Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Rádió, olvasók, levelek - 1980
"Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket! Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" […] Ez így rendkívül egyénies, önmutogató, önreklámozó, és anélkül, hogy valakit is gyanúsítana az ember, rendkívül veszélyes is. Először azért, teljesen elmosódik milyen rádióról lévén szó, milyen műsor következik, mert azért még nem Pintér rádió a Kossuth rádió talán, vagy olyan nevű a rádiónk, aki éppen szolgálatot teljesít, műsort vezet.”
Kedves Elvtársak!
Magyarország egyik rádiója a Kossuth, sőt központi rádió. Bizonyára állami rádió. Ez egyáltalán nem biztos! 1980 február 28-án szuntelenül ez jallható a musorkezdéstől 8 óráig:
"Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket! Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" "A mikrofonnál Pintér Dezső. Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" "Stefka István lapszemléje következik?!" "A mikrofonnál Pintér Dezső"
Ez így rendkívül egyénies, önmutogató, önreklámozó, és anélkül, hogy valakit is gyanúsítana az ember, rendkívül veszélyes is. Először azért, teljesen elmosódik milyen rádióról lévén szó, milyen musor következik, mert azért még nem Pintér rádió a Kossuth rádió talán, vagy olyan nevu a rádiónk, aki éppen szolgálatot teljesít, musort vezet. Másodszor : Miért ébresztene Pintér Dezső? Ha hallom a hangját, akkor már csak bizonyára fennvagyok, valószínu az ébresztőóra ébresztett. Ha nem hallom, ne akarjon s nem tud felébreszteni.
Harmadszor: A hallgató számára nem az a fontos, hogy ki van ott szolgálatban. Na és az se, ki van "segítségére" őneki. Mert ugye ő a fej, a többiek kismiskák, beosztottak, alárendeltek. S mindez mellett szinte mellékesen kell megemlíteni a Kossuth rádiót, a musort stb.
Ám a legfőbb, ami miatt hangsúlyozottan írok, mert ez már nem egyéni szabadság - hanem szabadosság, amely nem engedhető meg, legalábbis szerintem nem, állambiztonsági okokból, bel- és külpolitikai megfontolásokból. Vallom, és kategórikusan az, hogy a jelen forma visszatetsző, nyálas, negative személyes, tehát józan ésszel itt és most elfogadhatatlan így. Még a kapitalista magánadók sem engednek meg ilyet. Hiszen ilyen alapon minden cipőn rajta kellene lennie a cipőgyár igazgatója neve, a főmérnöké, tervezőé, a munkásé stb. Miért kell a rádióhallgatónak szüntelen, de legalább félóránként azt hallania, hogy a mikrofonnál Pintér Dezső. És azután jön a Kossuth rádió, a musor közlése és így tovább? Lassan odajutunk, nem a rádiónak nyilatkozó szava, személye lesz a fontos, hanem azé aki ennek az orra alá dugja a mikrofont. Pedighát azért ez nem helyes. No nem magyarkodni akarok Kossuth nevével, vagy nézetemet, állításomat önökre oktrojálni.
A Rádió- és Televízióújság musorközlésénél szintén sok helyen ilyen jellegu a musorközlés. Illetve nem a musor, hanem a rádiósszemélyzet propagált. Talán fontosabb pl. egy mu tartalma, írója, jellege stb., mint az, hogy ki indítja el a magnót?
S végezetül visszatérve az állambiztonsági érdekre, természetesen úgy, hogy valakire vagy valamire szentenciát mondanánk ki, ezen már önök gondolkozzanak a gyakorlatban tapasztalható, előforduló tanulságok, valamint a részemről vázoltak kapcsán. - Ugyanis nem akarok mindenkinél okosabb, főleg rosszindulatubb lenni.-
| Elvtársi tisztelettel: |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő