50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

11. A külügyminiszter utasítása a követség eljárására különböző készültségi helyzetek esetére


1961. november 4.

Rendkívül titkos!
Rostás István
nagykövet elvtársnak,
B e r l i n

Kedves Rostás Elvtárs!

Mellékelten megküldöm a 0089 számú miniszteri utasítást. Tájékoztatásul közlöm, hogy jelenleg az I-es állapotra vonatkozó utasítás kell végrehajtani. A II-es vagy III-as állapot beálltáról távirati értesítést kap és az erre vonatkozó intézkedéseket csak a távirat vétele után kell majd foganatosítani.

Mielőtt Nagykövet elvtárs a jelzett intézkedéseket végrehajtaná, beszélje meg azt Kovács Rezső elvtárssal, a katonai attaché helyettesével. Ha az elvtársak bármilyen rendkívüli dolgot észlelnek, azonnal jelentsék Nagykövet elvtársnak, Nagykövet elvtárs pedig beszélje meg a teendő intézkedéseket Kovács Rezső elvtárssal. Ha Nagykövet elvtárs nem elérhető a rendkívüli esemény bekövetkezésekor, az elvtársak értesítsék haladéktalanul Kovács Rezső elvtársat.

A külkereskedelmi miniszter elvtárs közölni fogja a kereskedelmi kirendeltség vezetőjével, hogy az utasításban foglaltaknak megfelelően köteles a Nagykövet elvtárs utasításait maradéktalanul végrehajtani. Hasonló utasítást kap a katonai attaché elvtárs is a Honvédelmi Minisztériumtól.

Budapest, 1961. december 7.

Elvtársi üdvözlettel:
(Puja Frigyes)


I. Intézkedések az

1.) A nagykövetségen és a kereskedelmi kirendeltségen feleslegesség vált iratokat haza kell szállítani. ½ évnél idősebb iratok ott nem maradhatnak.

2.) A nagykövetség és a kereskedelmi kirendeltség vezetője biztosítsa, hogy a kereskedelmi kirendeltségen lévő szigorúan titkos anyagokat a követségen helyezzék el.

3.) Amennyiben az Orion és a Mogürt részlegeknél titkos anyag van, azokat haladéktalanul a kirendeltségre kell szállítani, felülvizsgálni és a nélkülözhetőket haza kell küldeni.

4.) A titkos iratok kezelésére vonatkozó utasításokat a legszigorúbban be kell tartani.

5.) A követség ügyeleti szolgálatát az eddigieknél alaposabban kell megszervezni, melyre a Nagykövet elvtárs dolgozzon ki részletes utasítást. Az ügyeleti szolgálatba a kereskedelmi kirendeltség tagjai is bevonhatók.

6.) Felül kell vizsgálni a külképviseleteken dolgozó német alkalmazottakat és dönteni kell azok további foglalkoztatására, illetve beosztásuk ügyében. Erre vonatkozóan Nagykövet Elvtárs tegyen javaslatot.

7.) Berlin sajátos helyzetének és az NDK hivatalos szervei által hozott intézkedések figyelembevételével, Nagykövet elvtárs utasítsa a külképviselet, a kereskedelmi kirendeltség és más kinti szervek beosztottait, hogy csak engedélyével mehetnek át Nyugat-Berlinbe. Szigorúan meg kell tiltani a családtagok egyedüli átjárását és különböző hivatalos ügyekben a Demokratikus Berlinben tartózkodó magyar állampolgárok szórakozás, vagy egyéni vásárlások célját szolgáló átjárását. A Nyugat-Berlinbe való átjárásokról kimutatást kell vezetni és csak az illetékes vezető hozzájárulásával, a fenti időpont figyelembevételével az átjárást engedélyezni. A követség vezetője hozzájárulása nélkül sem szolgálati, sem magán gépkocsin a külképviseleti dolgozók más személyeket nem vihetnek át Nyugat-Berlinbe.

8.) A konzulátus dolgozói azonnal kezdjék meg az NDK területén tartósan kint tartózkodó magyar állampolgárok felkutatását. Pontos névsort kell összeállítani a tartózkodási hely, lakás, stb. megjelölésével, az ösztöndíjasokról, színészekről, pincérekről, orvosokról, stb. figyelemmel kísérve a változásokat.

9.) Minden ügyeleti szolgálatot adó elvtársat a külképviseleten rendszeresített fegyverek használatára ki kell oktatni.

10.) Villanyvilágítás esetleges megszűnése alkalmára, megfelelő tartaléklámpákat kell beszerezni.


II. Intézkedések a II-es állapotban

1.) A Nyugat-Berlinbe való átjárást a külképviselet valamennyi dolgozójának meg kell tiltani. Rendkívüli esetekben csak külön engedéllyel mehetnek át.

2.) Az összes titkos irattári anyagot azonnal haza kell küldeni.

3.) Az újonnan keletkezett titkos irattári anyagok oly módon való elhelyezése, hogy az bármely időben azonnal megsemmisíthető legyen. Be kell szerezni olyan megsemmisítő anyagot, mellyel adott esetben minden bizalmas anyag azonnal megsemmisíthető.

4.) Meg kell kettőzni az ügyeletet, melynek ellátására részletes utasítást kell készíteni.

5.) Az ügyelet időtartama alatt bekövetkezett rendkívüli esetekről a nagykövetség vezetőjét azonnal értesíteni kell, ezért mindig tudomással kell lenni a Nagykövet elvtárs tartózkodási helyéről. Az ügy jellegétől függően azonnal tájékoztatni kell Nagykövet elvtársat.

6.) A külképviselet minden beosztottja a munkaidő befejezése után köteles tartózkodási helyét az ügyelettel közölni, hogy adott esetben azonnal elérhető legyen.

7.) A konzulátus ügyfélforgalmát oly módon kell szabályozni, hogy esetleges provokációnak messzemenően elejét tudják venni.

8.) A helyzet olyan alakulása esetén, amikor már követlen támadás, vagy terrorcselekmény veszélye áll fenn, felvetődhet a családtagok, gyermekek hazaszállítása. Ehhez hozzájárulást minden esetben csak a Külügyminisztérium véleményének kikérése után szabad megadni.

9.) Fentiekhez hasonlóan kell megszervezni az NDK területén tartózkodó ösztöndíjasok, orvosok, színészek, pincérek, stb. hazaküldését.

10.) A külképviselet minden egyes szolgálati és magán gépkocsijához megfelelő mennyiségű tartalék üzemanyagot kell beszerezni.


III. Intézkedések a III-as állapotban

1.) A külképviseleti szerveknél található minden tikos, vagy egyéb fellelhető anyagot – a sifré kivételével – azonnal meg kell semmisíteni.

2.) A Külügyminisztérium külön utasítására azonnal meg kell szervezni a még kint maradt családtagok és személyi ingóságok hazaszállítását.

3.) Ezzel egy időben meg kell szervezni a külképviselet női alkalmazottainak hazaküldését is, kivételt képez 1-2 olyan alkalmas női beosztott, akik a munka menetének biztosításához elengedhetetlenül szükségesek.

4.) Az összes német alkalmazottat a külképviseleti szolgálatból el kell bocsátani.

5.) A követség és külkereskedelmi kirendeltség és az egyes személyek tulajdonában lévő gépkocsikat mindenkor üzembiztos állapotban kell tartani, s annak felhasználásáról a nagykövetség vezetője dönt.

6.) A konzulátus munkáját a követség mellett lévő kereskedelmi kirendeltség épületébe kell áttelepíteni, hogy adott esetben az egész kollektíva egységes, ütőképes legyen.

7.) Kötelező megfelelő mennyiségű, tűzoltáshoz szükséges homok és víz tárolása, az egyes épületekben elhelyezett tűzoltó készülékek állandó készenlétben tartása.

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Budapest
V. Jászai Mari tér

Külügyminisztérium
Puja Frigyes miniszterhelyettes elvtárs

B u d a p e s t

Kedves Puja Elvtárs!

A hozzám küldött anyagot áttanulmányoztam, s annak szövegével egyetértek.
Elvtársi üdvözlettel:
Budapest, 1961. november 4.
Hazai Jenő

Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 1/a 0089/RT/1961. – Magyar Országos Levéltár, A berlini magyar nagykövetség készültségi állapotára vonatkozó utasítás – Tisztázat

Ezen a napon történt október 21.

1921

Károly, hogy trónját visszaszerezze, a felesége, Zita királyné társaságában repülõgéppel ismét Magyarország területére érkezett.Tovább

1944

A második világháborúban a szövetségesek elfoglalják Aachent, az első német nagyvárost.Tovább

1949

Kispesten felavatják az ország első úttörőházát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő