Megnyitja kapuit a Fővárosi Operettszínház Budapesten.Tovább
Siess! Adj! Segíts! mozgalom a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére
Egy "fedett" kommunista segélyszervezet az 1940-es évek második felében
A második világháború után Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. A főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége aktív, kezdeményező szerepet vállalt a segélyfeladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletén elfogadták Tildy Zoltánné, javaslatát, hogy az MNDSZ az egyes hivatalos szervek támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése.
Tildy Zoltánné levele Bán Antal iparügyi miniszternek
Budapest, 1947. február 11.
MÁSOLAT!
Kedves Miniszter Úr!
Az állami költségvetés szűkre szabott keretei nem adnak módot arra, hogy a legégetőbb szociálpolitikai és közegészségügyi feladatainkat a szükséges mértékben elláthassuk. Visszatérő hadifoglyaink elkallódnak, mert nem tudjuk nekik a legszükségesebbet megadni ahhoz, hogy újjáépülő országunk hasznos munkásaivá lehessenek. Közegészségügyi intézményeink óriási károkat szenvedtek el. Becslések szerint 600 millió forint lenne szükséges e téren a teljes helyreállításhoz.
Ezek a súlyos hiányok késztettek arra, hogy elfogadjam a "Siess, Adj, Segíts!" mozgalom fővédnökségét annak a reményében, hogy segíteni fogunk tudni ott, ahol arra leginkább szükség van.
Nem véletlen, hogy éppen ezeken a területeken tapasztaljuk a legkétségbeejtőbb helyzetet. A beteg ember és a hadifogoly nem lehetett a helyén akkor, amikor mindenki más a felszabadulás után hozzákezdhetett élete újjáépítéséhez. Kórházaink nem közvetlen értéktermelő üzemek és így, amikor a nagy verseny megindult az újjáépítésért, természetszerűen ezek az intézmények szomorúan elmaradtak. Méltányosnak látszik, hogy országunk mai helyzetében már tekintettel legyünk azokra is, akik segítségre szorulnak. Arra gondolok, hogy ott, ahol termelőmunka folyik, gondoljunk azokra a feladatokra, amelyek megoldása erkölcsi kötelesség és jól felfogott érdek. Arra gondolok, hogy meg lehetne találni annak módját, hogy a magyar ipar, beleértve az államosított nehézipart is, és a bányászat termeléséből 0,2-0,5 %-ot esetleg természetben az akció rendelkezésére lehetne bocsátani.
Tudom, hogy Miniszter Úr mélyen átérzi a mozgalom célkitűzéseinek fontosságát és a lehetőséghez képest mindent el fog követni, hogy azok megvalósulhassanak.
Miniszter Úr intézkedéseiről szíves értesítését várom.
| Tildy Zoltánné sk. |
B á n A n t a l úrnak
iparügyi miniszter
Budapest
Jelzet: MOL XIX-C-1-k-I-35-1947. 1. doboz. (A Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Országos Gyűjtési Csoport iratanyaga. Az 1. doboz iktatott iratának (495/1947.) címe: Tildy Zoltánné levelei-1947. Másodlat, géppel írt tisztázat.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 23.
1922
1957
A kormány elfogadta a DISZ vagyonának átadását a KISZ részére. A 8/1956. (XII. 13.) sz. kormányrendelet értelmében a területileg illetékes...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő