Egy pórul járt vezérigazgató története az '50-es évekből

„Hogy a szabálytalan eljárás miatt ne legyen a rendőrségnek kellemetlensége...”

„1952. március hó végén az V. ker. rendőrkapitányság indítványt kért Nagy János trösztigazgató ellen eljárás indítására. […] Miniszter elvtárs utasítására az ügyet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy Nagy János trösztigazgató a Pestszentlőrincen épített családi házához felhasznált anyagokról számlákkal rendelkezik. […] Bár a Miniszter elvtárs Nagy János elleni eljárás lefolytatására megtagadta a hozzájárulását, április hónap végén Nagy János trösztigazgatót az V. ker. kapitányság mégis őrizetbe vette.”

Papp Lajos minisztériumi előadó levele Szíjártó Lajos építésügyi miniszternek

1952. június 9.

Jelentés

Szíjártó Lajos miniszter elvtársnak.

1952. március hó végén az V. ker. rendőrkapitányság indítványt kért Nagy János trösztigazgató ellen eljárás indítására. A minisztériumban rendelkezésre bocsátott nyomozati iratok szerint Nagy János trösztigazgató Pestszentlőrincen egy villát épített, melyhez az anyagot: fát, vasat, cementet, téglát, meszet a vállalataitól tulajdonította el.

Miniszter elvtárs utasítására az ügyet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy Nagy János trösztigazgató a Pestszentlőrincen épített családi házához felhasznált anyagokról számlákkal rendelkezik. Az anyagok szállításáért járó fuvardíjat is befizette. Mindössze 500.- Ft kifizetetlen, de nyilvántartott adósságát találtuk meg a 45/3 sz[ámú] vállalatnál.

Ennek alapján Nagy János ügyében a rendőrségi feljelentést nem javasoltuk, annál is inkább, mert a rendőrségi iratokból is megállapítható volt, hogy Nagy János elleni bejelentések mozgatója egy olyan személy, akit éppen Nagy János jelentett fel ezt megelőzően lopásért. Erről szóló jelentésünket Miniszter elvtársnak április 9-én tettük meg.

Bár a Miniszter elvtárs Nagy János elleni eljárás lefolytatására megtagadta a hozzájárulását, április hónap végén Nagy János trösztigazgatót az V. ker. kapitányság mégis őrizetbe vette.

Azért, hogy a szabálytalan eljárás miatt ne legyen a rendőrségnek kellemetlensége, 1952. április 30-án az V. ker. kapitányság Papp Lajos ellenőrzési osztályvezetőt és három beosztottját gyanúsítottként kihallgatta. A vád ellenük az volt, hogy az ügyben lefolytatott vizsgálat során Nagy János közvagyon elleni bűncselekményében segítséget nyújtottak nevezettnek azzal, hogy a bűntényt nem derítették fel. Az V. ker. rendőrkapitányságon a kihallgatást végző elvtársak „beismerő" vallomást akartak felvenni az ellenőrzési osztály beosztottjaitól, hogy „felsőbb utasításra elkenték Nagy János ügyét."

Konkrétan megállapítható, hogy a rendőrség által az Építésügyi Minisztériumnak megküldött nyomozati anyag az ellenőrzési osztály által ki lett vizsgálva és ennek alapján más megállapításra, mint amit jelentésében leszögezett, nem lehetett helyezkedni. Elképzelhető, hogy a rendőrség kezében a megadott nyomozati anyagon kívül lehetett más terhelő bizonyíték is Nagy János ellen, ezt azonban nem hozták az Építésügyi Minisztérium tudomására, és így ebben nem foglalhatott állást. Ha pedig időközben merültek fel újabb terhelő bizonyítékok Nagy János ellen, azt a rendőrségnek kötelessége lett volna a Miniszter elvtárs tudomására hozni.

1952. május 10-én érkezett az Építésügyi Minisztériumhoz a Belügyminisztériumból - május 9-i kelettel - egy levél, amelyben közlik, hogy az Építésügyi Minisztérium kivizsgálása nem felel meg a valóságnak, és Nagy János és társai a társadalmi tulajdont megkárosították. Szó szerint közöljük a Belügyminisztérium megállapítását: „Megállapításunk szerint és több tanú bizonyítja, hogy Nagy János villájának építéséhez nemcsak hivatalosan kiutalt anyagot szállítottak, hanem szóbeli utasításra is. A gépjárművek szabálytalan felhasználását az a tény is bizonyítani látszik, hogy Nagy János állítólag 440.- Ft-tal túlfizetett a használatért."

A Belügyminisztériumnak ez a megállapítása minden logikával ellenkezik, mert teljesen érthetetlen, hogy hogyan bizonyítja a túlfizetés ténye a gépkocsik szabálytalan használatát. A túlfizetés abból állott elő ugyanis, hogy Nagy János nem ismerve a rendeletet, többet fizetett a gépkocsi használatáért, mint amennyit a rendeletek az üzemi dolgozókra vonatkozólag előírnak.

Meg kell jegyezni, hogy a Belügyminisztérium értesítése Nagy János elleni ügy megindításáról, őrizetbe vétele után több mint tíz nappal később érkezett, de még ez sem tartalmazza az őrizetbe vételről szóló értesítést, és hivatalosan erről még a mai napig sem kaptunk értesítést.

Az V. ker. kapitányság túlkapására még külön jellemző az ellenőrzési osztály beosztottjainak gyanúsítottként való kihallgatása, amely az Államügyészség álláspontja szerint is minden jogalapot nélkülözött. Az ellenőrzési osztály nem végez és nem is végezhet a rendőrség részére nyomozómunkát, a Miniszter elvtárs pedig az ellenőrzési osztály tagjai ellen sem tett a rendőrségen indítványt.

Budapest, 1952. június 9.

[aláírás nélkül]
(Papp Lajos)

Ezen a napon történt április 19.

1957

A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő