Szálasi Ferenc elmeállapota

Az alább közölt levelet dr. Bakody Aurél lipótmezei elmegyógyász főorvos készítette Szálasi Ferenc elmeállapotáról. Az írásmű alapját a Nemzet Akaratának Pártja Cél és követelések című programja képezte, ami a későbbi nyilas nemzetvezető irománya volt. A bonyolult nyelvezettel és mondatfűzéssel megírt szakvélemény nem csupán Szálasiról ad egyértelmű ítéletet, hanem egyben rendkívül érdekes korjelző forrás is. A jobb érthetőség kedvéért közöljük az 1935-ben készült pártprogramot is.

1. Míg a nagy külföldi diktátornak Mussolininek költőileg sűrített értelmű, irodalmi frazeológiája mindig reális, érthető tartalmat takar, addig Szálasi írásában gyakori az, hogy a kifejezés arányai és a benne burkolt tartalom között mértéktelen aránytalanság van, az analógia tehát csupán külső. Ilyen már a cím is, amely tautológia. Ilyen a hátlapon adott tervezet a további irodalmi munkásságra. Ilyen a bevezető mottó, melyben az Isten, élet és nép differenciálása értelmileg megfoghatatlan, illogikus. Ugyanilyen értelmetlen modorosság, tartalmatlan frázispuffogtatás a 9. [7.] oldal 9. pontjának második bekezdése, vagy a 13. oldal [12.] harmadik bekezdésében olvasható az a kívánsága, hogy a forgalom leegyszerűsíttessék. Mi ez, kérdezheti mindenki. De ilyen külsőleges utánzás, affektált modorosság az egész program is, amely a maga jóhiszemű általánosságával egyszerre mindent felölel, nagyobbrészt olyanokat amit minden kormányzat akar, vagy már meg is valósított, pl. a deviza és arany bevonását. Ezt mégis a szellemi önállóság, sőt a forradalmi radikalizmus és az egyéni lendület pathosába burkolni, nem más mint a forma és tartalom közötti aránytalanság, tehát jellemző schizophren lelki sajátosság.

2. ennek a modorosságnak egyik részlete az új szavak alkotása, a neophrásia, többnyire szóösszevonások, contaminatiók útján. Pl. életlépcsőzés (9. o.) [8.] akaratjog (6. o.), [4.] adottságkényszerített (10. o.) [9.], a családgazdálkodás szerves egybefektetése (12. o.), [11.] lakáskorszerűsítés (12. o.) [11.] a tehermentes kislét (13. o.) [12.]

3. a lelki zavarok e csoportjába tartozik a következő analógiás jellegű értelmetlenség, amit csak a pompázó hangzás indokol, de értelmi tartalma nincs: az államfelség adja az államcélt. (4. o.) [2.]

4. streotypia, alliteratiós gondolatkapcsolás révén előállott szófecsérlés, tehát jellemző schizophren gondolkozási zavar az 5. oldalon olvasható következő mondat: „Örökérvényűek, Örökkovászok, Örökmesgyék és Örökutak, melyeken az Ősföld népeinek haladniok kell". [3.]

5. még a symbolizáló tendencia sem idegen e kórképben. Ilyent is találtunk.

[14.] Más ezt nem így mondta volna, a képszerű beszéd e helyen keresett, indokolatlan, affektált.

6. feltűnéskeltő, váratlan, furcsa, úgynevezett bizarr szóhasználatok, különcködő mondatfűzések nem egyszer találkoznak, mint ahogyan a schizophren embert bizarr öltözködéséről, mozdulatairól, életvezetéséről ismerjük meg. Olyanok ezek mint a schizophren beteg grimaccai, csak itt szóban. „A népfelség eredeti, az államfelség eredő hatalomjog". Ez az elméleti szembeállítás egy népszerű, a tömegeknek szánt politikai iratban tiszta bizarrság, feltűnéskeresés. (1. o.). [1.] Ugyanott írja, hogy a politikai művészet alkotóelemei: az állam történelem-, földrajz- erőforrás-, nép- és társadalomjogi helyzete. Ez értelmileg sem helytálló, mert a népjogi helyzet az egyetlen koponya művészetében miként szerepelhet, az erőforrás sem alkotóeleme a művészetnek, hanem legfeljebb feltétele a művészet mikénti kifejtésének, de így a szóhalmozás ezen formájában a mondat csak hangzatosságával különcködik, anélkül hogy érthető, sőt közérthető lenne. De igaz, hogy a tömegeknek a kritika nem erős oldala. Mivel nem hiszem, hogy Szálasi erre számított volna, ezt is, mint bizarrságot kell elkönyvelnem. A 4. oldalon [2.] olvasható: az államhatalomnak megkötötten és megkötően kell irányítani. Józanul azt lehetne talán mondani, hogy az államhatalom szabályozza az alattvalók életét, de maga sem szabályokon felüli önkényben él. Ezt az értelmet csak feltűnést keltő, különc fogalmazással, tehát bizarr gondolatmenettel magyarázhatjuk.

Ugyanilyen bizarr fogalmazás a 4. oldalon olvasható, de visszatérő azon meghatározás, amely a népek társ- és sorsközösségéről beszél. [2.] Én nem értem, hogy mi a társközösség, ennek használatát csak az igazolhatja, hogy igen bölcsen hangzik bár nem az.

7. a jellemző schizophren logika bizarrságait tanúsítja az 1. oldal [1.] ezen állítása: Az államban csak egy politikus van. A többi szakember. Tudjuk, hogy ez sajnálatos módon nem áll, sőt Szálasi idejében sem állhat meg, mert vannak még az államban egyéb suszterek is. Ilyen példa a 4. oldalon [2.]: Az Ősföld hivatásából a

megalkotta az államcélt. Ez a mondat teljesen logikátlan és bizarr, sőt így értelmetlen. Ugyancsak a mondat logikus felépítésének hiánya olvasható az 5. oldal [3-4.] utolsó mondatából, amely a geopsychikai befolyásolás tudományosan ismert tényét oly különc és értelmetlen fogalmazásban ismerteti, amely schizoid mysticismusnak, bizarrkodó gondolatkapcsolásnak élénk példája. A 6. oldalon [4.] előbb leírja, hogy a népfelség alapja az Isten, paraszt, polgár és katona, amely összeállítás máris felordít bizarrságával, de pár sorral később zavartalan logikátlansággal már azt állapítja meg, hogy az államfelség alapja az, hogy: adok, hogy adj! Épeszű ember azt mondaná, hogy az állami együttélés alapja a kölcsönös támogatás, jellemező schizophren logika kell, hogy erről a reális tapasztalatról azt állítsa, hogy ez nem az állami életnek, hanem az államfelségnek az alapja. Itt a fogalmaknak olyan ködös összecserélése mutatkozik, mely mellett a programszerű hirdetést csak a bizarr szerepkeresés, a logikátlan elhivatottság érzet magyarázza meg.

8. hogy ez a logikátlan logika, amelyet bizarrsága miatt nevezünk schizophren logikának, minő értelmi silányságokhoz, sőt értelemkizáró frázisokhoz vezet, annak több példáját találjuk. Csak az író autismusával, saját csodálatában való affektív elmélyedésével magyarázható, hogy ezt fel sem ismeri. Így a 6. oldalon [4.] azt olvassuk: aki életet nem ad, az életet nem kap! Azt amit előtte ír, hogy aki nem ad az államnak, az a Szálasi államtól nem is kaphat semmit, meg lehet érteni, de mikor közvetlenül azt írja, hogy az egyén is csak akkor kap életet, nemcsak az állammal való viszonylatban, ha életet ad, is akár az apa és fiú, akár az elesettek és koldusok sociális segélyére értjük, egyformán tarthatatlan értelmetlenség. Ugyanígy nélkülözi az értelmet mottójának az a modoros frázisa, hogy az élet megerősítette az általa írottakat. Hogyan, hol? Ugyanilyen értelmetlenség az 1. oldal [1.] azon állítása, hogy az alkotmány élőszóban lenne meghatározva, és hogy az államcél és az államélet egymással párhuzamosan haladhatnának. Hogyan valósíthatja meg akkor egyik a másikat. A cél pedig ugyebár megvalósításra vár. Értelmet kizáró koncepció az, hogy a Hungária ősföldben egyesült

pl. az egységes nemzet megalkotását fogadják el, amit az író a 4. oldalon [2-3.] követel. Még egységes hazát talán igen, mert ez is kétséges, de a bosnyák egy nemzet legyen a magyarral? Ezt a legegyszerűbb értelmes paraszt se mondotta volna. Minden értelmet nélkülöz a 6. oldalon olvasható ez a mondat: a polgár államba tömörült népek érdek-, az állam közalanya. Mit akart mondani Szálasi az érdekről? Aki ezt ebből megérti, az éljen soká.

9. értelmi fokának, kritikaképességének nívótalansága egyesülve a forma és tartalom közötti aránytalansággal, a modoros affektáltsággal elvezet oda, amit a schirophren betegcsoport

formáinál látni szoktunk, a pózoló doceáláshoz. Ez az, mikor hebephren gyermekek a szüleiket, tanítóikat oktatják, az értelmi fölényt pózolva. Ilyen hétköznapi igazságok minden alkalomszerűség nélkül való szajkózása a könyv államtudományi iskolázottsága mellett erre semmi szakszerű jogcímmel nem bíró szerző részéről és nem is alkalomszerűen az [az], amit a 3. oldal [4.] második, harmadik, hetedik és kilencedik és a 4. oldal [5.] bekezdésében, mint alapvetést az alkotmányjogász pózával előad. Mindez kritikájának infantilizmusára enged következtetni.

10. ha nem bizarrkodás ez is, ugye logotripsisnek, a beszéd alkalomszerűtlen megszakításának jele a 4. oldal [7.] utolsó mondata, amely a mondatot alkalomszerűtlenül félbeszakítja.

11. a schizophren gondolkodás egyik alapvető sajátsága az, amit németül wirklichkeitsfremd-nek, valószerűtlennek, magyarul, magyarul inkább kótyagos fantaszticismusnak mondhatunk. Az autistikus, köldöknéző schizophren ember az, aki a realitást teljesen kizárva gondolatmenetéből, építgeti a légvárakat, s mint politikai tényező, ezzel a kritikátlanokat egyfelől elragadja, másfelől magával viszi az irreális, megvalósíthatatlan követelések ingoványára. Ez a legnagyobb veszély egy schizophren néptribun esetében. Számos példa akad erre Szálasinak ebben a rövid könyvében is. A 4. oldal [8.] 6. bekezdésének utolsó sora szerint a szocializmusban a kötelességteljesítő jogot kap egyéni élete méltó lefolytatására. Nagyon valószínű, hogy az a ki jogára hivatkozva tartja a tenyerét, mást ért majd méltó életforma alatt mint a „koponya" . Ilyen irrealismus, mikor az Ősföld heterogén népi elemeitől egységes nemzet alakítását várja el. (4. o). [3.] Ilyen az 5. oldalon [6.] olvasható egész 3. pont. Ilyen az 5. o. [6.] hatodik bekezdése, a 9. oldal [7.] 10 pontjának második bekezdése, noha a vezérkar szó használata az eddigiek után nem éppen csábító lehetőség. Mértéktelenül kritikátlan illusió a 9. oldal [8.] utolsó sora, az összes kivándorlottak visszatelepítése. Vagy nem az összeseké? Gratulálni lehetne ahhoz a merész optimizmushoz, amely még egy nemzetközi sajtótörvény és sanctiók létrejövetelét is programjába iktatja. De hol itt a realitás, kérdezi mindenki. Teljesen irreális, mert soha ki nem vihető programpont pl.: az, hogy 1939-től 1920-ig visszamenően az államterületéről kiszökött vagyonokat revideálja. [10.] Hol van már a tavalyi hó és a húsz évvel ezelőtti

Ezt egy nemzetvezér biztosan tudja is, de irrealizmus miatt nem ismeri fel ez a szerző. Ugyanilyen, mint k. u. k. vezérkarra mondták, „mit von jeglichen Sachkenntmissen unbetrübten vall a 13. oldalon [12.] foglalt 25 és 26. sorsz. követelés, amely tulajdonképpen nyitott ajtót dönget. Kétségtelenül irreális álmodozás a 14. oldalon [13.] említett azon követelés, hogy az összes biztosítások ne csak államosíttassanak, hanem kötelezővé tétessenek. Teljesen elképzelhetetlen rendszabály, hogy mindenkit kötelezzenek fizetni, akinek van már biztosítása, de akinek nincs azt, nem. Ha pedig nem így érti, hanem a biztosítást mindenkire és mindenre nézve kötelezővé teszi s az állam átalakul biztosítóintézetté, ki fedezi a díjakat és a viszontbiztosítást. Ez a biztosítási mathematika realitást szuverénül felrúgó álom jellemzően kóros tünet, mert komolytalanságában nem merünk hinni.

12. ha még hozzá vesszük a pathosnak azt a biblikus

, amely világi tartalmú könyvekben egyenesen a megszállottság s az ezzel kapcsolatos akaratlagos affektusduzzasztás, az affektusaugmentatió tünetét meríti ki. (15. o.) [14.] „valljuk és erős hittel hiszi" ezt ismételgetve, végül affektusaugementatiót grafikusan is kifejezve a könyv befejezésének térelosztásával és typografiájával, meg kell állapítanunk, hogy

Szálasi Ferenc 1935-ben kiadott Cél és Követelések című munkája a schizophren lelkiállapotra kardinálisan jellemző elmetünetek oly sokaságát mutatja, hogy még annak is, aki politikai téren a magyar elmetünetek oly sokaságát mutatja, hogy még annak is, aki politikai téren a magyar messiásvárás kielégítését vagy egyes programpontok tekintetében a maitól eltérő kormányzást követelne, s így a Szálasi mozgalomnak híve vagy követője lenne, a legnagyobb aggodalommal kell tekinteni Szálasi elmealkotottságára s a magyar jövő érdekében legalább is arra törekedni, hogy őt és mozgalmat egymástól szeparálják és más vezetőre bízzák. Szálasi jelenlegi martyr tetszelgése csak arra alkalmas, hogy a mozgalomban pont annak a személyi hitelét növeljék, kivel szemben az eddigiek alapján is a legsúlyosabb elmeorvosi aggályok, sőt bizonyítékok állanak fent.

Kérve és ígéretedre hivatkozva, hogy egem, aki politikai küzdelmekre sohasem vállalkoztam betegségem miatt, tisztán hazám érdekében megirt soraim folytán a nyilvánosságnak ki nem méltóztatsz szolgáltatni, bár minden kompetens szakember és nem szakember előtt helyt állok érte, maradtam tisztelő igaz híved:

 

Budapest, 1939. január 28.

 

                                                                       egyetemi magántanár

közkórházi elmeoszt. főorvos

kir. törvényszéki elmeorvos

 

Jelzet: MTA Pszichiátriai Gyűjtemény, Személyi iratok. Aláírás nélküli, géppel írt tisztázat.

Ezen a napon történt március 28.

1977

Népszínház név alatt összevonják az Állami Déryné Színházat és a Huszonötödik Színházat.Tovább

1979

Az egyesült államokbeli Three Mile Island-i atomerőmű hűtőrendszere meghibásodik. A baleset a környezet nukleáris szennyeződéséhez vezet...Tovább

1985

Marc Chagall orosz zsidó származású, francia szürrealista festőművész (*1887)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő