II. világháború: A guadalcanali csata kezdete.Tovább
Csehszlovák külpolitikai dilemmák a párizsi békekonferencia után
„Arra a kérdésre, hogy milyenek a további lehetőségek a Magyarországhoz való viszonyunk tekintetében, dr. Clementis azt válaszolta, hogy az kizárólag a magyar kormánytól függ. A legrosszabb esetben kénytelenek leszünk a végső megoldást magunk végrehajtani.”
A prágai magyar „meghatalmazott" jelentése az Egyesült Államok által Csehszlovákia részére nyújtott pénzügyi támogatás beszüntetéséről
1946. november 6.
Washingtonból a múlt hó 17-én a United Press világgá kürtölte, hogy az Amerika által Csehszlovákiának nyújtott pénzügyi segítséget beszüntették.
A váratlan intézkedést nevezett sajtóügynökség ama „helyesléssel" indokolta, amelyben Csehszlovákia a szovjet azon állítását részesítette, miszerint az USA a hitel- és kölcsönnyújtás pénzügyi fegyverét saját imperialista politikájának alátámasztására fordítja. Az amerikai szócső hozzáfűzte, hogy ilyen állítások a szovjet és a csehszlovák sajtóban láttak napvilágot, de magán a párizsi békekonferencián is elhangzottak.
Gyakorlatilag a Csehszlovákiának nyújtandó amerikai pénzügyi segítség kétféle:
•I. Egy hadianyag-vásárlásokra szeptemberben koncedált [?] 50 millió dolláros hitelkeret.
•II. Az amerikai Import-Export Bank útján ipari berendezések (gépek) és nyersanyagvásárlásokra nyújtandó 50 millió dolláros hitelkeret.
A tengerentúli pénzügyi támogatás beszüntetéséről Clementis a United Press munkatársa előtt november 6-án Londonban a következőképpen nyilatkozott:
ad I. Az 50 millió dolláros hitelkeret alapján eszközölt hadianyag-szállításokat szeptember közepén állította le Amerika, miután a csehszlovák Külügyminisztérium Gazdaságpolitikai Osztálya tiltakozó jegyzéket intézett a prágai amerikai nagykövethez ama kettős elbírálás ellen, amelyet amerikai tisztek Brüsszelben tanúsítottak a szóbanlévő hadianyag felosztása alkalmával. A jelzett időpontig Csehszlovákia csupán 10 millió dollár erejéig merítette volt ki a szóbanlévő hitelkeretet.
Clementis egyúttal cáfolta ama híresztelést, mint ha a már megvásárolt hadianyagot Csehszlovákia haszonnal adta volna tovább Romániának. Bevallotta viszont, hogy Romániával szeptember 11-én - szóval közvetlenül az amerikai szállítások beszüntetése előtt - megállapodást kötött Csehszlovákia arra vonatkozólag, hogy 7%-os (mások szerint 13%-os) kezelési költség hozzászámításával az amerikai hadianyag bizonyos részét továbbadja Romániának. Azt állította azonban, hogy a román-csehszlovák megállapodás szövegét még ugyanaznap jóváhagyás végett bemutatták volna az Egyesült Államoknak, de mivel az utóbbiak az egyezmény ellen foglaltak állást, Románia nem kapott volna hadianyagot. Clementis eme londoni nyilatkozata ellentétben áll a
ismertetett prágai expozéjával, amelyben csak arról beszélt, hogy szándékuk volt a Romániával kötött megállapodást Amerika által jóváhagyatni.ad II. Az amerikai Export-Import Bank útján nyújtandó 50 millió dolláros kölcsönre vonatkozólag az államtitkár Londonban azt közölte, hogy ama USA-jegyzék, amely az amerikai kölcsönről folyó tárgyalások beszüntetését notifikálta [tudtul adta], három okot sorolt fel az intézkedés indokolására:
•a) Csehszlovákia helytelenül értelmezi a kölcsönnyújtás terén követett amerikai politika céljait,
•b) a Csehszlovákiában államosított, vagy elkobzott amerikai vagyonért nyújtandó kártalanítás érdekében mi sem történt,
•c) nem áll fenn egyetértés a nemzetközi kereskedelem egyes alapelvei tekintetében.
Az amerikai jegyzék második pontjára vonatkozólag Clementis megjegyezte, hogy Prágában tárcaközi bizottság alakult az összes, idegen vagyonelkobzásokból felmerült problémák likvidálási módjának letárgyalására. Az a) és c) pontokban említettekre nézve Clementis kijelentette, hogy tárgyalások folynak a nézeteltérések kiküszöbölésére.
A londoni Clementis-interjú idején a csehszlovák kölcsönfelmondási botrány ügyében pendített sajtóhangot érzékeltetendő, a Svobodné Noviny november 6-i számában megjelent
Az amerikai nagykövetségen a Csehszlovákiával szembeni animozitás [ingerültség] kialakulását, illetve a States Département állásfoglalásának indítóokát következőképpen indokolják:•1) A csehszlovák rádió, valamint az itteni sajtó tekintélyes része a háború befejezése óta intézményesen támadta a „rohadt" Nyugatot, azt Csehszlovákia részére feleslegesnek minősítvén a Szovjetunióval szemben, amely mindent nyújt Csehszlovákiának, és politikailag helyette mindent elintéz.
•2) Csehszlovákia - ahelyett, hogy hálát tanúsított volna - neki járó természetességet látott az UNRRA nyersanyag-, mozdony- és konzerv-szállítmányaiban.
•3) Amerikaiak vállalatait, házait és egyéb vagyonát Csehszlovákia elkobozta, anélkül, hogy füle botját mozdította volna megfelelő kártérítés nyújtása tekintetében.
Ezzel azonban Csehszlovákia - bármennyire is Kelet felé húzza szláv szívének dobbanása - már földrajzi fekvésénél fogva is kétségtelenül a Nyugattal és Kelettel való párhuzamos együttműködést célzó politikát kívánja folytatni. - Végeredményben az amerikai kölcsönfelmondás eme kétkulacsos csehszlovák politika következménye. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy az USA csehszlovák-ellenes intézkedésének hátterében ott áll a Kelet és Nyugat közötti hatalmi konfliktus. Ha eme gigantikus kötélhúzás nem létezne, akkor a csehszlovák botlásnak minden bizonnyal kisebb lett volna a nemzetközi repercussiója [megtorlása]. Az adott esetben tehát az eddigi kriminális csehszlovák külpolitika főleg azért nőtt drámai bűnné, mert a szovjet-amerikai feszültség körét metszette.
Valószínű viszont, hogy a csehszlovák hinta az amerikai penderítés folytán pillanatnyilag nagyot fog nyugatra lengeni. Hiszen egyrészt Csehszlovákia jelenleg rá van utalva az átmenetileg megvont amerikai pénzsegélyre, másrészt valószínű, hogy Amerika azért fog engedni a rimánkodó Czernin Palotabeli dioskuroknak [kebelbarátoknak], mert arannyal igyekszik majd súlyosbítani a Csehszlovákiát Nyugat felé húzó kötél vonzó hatását. Utóbbi oknál fogva igen valószínű, hogy a Bretton-Woouds-i megbeszélések alapján létesült International Bank and Fond-nál[4] 350 millió dollárkölcsön folyósítása iránt csehszlovák részről tett előterjesztés ugyancsak kedvező elintézést fog nyerni, mert nevezett nemzetközi pénzintézetnél többé-kevésbé a Nyugat kotizációja mérvadó.
MOL XIX-J-25-a-172/pol/1946. Rosty-Forgách Ferenc „meghatalmazott" jelentése. Írógéppel írt tisztázatnak az előadói íven található másodlata.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő