Egy pórul járt vezérigazgató története az '50-es évekből

„Hogy a szabálytalan eljárás miatt ne legyen a rendőrségnek kellemetlensége...”

„1952. március hó végén az V. ker. rendőrkapitányság indítványt kért Nagy János trösztigazgató ellen eljárás indítására. […] Miniszter elvtárs utasítására az ügyet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy Nagy János trösztigazgató a Pestszentlőrincen épített családi házához felhasznált anyagokról számlákkal rendelkezik. […] Bár a Miniszter elvtárs Nagy János elleni eljárás lefolytatására megtagadta a hozzájárulását, április hónap végén Nagy János trösztigazgatót az V. ker. kapitányság mégis őrizetbe vette.”

Papp Lajos minisztériumi előadó levele Szíjártó Lajos építésügyi miniszternek

1952. június 9.

Jelentés

Szíjártó Lajos miniszter elvtársnak.

1952. március hó végén az V. ker. rendőrkapitányság indítványt kért Nagy János trösztigazgató ellen eljárás indítására. A minisztériumban rendelkezésre bocsátott nyomozati iratok szerint Nagy János trösztigazgató Pestszentlőrincen egy villát épített, melyhez az anyagot: fát, vasat, cementet, téglát, meszet a vállalataitól tulajdonította el.

Miniszter elvtárs utasítására az ügyet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy Nagy János trösztigazgató a Pestszentlőrincen épített családi házához felhasznált anyagokról számlákkal rendelkezik. Az anyagok szállításáért járó fuvardíjat is befizette. Mindössze 500.- Ft kifizetetlen, de nyilvántartott adósságát találtuk meg a 45/3 sz[ámú] vállalatnál.

Ennek alapján Nagy János ügyében a rendőrségi feljelentést nem javasoltuk, annál is inkább, mert a rendőrségi iratokból is megállapítható volt, hogy Nagy János elleni bejelentések mozgatója egy olyan személy, akit éppen Nagy János jelentett fel ezt megelőzően lopásért. Erről szóló jelentésünket Miniszter elvtársnak április 9-én tettük meg.

Bár a Miniszter elvtárs Nagy János elleni eljárás lefolytatására megtagadta a hozzájárulását, április hónap végén Nagy János trösztigazgatót az V. ker. kapitányság mégis őrizetbe vette.

Azért, hogy a szabálytalan eljárás miatt ne legyen a rendőrségnek kellemetlensége, 1952. április 30-án az V. ker. kapitányság Papp Lajos ellenőrzési osztályvezetőt és három beosztottját gyanúsítottként kihallgatta. A vád ellenük az volt, hogy az ügyben lefolytatott vizsgálat során Nagy János közvagyon elleni bűncselekményében segítséget nyújtottak nevezettnek azzal, hogy a bűntényt nem derítették fel. Az V. ker. rendőrkapitányságon a kihallgatást végző elvtársak „beismerő" vallomást akartak felvenni az ellenőrzési osztály beosztottjaitól, hogy „felsőbb utasításra elkenték Nagy János ügyét."

Konkrétan megállapítható, hogy a rendőrség által az Építésügyi Minisztériumnak megküldött nyomozati anyag az ellenőrzési osztály által ki lett vizsgálva és ennek alapján más megállapításra, mint amit jelentésében leszögezett, nem lehetett helyezkedni. Elképzelhető, hogy a rendőrség kezében a megadott nyomozati anyagon kívül lehetett más terhelő bizonyíték is Nagy János ellen, ezt azonban nem hozták az Építésügyi Minisztérium tudomására, és így ebben nem foglalhatott állást. Ha pedig időközben merültek fel újabb terhelő bizonyítékok Nagy János ellen, azt a rendőrségnek kötelessége lett volna a Miniszter elvtárs tudomására hozni.

1952. május 10-én érkezett az Építésügyi Minisztériumhoz a Belügyminisztériumból - május 9-i kelettel - egy levél, amelyben közlik, hogy az Építésügyi Minisztérium kivizsgálása nem felel meg a valóságnak, és Nagy János és társai a társadalmi tulajdont megkárosították. Szó szerint közöljük a Belügyminisztérium megállapítását: „Megállapításunk szerint és több tanú bizonyítja, hogy Nagy János villájának építéséhez nemcsak hivatalosan kiutalt anyagot szállítottak, hanem szóbeli utasításra is. A gépjárművek szabálytalan felhasználását az a tény is bizonyítani látszik, hogy Nagy János állítólag 440.- Ft-tal túlfizetett a használatért."

A Belügyminisztériumnak ez a megállapítása minden logikával ellenkezik, mert teljesen érthetetlen, hogy hogyan bizonyítja a túlfizetés ténye a gépkocsik szabálytalan használatát. A túlfizetés abból állott elő ugyanis, hogy Nagy János nem ismerve a rendeletet, többet fizetett a gépkocsi használatáért, mint amennyit a rendeletek az üzemi dolgozókra vonatkozólag előírnak.

Meg kell jegyezni, hogy a Belügyminisztérium értesítése Nagy János elleni ügy megindításáról, őrizetbe vétele után több mint tíz nappal később érkezett, de még ez sem tartalmazza az őrizetbe vételről szóló értesítést, és hivatalosan erről még a mai napig sem kaptunk értesítést.

Az V. ker. kapitányság túlkapására még külön jellemző az ellenőrzési osztály beosztottjainak gyanúsítottként való kihallgatása, amely az Államügyészség álláspontja szerint is minden jogalapot nélkülözött. Az ellenőrzési osztály nem végez és nem is végezhet a rendőrség részére nyomozómunkát, a Miniszter elvtárs pedig az ellenőrzési osztály tagjai ellen sem tett a rendőrségen indítványt.

Budapest, 1952. június 9.

[aláírás nélkül]
(Papp Lajos)

Ezen a napon történt július 22.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő