Egy orosz anarchista golyója halálra sebzi Paul Doumer francia államfőtTovább
Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben
„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."
Pálffy József levele Erdei Ferenc belügyminiszterhez a Néppárt háború alatti tevékenységéről
Debrecen, 1945. március 27.
Belügyminiszter Úr!
A Magyar Frontban együttműködő pártok kifejezett elismerése alapján újból napirendre kérjük tűzni a Keresztény Demokrata Néppárt (röviden: Demokrata Néppárt) jogfolytonosságát. Kérjük elismerni a párt szervezésének szabadságát, a törvényhozásban való részvételét és az új, demokratikus Magyarországban való együttműködését. Alább újból ismertetjük azokat a történeti tényeket, amelyek bizonyítják jogos helyünket a most együttműködő pártok között. Ez alkalommal leszögezni kívánjuk azt is, hogy miként az illegalitás idején a Magyar Fronton belül öntevékenyen vettük ki a részünket a többi pártokkal együtt az ellenállási harcból, úgy most is ki akarjuk venni részünket a romok eltakarításából és az ország újjáépítéséből. Ha már a fasiszta-hitlerista rémuralom megdöntésére irányuló erőkifejtésből kivettük részünket konkrét segítséget nyújtva a többi pártoknak, nem mondhatunk le arról a jogunkról és kötelességünkről sem, hogy kivegyük részünket a demokratikus Magyarország felépítésének munkájából is.
A demokrácia elvi alapját illetően ugyanazokat az eszméket kívánjuk a tömegek előtt szolgálni és hirdetni, amelyeket a demokratikus magyar pártok közösen írtak zászlajukra, és amelyeket a nagy Szövetségesek kívánnak Európa újjáépítésében alapelvként szem előtt tartani. Éppen ezért, a Keresztény Demokrata Néppárt, mint a Magyar Front tagja és a demokratikus eszmék hirdetője, semmi körülmények között nem mondhat le létjogáról és a többi pártokkal való együttműködés teljes egyenjogúságáról.
A történeti tények a következők:
A Magyar Front keletkezése arra az időre nyúlik vissza, amikor még a német megszállást megelőzően közös magyar célok szolgálatára politikai barátságot kötött a Független Kisgazda [Polgári Párt] és a Szociáldemokrata Párt. A március 19-i fordulat után mindkét párt illegalitásba szorult, de folytatni igyekezett munkáját kiegészülve az együttműködést kereső egyes legitimista frakciókkal, majd rövidesen a katolikus társadalmi, gazdasági és kulturális szervezeteket az illegális munkába beállító és azokat képviselő Pálffy Józseffel és a református társadalmi szervezeteket képviselő
. Ennél a politikai együttesnél később bejelentette együttműködési szándékát a Béke Párt, amely később Kommunista Párt néven szerepelt a Magyar Frontban. Kora ősszel pedig bejelentette csatlakozását a Nemzeti Parasztpárt is.A Magyar Frontban résztvevő katolikus szervezetek egységes politikai képviseletet teremtettek. Ennek megalakulását és a Magyar Frontban való további részvételét és képviseletét, az azonosság folytonosságát kihangsúlyozva, Pálffy József jelentette be és látta el. Másolatban csatoljuk a Magyar Frontban részt vett Független Kisgazda és [a] Szociáldemokrata Párt vezetőinek igazoló
. Nemcsak a Magyar Front, hanem a Bíboros Hercegprímás Úr is jóváhagyólag tudomásul vette ennek az új pártnak [a] megalakulását különösképpen pedig azt a tényt is, hogy ennek az új pártnak semmiféle közössége nincs a múltban szereplő hasonló nevű pártokkal.A Keresztény Demokrata Néppárt Magyar Frontban való közreműködése nem volt tiszta formalitás vagy a jövő létjogának biztosítására irányuló kísérletezés, hanem a konkrét és veszélyes illegális munkáknak [a] vállalása. Az illegalitás ideje alatt megjelent tiltakozó, felvilágosító és lelkesítő röpiratok előállításából és terjesztéséből oroszlánrészét vette ki ez a párt. Sőt amennyiben arra lehetőség nyílt, az illegális munkáról a külföldet is éppen ez a csoport értesítette a leginkább. A pártnak külön szervezete foglalkozott azzal is, hogy a katonák tömegét ellássa olyan iratokkal, melyek segítségével kivonhatták magukat a német szolgálatból. A politikai üldözöttek, nem utolsósorban a zsidó származásúak életmentéséből is a párt kötelékébe tartozó katolikus szervezetek köztudomásúan és sikeresen vették ki részüket. Továbbá számos, lehetőség szerinti szabotázsakció megszervezését és kivitelezését, úgymint német katonai autók zsákmányolását, fegyverek rejtegetését, robbantásokat a szervezeteinkben működő párttagok hajtották végre. Budapest ostromának küszöbén életük kockáztatásával párttagok mentek át a felszabadító orosz hadsereghez, és ott röpcédulaírással állottak a felszabadító hadsereg szolgálatára, mely tevékenységről orosz katonai köszönő irat is van kezünkben.
Ezek után természetes, hogy a német, nyilas hatóságok a lehető legerőteljesebben üldözték pártunkat és szervezeteinket. Elnökünk sokáig a Gestapo foglya volt, sokakat megkínoztak, sőt kivégeztek (többek között Kálló Ferenc t[ábori]
) vagy Németországba hurcoltak.A felsorolt tényeket jóllehet a múlt év folyamán bejelentettük, mindez ideig azonban a többi pártokkal való egyenjogúság elve hivatalos elismerést nem nyert. Ezért ügyünket a demokrácia alapelveire és tömegeinkre való tekintettel újból előterjesztjük, annál is inkább, mert ennek megtagadása ellenkeznék a jogfolytonosságnak és a demokratikus szabadságnak a többi pártok által is vallott eszméivel.
El nem ismertetésünk pedig a fentiek alapján nemcsak jogsérelem lenne, hanem súlyos történelmi felelősség is azokkal a népi demokratikus tömegekkel szemben, amelyek az ország felépítésében együttműködni és részt venni kívántak.
Debrecen, 1945. március 27.
Hazafias tisztelettel:
Pálffy József
a Keresztény Demokrata Néppárt
elnöke
Jelzet: MNL OL XIX-B-1-n-7-sz. n.-1945. (1. doboz) - Az államhatalom felsőbb szervei, Belügyminisztérium, Erdei Ferenc belügyminiszter iratai. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 06.
A New Jersey melletti Lakehurst-nél a hidrogénnel töltött Hindenburg léghajó, fedélzetén 72 utassal, leszálláshoz készülve kigyullad és...Tovább
Maróti Géza műépítész, szobrász (*1875)Tovább
Kármán Tódor magyar gépészmérnök, az aerodinamika és az űrkutatás kiemelkedő alakja (*1881)Tovább
Mindszenty József bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek (*1892)Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
