Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
A Magyar Nagydíj korai évei: átláthatatlanság és központi ellenőrzés
„Az elmúlt hétvégén a Hungaroringen harmadízben rendeztük meg a Forma-1 Magyar Nagydíj világbajnoki futamát. A Magyar Nagydíj az eddigi megszokott rendben – a külföldiek szerint is kiváló szervezésben – zajlott le. Semmiféle zökkenő, programcsúszás nem fordult elő. A versenyt a három nap alatt mintegy 200 ezer néző tekintette meg, a vasárnapi nézőszám mintegy 140 ezer főre tehető.”
Bevezetés
1986-ban rendezték az első Formula 1-es futamot a magyar Hungaroringen, ami a brazil Nelson Piquet győzelmével végződött. Az esemény sok szempontból fontos volt az országnak, és annak ellenére, hogy még évekig voltak nehézségek a szervezést illetően, jól debütáltunk. Bizonyítja ezt az is, hogy idén, azaz 2007-ben immár a 22. Magyar Nagydíjnak adott otthont a mogyoródi pálya.
Utólag tekintve elmondható, hogy az 1986. év kronológiailag már közel volt a rendszerváltáshoz, amihez a „maga módján" talán a Hungaroring megnyitása is hozzájárult, az azonban bizonyos, hogy a változások egyik jeleként értékelhetjük a Formula 1 magyarországi térnyerését. Az esemény nemcsak a hazai autósport fellendülését vonta maga után, de ezzel a világra is ablakot nyitott az ország, hiszen aligha kell hangoztatni, hogy az autósportok eme „királykategóriája" mennyire népszerű szerte a világon.
Az alábbi dokumentumokat olvasva láthatjuk, hogy bár a futam sikernek bizonyult, egyáltalán nem volt problémamentes egy ilyen sorozat elindítása - sem hazánkban, sem külföldön. Az egypárti állam fennállása idején gyakorlatilag mindent központosítottak, így ennek megfelelően a Hungaroring és a vele kapcsolatos valamennyi tennivaló legfelső szinten a Közlekedési Minisztérium kezelésébe tartozott.
Ez már eleve nézeteltérésekre adott okot, hiszen az autós szakma nehezen emésztette meg, hogy ily módon olyan emberek kezébe kerültek a lényegi döntések (de legalábbis komoly befolyásuk volt azokra), akik nem feltétlenül álltak közel az autósporthoz, ám pozíciójuk okán részt vettek az irányításban. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a szóban forgó személyek és érdekkörök elsődleges szempontja gazdasági volt, és üzleti titokként kellett kezelni az évről évre megrendezésre kerülő verseny pénzügyi hátterét, ergo a „szakma" a rendezvény ezen oldalával sem volt tisztában.
Ezen túl a Forma-1-et irányító nemzetközi szervezetekkel sem volt teljesen zökkenőmentes a viszony, hiszen a nagy határon túli érdeklődés okán valahogyan prezentálni kellett a magyarországi helyzetet. Az adott viszonyok között azonban korántsem volt mindegy, hogy ez milyen keretek között lehetséges. Az természetesen sehol nem volt cél, hogy a Magyar Nagydíj már kevéssel a születése után kudarcot valljon. Ekkoriban azonban már „új szelek fújtak", a változást, az erőteljes nyitást a nyugati világ felé mindjobban lehetett érzékelni, és ez az autósportot is érintette. Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyar Nagydíj ma már kihagyhatatlan futama a Forma-1-es világbajnokságnak.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő
