Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Politika és női egyenjogúság
„A dolgozó nők hatalmas sereg, amely nélkül nem győzhet a szocializmus. A nő ember, elvtárs, anya.” 1948 után a háztartásbeli nők bevonása a termelőmunkába jelentős politikai kérdés volt. A közölt dokumentum a nők munkába állításának a megoldására tesz javaslatot.
Forrás
MUNKAERŐTARTALÉKOK HIVATALA
Tárgy: Javaslat a nők munkába állítására
Szigorúan titkos!
ELŐTERJESZTÉS
a Minisztertanácshoz
Az utóbbi években állandó probléma a nők munkába helyezése. Bár az első ötéves terv folyamán jelentősen megnövekedett a dolgozó nők száma, több tízezer munkába lépni kívánó nő nem talál fizikai adottságainak megfelelő munkalehetőséget. A nők munkába helyezése jelentős politikai kérdés. A munkát nem találó nők elkeseredettek, elégedetlenek, a munkanélküliség megszűnésére és az alkotmányra hivatkozva lépnek fel. Munkába helyezésükkel jelentős politikai problémát oldunk meg. Népgazdaságunk munkaerőhelyzetére évek óta jellemző az a kettősség, hogy egyrészről az üzemek munkaerőhiánnyal küzdenek, másfelől a női dolgozók nehezen vagy egyáltalán nem találnak elfoglaltságot. Ennek a jelenségnek alapvető oka, hogy a munkaerő szükségletet csak számszerűen fedi a meglévő, főleg a női dolgozókból adódó munkaerő felesleg.
A nők munkába helyezési nehézségei mind Budapesten, mind a vidéki városokban jelentősek. Budapesten kb. 10 000 a munkát kereső nők száma. Az MTH munkaerő irányító irodáin jelentkező nők - 3000 főről készített adatfelvétel alapján - 49%-a egyedülálló, kiknek az elhelyezkedés létkérdés. A jelentkezők zöme /92%/ már dolgozott, s a legnagyobb részük keresőképes korú. A jelentkezők 59%-a bármilyen munkát vállal, 36% csak könnyebb fizikai munkát, 5% pedig csupán adminisztratív munkakört.
A nők munkába állításának nehézségeit jelentős mértékben növeli, hogy az elmúlt évek során a vidéki nők nagy számban áramlottak a városokba. Ez az áramlás ma is tart. Ennek következtében a mezőgazdaságban nő a munkaerőhiány, másrészt a vidéki nők elfoglalják a városi nők számára alkalmas munkahelyeket. Budapesten az ideiglenes tartózkodási engedéllyel lakó nők engedélyének megvonása nem oldja meg ezt a problémát, mert ezek közül sokan Budapest környékén telepszenek le, s még növelik a város környékéről bejáró nők nagy számát. Vidéken semmiféle akadálya nincs annak, hogy a mezőgazdasági foglalkozású nők a városokban vállaljanak munkát.
A munkaerő irányító irodák a jelentkezők kis hányadának /15-20%-nak/ tudnak csak munkalehetőséget biztosítani, s ezeknek is egy része kisegítő, egy-két heti vagy hónapi munkára. A vidéki városokban a nők munkába helyezése terén még kedvezőtlenebb a helyzet. Reprezentatív felmérésünk adatai szerint egyes munkakörökben lehetőség van a nők arányszámának növelésére. Bizonyos szak-, betanított-, segédmunkás és kisegítő munkakörökben 5-10%-kal, egyes esetekben ennél magasabb arányban növelhető a foglalkoztatott nők száma. A vállalatok azonban gyakran a nőkkel betölthető munkakörökben is férfiakat foglalkoztatnak, elvonva őket olyan területekről, amelyekben csak férfiak foglalkoztathatók.
Kellő intézkedésekkel el lehet érni, hogy 1956-ban ismét jelentős számú nőt kapcsoljunk be a termelőmunkába. Széleskörű társadalmi mozgalmat kell indítani, bevonva a pártszervezeteket és az egyes tömegszervezeteket. Anyagi áldozatokkal is elő kell segíteni, hogy a könnyebb fizikai igénybevételt kívánó munkakörökben foglalkoztatott férfiakat fel lehessen nőkkel cserélni, hogy a nők elhelyezkedési problémáival kapcsolatos politikai kihatásokat elkerüljük.
Fentiek megvalósítása érdekében kérem a Minisztertanácsot az alábbi határozati javaslat elfogadására:
II.
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának ...../ 1956.Mt. h. számú határozata a nők munkába állításáról.
A Minisztertanács megállapítja, hogy az utóbbi évek során jelentősen növekedett a népgazdaságban foglalkoztatott nők száma, azonban a nők egy része még ma sem talál fizikai adottságainak megfelelő munkahelyet. Mivel a munkára jelentkező nők teljes számban való foglalkoztatása fontos politikai kérdés, széleskörű társadalmi akciót kell indítani a nők fokozott foglalkoztatása érdekében. Az üzemek vezetőinek a társadalmi szervek képviselőinek segítségével el kell érni, hogy a könnyebb fizikai munkakörökben általában női dolgozókat foglalkoztassanak. A nőknek termelésbe való fokozott bevonása a politikai jelentőségén túl csökkenti a népgazdaság rendszeres, állandó munkaerőhiányát.
Fentiek végrehajtására a Minisztertanács az alábbi határozatokat hozza:
1. A Minisztertanács felhívja a vállalatok és szervek vezetőit, hogy a nők fokozott munkába állítása érdekében tekintsék jelentős feladatuknak a vezetésük alatt álló üzemben a dolgozó nők munkakörülményeinek megjavítását, helyileg biztosítsák a feltételeket ahhoz, hogy minél nagyobb számban tudjanak nőket foglalkoztatni. Vizsgálják meg a foglalkoztatott női dolgozók arányát, biztosítsák a jelenlegi arányszám megtartását és törekedjenek annak növelésére. Az üzemek vezetőiből és a társadalmi szervek képviselőiből alakított bizottságok nyújtsanak segítséget a nőkkel betölthető munkahelyek felkutatásában, melynek során messzemenően vegyék figyelembe a dolgozók javaslatait és kezdeményezéseit.
2. A vállalatok vezetői és a társadalmi szervek képviselői győzzék meg és az önkéntesség betartásával irányítsák át más munkakörökbe az olyan fiatal, egészséges férfi dolgozókat, akik nőkkel is betölthető munkakörökben dolgoznak. Az átirányítás elsősorban üzemen, iparágon belül nehezebb fizikai munkakörökbe történjen, továbbá az építő-és bányaipar területére. A meggyőző munka főképpen azokra terjedjen ki, akik a vállalt székhelyén ideiglenes tartózkodási engedéllyel laknak, vagy a környékről járnak be. A fentiek szerint a meggyőzött és áthelyezett férfi dolgozót új munkakörében egyszeri alkalommal - a vállalt munkától függően - 500-1000 Ft-ig terjedő jutalomban kell részesíteni, továbbá keresetét - amennyiben az előző munkahelyén elért átlagkeresetet nem éri el - három hónapig az előző munkahelyén elért átlagkeresetének összegéig ki kell egészíteni.
3. A 2. pontban meghatározott jutalom és bérkiegészítés kifizetésének kérdéseit a Pénzügyminiszter az MTH elnökével egyetértésben az alábbi irányelvek szerint szabályozza: A fentiek szerint áthelyezett dolgozóval legalább 1 évre szóló szerződést kell kötni, melyet egyrészről a dolgozót foglalkoztató új és régi munkaadó, másrészről a dolgozó ír alá. A jutalmat és a bérkiegészítést, a dolgozót foglalkoztató új munkaadó - kivéve ha a dolgozó ugyanannál az üzemnél vállal nehezebb fizikai munkát- folyósítsa a munkába lépéstől számított 14 napon belül illetve a bérfizetések alkalmával. A jutalom és a bérkiegészítés fedezetére szolgáló kb. 4 és fél millió forintot a Pénzügyminisztérium biztosítsa.
Határidő: május 31.
Felelős: Pénzügyminiszter, MTH elnöke
4. Az olyan munkakörökben, melyekből a dolgozókat a 2. pontban meghatározottak szerint átirányították, csak nőket szabad alkalmazni.
Felelős: miniszterek, főhatóságok vezetői
5. A városi lakosú nők munkája megkönnyítése érdekében a városok környékéről bejáró nőket az üzemek vezetői és a társadalmi szervek képviselői győzzék meg, hogy lépjenek be tagként a lakóhelyükön lévő mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe, illetve vállaljanak munkát a környélbeli állami gazdaságokban.
Annak biztosítására, hogy a termelőszövetkezetekben munkát vállaló nők havonta rendszeresen bérfizetésben részesülhessenek, az akcióba bevont termelőszövetkezetek részére együttesen 15 millió forint kölcsönt kell nyújtani, előleg folyósítására. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetekben munkát vállaló nők munkahelyre való utazáshoz a dolgozókat általában megillető villamosvasút, autóbusz és vasúti díjkedvezményben részesüljenek.
Határidő: azonnal
Felelős: Földművelésügyi Miniszter, Pénzügyminiszter, Közlekedés és Postaügyi Miniszter
6. A nőkkel betölthető munkahelyek növelése, valamint a városok élelmiszer ellátásának fokozottabb biztosítása érdekében ki kell dolgozni a kommunális városi kertészetek fejlesztésének tervét. A tervezetet az OT Elnöke a Város és Községgazdálkodási Miniszterrel egyetértésben terjessze a Minisztertanács elé.
Határidő: szeptember 31.
Felelős: OT elnöke, Város és Községgazdálkodási Miniszter
7. A női arányszámok növelése érdekében valamennyi minisztérium területén az illetékes miniszter, az OT és az MTH elnökével egyetértésben határozzon meg munkaköröket, melyekben 1956. június 1-től kezdve új felvétel esetében csak nőket szabad alkalmazni.
A miniszterek adjanak ki utasítást a tárcájuk főfelügyelete alá tartozó vállalatok felé, hogy a megjelölt megüresedő munkahelyekre kizárólag helybeli lakosú nőket alkalmazzanak. A vállalatok vezetői és a társadalmi szervek képviselői meggyőzés útján biztosítsák az e munkakörökben dolgozó fiatal, egészséges férfiak egy éven belüli árirányítását.
Határidő: május 31.
Felelős: miniszterek, főhatóságok vezetői
Megjegyzés: Bár a nők munkába állításának alapvető módszere a társadalmi mozgósítás, dolgozók meggyőzése, az ellenőrzés, valamint az eredményesség fokozása érdekében szükséges egyes, a nők számára igen kedvező munkakörökben férfiak alkalmazását korlátozni, illetve a már itt dolgozó férfiak leváltására a társadalmi szervek meggyőző munkáját összpontosítani.
8. A kisipari termelőszövetkezetek alkalmazott vagy tagként munkaerőket, az iparengedélyüket visszaadó kisiparosokon túl nőket, valamint idős és csökkent munkaképességű dolgozókat is vehetnek fel.
Határidő: június 1.
Felelős: Város- és Községgazdálkodási Miniszter
9. A 4. és 5. pontban meghatározott megüresedett női munkahelyeket, továbbá a 8. pontban meghatározott munkahelyeket az MTH munkaerő irányító irodáin jelentkező nőkkel, illetve idős és csökkent munkaképességű dolgozókkal kell betölteni.
Felelős: miniszterek, főhatóságok vezetői
10. A miniszterek vizsgálják meg, hogy tárcájuk területén milyen intézkedések hozhatók a nők munkába állításának elősegítésére. Az olyan intézkedési terveket, melyek a szükséges előfeltételek hiánya miatt a tárca hatáskörén belül nem valósíthatók meg, az esetleges költségkihatás felmérésével az OT útján összesítve a Minisztertanács elé kell terjeszteni.
Határidő: június 30.
Felelős: miniszterek, főhatóságok vezetői, OT elnöke
11. Az OT a második ötéves terv terhelési és iparfejlesztési tervei kidolgozásánál fordítson különös gondot a nők munkába helyezési problémáinak megoldására és készítse el a nők fokozott munkába állításának tervét.
Felelős: OT elnöke
12. A sajtó és a rádió rendszeresen foglalkozzon a nők munkába állításának kérdéseivel.
Felelős: Népművelési Miniszter
13. Az MTH szervein keresztül rendszeresen ellenőriztesse a vállalatokat, milyen intézkedéseket tesznek a nők fokozott munkába állítása érdekében.
Felelős. MTH elnöke
14. A Minisztertanács felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, hogy nyújtsanak segítséget az e határozatban foglaltak végrehajtásához.
Budapest, 1956. április 19.
Pécsi János s.k.
a Munkaerőtartalékok Hivatala elnöke
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő