Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Rádió, olvasók, levelek - 1980
"Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket! Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" […] Ez így rendkívül egyénies, önmutogató, önreklámozó, és anélkül, hogy valakit is gyanúsítana az ember, rendkívül veszélyes is. Először azért, teljesen elmosódik milyen rádióról lévén szó, milyen műsor következik, mert azért még nem Pintér rádió a Kossuth rádió talán, vagy olyan nevű a rádiónk, aki éppen szolgálatot teljesít, műsort vezet.”
Források
Kedves Győri Elvtárs!
Ne vegye zaklatásnak, de egy botrányos tv-riport és annak körülményei bizonyos dolgok leírására késztetnek. Arról a TV Híradóban közölt anyagról van szó, amely Kádár et. és Lázár et. OMÉK-on tett látogatását lett volna hivatva a nézők el tárni, ám kiállítási reklám-riport volt, és véletlenül két snittben belekerült Kádár et. is. Lázár Györgyöt pedig "likvidált". Sokan megdöbbenve kérdezték már tőlem, hogyan lehetséges ez? Nos én nem nagyon hiszek a véletlenekben, és tudom a következőket:
- Ilyen nagy, protokoll anyagot nem szoktunk az "ügyeletes" stábbal készíteni. Ezen a napon a Belpolitikai Rovat több munkatársa is szabad volt /pl. Moldoványi Á., Pálfy István/. A Belpolitikai Rovat egyetlen tagja sem követte volna el ezt a hibát, ebben bizonyos vagyok.
- Munkarendünk szerint az ilyen fontos anyagok szövegét minden esetben egyeztetni kell az MTI jelentésével. Erre mód lett volna, hiszen az MTI jelentése 18 óra előtt telexen volt.
- Az operatőr által felvett anyagban benne volt Lázár György s, tehát kihagyása kizárólag szerkesztői hiba.
- A szerkesztő, aki a riportot készítette csaknem két évtizede televíziós. Igaz, inkább a kötözködő riportokat szereti, mint a közéleti tudósításokat. Lehetetlen így is, hogy ne ismerje fel Lázár Györgyöt.
- Ha nem hallottam volna saját fülemmel többször a riport szerkesztőjétől kormányfőnkről alkotott becsmérlő véleményét - talán elhinném, hogy pillanatnyi figyelmetlenségről van szó. Ám az a tény, hogy ő többször kifejtette: a kormányfői posztra ebben az országban egy ember illetékes, és ez Huszár István - engem nagyon elgondolkoztat, hogy itt inkább tudatos újságírói vélemény ravasz megfogalmazásáról volt szó, televíziós eszközökkel. Ez pedig politikai, ellenzékieskedő magatartás, amit a televízióban nem először tapasztalok. Ugyanakkor az is tény, hogy a történtek után a haja szála sem görbült meg. Pedig többünket ennél kisebb hibáért is megbüntettek már. Miért lehetnek egyesek teljesen gátlástalanok, és miért nem hibázhatnak mások kicsit sem? Amint hallom most az eredeti nyersanyagból 5-6 perces összeállítás készül a HÉT-nek, és ezért természetesen az ügyeletes stábot még külön díjazzák is. Szóval prémium is jár érte? És a korrekt, tisztességes elvtársakat ne üsse meg a guta?!
| Köszönöm türelmét, és maradok őszinte tisztelője: | |
| Gál Jolán |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő