Dr. Klivényi, a népi demokrácia ellensége

„Dr. Klivényi Lajos vádlott […] együttérzését kifejezésre juttatta abban, hogy [a letartóztatott építésügyi miniszter] Mistéth Endre családja részére két alkalommal a sajátjából élelmiszereket juttatott […] és többek között közölte a népi demokráciát rágalmazó azon hírt, hogy nálunk tömeges deportálások folynak.”

Bevezetés 

1945-ben az első - majd négy és fél évtizedig az egyetlen - demokratikus parlamenti választáson a Független Kisgazdapárt abszolút többséggel győzött, a szovjet irányítás alatt álló SZEB nyomására azonban a választási eredményeket felülírva mégis olyan koalíciós kormány alakult, amelyben a Magyar Kommunista Párt három tárcát is magáénak mondhatott. A Belügyminisztérium és az irányítása alá tartozó rendőrség kommunista irányítás alatt maradt, ami kulcsfontosságú volt a Moszkvából hazatért kommunista vezetők számára az ország feletti teljes hatalom megszerzéséhez. A Rákosi Mátyás által vezetett MKP nehéz feladat előtt állt: a győztes Kisgazdapárttal, a Szociáldemokrata Párttal, a hazai kommunistákkal és végeredményben a születőben lévő teljes demokratikus rendszerrel úgy kellett leszámolniuk, hogy végig megőrizzék a demokratikus berendezkedés látszatát. Mindezt a világháborút lezáró békekötést megelőzve kellett végrehajtani, hiszen Magyarország szovjet megszállása a későbbiekben nem tűnt indokoltnak. A következő években a hatalom megszerzésének legfontosabb eszköze az erőszakszervezetek segítségével lebonyolított koncepciós eljárások sorozata lett.

Az 1930-as évek második felében a Szovjetunióban koncepciós perek tucatjait hajtották végre, amelyekben Sztálin sorra leszámolt vélt vagy valós riválisaival. A kommunista kirakatperek elméleti kidolgozása Andrej Januarjevics Visinszkij lengyel származású szovjet főügyész nevéhez fűződik, aki számtalan koncepciós per végrehajtását is irányította. Visinszkij A perbeli bizonyítás elmélete című könyvéért 1947-ben Sztálin-díjat kapott. Fő tézisei a következők voltak: a büntetőjog az uralkodó osztály fegyvere, minden bírósági ügy az osztályharc egyik epizódja, a vádlott beismerő vallomása a bizonyítékok királynője. Mivel az ártatlanság vélelme nem létezett, a vádlottakat eleve bűnösnek tekintették, akiktől (ill. környezetüktől) csak a megfelelő beismerő vallomás kikényszerítésére volt szükség. Ez a gyakorlat jól ismert a

Bár a leszámolás a kommunista párt politikai ellenfeleivel már 1945 februárjában elkezdődött - elsőként Demény Pál letartóztatásával - a kirakatperek igazi főpróbája az ún. Magyar Testvéri Közösség, és rajta keresztül a Kisgazdapárt vezetői ellen indított persorozat volt. 1947. január 5-én a Szabad Nép közölte a Magyar [Testvéri] Közösség nevű titkos társaság köré szőtt összeesküvés-elmélet alapkoncepcióját, amelynek a szálait később egészen a Kisgazdapárt felső vezetésével, többek között Nagy Ferenc miniszterelnökkel és Kovács Bélafőtitkárral is igyekeztek összekapcsolni. „Az Államvédelmi szervek az utolsó hetekben veszedelmes és széles körű köztársaság-ellenes összeesküvést lepleztek le. [...] Az összeesküvés céljául a köztársaság és demokratikus állami rendszernek erőszakos úton való megdöntését, jogfolytonosság alapján a Horthy-rendszer visszaállítását tűzte ki. A hatalom erőszakos átvételét készítették elő, s céljuk elérését katonai fegyveres felkelés kirobbantásával akarták biztosítani. A fegyveres felkelés időpontját a békeszerződés aláírásának, illetőleg a

Az 1946. VII. tc. a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről lehetővé tette a jogszerű eljárás látszatának megőrzése mellett az ügyben érintett, ill. annak minősített személyek sorozatos letartóztatását, majd elítélését, miközben a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló valódi összeesküvés egyre inkább közeledett céljához, a sztálinista diktatúra kiépítéséhez. Ezt a projekciót az sem zavarta meg, hogy Rákosi közben egyre nyíltabban kezdett beszélni a végső célról, a proletárdiktatúra bevezetéséről. Donáth György 1947. április 11-én az utolsó szó jogán elmondott ötórás beszédében egyértelműen rávilágít erre: [popup title="„Én tudnék mondani Magyarországon olyan szervezetet, ami elkövette mindazt, amivel az ügyész úr most bennünket vádol, tudnék olyan szervezetet mondani, amely penetrált minden fontos helyet a magyar közéletben, amely fegyveres alakulatokat is mondhat[na] magáénak; [...] az biztos, hogy ideológiájukat ismerjük, [...] amely azt tanítja, hogy a proletárosztálynak erőszakosan kell magához ragadni a hatalmat."" format="Default click" activate="click" close text="Donáth György: Utolsó szó jogán mondott beszéde. Occidental Press, Washington D. C., 1988, 92–93."]A Magyar Közösség elleni persorozatban összesen hat pert (és azok mellék- vagy holdpereit) folytattak le, amelyek közül Donáth Györgynek és 12 társának, ill. Mistéth Endre újjáépítési - majd építés- és közmunkaügyi - miniszternek és 43 társának a pere volt a legnagyobb jelentőségű. Összesen 229 vádlottat állítottak bíróság elé; Donáth Györgyöt 1947. október 23-án kivégezték, Mistéth Endrét első fokon három és fél év börtönbüntetésre, másodfokon hat év kényszermunkára ítélték, majd büntetését később két év három hónappal meghosszabbították, végül 1955-ben szabadult. Az ÁVO, a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya (Kat.pol.) és a szovjet hatóságok által végzett kihallgatások során erőszakkal kikényszerített első vallomások és népbírósági ítéletek 1947 júniusában külön könyv formájában kerültek a nyilvánosság elé, tartalmazva az ekkorra már a megvalósítás végső stádiumába jutott hivatalos koncepciót. [popup title="„A Fehér Könyv [...] második rész[e] eddig még nyilvánosságra nem került okmányokat tartalmaz a Kisgazda Párt vezetőinek, elsősorban Nagy Ferencnek és Kovács Bélának, az összeesküvésben való részességéről, a Kisgazda Párt kettős vezetéséről és összeköttetéséről a nyugatra menekült magyar fasisztákkal, a Szálasi-hadsereg tisztjeivel és egyes külföldi körökkel."" format="Default click" activate="click" close text="Fehér könyv. A Magyar Köztársaság és a demokrácia elleni összeesküvés okmányai. Magyar Tájékoztatásügyi Minisztérium, Bp., 1947. 7."]

Kovács Bélát, az FKgP főtitkárát mentelmi joga ellenére a szovjet hatóságok februárban letartóztatták, és elhurcolták, Nagy Ferenc miniszterelnököt pedig május végén Svájcban töltött szabadsága alatt kényszerítették lemondásra és emigrációba. A szalámi-taktika 1947 második felére elérte célját, a jelentősebb vezetőket sorra letartóztatták vagy elhagyták az országot. Az augusztus 31-én tartott - nevével a választás során többször felhasznált kék szavazócédulákkal elkövetett csalásokra utaló - „kékcédulás" választáson előzetes elképzeléseitől még így is elmaradva az MKP által létrehozott Baloldali Blokk győzött, míg a maradék FKgP az 1945-ös 57%-os győzelmével szemben már csak 15%-os támogatottságot tudott elérni.

Mistéth Endre, a Magyar Közösség elleni második per fővádlottja, korábban hídépítő mérnökként szerzett nevet magának. Ő tervezte a világháború után az első ideiglenes Duna-hidat (a „Mancit"), majd - Hilvert Elekkel közösen - a főváros első állandó hídját, a Kossuth hidat. 1945 novemberében az Iparügyi Minisztérium politikai államtitkárának, majd 1946 júliusában újjáépítési miniszternek nevezték ki. Az időközben nevet váltó minisztérium éléről 1947 januárjában lemondatták, majd letartóztatták. A Donáth-perrel ellentétben azonban ezt a pert már kevésbé jellemezte a széleskörű nyilvánosság bevonása. Mire Mistéth és társai bíróság elé kerültek, a Kisgazdapárt elvesztette korábbi kormányzati pozícióját.

Az alábbi levéltári iratok az Építésügyi Minisztériumban Mistéth Endre minisztersége alatt osztályvezetőként, letartóztatása után 1951-ig osztályvezető-helyettesként dolgozóKlivényi Lajos ügyébe engednek betekintést. Klivényi 1913-ban Battonyán született, állam- és jogtudományi doktorátust szerzett 1935-ben. 1946-ig igazságügyi vonalon dolgozott, mint fogalmazó, titkár, később mint az Igazságügyi Minisztérium előadója. 1946. októberében az Építésügyi Minisztérium jogügyi osztályára helyezték. 1951. augusztus 12-én izgatás vádjával letartóztatták, majd a bíróság jogerősen két évi börtönbüntetésre, tíz évi közügyektől való eltiltásra és vagyonelkobzásra ítélte. Az oroszlányi szénbányákban töltött 19 havi kényszermunka után, 1953-ban szabadult. Mivel a Sztálin halálát követő első amnesztia-rendelet - az 1953. évi 11. tvr. - következtében a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól kegyelem folytán mentesült, a szabadulása után villanyszerelőként dolgozó Klivényi az amnesztia-rendeletben foglaltak alapján 1953 őszén ismét alkalmazását kérte az Építésügyi Minisztériumban. Az itt következő iratok tartalmazzák Klivényi Lajos kérvényét, ill. a Szíjártó Lajos miniszter által kért részletes tájékoztatást a korábbi osztályvezetőről. Az utolsó dokumentumban olvasható a minisztériumi titkárság beszámolója Klivényiről, végül a lap alján a miniszter kézzel írt döntése olvasható: Válaszoljon, hogy jelenleg nem tudunk részére jogtanácsosi helyet biztosítani.

Ezen a napon történt december 05.

1917

Breszt-Litovszk-ban Szovjet-Oroszország fegyverszüneti szerződést köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar...Tovább

1933

Az Egyesült Államokban véget ér az alkoholtilalom.Tovább

1941

A szovjet ellentámadás megindulásának napja Moszkvai csata, a német hadsereg első veresége a II. Világháborúban.Tovább

1952

Londonban a sajátos időjárási viszonyok és a levegő szennyezettsége miatt létrejövő szmog körülbelül 12000 ember halálát okozza.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő