Gróf Khuen-Héderváry Károly alakít kormányt.Tovább
Kilépések, visszalépések
Elolvastam, kik léptek ki. Akit ismerek, minősítem: Asperján György, fafejű örmény, E. Fehér Pál részeges, kellemetlen, öntelt alak, Fekete Sándor, a jakobinus kaméleon, nyalta már Ernest Kay seggit is, Földeák Jancsi szegény, jó fiú, Gyurkó László, a hajdani disszidens, a határőrök fogták el, amikor Nyugatra akart szökni, Juhász Ferenc kissé [...] Végh Antal, nem író [... ] Külön szólok a cseh cipőgyáros esetleges rokonáról, az iszákos vörösorrú Bata Imréről. Ő is nyalta Ernest Kay seggét. Remélem, nem szerkeszti tovább az Élet és Irodalmat, hiszen ez az újság „lenne” a Szövetségé.
Források
Feljegyzés Vajda György miniszterhelyettes részére az Írószövetség helyzetéről
Irodalmi és művészettájékoztatási főosztály
Az 1986. február 27-én Varga Csabával folytatott beszélgetésünk néhány fontos mozzanata:
- a beszélgetés bevezetőjeként érdeklődtem Varga et. első tapasztalatai és tervei felől. Válaszképpen kifejtette, hogy milyen „külső" feltételek szükségesek ahhoz, hogy az Írószövetség betölthesse hivatását:
- a kulturális politika - minél nagyobb nyilvánosság előtt pl.: Stúdió '86 - jelentse be, hogy az Írószövetség jól dolgozik és maradéktalan bizalmat élvez;
- ugyanezen fórumon mondjuk el, hogy a művészeti szövetségek szabad kezet kapnak alapszabályuk kidolgozásához;
- az Írószövetség tagjai közül az egyetlen ember Fekete Gyula, aki a tagság többségének bizalmát élvezi, és képes „felfele is, lefele is" konszenzust teremteni. Ezért őt kell elnöknek jelölnünk, és ezt a neki szóló személyes bizalmat már most egyértelműen ki kell nyilvánítani;
- Fekete Gyula mellé olyan párttag főtitkár kell, aki nem ellenséget, hanem partnert lát benne;
- revideálni kell azt a lehetetlen helyzetet, hogy ma az íróknak nincs képviselete sem a KB-ban, sem az országgyűlésben, sem a SZOT-ban;
- egy kedvezőbb társadalmi-politikai megítélést kell biztosítani az íróknak és szervezetüknek, különösen vidéken;
- végül kedvezőbb anyagi működési feltételeket kell biztosítani a szövetség számára, meg kell oldani székház-gondjukat.
- Növelni szükséges a szövetség mozgásterét is: minden szövetségi tag számára társadalmi-közéleti feladatot kell biztosítani, tehát pl.: a szövetségnek képviselőket kell delegálni minden könyvkiadóhoz, ill. minden olyan állami és társadalmi szerv, szervezet vezetőségébe, amely bármilyen módon összefüggésbe hozható az irodalommal, a könyv- és folyóirat kiadással, a szellemi munka érdekvédelmével;
- az írók tájékoztatása érdekében még ez évben két vagy három alkalommal meg kell jelentetni az Évszak c. bulletint a minisztérium költségén.
Megkérdeztem, hogy mit tesz az Írószövetség és személy szerint ő, hogy a külső feltételek változás esetén - még ha azok nem is lesznek ilyen radikálisak - a remélt belső szervezeti életet megteremtse?
Szerinte egyelőre olyan mértékű bizalmatlanság alakult ki, hogy a kezdeti lépést a kultúrpolitikának kell megtennie, hiszen túl az eddigi feszültségeken ma általános várakozás van egy belpolitikai személyi- és koncepcionális változást illetően.
A kultúrpolitika akkor jár el helyesen, ha a kívánságait, igényeit mindig közvetlenül Fekete Gyulával beszéli meg. Igényli az Írószövetség, hogy a könyvkiadás és terjesztés reformjának folyamatában közvetlen szerepet kaphasson; a tervezetet feltétlenül vigyük vitára, a választmány elé.
Saját szerepéről úgy nyilatkozott, hogy már eddig is jelentős sikereket ért el, pl.: azzal, hogy a JAK vezetőségét egy asztalhoz tudta ültetni a művészeti alap írói pártszervezetének vezetőségével, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával megegyezett az Évszak c. tájékoztató mérsékelt árú előállításában, a Művelt Nép igazgatójával egy írókat bemutató videokazetta sorozat előállításáról és forgalmazásáról.
Budapest, 1986. február 27.
/Rátki András/
MOL XIX-J-9-u-39-1986.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 27.
A Bem József tábornok hamvait Törökországból szülővárosába, Tarnówba szállító vonat megáll Budapesten. A főváros lakossága a Magyar...Tovább
7 óra 10 perckor – a hadiállapot bejelentése előtt közel három órával – a veszprémi 4/II. bombázórepülő-osztály két százada, a 4/3. „Sárga...Tovább
Krassó György és 27 társa megalapítják a Magyar Október Pártot Budapesten.Tovább
Az Atlantis űrrepülőgép – többek közt két orosz űrhajóssal a fedélzetén – elindul a Mir űrállomáshoz.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő