valamint az ez ügyben kialakult véleményemet.

Halmi elvtárs olaszországi tanulmányútjáról való hazatérése alkalmával, még a hazatérés napján felkeresett, és elmondotta, hogy több száz pár nylon harisnyát próbált autóján becsempészni, azonban a kísérletet észrevették, és a harisnyákat a magyar vámőrök lefoglalták. Halmi elvtársat igen összeszidtam, és azt tanácsoltam neki, hogy azonnal jelentse az ügyet úgy a pártnak, mint állami feletteseinek, köztük elsősorban Neked. Ez meg is történt.

Kétségtelen az, hogy Halmi elvtárs, meggondolatlan cselekedete igen súlyos elbírálás alá esik. Halmi elvtárs nemcsak, mint magyar állampolgár vétett a fennálló törvényes rendeletek ellen, hanem mint kommunista elvtelenül, pártszerűtlenül, kommunistához nem méltóan viselkedett. Cselekedetének súlyát fokozza, hogy nem fiatal hebehurgya ember, hanem elég nagy emberi és mozgalmi tapasztalatokkal is rendelkezik. Így indokolt Halmi elvtárs megbüntetése.

A büntetés azonban nem lenne igazságos, ha nem vizsgálnánk meg a tényeket több oldalról. Feltétlenül figyelembe kell venni azt, ami részben súlyosbító körülmény, nagyrészt mégis enyhítő tényezőként esik a mérleg serpenyőjébe. Ez a tény az, hogy Halmi elvtárs már fiatal kora óta aktívan részt vesz a munkásmozgalomban. Mint fiatal orvos részt vett a Spanyol Polgárháborúban, és ott az összes magyar szabadságharcos között, talán ő töltötte a leghosszabb időt a fronton. A szabadságharc elbukása után Kínába ment, és ott is részt vett a felszabadító háborúban. Magyarország felszabadulása után hazatért, és bár szeretett volna orvosi hivatásának élni, mégis az akkori pártvezetés kívánságára hosszú ideig egészségügyi szervezési, illetve statisztikai munkát végzett. Figyelembe kell venni azt is, hogy éveken keresztül méltatlan mellőzésben volt része. Ilyen múlt után csaknem 50 éves fejjel jutott ismét oda, hogy orvosi hivatását folytassa. Halmi elvtárs igen nagy ambícióval, korát meghazudtoló frissességgel és munkakedvvel fogott hozzá, hogy a szakmai téren történt mulasztásait bepótolja. Meg kell itt jegyezni azt, hogy a felelős pozícióban lévő elvtársaktól ehhez a maximális segítséget is megkapta.

Halmi elvtársnak a szakmában való elhelyezkedése nem jelentett kis problémát. Csakhamar kiderült, hogy Halmi elvtárs szakmai hiányosságai elég nagyok és az ő korában, közel 50 éves fejjel, nem várható ezen hiányok olymértékű pótlása, hogy Halmi elvtárs a szakma területén előkelő helyet biztosíthasson magának. Szakmai feletteseivel és az elvtársakkal való többszöri megbeszélés alapján az látszott a leghelyesebbnek, ha Halmi elvtárs az orvostudomány olyan modern ágát tanulja meg, és úgy képezi ki magát, hogy ezen ág specialistája legyen, olyan tudományágat, ami mögött világviszonylatban sem áll nagy és régi múlt. Ilyen tudományágnak bizonyult a radioizotópokkal való foglalkozás, ennek is egy szűkebb ága, a radiocirculográfia. Ez a terület Halmi elvtárs képzettségének és hajlamainak is megfelelt, és jól beleillett munkahelyének, a [...] Belklinikának kutatási profiljába is.

A [...] klinika professzorának, pártaktívájának és magának Halmi elvtársnak azon kívánságát, hogy ő radiocirculográfiával behatóbban foglalkozzék, vezető elvtársaink helyeselték, és Te Magad is jónak tartottad, és maximálisan támogattad. Ezen sokoldalú támogatásnak volt a következménye, hogy Halmi elvtárs rövid idő alatt itthon és külföldön több tanfolyamon vett részt, sokoldalú tapasztalatot szerzett, és ma már bátran lehet mondani, hogy az ország legjobb szakembere e téren. Most kezd el komoly és perspektívájában jelentősnek mutatkozó tudományos munkát folytatni. A tudományos terve nemcsak általában bír jelentőséggel, hanem különösen jelentős azért, mert a koszorúér betegségek korai diagnosztikájának és a koszorúér betegségekben használatos gyógyszerek hatásának vizsgálatával foglalkozik. Ez a téma, mint bizonyára jól tudod, Magyarország 15 éves tudományos tervében igen jelentős helyet foglal el, nem beszélve arról, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák közös munkatervében ez a terület döntő módon Magyarországon képezi intenzívebb kutatás tárgyát. Halmi elvtárs tudományos munkája szorosan kapcsolódik a [...] klinikán dolgozó cardiológiai munkacsoport tervéhez.

Az elmondottak alapján szeretnék rámutatni arra, hogy az elmúlt két évben szívós munka és nem kis anyagi megerőltetés árán sikerült Halmi elvtársból igen komoly szakembert nevelni, akinek munkája szoros benső kapcsolatban áll egy egész kollektíva munkájával. Ez pedig azt jelenti, hogy minden olyan intézkedés, ami gátolja Halmi elvtársat abban, hogy az éppen elkezdett munkát folytassa, igen komoly kárt jelent a magyar cardiológiai kutatásban, hiszen pillanatnyilag nincs senki, aki Halmi elvtárs munkáját át tudná venni. Így, ha szabad magam így kifejezni, az egész beléfektetett tőke elveszne akkor, amikor már kezdené kamatait meghozni.

Halmi elvtárs esetleges eltávolítása a klinikáról nemcsak a közösségnek ártana, hanem úgy érzem, tönkretenne egy embert is, aki bármilyen súlyosan is tévedt meg, ilyen súlyos büntetést mégsem érdemel. Tisztában kell lenni azzal, hogy Halmi elvtárs ma már, különösen a sajnálatos események után, nem tud új életet kezdeni.

Bármennyire is elítélendő Halmi elvtárs cselekedete, úgy hiszem, mégsem szabad egy tényről megfeledkezni. Mi azt valljuk, és az a meggyőződésünk, hogy a büntetés nem megtorlás, hanem a javítás egyik eszköze. Halmi elvtárs meggondolatlan cselekedetét mélységesen megbánta. Meggyőződésem, hogy az elmúlt hetek lelkiismeret-furdalásai, kétségek között eltöltött órái és álmatlan éjszakái minden büntetésnél nagyobb büntetést jelentenek számára. Meggyőződésem az is, hogy Halmi elvtárs őszintén és becsületesen levonta helytelen tettének következményeit és tanulságait. Mindez nem jelenti azt, hogy Halmi elvtárs minden büntetése elengedtessék, de feltétlenül amellett szól, hogy Halmi elvtárs büntetésének kiszabásakor ez nyomatékos enyhítő körülményként essen a latba.

A magyar tudomány, Halmi elvtárs egyéni élete és a szocialista humanista gondolkodás egyaránt amellett szólnak, hogy Halmi elvtárs továbbra is végezhesse megkezdett munkáját a klinikán. Emellett részesüljön pártbüntetésben és részesüljön állami büntetésben is, amely feltétlenül terjedjen ki arra, hogy Halmi elvtárs bizonyos ideig ne vehessen részt az egyetemi oktatásban.

Budapest, 1961. május 18.

Elvtársi üdvözlettel:

Dr. Gábor György s. k.

***

Kedves Pista, ne haragudj, hogy ennyit írtam össze, de meg kell mondani, végtelenül sajnálom ezt a szerencsétlen Halmit, akit nem rossz hajlamai vezettek ebbe a szerencsétlen ügybe, hanem meggondolatlansága és butasága. Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki.

Soraimat Goethe

Szívélyes üdvözlettel:

[kézírással]

Gábor György

Budapest, 1961. május 18.

Jelzet: XIX-C-1-s-szám nélkül-1961. (Magyar Országos Levéltár. Egészségügyi Minisztérium. Simonovits István miniszterhelyettes iratai)