Az ügynökök bére

Vita a "bizalmas jellegű közbiztonsági kiadások" növeléséről

A titkosszolgálatok titokzatos világával kapcsolatban számos legenda és féligazság olvasható. Kevés szó esik azonban az anyagi háttérről, illetve az állami apanázs felhasználásának pontos struktúrájáról. Önmagában az is izgalmas tétel, hogy mennyi pénz jut az információk megvásárlására, illetve ezzel összefüggésben a beépített vagy a „céggel" kapcsolatban lévő „ügynökök" munkájának megfizetésére. Az alábbi források erre világítanak rá két minisztérium levélváltásán keresztül az első világháborút követő pénzínséges világban.


1.

Kérelem a bizalmas természetű közbiztonsági kiadások fedezésére szolgáló keret növelésére

  

4970/eln./BM sz.                                            M. kir. Pénzügyministerium

                                                                       Érkezett: 1922. JÚL. 27.

 

A mindenkori belügyminiszternek bizalmas természetű közbiztonsági kiadások fedezésére az 1867. év óta fennálló gyakorlat szerint, évenként egy bizonyos - nyilvános elszámolás alá nem tartozó - hitelösszeg bocsáttatik rendelkezésre.

E célra az 1920. év június hónapjának végéig évenkint 300 000 korona volt a belügyi tárca költségvetésének előirányozva, ettől az időtől kezdve pedig ezen a címen 500 000 korona van a költségvetésben évenkint felvéve.

az általános drágulás folyamat következtében beállott értékcsökkenés folytán a fent számjelzett hitelösszegből ma már nem áll módomban a közbiztonsági és államrendészeti bizalmas természetű szükségletek fedezéséről való gondoskodás, úgy hogy az e címen előirányzott 500 000 koronának felemelése múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik.

Erre való tekintettel, az államháztartás jelenlegi nehéz helyzetének is a figyelembevételével, van szerencsém Nagyméltóságodat tisztelettel arra kérni, hogy a belügyi tárca folyó évi I. évnegyedi szükségletéről szerkesztett hiteligénylési kimutatás alapján a közbiztonsági alap rovaton már rendelkezésemre bocsájtott havi 41 666 korona hitelösszeg helyett folyó évi július hó 1-től kezdődőleg havi 83 332 koronát engedélyezni s egyidejűleg intézkedni méltóztassék az iránt, hogy a belügyi tárca 1922/23. évi költségvetési tervezetében a „Közbiztonsági és közrendészeti szolgálat" cím „Közbiztonsági alap" rovat az eddigi 500 000 korona helyett évi 1 000 000 koronával vétessék fel.

Nagybecsű elhatározásáról értesítést kérek.

 

Budapest, 1922. évi július hó 21-én

 

Rakovszky (eredeti aláírás)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagyméltóságú,

Dr. Kállay Tibor úrnak,

magyar királyi pénzügyminiszter

Jelzet: Magyar Országos Levéltár K-269, 189. cs. 81. t. 10.

Ezen a napon történt december 27.

1956

A Párttörténet Intézet előterjesztést tett az Országos Szervező Bizottságnak az ’56-os anyagok és visszaemlékezések gyűjtésére.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő