Nylonharisnya magánimport 1961-ben

Egy volt illegális kommunista csempészügye

„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."

Az esetről több neves szakember véleményét is kikérték,

rektor és Somogyi Endre docens, az egyetem párttitkára azt állították, hogy az orvos „egyetemi magatartása nem volt olyan, hogy mellette különösebben ki tudnának állni", és munkahelyéről is eltanácsolták. klinikaigazgató viszont „feltétlenül kívánatosnak" tartotta, hogy a klinikán maradjon.

a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatója azt állította, hogy Magyarországon [Halmi] doktor a legjobb és a legfelkészültebb szakember a radiocirkulographia terén Az Egészségügyi Minisztérium képviseletében főosztályvezető munkahely cserét javasolt.

Az ügyben megszólalt Simonovits István miniszterhelyettes is, akinek véleménye meghatározó lehetett az ügyben. Asztalos Gézának, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság egyik tagjának írt levelében jelezte, hogy az orvos ügyében beszélt „a legilletékesebb, s legjobb elvtársakkal", vagyis Somogyi Endre docenssel, az egyetemi pártbizottság titkárával, Várterész Vilmossal, a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatójával és Gábor György docenssel. Kijelentette, hogy saját véleménye Gábor György véleményéhez áll a legközelebb, mert úgy gondolja, hogy a legsúlyosabb pártbüntetésben kell részesíteni az orvost, ám mentőkörülményként hozta fel, hogy „túl súlyosnak" tartaná a pártból való kizárását, mert meg van győződve arról, hogy „hasonló hibát biztosan nem fog többé elkövetni". Javasolta, hogy a pártbüntetés mellé „súlyos állami büntetést is" kapjon, de jelenlegi munkahelyét ne veszítse el.

Végül a csempészés ügyébe keveredett orvost 1961-ben a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetésben

", ami egyben azt is jelentette, hogy három évig nem viselhetett választott párttisztséget. A KEB ugyanakkor javasolta, hogy „beosztásában hagyják meg", vagyis nem távolították el a klinikáról.

A hároméves pártbüntetés letelte után, 1964-ben, a „Szervezeti Szabályzat értelmében" lefolytatott KEB felülvizsgálatban áttekintették, hogy törölhető-e a pártbüntetés. Az indoklás megállapította, hogy a doktor „a pártbüntetés óta többször volt külföldön" (útlevelét nem vették el, tehát botlását nem egy átlagpolgár ügyeként bírálták el). A későbbiekben sem merült fel vele szemben semmilyen panasz, mivel munkáját jól végezte, sőt az Országos Atomenergia Bizottság Egészségügyi Szakbizottságában társadalmi feladatokat is ellátott. Ezen indokok alapján javasolták, hogy a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetését"

A KEB ennek megfelelően döntött. A törlés megtörtént, ami egyértelműen arra utal, hogy a múltbéli munkásmozgalmi érdemek segítő, enyhítő körülményt jelentettek az ügy megoldásában. Az orvost munkahelyén a későbbiekben sem érte semmilyen hátrányos megkülönböztetés.

Az ügyben érintett orvos mindössze egyetlen egyszer szólalt meg a levélváltások során. 1961. augusztus 29-én lakonikus rövidségű levélben közölte Simonovits István egészségügyi miniszterrel, hogy vámügyében a bíróság 5000 Ft pénzbüntetésre ítélte, és mentesítette az ítélet jogügyi hátrányaitól, vagyis büntetlen előéletűnek számított.

Az ügy tanulságát több oldalról is megvilágíthatjuk. Egyrészt a büntetéssel példát kellett statuálni, mert az orvos cselekedete törvénybe ütköző volt, másrészt gyakorlatilag semmilyen hosszú távú következményekkel nem járt a kiszabott büntetés. Munkahelye megmaradt, útlevelét, pontosabban a külföldi utazás jogát nem vonták meg, s 1964-ben a KEB a pártbüntetést is törölte.

A viszonylag kedvező elbírálás mellett azonban valóságos tortúrának lehetett kitéve forrásközlésünk orvosa az eljárás során. Azt, hogy a múltnak milyen szerepe volt a történetben, nem tudhatjuk, mint ahogyan azt sem, hogy az orvos felvette-e a kapcsolatot Münnich Ferenccel, de az is lehet, hogy nevének említése, és az, hogy Münnich harcostársaként a spanyol polgárháborúban harcolt, már elegendő volt ahhoz, hogy enyhítsék büntetését.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő