Rákosi Mátyás a Nemzeti Sportcsarnokban tartott beszédet, melyben „izzadó homlokkal” volt kénytelen elismerni felelősségét a koncepciós...Tovább
A Don-kanyarról egy magyar páncélos szemével
„18-án benzinünk elfogy. Két kannát ennél találok. Tovább menet. Vételezünk olajat, benzint. Már óriási pánik, egymás után maradnak le a kocsik. 2h-kor támadásba megyünk, 3h-kor kilőnek bennünket. Csóti Lajos a kocsi hátulján ült, páncéltörő eltalálta és meghalt. Kocsinak a kupoláját érte a találat. Nekünk Hál Istennek nem lett semmi bajunk. […] Támadás után visszamentünk a főhadnagy úrhoz. Utána Nyikolajevkán keresztül Alekszejevkára. Óriási tömeg. Nagy zendülés. Itt háltunk.”
Bevezető
Az alábbiakban közölt napló szerzője az 1917. március 19-én született K. Papp József, aki 1939. október 5-én vonult be kötelező katonai szolgálatára a munkácsi 12. kerékpáros zászlóalj 35M Ansaldokkal felszerelt kisharckocsi-szakaszához. Itt az alapkiképzést követően feltehetően harckocsivezetőként szolgált. Ezután – szakképzettségét hasznosítva – az alakuló 30. harckocsiezred kötelékébe sorolták.
CV35 Ansaldo kisharckocsi
A Magyar Királyi Honvédség második világháborús működése során sok szempontból meghatározó fontosságúak voltak a 2. hadsereg 1942–1943-ban, a Szovjetunióban vívott harcai. A közbeszédbe csak „Don-kanyar” néven bevonult eseményláncolat nehéz harcok sorozatából állt. Ebben a magyar csapatok főleg a 2. honvéd hadsereg kötelékében vettek részt. Ennek hadrendi alakulata volt az 1. tábori páncélos hadosztály is. Az egység főerejét alkotó 30. harckocsi ezredének felszerelése 108 db T-38G típusú, Škoda gyártmányú könnyű (magyar viszonylatban közepes) és 22 db PZ-IV F1 típusú közepes (magyar viszonylatban nehéz) harckocsiból állt, amellyel a németek látták el a honvédséget. Kellő számú harckocsi hiányában csak két zászlóaljat állítottak fel: mindegyik 2-2 közepes és 1-1 nehéz századdal (a 3. és a 6. századok lettek a nehéz századok). A magyar hadvezetés a hadosztály páncélos állományát kiegészítette még 19 db Nimród páncélvadásszal és önjáró légvédelmi gépágyúval (ezek az 51. páncélvadász-zászlóaljba kerültek), 14 db Csaba páncélgépkocsival (az 1. felderítő zászlóalj számára), valamint 17 db Toldi könnyű harckocsival (ezeket különböző helyekre osztották be). A magyar páncélosok az új technikára való kiképzést a németországi Wünsdorfban lévő páncélos iskolán kapták meg. A hadosztály vasúti kiszállítása 1942. június második felében kezdődött meg, és július elejére értek ki a magyar 2. hadsereg korábban kiszállított könnyű hadosztályai mögé. Részt vettek a szovjet hídfők felszámolását célzó támadásokban, ahol számottevő veszteségeket szenvedett. Ezek közül kiemelhetőek: az 1. urivi ütközet (július 18.), a Korotojak elleni két támadás (1942. augusztus 7-én és 15-én), a második és a harmadik urivi ütközet (1942. augusztus 10-én, valamint szeptember 9-én). A hadosztály később a januári visszavonulás során csaknem teljes járműállományát elvesztette, valamint komoly személyi veszteségeket is szenvedett.
Don-menti harcok, 1942. szeptember
NAVA Filmhíradók Online - Magyar Világhíradó 967.
Naplójában – amit a jegyzetek stílusából és terjedelméből ítélve valószínűleg egy zsebnaptárban vezetett – megörökítette a napi eseményeken kívül az általa fontosnak tartott dolgokat, az ellőtt lövedékek számától egészen a hősi halált halt bajtársak nevéig. Ez utóbbiakat fontosnak tartottuk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adattárából pontosítani. A szöveg utalásai több helyen mutatják, hogy az ellátás nem bizonyult elegendőnek, és a katonák sokszor a polgári lakosságtól „zabráltak” kiegészítést. Különösen a kalóriadús, zsíros táplálékhoz (szalonna stb.) szokott magyar gyomornak lehetett sovány a „kincstári” koszt (augusztus 24: „A koszt nagyon gyenge, lézengünk az éhségtől”). Több helyen megmutatkozik, hogy – általános háborús jelenségként – az otthontól távol nem kötötték őket az otthon megszokott normák, hiszen nem csak az élelmiszert, hanem egyéb használati tárgyakat is elvettek a polgári lakosságtól.
K. Papp József több helyen leírja, hogy a harcok közötti időszakban az elöljárók a békeszolgálathoz hasonlóan igyekeztek a legénységet foglalkoztani. A karbantartási teendők elvégzésén, a körletépítésen túl sokszor volt részük torna- és fegyelmezőgyakorlatokban. Ezzel a cél valószínűleg a „kézben tartás” volt, hiszen a fő ellenség békében és – a harcok közötti szünetben – a háború alatt is az unalom volt.
Sok egyéb visszaemlékezésből kitűnik, hogy a 2. hadsereg katonái nem értették, miért kell olyan távol harcolni hazájuktól. K. Papp József naplójából is látszik, hogy fásultan, érzelmek nélkül vette tudomásul bajtársai halálát, temetését. Valószínűleg a 30. harckocsiezred katonái is azok közé tartoztak, akik napról napra élve próbálták túlélni a frontszolgálatot.
Az átírás során a helyiségneveket a naplóban megadott – sokszor nem pontos – formában hagytuk. A szerző naplója – a feljegyzések írásának körülményei miatt – számos helyesírási következetlenséget tartalmaz (kis- és nagybetű keverése, pont és vessző használata), ezeket igyekeztünk egységesíteni. A korra jellemző vagy tájnyelvű kifejezések írásmódjához azonban nem nyúltunk, egyes esetekben [!] jelet alkalmaztunk. A feljegyzéseket – megtartva az eredeti sorrendet – lehetőleg havi/heti bontásban, illetve a harci cselekmények és pihenő időszak szerint tagoltuk.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 18.
1956
1958
Országos KISZ-mozgalom indult a Hanság lecsapolására. A fiatalok első csoportja június 15-én érkezett meg a Hanságba.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő