Handler László második világháborús munkaszolgálatos aszódi naplója

„Így élünk itt, viszonylag jól a többi munkásszázadok között."

„A Schwarczról, a latrinás Schwarczról egypár apróságot. Ő kezeli a század wc-t, hihetetlen piszkos ember, ezáltal gusztustalan is. Beosztotta a wc-t 1.-2.-3. osztályra, és úgy fizettet, az 1. osztálynak gyertyával világít, amikor sötét van - most is azt kiabálja, tessék a tisztán és hygénikusan [!] tartott 1. osztály! Solymosi szakaszvezető kinevezte ezt a degenerált embert klozet tizedesnek, és a század előtt a parancshirdetéskor beolvastatta, azóta még jobban fent hordja az orrát..."

December 3.

Újabb hírek, hogy itt maradunk márc. 15-ig és, hogy e hó 15-én 600 internált jön ide, nem valami kellemes dolog lesz ez, ha így történik, mert akkor mi is jobban be leszünk fogva. Elkerítjük majd magunkat egy kétméteres drótkerítéssel, hogy még kevesebb mozgási szabadságunk lesz.

 

December 5.

Érdekes megfigyelni, hogy csoportosulnak egy közös érdek köré az emberek, állítólag szinte már biztos, hogy a 42 évesek leszerelnek és ők, kik idáig jóformán nem érintkeztek, ez a közös jó sors mennyire összehozta mindnyájukat. Állítólag holnap reggelre haza tudok menni egész hétfő estig. Istenem, de jó is lesz, megint otthon, szeretteim között lenni.

 

December 8.

Tegnap szomorú hétfőm volt. otthon voltam még és Anyukának elmondtam, hogy Gyurink nincs többé. Ha tudtam volna, hogy ennyire nem tudja magát tartani, nem mondtam volna el, annyira sírt, hogy nem láttam anyukát kétségbe esni. Nagyon fájt nekem és még ráadásul este Apuka is sírt, mikor én eljöttem. Nagyon nem jól néznek ki, roppant megviselte őket. Apukánál a tudat és Anyukánál a kétségek. Ma egyébként ragyogó nyári nap van.

 

December 11.

Nagyon rosszak azok a napok, mikor szabadságról vissza kell jönnöm, szinte búskomor leszek, akkor még jobban, ha rágondolok, mikorra szerelünk le, úgy néz ki minden, mintha a háború végén lehetnénk szabadok, és ez ki tudja mikor lesz - talán még egy-másfél év?

 

December 14.

Érdekes újságcikket olvastam a tegnapi vasárnapi újságban. A Magyar Nemzet közölte egy orvosi előadáson tartott beszámolón, hogy az emberi test elektromosságot tartalmaz, és ha ez hiányzik, úgy a sebek nehezen gyógyulnak.

[...]

Azt hiszem, hogy rövid időn belül az egész gyógyítás más alapokra helyezkedik, és a mai gyógyszerek mind nem érnek semmit sem. Forradalom készül a gyógyászat terén.

 

December 17.

Meglepetés készül Afrikában. Az angolok üres állásokat találtak

- jelenti a német távirati iroda. Ezzel a címmel jelent meg a tegnap esti 8 Órai Újság.
 

December 18.

A kedden kapott himlőoltás megfogamzott, bár azt hittem nem lesz belőle semmi... Úgy látszik, az internáltak nem jönnek ide. A kapott szalmazsákot és takarót vissza kellett adni, állítólag a lőiskolába önkéntesek jönnek, és nekik kell - rémes lesz számukra, ha megtudják, hogy zsidók használták! Karácsonyi szünetről beszélünk, jövő hét szerdájától vasárnapig maradhatunk otthon.

 

December 21.

Ragyogó tavaszi napok vannak, enyhén kellemes szellő, a hét valamelyik napján szivárványt láttak a fiúk, és meg is jegyezték, hogy a decemberi szivárvány békét jelent. Meglátjuk majd. Az oltásom, mit himlő ellen kaptam, nagyon megfogamzott, erősen viszket, sőt fáj és a hónom alatt is érzek egy nyomó fájdalmat. Egyébként készülődés a hazamenetelre, már sokan elmentek és több mint valószínű, holnap estére rám is kerül a sor.

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 17.

1940

A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább

1944

Izland kikiáltja függetlenségét.Tovább

1946

P. István tanuló, a Teréz körút 15. számú ház romos padlásteréből egy órán keresztül lövöldözve megölt két orosz katonát és egy magyar nőt...Tovább

1953

Népfelkelés az NDK-ban.Tovább

1967

Az első kínai kísérleti hidrogénbomba-robbantás.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő