Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
50 éve épült a berlini fal
Kiürül az NDK?
„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”
b.
1961. július 31.
SZIGORÚAN TITKOS!
Készült: 4 példányban
Tárgy: az NDK-ból való
disszidálások
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
NAGYKÖVETSÉGEBOTSCHAFT
DER UNGARISCHEN VOLKSREPUBLIK
562/szig. titk./1961.
A nyugatnémet és nyugat-berlini lapok az utóbbi időben nagy propagandát űznek az NDK-ból való disszidálások növekedésével. A disszidálások az utóbbi időben valóban növekedtek, ezt német barátaink is megerősítik, jóllehet ez nem olyan méretű, mint ezt a nyugatnémet sajtó beállítja.
A disszidálások növekedése összefüggésben áll a napirenden lévő békeszerződéssel, illetve a Nyugat-Berlin kérdés rendezésével. Nem kis szerepet játszik ebben a nyugatnémet propaganda, amely az eddiginél sokkal nagyobb aktivitással igyekszik meggyőzni az NDK-polgárokat arra, hogy még „kapuzárás” előtt távozzanak az NDK-ból, mert később, a különbéke megkötése után, erre nem lesz lehetőségük. De végzik ezt a munkát szervező ügynökökön keresztül is. Az NDK illetékes szervek nemrég vettek őrizetbe számos nyugatnémet ügynököt, akik az NDK területén a disszidálásokat szervezték.
Az NDK hatóságok számos rendszabályt léptettek életbe a disszidálások csökkentésére, illetve akadályozására. A politikai agitációs munkán túl, jelentős rendőri rendszabályokat foganatosítottak. Így pl. a Berlinbe vezető összes országutakon, Berlin előtt, szigorú rendőri ellenőrzést vezettek be, és csak azok utazhatnak a fővárosba, akik azt megfelelően indokolni tudják. Megszigorították a Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe vezető utcákon és közlekedési eszközökön is az ellenőrzést (S-Bahn, U-Bahn) stb. Ezeknek a rendőri intézkedéseknek a hatása máris érezhető, bevezetésük óta csökkent a disszidálások száma.
A Nyugat-Berlinben dolgozó kelet-berlini lakosokkal szemben eddig foganatosított gazdasági rendszabályokon túlmenően most olyan tervek vannak, hogy a „Grenzgänger”-ek a jövőben lakbért és minden más kommunális kiadást nyugati márkában fizessenek. Egyes értesülések szerint – amit még felsőbb szerveknél nem tudtunk ellenőrizni – ezt az intézkedést rövid időn belül be is fogják vezetni.
Berlin, 1961. július 31.
(Mátyás László)
id. ügyvivő
Dr. S í k Endre elvtársnak,
külügyminiszter
B u d a p e s t
Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 16/e 006220/1961. – Magyar Országos Levéltár, Az NDK-ból való disszidálások. – Eredeti, gépelt példány
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
1911
1916
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő