Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
A Magyar Nagydíj korai évei: átláthatatlanság és központi ellenőrzés
„Az elmúlt hétvégén a Hungaroringen harmadízben rendeztük meg a Forma-1 Magyar Nagydíj világbajnoki futamát. A Magyar Nagydíj az eddigi megszokott rendben – a külföldiek szerint is kiváló szervezésben – zajlott le. Semmiféle zökkenő, programcsúszás nem fordult elő. A versenyt a három nap alatt mintegy 200 ezer néző tekintette meg, a vasárnapi nézőszám mintegy 140 ezer főre tehető.”
Források
A Magyar Autóklub főtitkárának a levele a Hungaroring átépítése körüli problémákról
Magyar Autó- és Motorsport Szövetség
Közlekedési Minisztérium
Horváth Árpád Budapest, 1988. január 19.
Osztályvezető e[lv]t[árs] 1-0046/1988
Budapest Ü[gy]i[ntéző]: Szamos
Dob u. 75-81.
Kedves Horváth Elvtárs!
1988. január 15-én a Közlekedési Minisztériumban folytatott tárgyalás során kézhez kaptam a Budapesti Közúti Igazgatóság vezetője által, a Hungaroring átépítésével kapcsolatban írt levelének másolatát.
Tekintettel arra, hogy
foglaltak nem csak műszaki- és anyagi problémákra, hanem a MAMSZ tevékenységének bírálatára is kiterjednek, feltétlenül szükségesnek látom - az Ön kérésén túl is -, hogy véleményemet az alábbiakban kifejtsem.Elöljáróban néhány, a nemzetközi szövetséggel, a nemzetközi versenypályákkal, illetve a nemzeti szövetségekkel kapcsolatos alapkérdést kell tisztázni.
•1. „Az FIA (Federation Internationale de l'Automobile) az egyetlen nemzetközi szervezet, amely jogosult autósport irányítására a világon. Az FIA közgyűlése ezeket a jogokat a Nemzetközi Sportbizottságra (FISA - Federation Internationale du Sport Automobile) ruházza át teljes anyagi és adminisztratív autonómiával." (Idézet az FIA alapszabály 4. cikkelyéből.)
•2. „A Nemzeti képviseletre a FISA közgyűlésén jóváhagyott nemzeti szervezet (ASN) jogosult. (Idézet az FIA alapszabály 5. cikkelyéből.)
•3. Magyarországot az 1986. évi FISA közgyűlés döntése óta a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség (MAMSZ) képviseli a FISA-ban.
•4. A nemzetközi versenypályák előírásait a FISA jogosult meghatározni (a már idézett 4. cikkely alapján). Ugyanúgy, mit a „Nemzetközi Autóversenypálya" titulust, amelyet a FISA pályahomologizációval dokumentál.
Nemzetközi autóversenyeket - amelyek a FISA felé bejelentésre kötelezettek - csak a FISA által homologizált versenypályán lehet szervezni.
(A FISA Nemzetközi Sportszabályzat előírásai.)
A fenteket azért kívántam megjegyezni, mivel Szántó elvtársnak ezekről nyilvánvalóan nem volt tudomása, amikor levelében kifogásolta a MAMSZ-nak a FISA-val történt tárgyalásait.
Tájékoztatom Horváth elvtársat, hogy a MAMSZ-nak a FISA és az ÁISH érvényes szabályai szerint ugyan joga van a nemzetközi szövetséggel tárgyalni, de a kérdéses levélben érintett témában ezt nem tette. A Hungaroring átépítésével kapcsolatban a FISA a MAMSZ-ot mint illetékes nemzeti szervezetet a határozatáról és kívánságáról csupán értesítette. Azt, hogy a MAMSZ helyesen, és nem a levélben vélelmezett módon járt el, bizonyítja, hogy a mai napig a FISA értesítésére választ még nem küldött. Mivel a MAMSZ-nak e kérdéskörben döntési jogai, és szükséges anyagi eszközei nincsenek, 1987. november 19-én kelt levelében a Budapest Közúti Igazgatóságot, valamint más érintett feleket is - köztük a Közlekedési Minisztériumot is - tájékoztatta a FISA pályaépítési igényeiről.
Téves a levélnek az a megállapítása, hogy a MAMSZ a FISA átépítési kívánságait a „Közlekedési Minisztérium útján kívánja biztosítani", hiszen az eddig semmilyen fórumon és semmilyen dokumentumban így nem szerepelt.
Azt is rögzíteni szükséges, hogy a pályatervek elkészítését [nem] a MAMSZ se[!] rendelte meg a tervezőnél, még csak félhivatalos formában sem. Az ily módon „ismeretlen" megrendelésre elkészült pályaterveket ugyan a tervező a MAMSZ részére - sportszakmai vélemény és jóváhagyás céljából - bemutatta 1987. november 5-én. A tervező tette ezt azért, mert tudomása volt arról, hogy a Hungaroring versenypálya [a] FISA pályalicencében egyértelműen rögzítve van, hogy a versenypályán a nemzeti ASN (MAMSZ) jóváhagyása nélkül semmiféle módosítást végezni nem szabad. Egyébként ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy tájékoztassam, a Hungaroring FISA pálya homologizációja 1988. december 31-én lejár, így azt a következő évben meg kell újítani.
Egyébként a MAMSZ és a tervező között történt egyeztetésről készült jegyzőkönyvben - melyből a MAMSZ a KM-nek is küldött korábbi levelével másolatot - látható, hogy nem a tervező, hanem a MAMSZ tartja az átépítést balesetveszélyesnek, ami csak egy vélemény, mivel a végső megítélés és döntés a FISA joga.
Cáfolni vagyok kénytelen Szántó elvtárs azon, a levélben szereplő tényközlését is, miszerint a MAMSZ a tervezőtől kapott terveket kiküldte volna Párizsba a FISA-nak, ugyanis ez nem történt meg.
Végezetül szeretném megemlíteni azt, hogy a MAMSZ a Hungaroring versenypályával kapcsolatban sohase kerülte ki a pálya kezelőjét - a Budapesti Közúti Igazgatóságot -, csupán a FISA és a saját sportszakmai véleményét ismertette vele. A pálya kezelője az eddigi véleményeket, észrevételeket, nyilvánvalóan a pálya nemzetközi hasznosíthatósága érdekében, tapasztalataink szerint megfogadta. Amennyiben azonban szakmai megítélése illetve anyagi lehetőségei megváltoztak, és a továbbiakban nem kívánja a FISA illetve a MAMSZ véleményét érvényesíteni, a MAMSZ azt természetesen tudomásul veszi, de ugyanakkor kénytelen minden felelősséget elhárítani magáról a jövőben, ami a Hungaroring-gel kapcsolatos esetleges FISA retorziókból adódhat.
Tekintettel arra, hogy Szántó elvtárs levelének másolata több intézmény illetve személy részére került megküldésre, kérem Horváth elvtárs hozzájárulását, hogy jelen levelemet ugyanezekre a helyekre másolatban megküldhessem, mivel az utóbbi időben a MAMSZ tevékenységének megítélése több, nem megalapozott vélemény kapcsán helytelenül alakult.
Üdvözlettel:
Nádasdi János
főtitkár
Jelzet: XIX-H-1-pp-15, KPM, Központilag iktatott iratok, 860. doboz
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő