Szerb Antal magyar író, irodalomtörténész (†1945)Tovább
Nylonharisnya magánimport 1961-ben
Egy volt illegális kommunista csempészügye
„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."
A hegyeshalmi vámhivatal közúti kirendeltségén felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint, melyet forrásközlésünkben a személyes adatok kivételével közlünk, az orvos azzal védekezett, hogy az áruféleségeket azért rejtette el, mert „tudomásom volt arról, hogy ilyen mennyiségű áru kereskedelmi jellegű, és nem akartam utánnuk [!] vámot megfizetni". Elmondása szerint a termékek nagy részét a karácsonyi és a húsvéti ünnepek alkalmával kívánta elajándékozni, illetve nagynénjén keresztül értékesíteni. Úgy vélte, hogy az így kapott pénzen „le tud majd mondani egy-két mellékállásáról, és több időt tud szentelni tanulmányainak". Az elkobzott árucikkeket részben a kint kapott ösztöndíjából, részben a külföldön élő testvérétől kapott pénzen vásárolta. Mindezek után kérte a vámigazgatóság „méltányos elbírálását". Az orvos védekezése megfelelt a korban szokásos taktikának, más ügyekben is szinte mindig ugyanezzel a válasszal találkozhatunk: magának vagy ajándékba hozta a lefoglalt áruféleségeket.
A határállomáson lezajlott vizsgálat után, már hazatérése napján [Halmi Ernő] felkereste egyetemi docenst, munkahelyi klinikájának igazgatóhelyettesét, és beszámolt a lebukásról. Gábor azt tanácsolta a nehéz helyzetbe került orvosnak, hogy az ügyet azonnal jelentse a pártnak, és állami feletteseinek, illetve egészségügyi miniszterhelyettesnek. Közben Gábor György tájékoztató jellegű telefonbeszélgetést folytatott Simonovits egészségügyi miniszterhelyettessel is. Erről a beszélgetésről készült egy összefoglaló jelentés, melyet Gábor György az ügyről kialakított véleményével együtt megküldött a miniszterhelyettesnek, melyben utalt arra, hogy az orvost, a körülötte kibontakozó botrány „rendkívüli módon megviselte". Erre utalnak azon megjegyzései, hogy az orvos cselekedete „meggondolatlan" volt, és „igen súlyos elbírálás alá esik", ugyanis nemcsak mint magyar állampolgár vétett a fennálló törvényes rendeletek ellen, hanem „mint kommunista elvtelenül, pártszerűtlenül, kommunistához nem méltóan viselkedett". Tettét súlyosbította, hogy „nem fiatal hebehurgya ember, hanem elég nagy emberi és mozgalmi tapasztalatokkal is rendelkezik", és indokolt megbüntetése. Javasolta az ügy teljes kivizsgálását, és is, hogy figyelembe kell venni az enyhítő körülményeket is.
Ügyünk főszereplője már fiatal korában aktívan bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Olaszországi orvosi tanulmányai után, 1936-tól orvos századosként részt vett a spanyol polgárháborúban, a „brigád parancsnoka
volt", akit személyesen ismert. „Az összes magyar szabadságharcos között, talán ő töltötte a leghosszabb időt a fronton". A köztársasági kormány veresége után a Nemzetközi Brigád 14 tagú orvos csoportjával Kínába ment, ahol a kínai vöröskeresztnél teljesített szolgálatot „ hadseregében", és „állandó kapcsolatban volt a Kínai Kommunista Párttal". 1947-ben hazatért, évekig mellőzték, orvosi pályafutását sem folytathatta, hanem „az akkori pártvezetés kívánságára hosszú ideig egészségügyi, szervezési, illetve statisztikai munkát" végzett. Egészségügyi szervezési témakörből 1957-ben megszerezte az „orvostudományok kandidátusa" tudományos fokozatot. Valódi orvosi hivatását csak majdnem 50 éves korában folytathatta, amihez „nagy ambícióval, korát meghazudtoló frissességgel és munkakedvvel fogott hozzá, hogy a szakmai téren történt mulasztásait bepótolja". Felettesei úgy döntöttek, hogy az orvostudomány olyan modern ágát kell megtanulnia, amely mögött „világviszonylatban sem áll nagy és régi múlt". Ez a tudományág a radioizotópokkal való foglalkozást jelentette, és annak egy szűkebb ágát, a radiocirculográfiát.A felsőbb szintű döntés után elkezdődött a szakképzés, a doktor itthon és külföldön több tanfolyamot végzett, sokrétű tapasztalatot szerzett. Több tudományos közleménye jelent meg, és néhány év alatt „komoly szakember" vált belőle, aki a '60-as évek elejére „érett be". Munkája szorosan kapcsolódott az egyetemen dolgozó kardiológiai munkacsoport tervéhez. Közvetlen kollégája úgy vélte, hogy minden olyan intézkedés, ami gátolná munkája folytatásában, „igen komoly kárt jelent a magyar cardiológiai kutatásban", hiszen „pillanatnyilag" senki sincs, aki munkáját át tudná venni, vagy folytatni tudná.
Az orvos csempészési ügyéről nemcsak az Egészségügyi Minisztérium, hanem - párttagságából adódóan - az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) is tudomást szerzett, ahol górcső alá vették múltját és addigi tevékenységét, valamint az elkövetett „bűn" nagyságát. Az Egészségügyi Minisztérium PB titkára egy meglehetősen negatív és elfogult véleményt készített a KEB-nek. Eszerint a minisztériumba „egyéni érdeke miatt lépett be („disszertáció elkészítése, szakorvosi vizsga"), s munkájára az volt a jellemző, hogy a feladatokat szétosztotta, „ő maga nem sokat végzett". Politikai felfogásáról csupán egy dolgot említett a PB titkár: „amikor az ellenforradalom alatt tárgyalták a vörös csillagok leverését, ő kijelentette, hogy ez nem nagy dolog, hiszen az nem a munkás mozgalom jelképe".
Az orvos munkahelye is véleményt nyilvánított a KEB-nek az ügyről. A pártcsoportbizalmi jelentése alapján megállapítható volt, hogy a klinikán korábban „ő volt az egyetlen párttag, ami igen nehéz feladatot rótt rá". A bizalmi leszögezte, hogy „kétségtelenül meglévő jó tulajdonságai mellett számos hibája is van, amelyek közül nem utolsósorban szerepel anyagiassága", erre azonban részben a pártcsoportban, részben „elvtársi, baráti beszélgetésekben is" figyelmeztették.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 01.
1901
1903
Széll Kálmán miniszterelnök kormányának bukása.Tovább
1904
Az orosz–japán háborúban a Kuroki tábornok vezette 1. japán hadsereg Koreát a Jalu folyóig elfoglalja.Tovább
1904
Antonín Dvořák cseh zeneszerző (*1841)Tovább
1926
Joseph Heller Medici-díjas amerikai regény- és drámaíró („A 22-es csapdája”) (†1999)Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő