„A párt érdeke mindenek felett”

Hárman a spanyolosok közül – Marschall László és társai perének 1954-es felülvizsgálata

„A volt elítélt államvédelmi tisztekkel kapcsolatban, akiknek ügyük a közelmúltban felülvizsgálásra került és szabadon lettek bocsátva, hálózati úton az alábbiakról szereztünk tudomást:
1. A fenti személyek jelentős része ellenséges rémhír terjesztéssel foglalkozik, „belpolitikai válságról, a Párt vezető szerveiben fennálló ellentétekről” fecsegnek.
2. a volt államvédelmi tisztek egy része a korábban vagy ügyeik felülvizsgálása során tudomásukra jutott szigorú államtitkokat egymás között megbeszélik."

Források

A BM Vizsgálati Főosztályának jelentése és határozata Csatári József felülvizsgálati ügyében

a.
A jelentés
1954. április 16.

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Vizsgálati Főosztálya
SZIGORÚAN TITKOS!

Kiértékelő jelentés
Csatári (Kálcsics) József elítélt ügyében

Budapest, 1954. április hó 16-án

Csatári (Kálcsics) József (Felsőcsatár, 1909. Horváth Teréz) polgári foglalkozása szíjgyártó, őrizetbe vételekor ht. [hivatásos] alezredes, budapesti lakos, 6 elemit végzett Brüsszelben. 1936-tól a Nemzetközi Brigáddal részt vett a spanyol polgárháborúban. 1941-től résztvett Belgiumban a fegyveres ellenállási mozgalomban, mint szd. parancsnok. Őrizetbe vételekor a honvédségnél teljesített szolgálatot ezredparancsnoki beosztásban.

Csatári (Kálcsics) Józsefet az ÁVH 1949. május 30-án vette őrizetbe a Rajk által vezetett összeesküvésben való részvétel gyanúja alapján. Nevezettet a Budapesti Katonai Törvényszék 1949. november 8-án a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt (1946. VII. tc. 10. § (2) (5) bek.) jogerősen 13 évi kényszermunkára, 10 évi hivatalvesztésre, vagyonelkobzásra és lefokozásra ítélte.

Az ítélet Csatári (Kálcsics) bűnösségét az alábbiakkal indokolja:
Az 1930-as évek elején Belgiumban - ahová anyagi okokból vándorolt ki - tagja lett a „Világosság" nevű szovjet és kommunistaellenes jobboldali szociáldemokrata csoportnak. 1936-ban a spanyol köztársasági hadseregbe, majd 1938-ban a Rákosi zlj. [zászlóalj]-hoz került, ahol megismerkedett Rajk Lászlóval és az ő ottani trockista politikájával. Ettől kezdve vele jó viszonyban volt. A háború alatt 1941-től 1944-ig Brüsszelben egy német üzemben dolgozott, munkájával a német hatóságoktól jutalmazást érdemelt ki. A háború után egy darabig nem akart visszatérni a népi demokratikus Magyarországra. 1946-ban a párizsi partizán kongresszuson találkozott Rajk Lászlóval és vele többször tárgyalva meggyőződtek egymás változatlan szovjet ellenes és kommunista ellenes beállítottságáról, s Rajk már ekkor közölte vele, hogy neki az MKP vonalától független és eltérő politikai elképzelései vannak, hangsúlyozta, hogy tervei végrehajtásában számít terheltre és trockista barátaira.

1947 márciusában Rajk utasítása alapján Kovács Ferenc trockistával együtt vádlott hazatért Magyarországra és megérkezése után azonnal felvette a kapcsolatot Rajkkal, aki azt az utasítást adta, hogy egyelőre dolgozzanak a szociáldemokrata pártban, szerezzenek pozíciót és egy idő után igénybe fogja venni szolgálataikat. 1947 és 1948 években több alkalommal felkereste Vádlott Rajk Lászlót, akiről látta, hogy pártellenes nacionalista politikát folytat, szemben áll az MKP-val és a népi demokrácia irányvonalával. Rajk hangsúlyozta terhelt előtt, hogy saját politikai elképzelésének megfelelően fogja őt használni, közölte, hogy bizalmas feladattal magas rangban az ÁVH-hoz fogja beküldeni. 1948. május 1-én Rajk kinevezte vádlottat rendőr ezredesnek és beosztotta az ÁVH-hoz, egyben közölte vele, hogy egyidejűleg Kovács Ferenc és Ráth Károly trockistákat is oda helyezte. Mindhármuknak az a feladata, hogy az ÁVH vezetőjének tevékenységét ellensúlyozzák, őket megfigyeljék és Rajkot rendszeresen tájékoztassák. Rajk közölte, hogy csoportjukat Ráth Károly fogja vezetni.

A kapott utasítás alapján terhelt Ráthtal és Kováccsal az ÁVH-nál rendszeres megbeszéléseket tartott, amelyeknek célja az volt, hogy aknamunkát folytassanak az ÁVH munkája ellen. A megtudott adatokat Ráth több ízben átadta Rajk Lászlónak. 1948 júliusában vádlott maga is felkereste Rajkot és jelentette neki mindazt, amit az ÁVH működéséről megtudott, ugyanakkor mindhármuk részére a szervezkedés céljainak előmozdítása érdekében fontosabb beosztást kért.

Miután a vádlott az ÁVH-n belül nem tudott jelentős beosztást kapni, 1948 szeptemberében ismét tárgyalt Rajkkal, aki azt ajánlotta, hogy végezze el a honvéd törzstiszti tanfolyamot, menjen be a hadseregbe, és ott Pálffy György alt[á]b[orna]gyra támaszkodjon, aki neki megbízható embere. Vádlott Rajk utasításai szerint a törzstiszti tanfolyamot el is végezte, majd ezután először zlj. pk. [parancsnok] majd ezred pk. lett. Ezt követően egyszer a Kossuth Akadémián, egyszer a Gellért Szállóban, egyszer pedig a Partizán Szövetségben, összesen három ízben tárgyalt Rajkkal, aki közölte vádlottal, hogy tervei végrehajtásában számít rá és várjon nyugodtan, amíg konkrét utasításokat nem kap tőle.

Bűnösségét az alábbiak bizonyítják:
A beszerzett iratokból csupán az állapítható meg, hogy Csatári (Kálcsics) Józsefnek a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvételét dr. Szebenyi Endre, Cseresznyés Sándor tanúk vallomása, szakértői vélemény, valamint Pálffy György által tett vallomás bizonyítja. Az iratokból nem tűnik ki az, hogy a felsorolt személyek Csatári (Kálcsics) Józsefnek bűnösségéről mit vallottak.

Zagg János áv. fhdgy.

Készült: 2 pld.

Jelzet: ÁBTL 2.1. I/7. 3-4. Géppel írt jelentés, Zagg János államvédelmi főhadnagy aláírásával.

b.
A határozat
1954. augusztus 2.

Belügyminisztérium
Vizsgálati Főosztálya
SZIGORÚAN TITKOS!

Jóváhagyom:


BM. Vizsgálati Főosztály
Vezetője

Határozat
Budapest, 1954. augusztus 2-án.

Zagg János áv. szds., a BM. Vizsgálati Főosztály fővizsgálója áttanulmányoztam Csatári (Kálcsics) József (Felsőcsatár, 1909. Horváth Teréz) volt ht. alezredes, budapesti lakos vizsgálati és bírósági anyagait és

megállapítottam,

hogy nevezettet 1949. május 30-án vette őrizetbe az ÁVH 1949. november 8-án első fokon 10 évi, 1949. december 24-én másodfokon a Budapesti Katonai Törvényszék a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel büntette miatt 13 évi kényszermunkára ítélte. Bűnösségét saját-, Rajk László, Ráth Károly és Kovács Ferenc vallomásai bizonyították

Annak ellenére, hogy Csatári (Kálcsics) József bűnösségét a korábbi vizsgálat és a bíróság megállapította, a megállapításaink szerint nincs megnyugtatóan bizonyítva bűnössége. A fentiek alapján

határozatot hoztam

Csatári (Kálcsics) József ügyének felülvizsgálására, bűnösségének megállapítására.

Zagg János áv. szds.
fővizsgáló

Készült: 1 pld-ban, 1 lapon.
Gépelte: JJ-né áv. hdgy.

Jelzet: ÁBTL 2.1. I/7-a. 14. Géppel írt határozat, Zagg János államvédelmi százados aláírásával.

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők