„A párt érdeke mindenek felett”

Hárman a spanyolosok közül – Marschall László és társai perének 1954-es felülvizsgálata

„A volt elítélt államvédelmi tisztekkel kapcsolatban, akiknek ügyük a közelmúltban felülvizsgálásra került és szabadon lettek bocsátva, hálózati úton az alábbiakról szereztünk tudomást:
1. A fenti személyek jelentős része ellenséges rémhír terjesztéssel foglalkozik, „belpolitikai válságról, a Párt vezető szerveiben fennálló ellentétekről” fecsegnek.
2. a volt államvédelmi tisztek egy része a korábban vagy ügyeik felülvizsgálása során tudomásukra jutott szigorú államtitkokat egymás között megbeszélik."

A perújítási tárgyalás jegyzőkönyve

1954. október 15.

Katonai Felsőbíróság
00159/1954.
„SZIGORÚAN TITKOS"

Tárgyalási jegyzőkönyv
Készült Budapesten, 1954. október 15-én Marschall László és társai bűnügyében a Katonai Felsőbíróság perújítási tárgyalásán.

Jelen vannak:

Ledényi Ferenc hb. alez.
a tanács elnöke
Czakó Kálmán
Legfőbb Ügyész
Keleti Ferenc ezr.Dr. Konta Lipót ügyvéd
Kir[endelt] védő
Köböl József ezr.
ülnökökCsatári József és
Mátyás László
vádlottak.
Sárközi Endre szds.
jegyzőkönyvvezető
Kojsza Ilona,
Pickler Ferenc,
Oszkó Gyula,
Szendi György,
Mező Imre,
Vértes János,
dr. Szilágyi József
tanúk

Elnök a tárgyalást 8 h 30-kor megnyitja. Számba veszi a megjelenteket. Megállapítja, hogy a Katonai Felsőbíróság törvényszerűen van megalakítva. Az ülnököket figyelmezteti korábbi ügyben letett esküjük kötelező erejére. Tekintettel arra, hogy az ügyben államtitkot képező adatok szerepelnek, a tárgyalás egész tartamára elrendeli a nyilvánosság kizárását és felhívja a jelenlévők figyelmét a titoktartás kötelességére. A tanúkat figyelmezteti az igazmondás kötelességére és a hamis tanúzás következményeire.

Miután a tanúk a teremből eltávoznak, az elnök ismerteti a Katonai Felsőbíróság 1954. szeptember 7-én kelt 00158/1954. számú végzését, majd az eredeti vádiratnak Marschall I. r., Csatári V. r. és Mátyás VI. r. vádlottakra vonatkozó részét, továbbá a Legfőbb Ügyész írásbeli perújítási indítványát.

Ezután az elnök ismerteti Marschall László volt rendőrezredes I. r. vádlott személyi adatait: [...]. Az elnök megállapítja, hogy I. r. vádlott elhalálozása miatt kihallgatása nem lehetséges.

Ezután az elnök megkezdi Csatári József V. r. vádlott kihallgatását. V. r. vádlott személyi adatait a következőkben adja elő: volt honvéd alezredes [...] polgári foglalkozása: szíjgyártó [...].

V. r. vádlott előadja: Rövid önéletrajzom következő. Apám 3 holdas szegényparaszt volt, én magam a szíjgyártó szakmát tanultam. 1930-ban kivándoroltam Belgiumba és ott, mint szíjgyártó munkás felvettem a kapcsolatot a belga SZDP-vel. Ugyanakkor csatlakoztam a Brüsszelben működő „Világosság" nevű szervezethez is. E csoportnak 1933-tól kezdve titkára voltam. 1936-ban mentem Párizson keresztül Spanyolországba, ahol a Rákosi századhoz osztottak be. 1937 folyamán kérésemre felvettek a Kommunista Pártba. Spanyolországban őrnagyi rendfokozatot értem el. 1938. végén jutalom szabadságra küldöttek Spanyolországból, és ekkor visszamentem Belgiumba. Onnan már Spanyolországba vissza nem térhettem. 1940-ben internáltak, majd 1944 folyamán kiszabadultam és mint a Belga Kommunista Párt tagja, részt vettem az ottani függetlenségi mozgalom megszervezésében. 1947 márciusában jöttem haza Magyarországra és itt Mező Imrét kerestem fel. Mező Imre közölte velem, hogy kommunista párttagságom ellenére az Szdp-ben végezzek munkát, és tőlük eszközöljem ki, hogy állásba helyezzenek. Utasított, hogy a látszat megőrzése érdekében, kerüljem a Kommunista Pártot. A szociáldemokratáknál Marosánhoz fordultam, aki megígérte, hogy el fog helyezni. Az Szdp azonban mégsem helyezett el, hanem a rendező gárdánál tevékenykedtem. Valóságos elhelyezésemre csak a két párt egyesülése után került sor. Ekkor kerültem a BM államvédelmi osztályára, ezredesi rendfokozatban. Rendfokozatomhoz illő beosztást azonban nem kaptam, és ezt 1948 augusztusában Péter Gáborral is közöltem. Mondottam Péter Gábornak, hogy amennyiben megfelelő beosztást számomra adni nem tudnak, helyezzenek el máshová. Péter beleegyezésével jelentkeztem ezután a káderosztályon, ahonnan az akkoriban meginduló honvédségi törzstiszti tanfolyamra küldöttek. A hadseregen belül a tanfolyam elvégzése után először zlj. parancsnok, majd ezred parancsnok lettem, e beosztásban teljesítettem szolgálatot 1949. júliusig, amikor őrizetbe vettek.

A vádat megértettem, a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés büntettében bűnösnek még gondolatban sem érzem magam.

Rajk Lászlóval Spanyolországban ismerkedtem meg 1938-ban. Én ekkor zlj. parancsnok helyettesi beosztásban működtem, Rajk pedig közlegény volt. Majd később [az] egyik szakasz politikai megbízottja lett. Ebben az időben Rajkot csak felületesen tudtam megismerni. Miután én visszakerültem 1938-ban Belgiumba, Rajkkal egészen 1946-ig, a nemzetközi brigádok párizsi kongresszusáig egyáltalán nem is találkoztam.

Ez a találkozásunk úgy zajlott le, hogy 1946 novemberében Vince Józseftől megtudtam, hogy Párizsban 3 tagú magyar delegáció vesz részt az említett kongresszuson. Vince Józseffel elutaztunk Párizsba azzal a céllal, hogy a Belgiumban élő magyarok útlevél ügyeit a küldöttség tagjaival elintéztessük. Én tehát nem mint hivatalos delegátus mentem Párizsba, az említett célból mindössze 24 órát tartózkodtam ott. Vince József tudja igazolni, hogy ez idő alatt Rajk Lászlóval négy szem között egyáltalán nem is beszéltem.

Ettől kezdve 1947 márciusáig Rajk Lászlóval ismét nem találkoztam. Ebben az időben Budapesten Mező Imre mondotta, hogy Rajk László szeretné, ha a rendőrségen helyezkednék el. Néhány nappal később Kovács Ferenccel és Vince Józseffel együtt felmentem Rajkhoz belügyminisztériumi hivatalába. Felszólított bennünket, hogy a szociáldemokratákon keresztül igyekezzünk elhelyezkedni a rendőrségnél. Ez a beszélgetésünk kb. 30 percig tartott. Ezt követően Rajkot többször sürgettem elhelyezkedésünk érdekében, rendszerint a BM épületében, a lépcsőházban folytattuk ezeket a beszélgetéseket. A lakásán egyáltalán nem jártam. E beszélgetések során kizárólag az elhelyezkedésünkről volt szó.

1948 április közepén a Spanyol Köztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Ráth Károly közölte velem, hogy Rajk László elmondotta neki, mindketten ezredesi rendfokozatban az ÁVO-ra kerülünk, és ugyanoda helyezik el alezredesi rendfokozatban Kovács Ferencet is. Elmondotta Ráth Károly azt is, hogy ezentúl ő fogja Rajkkal a kapcsolatot tartani. Ebben a kapcsolatban semmi természetellenességet nem láttam, minthogy Rajk miniszteri beosztása folytán felettese volt az ÁVO-nak.

Engem a karhatalmi alosztályon Fickert alezredes helyetteseként osztottak be, egészen alárendelt feladatokat kellett elvégeznem, környezettanulmányozásokat eszközöltem, éreztem, hogy mellőzve vagyok. Hasonló volt a helyzet Ráth Károllyal és Kovács Ferenccel is, ezért hármasban többször megbeszéltük beosztásunk helytelenségét. Megismétlem, hogy teljesen normálisnak találtam Rajk részéről azt, hogy Ráth Károly útján tájékozódni kíván az ÁVO helyzetéről és munkájáról.

Elnök ezután ismerteti V. r. vádlott korábbi nyomozati vallomását, amelyben Rajk László általa felismert ellenséges tevékenységéről vallott.

V. r. vádlott kijelenti, hogy ez a vallomása nem felel meg a valóságnak. Rajk részéről ellenséges megnyilvánulást, ténykedést soha nem tapasztalt. A most ismertetett nyomozati jegyzőkönyvet mások fogalmazták, nekem azt mondották a vallomást alá kell írnom az Államvédelmi Hatóságnak az ilyen jellegű vallomásokra szüksége van. Azt is mondották, hogy én csak tanú leszek az ügyben, őrizetbe vételem 1 éves évfordulóját már nem fogom a börtönben tölteni. Engem a vizsgálat során nem vertek meg. Meggyőztek Rajk László bűnösségéről és arról, hogy nekem, mint kommunistának kötelességem ezt a vallomást aláírni, ezzel szolgálatot teszek a népi demokráciának. Ezen kívül fenyegetéssel is igyekeztek a vallomás aláírására rábírni. Azt mondták, el tudják intézni, hogy „szökés közben agyonlőnek". Én még szabadlábon voltam, amikor a Rajk ügyet már honvédségi vonalon nyilvánosságra hozták. Szerepelt az akkori adatokban az is, hogy Rajk Spanyolországban katonaszökevény volt, holott én tudtam, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Nyomozati vallomásom aláírása előtt azt is mondották, hogy nem kell tartanom attól, hogy ez a jegyzőkönyv nyilvánosságra kerül.

Megismétlem, hogy Rajktól soha semmiféle ellenséges jellegű megbízást nem kaptam. A Ráth Károly és Kovács Ferenccel hármasban folytatott megbeszéléseink, amelyeket annakidején a nyomozás során szervezkedési megbeszéléseknek állítottak be, kizárólag a beosztásunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket fejezték ki. Amikor beszélgetésünket az ÁVO-n elmondottam, azt kiforgatták és szervezkedésként állították be. Nem emlékszem kihallgatóm nevére, csak azt tudom, hogy polgári foglalkozása szűcs volt. Én mondtam a jegyzőkönyv aláírása után, hogy akik ismerik a kérdéseket, ezt a vallomást ki fogják nevetni. Kihallgatóm hangsúlyozta, hogy ha bűnös nem is, de hibás vagyok, mert a Rajk üggyel kapcsolatosan nem voltam elég éber. A vizsgálattal kapcsolatban előadom még, hogy őrizetbe vételem után, amikor ügyemben még vádiratot nem is bocsátottak ki, a lakásomat feldúlták és feleségem új írógépét is elvitték.

Marschall László I. r. vádlottat 1936-ban Spanyolországban ismertem meg, kapcsolatunk azonban meglehetősen felületes volt. Itthon néhány esetben kerestem fel hivatalában. Mátyás László VI. r. vádlottat is Spanyolországból ismerem, vele már jobb kapcsolatom volt, azonban bizalmasnak viszonynak még sem nevezhető. Mátyás VI. r. vádlottat Spanyolországban derekas harcosnak tartottam és tartom ma is. Magyarországon 2-3 esetben találkoztunk, egymás munkaterületét egyáltalán nem ismertük.

Ülnök kérdésére: A nyomozás során kihallgatóm 27-28 év körüli alhadnagy, majd hdgy. volt. Most már emlékszek a nevére, Faludinak hívták. ? mondotta, hogy a beismerő jegyzőkönyvet pártérdekből kell aláírnom. Vizsgálóm közvetlenül a tárgyalás előtt is felhivatott, ekkor azt monodotta, hogy első fokon 10 évre fognak elítélni, de másodfokon ezt a büntetést 4 évre lecsökkentik. Mondotta, hogy az ÁVO-nak módja van elintézni, hogy engem előbb is kiengedjenek, de ha rosszul viselkedem módjuk van életem végéig is börtönben tartani. Kifejezett utasítást adtak, hogy az I. fokú ítéletet fellebbezzem meg. A börtönben nem volt lehetőségem perújítás kezdeményezésére. Vallomásom visszavonására a bíróság előtt sem igen lehetett volna mód. Előző vizsgálatom során Rajk Lászlóval egyáltalán nem szembesítettek.

Ma úgy látom, hogy az ÁVO-n annak idején azért nem kaptam megfelelő beosztást, mert az ellenkezett volna Péter Gábor klikkjének érdekeivel. Akkor is köztudomású volt előttünk Rajk László és Péter Gábor ellentéte.

Spanyolországba politikai meggyőződésem folytán mentem, ott a 

 nevű szervezettel semmiféle kapcsolatom nem volt, ennek eszméi tudomásom szerint zászlóaljunkba behatolni nem tudtak, mi a poumistákat, mint árulókat elítéltük.

Az ÁVH-n a vizsgálat során megmutatták nekem Rajk László halálos ítéletét, a végső nyomozati jegyzőkönyvem elkészítésére és annak aláírására azután került sor, hogy Rajk ítéletéről tudomást szereztem. Rajknak az írásbeli vallomását nekem megmutatták, amely szerint Rajk reám, mint régi trockistára számított. Ez azonban nem igaz, én a pártegység fontosságát mindig szemem előtt tartottam. Lelki kényszer hatása alatt a jegyzőkönyvet mégis aláírtam, úgy tekintettem, hogy azt a Rajk László elleni vád jobb alátámasztásához szükséges.

Legfőbb ügyész kérdésére: Belgiumban az ottani függetlenségi mozgalom vezetőinek javaslatára határozták el a párizsi utat. Párizsban is az ottani függetlenségi mozgalomnál keresték Rajk Lászlót. Kovács Ferencet 1935-ben Brüsszelben ismertem meg, ellenséges elemnek soha nem tartottam, Spanyolországban is kitűnő harcos volt.

A jegyzőkönyvek aláírását a nyomozás során egyszer sem tagadtam meg, csupán a tények ellen tiltakoztam. Ma már látom, hogy mindez gyávaság is volt részemről.

Védő kérdésére: Marschallal és Mátyással is együtt harcoltam Spanyolországban, ott mindketten igen jól megállták a helyüket, többször meg is sebesültek.

Ezután az elnök megkezdi Mátyás László VI. r. vádlott kihallgatását, aki személyi adatait a következőkben adja elő: [...] foglalkozásom gyémántcsiszoló, [...] legutolsó foglalkozásom rendőrezredes.

A vádat megértettem, az állam elleni szervezkedés büntettében bűnösnek nem érzem magam.

Rövid életrajzom a következő: kisiparos családból származom, apám pálinkafőzéssel foglalkozott. 1928-ban ott élő unokabátyám hívására szabályos útlevéllel Belgiumba mentem, ahol kitanultam a gyémántcsiszoló szakmát. 1930-ban tagja lettem a Belga Kommunista Pártnak. 1936-ban önként Spanyolországba mentem, ahol a Rákosi század, majd zlj. tagja voltam. A polgárháború során kétszer sebesültem. Tiszti iskolát is végeztem, hadnagyi rendfokozatot értem el. A polgárháború leverése után Franciaországba kerültem, voltam az Argellesi, azután a Gursi és a Verneti internáló táborokban. Onnan 1941 márciusában Észak Afrikába vittek bennünket, ahol 1943 májusában a Francia Kommunista Párt utasítására többedmagammal jelentkeztünk az angol hadsereg munkásszázadába. A francia párt ezt az utasítását a volt tengelyhatalmak állampolgáraira vonatkozólag adta ki. 1943 végén a szovjet konzulátus segítségével többedmagammal a Szovjetunióba kerültem, ahol jelentkeztem a szovjet hadsereg kötelékébe. A 2. ukrán hadsereg politikai osztályának főhadnagyaként 1948-ig működtem. Leszerelésem után jelentkeztem az MKP központjába, ahol Kovács István elvtárs javaslatára az országos szervezési osztályra osztottak be. Ezt a beosztásomat azonban nem foglaltam el, mert időközben kineveztek rendőrezredessé, és ilyen minőségemben beosztottak a BM nevelési alosztálya vezetőjének helyettesévé. 1948 őszén a kiképzési alosztály vezetésével bíztak meg, és egyben parancsnoka lettem a Rendőr Akadémiának is. Itt dolgoztam 1949 júniusában bekövetkezett őrizetbe vételemig.

Spanyolországban az említett időben, mint kiképző tiszt is működtem, onnan azonban többször kértem magam a frontra, tehát nem igaz az az állítás, hogy én húzódoztam volna a frontszolgálattól. Az megfelel a valóságnak, hogy Algírben én is közreműködtem abban, hogy megakadályozzuk Cseresznyés Sándornak a Szovjetunióba való kiutazását. Cseresznyés ugyanis az angol munkásszázadhoz még a francia KP utasítása előtt jelentkezett, tudtuk azt, hogy a spanyolországi fronton sem állta meg a helyét, ezenkívül a pártbizottság óvatosságra intett Cseresznyéssel kapcsolatban minket, azért is, mert egy alkalommal látták beszélgetni az angol információs szolgálat egyik emberével. Egy bizottság bírálta felül a Szovjetunióba kiutazó személyeket, melynek én is tagja voltam, és ez a bizottság akadályozta meg Cseresznyés utazását. [...]

Előadom, hogy Rajk Lászlót 1937 őszén Spanyolországban ismertem meg, ahol én ekkor szakaszparancsnok voltam. Rajkkal kapcsolatban figyelmemet felhívták, hogy őt „mint kádert" kezeljem, akiben jelentős fejlődési lehetőségek vannak. Szorosabb kapcsolatom azonban Rajk Lászlóval nem volt. Egy ízben kórházban láttam Rajkot sebesülten. Hallottam a spanyol KP központi bizottságánál arról, hogy a Rákosi zlj-nál volt „egy ügy" Rajk László [és]

között. Úgy tudtam, hogy az említett kérdésben akkoriban nem láttak tisztán, mindkettőjüket felfüggesztették párttagságukból, de véglegesen nem döntöttek. Rajk egyéniségét akkoriban úgy ítéltem meg, hogy mint értelmiségi a munkásokkal nehezen tudott kapcsolatot teremteni, velük meglehetősen tartózkodó volt.

Budapesten Rajk Lászlóval hivatali szobájában beszéltem, ahol Rajk előttem felhívta Farkas Mihályt az elhelyezésem ügyében, és ezután 3 nap múlva párthatározat alapján kerültem a Belügyminisztériumba.

Munkaterületemen ellenséges tevékenységet nem végeztem. A rendőrségi pártszervezeteket még azelőtt oszlatták fel, mielőtt oda kerültem. Én magam többször szorgalmaztam is a pártszervezetek visszaállítását. A rendőrnapi sillabuszokat Marschall László készítette, a pártközpont azonban valamennyit ellenőrizte. A rendőrségi politikai tankönyveket a kiképzési osztály szintén még oda kerülésem előtt adta ki. Magam igyekeztem a tankönyvek, különösen a „Demokratikus világnézet" c. könyv hiányosságain javítani. Egy értekezleten Oszkó Gyula jelenlétében felvetetten, hogy ez a tankönyv hasznavehetetlen, polgári liberális szellemű könyv, amelyből hiányzik a párt és a Szovjetunió szerepének kiemelése. Általában osztályok feletti nézetek voltak benne találhatók. Több ízben kérdeztem Marschall Lászlót, hogy a „Rendőr Újságban" a párt helyett miért Rajk László személyét népszerűsíti. Marschall azt válaszolta, hogy a koalíciós helyzetben a pártvezetés kiemelése zavarná a nemzeti front politikáját. Mivel a pártközpont minden írást megjelenése előtt felülbírált, úgy gondoltam, hogy Marschall válasza megfelel a Párt elgondolásainak. Szorgalmazásomra az említett könyvet be is vonták. Az 1948-as centenáriumi vizsgákra vonatkozó rendelet már készen volt, amikor a kérdéses beosztásba kerültem. Véleményem az volt, hogy a vizsgák anyaga túlzott és helytelen egyes tantárgyak egymáshoz való aránya is. Mindezt felvetettem Oszkó Gyulának és az anyagot javaslatomnak megfelelően megváltoztattuk, a vizsgák idejét is elhalasztottuk. Tudomásom szerint a vizsgák eredményesen folytak le, a vizsgakérdések amelyeket én dolgoztam ki, illetőleg mások az én ellenőrzésem alatt készítettek el, jók voltak, közöttük trockista kérdés nem fordult elő.

Elnök ismerteti VI. r. vádlottnak a nyomozás során annak idején tett beismerő vallomását.

VI. r. vádlott kijelenti: hogy ez a vallomása nem felel meg a valóságnak. ?rizetbe vételem nagy meglepetés volt számomra. Arra gondoltam, hogy Magyarországon valami puccs történhetett, ennek folytán tartóztattak le. Csak kihallgatómtól értesültem arról, hogy a BM-ben kártevő tevékenység folyt. Erre én azt mondtam, hogy erről nem tudtam, bár kétségtelen, hogy láttam hibákat. Ezután kérdésre el is mondottam az általam észlelt hiányosságokat. Így elmondtam azt is, hogy helytelenítettem Rajk népszerűsítését, rossz volt a tankönyv, stb. vallomásomat naponta mindig másképpen megfogalmazták. Majd durva módszerekkel kényszerítettek a jegyzőkönyvek aláírására. Első kihallgatóm Vándor Ferenc őrgy. utasítására a pincében 2 X 24 órát kellett állnom. Az volt az érzésem, hogy Vándor is teljesen tisztában van ártatlanságommal. Azt mondották kihallgatóim, hogy én csak tanú leszek, ha segítem az ügy felderítését, hozzájárulok az ő eredményes munkájukhoz.

Három héttel letartóztatásom után, kihallgatásomon jelen voltak Toldi szds., Princz őrgy. és Kajli ales., azt kérdezték tőlem, „Na szabotált?", majd tagadásomra két szíjjal összekötötték lábaimat és a kezemet, úgy hogy a földön fekve lábam felfelé került, és a lábaim közé dugtak egy kardhüvelyt. Ilyen helyzetben verték a talpamat gumibottal, elsősorban Kajli ales. mindhármuk nevére egyébként határozottan emlékszem. Kajli addig ütött amíg el nem fáradt és ezután csak Toldi szds. maradt a szobában. Toldi azt mondta, hogy ezt a módszert addig fogják folytatni, amíg belefáradok. Ekkor aláírtam az előre megfogalmazott jegyzőkönyvet.

Ekkor kisebb szünet volt kihallgatásaiban, majd 1949 októberében felhívattak egy szép nagy irodába és ott a következőt mondották: vihetnek engem akár polgári, akár katonai bírósághoz. Ha súlyosabb jegyzőkönyvet vesznek fel rólam, akkor polgári bírósághoz kerülök, enyhébb jegyzőkönyv esetén pedig katonai bíróságnak fognak átadni. Hozzátették azonban, hogy a katonai bíróságnál nem lenne módom védekezni, míg a polgári bíróságnál erre meglenne a lehetőségem.

Toldi szds. a vizsgálat során azt is mondotta, hogy engem a párt kiadott, én hiába csinálok bármit is, itt nemcsak az ÁVO, hanem a párt központ irányítása érvényesül. Én azonban ezt nem hittem el. Nem hittem el, hogy a kapásból diktált jegyzőkönyvek aláírása párt utasítás alapján történne.

Az elsőfokú tárgyalás előtti napon Károlyi ales. felhívatott és azt mondta, hogy a tárgyaláson tartsam magam a nyomozati jegyzőkönyvhöz. A tárgyalásom, bár beismerő vallomást tettem, azonban mégsem voltam hajlandó azokat a melldöngető kitételeket elmondani, amelyek a jegyzőkönyvben benn szerepeltek. Ezért a tárgyalás után Károlyi ales. azt mondotta nekem, hogy Farkas Mihály provokációnak vette, hogy én tartottam teljesen magam a nyomozati jegyzőkönyvhöz. Én azonban a tárgyaláson nem voltam képes kimondani azt hogy gazember voltam. Ez az előbb említett beszélgetésem Károlyi ales-sel az elsőfokú tárgyalás első napja után folyt le.

Egyik életrajzomból, amelyet Oszkó Gyula kért a személyi adatok nyilvántartása céljára, valóban kihagytam, hogy az angol munkásszázadban is szolgálatot teljesítettem. Ennek azonban ennél az életrajznál jelentőséget nem tulajdonítottam, a Párt az említett körülményről egyébként is tudott.

Marschall László I. r. vádlottal általában nem voltunk rokonszenvesek egymásnak. Csatári V. r. vádlottat Spanyolországból ismerem, ahol bátor harcosa volt a Nemzetközi Brigádnak. Baráti kapcsolatunk nem volt.

Ülnök kérdésére: Korondyról tudtuk, hogy csendőr volt és Oszkóval együtt érettnek láttuk a helyzetet eltávolítására. Fontos beosztása akkoriban különösebb gyanút mégsem keltett bennünk, mert 1947-1948-ban még hiányoztak a megfelelő hozzáértéssel rendelkező vezető káderek. További szolgálatát csakis a jövőre nézve tekintettük tarthatatlannak.

Megismétlem, hogy vizsgálói Toldi, Kajli, és Tihanyi nevű áv. tisztek többször éreztették velem, hogy ez az ügy nemcsak az ÁVO irányítása alatt folyik, erről a felső vezetés is tud, higgyem el, hogy ennek így kell lennie.

A Vernet-i internáló táborban Rajk László fekhelye 3-4 méterre volt az enyémtől. Sokat olvasott és tanult, kommunistához nem illő magatartást részéről nem tapasztaltam. Állásfoglalásaiban, ténykedéseiben határozott és komoly volt. Párttagságának felfüggesztése után magatartása kissé tartózkodó lett, azonban a pártbizottság felkérésére továbbra is tartott előadásokat. Nem tapasztaltam, hogy Rajk az internáló táborban bármiféle kivételezettséget élvezett volna. Inkább ez ellen szólt az az eset is, amikor Rajkot egyszer fegyelmileg büntették, mert sérült karjával nem volt hajlandó saját ürülékét a megadott helyre elvinni. Véleményem szerint öntudatos kommunistához illően, Rajk részt vett az internáló táborokban az ottani hatóságokkal folytatott harcban.

Megismétlem, hogy tárgyalási magatartásommal kapcsolatban Károlyi ales. egyedül Farkas Mihály nevét említette. A tárgyalás után annak ellenére, hogy semmiféle vétséget nem követtem el, kétszer is vasra vertek és Vácott is, mint jogerős elítéltet a fegyelmi osztályra küldöttek. Mindezt akkor tárgyalási magatartásomnak tulajdonítottam. [...]

V. r vádlott Mátyás László VI. r. vádlott vallomására észrevételt nem tesz.

Miután a felek a vádlottakhoz több kérdést nem intéznek, az elnök megkezdi a bizonyító eljárás lefolytatását és ennek során a tanúk kihallgatását.

1. Pickler Ferenc tanú: [...] műegyetemet végzett mérnök.

A tanú előadja: engem 1950-ben összeesküvésben való részvétel miatt 12 évi fegyházra ítéltek, perújítási eljárás során, azonban nemrégiben felmentettek. Marschall László I. r. vádlottat 1944 végén Párizsban ismertem meg, ahol mindketten a francia ellenállásban részt vevő ún. „Petőfi szakaszban" voltunk főhadnagyok. Marschall tudomásom szerint Párizs fölszabadulása előtt néhány hónappal egy jobboldali ellenállási csoporthoz csatlakozott, és aktívan részt vett a fegyveres harcokban. A barikádokon derekasan küzdött, részt vett a németek Belgium felé való üldözésében is. Ezért kitüntetésbe is részesült. Tudok arról, hogy Marschall a háború ideje alatt Párizsban a német megszállókkal üzérkedett, feketézett. Marschall ezt el is ismerte, arra hivatkozott, hogy a szükség vitte rá.

1944 decemberében a francia párttól hazautazásunk lehetővé tételét kértük. Hajdú Sándor küldött bennünket Mód Péterhez, aki elmondotta, hogy a jugoszlávok segítségével térhetünk haza. Elmondotta, hogy Marseillesben fog hozzánk csatlakozni a Svájc felől érkező Szőnyi Tibor féle csoport. Ez a találkozás Szőnyiékkel a megbeszélésnek megfelelően meg is történt. A francia pártnak ez volt a lehetősége hazajuttatásokra, hogy becsempész bennünket a jugoszláv repatriálók közé. Valamennyien mint jugoszláv orvosok szerepeltünk, és féltünk attól, hogy az amerikaiak rájönnek a valóságra.

Latinovicsot, a Marseillesi jugoszláv konzult Marschallal együtt kerestük fel hazatérésünkkel kapcsolatban, róla egyáltalán nem tudtuk, hogy az OZNA megbízottja lett volna. Ettől kezdve egyébként is elutazásunkig Szőnyi tartotta a kapcsolatot Latinoviccsal.

Az amerikai katonai titkosszolgálatot, az ún. G-2.[-t] Marschallal azért kerestük fel, mert azok intézték az amerikaiak által megszállt olasz területen való átutazáshoz szükséges vízumok kiadását. Itt egy űrlapot töltöttünk ki, amely a vízum céljaira a személyi adatainkat tartalmazta. Más nyilatkozatot sem Marschall sem én alá nem írtunk. Mint jugoszláv orvosokat katonai szállító gépen szállítottak bennünket Olaszországba. A repülőút költségét Marseillesben a zsidó gyermekeket segélyező szervezet (OSE) révén kaptuk meg. Ezért semmiféle ellenszolgáltatást adnunk nem kellett, a repülőjegy megváltására szükséges pénzt én magam vettem fel, a megmaradt pénzt is én adtam át Marschallnak.

Bariban az ottani jugoszláv partizán hadiszállást kerestük fel, onnan 8-10 nap múlva ismét repülőgéppel érkeztünk meg Belgrádba. Az OZNA-nál egy ezredessel beszéltünk, aki Marschallnak régi spanyolországi ismerőse volt. Innen gépkocsival vittek minket Újvidékre, majd Budapestre. Sem engem, sem Marschall Lászlót - tudomásom szerint - kémkedésre nem szólítottak fel. Nem tudok Szőnyi és az amerikaiak kémkapcsolatáról sem.

Nincsen tudomásom Marschall Lászlónak Magyarországon végzett kémkedéséről sem. Véleményem Marschall László személyét illetően az, hogy könnyelmű, ún. vagány típusú ember, tehetséges írói képességekkel rendelkezett, és alapjában véve aljasságra képesnek nem tartottam. A másik két vádlottat Csatárit és Mátyást csak letartóztatásom után ismertem meg.

Felek a tanúhoz több kérdést nem intéznek, vádlottak tanúvallomására észrevételt nem tesznek.

Az elnök ezután rátér a következő tanú kihallgatására:

2. 

[...] a terményforgalmi vállalat osztályvezetője, jogi egyetemet végzett, 1940-től 1944-ig kommunista tevékenysége miatt börtönbüntetésre volt ítélve [...].

Tanú előadja: Marshall László I. r. vádlottat 1948-ban ismertem meg, Szebenyi akkori államtitkár mutatta be. Mint a Nevelési alosztály vezetője, Marschall pártvonalon hozzám tartozott. Mint munkatársaknak jó viszonyunk volt. Marschall igen aktív ember volt, sok jó ötlettel és meglátással. Ez jellemezte a „Rendőr Újsággal" kapcsolatos munkáját is. Káros tevékenységéről nem tudok, bár kétségtelen, hogy követett el hibákat, amelyek azonban általános jellegűek voltak.

A rendőrségi pártszervezetek feloszlatásában Marschall László vádlottnak semmiféle szerepe nem volt és nem is lehetett. Ezt a hírt első ízben, mint „vészhírt" Benkő akkori rendőrségi párttitkártól hallottuk. Benkő eljárt Révész Gézánál, aki előttem a Pártközpont karhatalmi osztályának volt vezetője. Révész Géza kijelentette, hogy a feloszlatásra vonatkozó utasításoknak engedelmeskedni kell, mert ez a Párt határozata. Később az Akadémia utca 17. szám alatti székház mozi termében kb. 200-250 elvtárs jelenlétében jelentették be a feloszlatást. A dobogón együtt ültem Rajk Lászlóval és Farkas Mihállyal. Rajk először egy belügyminiszteri rendeletet ismertetett a pártszervezetek feloszlatására vonatkozólag. Ez feltétlenül miniszteri rendelet volt, amely megtalálható a magyar közlönyben. Ezt követően Rajk politikai indoklást is tartott. Elmondotta, hogy a rendőrségi pártszervezetek feloszlatását azért tartja szükségesnek, mert a kommunista pártszervek fennmaradása esetén Pfeifferék, Barankovicsék és a szociáldemokraták is létrehoznák rendőrségi pártszerveiket, ehelyett a rendőr egyesületet kell megteremteni, ahol lehetővé válik a rendőrök kommunista nevelése. A feloszlatás bejelentésének körülményeit úgy értelmeztem, hogy mindez a Párt Politikai Bizottságának tudta és akarata szerint történt.

A rendőrségen belül folyó propaganda munka színvonala valóban alacsony volt, mert kevés jó propagandista állott rendelkezésünkre. Marschall és Mátyás egyaránt sürgettek, hogy adjak nekik jó előadókat. A „Rendőr Újságért", annak tartalmáért én éppen úgy felelősséggel tartoztam mint Marschall László. Minden kefe lenyomatot én is megnéztem még a lap megjelenése előtt.

Marschall és Rajk között a szokásos hivatali kapcsolaton túlmenő jó viszonyt észleltem. Ezt annak tudtam be, hogy mindketten spanyolországi harcosok voltak.

Mátyás Lászlóról sem tudok ellenséges tevékenységet felemlíteni. Pártszerű, lelkes, jó munkát vitt a rendőrök kommunista nevelése érdekében, komoly javaslatai voltak, emiatt meg is dicsérték. A vizsgakérdések trockista módon történt összeállítását „gyermekmesének" tartom. A pártszervezetek feloszlatásához beosztásánál fogva Mátyásnak sem lehetett semmi köze, sőt Mátyás is határozottan ellenezte azt. A volt csendőröket, akik akkoriban magas beosztásban dolgoztak, sem Mátyás sem én nem kedveltük, alig álltunk velük szóba és csak felsőbb utasításra dolgoztunk együtt velük.

Észleltünk a BM részéről rossz intézkedéseket, azonban nem hittük hogy ezek Rajk Lászlótól indulnak ki. Arra gondoltunk, hogy Szebenyi a helytelen intézkedések szerzője, továbbá azt hittük, hogy ő szigetel el bennünket Rajktól.

A centenáriumi vizsgáztatással kapcsolatban megemlítem, hogy éppen Mátyás volt az, aki az anyag egyszerűsítésére javaslatot tett. Mátyásnak a rendőrség káderösszetételére vonatkozólag magasabb színvonalon hatásköre nem volt.

Ülnök kérdésére: előadom, hogy engem a vádlottak ügyével kapcsolatban, az 1949-1950. években lefolytatott vizsgálatok során egyáltalán nem hallgattak ki. Kihallgatásomra csak a most folyó felülvizsgálat idején került sor.

Szerintem Rákosi elvtárs is tudott a rendőrségi pártszervezetek feloszlatásáról. Azt megelőzően rendkívüli Politikai Bizottsági ülés volt annak érdekében, hogy a feloszlatásra vonatkozó rendelkezéseket visszavonják, ez azonban nem történt meg.

Amikor a vádlottakat letartóztatták, ez engem igen mélyen érintett. Nekem ugyanis velük kapcsolatban előzetesen semmi gyanúm nem volt. Letartóztatásukat gonoszságnak vagy véletlennek tartottam. Nem sokkal ezután azonban meggyőztek arról, hogy nem véletlenről, hanem kifejezetten ellenséges tevékenységről van szó. A vádlottak után más ügyek következtek, akiknek szereplőit ismertem, mint a debreceni „Márciusi Front" tagjait, én ellenséges tevékenységüket nem hittem. Gondolok itt többek között Újhelyi Szilárdra és Kállay Gyulára. Mindezeket írásban jelentettem Rákosi elvtársnak, választ azonban nem kaptam. Elmondottam jelentésemben azt is, hogy tűrhetetlennek tartom azt a szellemet, amely az ÁVH pártszervezeteinél megmutatkozott. Ezeket a hibákat abban láttam, hogy ők önmagukat tekintették az élcsapatnak, mármint az ÁVH-t és nem a Pártot. Ingerelt az ávósok helytelen magatartása a tömegek felé.

Felek tanúhoz több kérdést nem intéznek, a vádlottak a tanú vallomására észrevételt nem tesznek. Ezután az elnök rátér a következő tanú kihallgatására.

3. Kojsza Ilona: [...] jelenleg büntetését tölti [...]

Tanú előadja: [...].
A tanú ezután zavarosan, akadozva mondotta a következőket: Marschall Lászlót Franciaországban ismertem meg, segítségére voltam hazajövetelében. Marschall Picklerrel együtt volt az amerikai segélyszervnél. Nem emlékszem, hogy Marschallnak vagy feleségének Franciaországban pénzt adtam volna. Marschallné egyébként is egy mulatóhely alkalmazottja volt, és így nem is lehetett szüksége pénzre. [...]

1946-ban Marschall hivatalosan Svájcba ment, vele ekkor [Noel] Field-nek üzentem. Arra csak homályosan emlékszem, hogy én is kaptam pénzt Marschalltól, de nem tudom, szégyellem, de nem tehetek róla. [...] úgy tudom, hogy közöltem Kis Pávellel bizalmas adatokat, de erre határozottan nem emlékszem. Kérem én akarok vallani, de mégis később kérek ebben az ügyben kihallgatást, rossz az emlékező tehetségem.

Legfőbb Ügyész: indítványozza a tanú további kihallgatásának mellőzését, minthogy vallomásának bizonyító erőt zavaros előadásmódja miatt úgysem lehet tulajdonítani.

Elnök: a tanú kihallgatását befejezettnek nyilvánítja, vádlottak a tanú vallomására észrevételt nem tesznek. Ezután az elnök rátér a következő tanú kihallgatására.

4. Oszkó Gyula: [...] rendőrezredes, [...] felszabadulás előtti foglalkozása, autófényező. [...]

Tanú előadja: Marschall László I. r. vádlottat 1947-1948-ban ismertem meg. Nem tudok róla, hogy államellenes szervezkedésben vett volna részt. Munkájának azonban voltak kétségtelenül súlyos hiányosságai. Így a határrendészetnél 1948 elejétől intézkedései kapkodóak, ötletszerűek, nem eléggé átgondoltak voltak. Tudom, hogy a kiadott sillabuszok sem voltak megfelelően színvonalasak. A „Magyar Rendőr" c. lapnál különösebb hiányosságot nem tudok, az kétségtelen, hogy Rajk vonatkozásában érvényesített bizonyos személyi propagandát, ugyanakkor azonban Marschall nemcsak Rajkot, hanem saját magát is népszerűsítette az újságon keresztül. Kifejezetten pártellenes vonalat azonban itt sem fedeztem fel. Nevelőtisztek kijelölése Marschall feladatát nem képezte. A tiszti vizsgákat illetőleg azok anyagát úgy szervezték, hogy a munkáskáderek a vizsgákon átmenjenek. A rendőrségi pártszervezetek feloszlatásához Marschallnak semmi köze nem lehetett. Én magam erről Szebenyitől és Szilágyitól értesültem. ?k ezt velem úgy közölték, mint a Politikai Bizottság határozatát. Egyet is értettünk ezzel, minthogy az indoklás elfogadhatónak látszott. A pártszervezetek feloszlatásának indokaként ugyanis velünk azt közölték, hogy ez ideiglenes intézkedés, amelyre a szoc.dem. rendőrségi pártszervezetek ellensúlyozása, illetőleg gyengítése érdekében van szükség.

Marschall kapkodó intézkedései véleményem szerint helyettesét, Mátyás László VI. r. vádlottat is akadályozták a jó munkában. Emlékezetem szerint Marschall Szebenyivel valamiféle rokoni kapcsolatban állott, családilag is összejártak. Marschall szerintem csak az ún. hajbókoló elem előtt volt népszerű.

Azt észleltem annak idején, hogy Rajk mint belügyminiszter, főleg a civil vonal ügyeit intézte, a rendőrségi vonallal inkább Szebenyi foglalkozott, s Rajkot egyenesen elvágta a rendőrségi kérdésektől.

Mátyás László VI. r. vádlottat 1946-ban ismertem meg. 1948 tavaszán kaptam utasítást Rajktól, mint személyzeti vezető arra, hogy a volt partizán rendőrök beosztását vizsgáljam felül, ekkor tettünk javaslatot Ráth Károly, Mátyás László, Kovács Ferenc és Kálcsics József ezredesi kinevezésére a minisztertanács felé.

Mátyás Lászlóval egy évig társbérletben laktam, őt ennélfogva is jól ismertem. Tudtam, hogy alkalmasabb a Nevelési Osztály vezetésére Marschallnál, erre javaslatot is tettem, amit Szebenyi elutasított. Mátyás esetében sem tudok ellenséges tevékenységről. Első időkben hibái csakis kezdeti bizonytalanságnak tudhatók be. A „Demokratikus világnézet" c. tankönyvről Mátyás részletes véleményt adott be írásban, amelyben helytelenítette a tankönyv polgárias szemléletét, azt hogy a pártvezető szerepe nincsen benne eléggé kihangsúlyozva. Mátyás határozottan javítani akarta a nevelő tisztek káder anyagát. Mikor a Rendőr Akadémia vezetője lett, az oda történő felvételek kérdésében együtt dolgoztunk, s Mátyás határozottan segítette a munkások tömeges felvételét.

Csak az ÁVH-n, őrizetbe vételem után mondották nekem, hogy Mátyás trockista kérdéseket csempészett be a tiszti vizsga anyagába. Ez azonban semmiképpen nem lehetséges, mert mint a vizsgabizottság egyik tagja ilyen kérdéseket kétségtelenül felfedeztem volna. Találtunk ugyan annak idején helytelen kérdéseket, ezek azonban csak hibának, de semmiképpen nem tudatos ellenséges tevékenységnek tekinthetők. Egyébként a 48-as centenáriumi vizsgán emlékezetem szerint egy munkás káder sem bukott meg. A rendőrségi pártszervezetek feloszlatásakor Mátyás még nem is volt rendőrtiszt.

A rendőrségi pártszervezetek visszaállítására vonatkozólag az első tervezet Mátyás javaslatára készült el, és Szilágyi Józsefhez lett eljuttatva. Ezt a javaslatot egyébként ismételten át kellett dolgozni. Véleményem szerint a kommunista rendőrtisztek Mátyás Lászlót példaképüknek tekintették.

Ülnök kérdésére: Nem emlékszem olyan aktíva értekezletre, ahol a rendőrségi pártszervezetek feloszlatását bejelentették és ahol 200-250 ember lett volna jelen. A feloszlatás emlékezetem szerint 1948. január-februárjában történt meg, a visszaállítása pedig még ugyanazon év augusztusában - továbbra is Rajk belügyminisztersége alatt - került sor.

Nem tudok arról, hogy Marschall László Magyarországon bármiféle külföldi valutával rendelkezett volna.

Annak idején a vizsgálat során Marschall László és Mátyás László ügyében engem egyáltalán nem hallgattak ki. Mint a Rajk ügy egyik résztvevője kerültem a bírósághoz. Letartóztatásomkor azt hittem, hogy kommunistaellenes puccs résztvevői fogtak el. A vizsgálat során Décsi Gyula elém tette az ún. kék könyvet, hivatkozott a Pártra, elmondotta, hogy nevem a könyvben már úgyis ki van nyomtatva, észre kell térnem, és segítenem kell az ő munkájukat. Azt mondotta Décsi, hogy amennyiben aláírom a kérdéses jegyzőkönyvet, a Párt megtalálja a módját, hogy 2 év múlva kikerüljek, ha pedig ezt nem teszem, megvan a módjuk arra, hogy hamis tanúkkal eltegyenek láb alól.

Felek a tanúhoz további kérdést nem intéznek, vádlottak a tanú vallomására észrevételt nem tesznek. Az elnök megkezdi a következő tanú kihallgatását.

5. Vértes János: [...] tervhivatalban osztályvezető, volt államvédelmi tiszt, [...].

Tanú előadja: 1945-től 1953-ig voltam államvédelmi tiszt. Marschall László I. r. vádlottat 2 hónapig én hallgattam ki, előzetesen Szarvas Pál volt a kihallgatója. Az utasítások szerint Marschall előző vallomásait és más őrizetesek jegyzőkönyvei alapján kellett dolgoznom. Irányként azt szabták meg, hogy a felvetés szerint Marschallt Franciaországban és Svájcban kémtevékenységre valószínűleg beszervezték. Más őrizetesek vallomásán kívül egyéb bizonyítékok azonban nem voltak. Azt elismerte Marschall. Hogy beszélt Kojsza Ilonának tájékoztatásszerűen néhány általános jellegű rendőrségi kérdésről, de nem kémtevékenység formájában.

Marschall 1-2 héten keresztül határozottan tagadta a kémtevékenységet, ezt az eligazításon minden nap írásban jelentettem a vizsgálat vezetőjének Szűcs Ernőnek. Azt az utasítást kaptam, hogy a többi őrizetes beismerésben van, mindenki a maga őrizetesével ismertesse el az irányként megszabott körülményeket, ennek érdekében verni is lehet. Marschall Lászlót Szarvas Pál és én is megvertük, gumibottal vertük a talpát és többször tornáztattuk is. Mondottuk neki, hogy amennyiben beismerő vallomást tesz, enyhébb büntetést kap, ugyanis felesleges a tagadása, hiszen a többi őrizetes rá vallott. Más bizonyítékom nem volt ugyan, de ezzel a módszerrel Marschall végül is beismerő vallomást tett. Arra vonatkozólag Marschall egyáltalán nem tudott felvilágosítást adni, hogy Kojsza az állítólagos kémadatokat hová továbbította. Kis Pavel nevére egyáltalán nem emlékezem. A Rajk féle szervezkedésről Marschall egyáltalán nem vallott, ezt nála egyébként nem is forszíroztuk.

Akkor Marschallt bűnösnek tartottam, a végső záró jegyzőkönyv elkészítésében én már nem folytam bele. Egyébként véleményem szerint ellenséggel szemben még a testi erőszak sem helytelen. Bár észrevettem, hogy néhány esetben ártatlanokat is belekevertünk bűnügyekbe.

Ülnök kérdésére: A kérdéses kihallgatások este 8 órától éjjel 1-2 óráig folytak. Aki az esti eligazításon nem tudott eredményt produkálni, ledorongolták. Engem az ÁVH-tól a Demény-frakcióval fennállott kapcsolatom miatt távolítottak el.

Emlékezetem szerint valamennyi belügyi vezetőre vonatkozólag felülről az volt az utasítás, hogy ki kell hozni a belügyi pártszervek feloszlatásában való részességüket. Marschall Lászlót nem én vertem meg először, hanem az előző kihallgatók. Úgy tudom azonnal letartóztatása után történt ez meg. Én már úgy kaptam meg Marschall Lászlót, hogy az egy „szemtelen ember", akivel szemben erélyes eszközökre van szükség.

Mátyás László VI. r. vádlott a tanú vallomására megjegyzi: Az ítélet kihirdetése után módom volt a Margit körúton fűtőtesten keresztül beszélgetni Marschall Lászlóval. Marschall elmondotta, hogy letartóztatása után azonnal Péter Gáborhoz vitték. Ott azt mondotta Péternek, hogy bűncselekményt nem követett el, jó kommunistának tartja magát. Ezután Péter Gábor adott utasítást arra, hogy „vegyék kezelésbe", és meg is verték. Azt mondotta Marschall László, hogy a verésben többen vettek részt, a csoport vezetője Szarvas Pál volt. Szarvas Pált én az internáló táborból ismerem. Ott véleményem szerint a párt munkáját nem támogatta. Egy ízben Szarvas Pál engem is kihallgatott. Láttam rajta, hogy teljesen tisztában van ártatlanságommal. Mindezekre csak a tanú vallomása után tudtam visszaemlékezni.

Felek a tanúhoz további kérdést nem intéznek, a vádlottaknak egyéb észrevételük a tanú vallomására nem volt. Elnök rátér a következő tanú kihallgatására:

6. Szendi György [...] volt államvédelmi tiszt, jelenleg szerszámkészítő, [...].

Tanú előadja: A most folyó ügyre vonatkozólag a vizsgálat folyamán este 7 órakor minden nap összejött kb. 30 vizsgáló Szűcs Ernő ezr. előszobájában. Ott minden este megnevezték, hogy az egyes előadók melyik őrizetessel foglalkozzanak, bizonyító anyagot azonban nem kaptunk. Tehát a kihallgatók naponta változtak. Én többek között Csatári Kálcsics Józseffel és Oszkó Gyulával foglalkoztam. A Rajk ügy vizsgálói emlékezetem szerint többek között Dékán ales., Farkas Vladimír ales., Tihanyi, Vajda, Vándor, Faludi és mások voltak. Tudomásom van arról, hogy a vizsgálat folyamán számos verést hajtottak végre, erre nézve utasításokat is adtak. Voltak esetek, hogy a verést nem a kihallgató intézte, hanem a Princz csoportra bízták.

Csatári Kálcsics Józseffel én 2-3 hétig foglalkoztam. Annak ellenére, hogy előttem őt már mások is kihallgatták, reá vonatkozólag sem kaptam semmi bizonyító anyagot. A következő feltevések irányában kellett kihallgatást végeznem: Belgiumban illetőleg Spanyolországban tanúsított esetleges trockista magatartása, illetőleg kémkapcsolatai. Módszerem az volt, hogy először önéletrajzot mondattam vele, és abból így kezdtem a gyanús részleteket kiemelni. Csatári Kálcsics azonban ennek ellenére határozottan tagadott. Szűcs Ernő felé írásban jelentést tettem arról, hogy Csatári vallomása szerint őt Mező Imre utasította arra, hogy színleg maradjon az SZDP tagja. Javasoltam Szűcs Ernőnek erre vonatkozólag Mező Imre kihallgatását. Ez azonban nem történt meg. Én előttem Csatári nem is tett beismerő vallomást, nem tudom, hogy az utánam következő kihallgatói közül ki vette fel a végső összefoglaló jegyzőkönyvét.

Szűcs Ernőnek ebben az ügyben egyébként az volt a határozott utasítása, hogy csakis a terhelő adatok bizonyításával szabad foglalkozni. Emlékezetem szerint Csatári annak idején Rajkkal fennállott bűnös kapcsolatról vallomást nem tett, az volt a védekezése, hogy 1946-ban Párizsban hazautazási problémák elintézése végett keresték fel. A magam részéről Csatári Kálcsics Józsefet egyáltalán nem fenyegettem, nem is tudok arról, hogy őt más is bántalmazta volna. Azt azonban tudom, hogy általában rendszer volt az őrizetesek bántalmazása és így feltételezem, hogy tudtomon kívül Csatárit is megverhették.

Emlékezetem szerint Pál Ákos egyszer azt mondotta nekem, hogy nem tudja, hogyan vigyék ezeket az őrizeteseket a bíróság elé, nem tudja mi legyen ellenük a vád. Azt mondotta Pál Ákos, hogy Péter Gábor utasítása szerint ezeket az ügyeket „jogilag el kell intézni".

Emlékezetem szerint kifejezetten drasztikus magatartású kihallgatók Vajda és Faludi voltak, de rajtuk kívül kevés olyan vizsgáló volt, aki tettlegességre vonatkozó konkrét utasítást nem hajtott végre. Úgy tudom Tihanyi önszántából ütlegelte az őrizeteseket. Néhány esetben én magam is követtem el tettlegességeket, azonban én csak pofonokat adtam, és ezek ellen is néhány esetben kifejezetten tiltakoztam.

Arra a javaslatomra, amelyet az előbb megemlítettem, hogy javasoltam Csatári ügyében Mező Imre kihallgatását, szóban később azt a választ kaptam, hogy Csatári védekezése hazugság. Ekkor gyanakodtam, hogy Csatári talán nem is bűnös. Szűcs azt mondotta, hogy minden őrizetbe vétel alapja párthatározat.

Ülnök kérdésére: 1945-től 1953 januárjáig voltam államvédelmi tiszt, ekkor őrizetbe vettek, azonban később a KEB teljesen rehabilitált. ?rizetbe vételemet annak tulajdonítottam, hogy az államvédelmi hatóság néhány módszerével szembehelyezkedtem. 10 hónapig voltam letartóztatásban, és ez idő alatt kivettek tőlem egy nagyrészt koncepciós jegyzőkönyvet, amelynek tartalmát meghamisították, hogy én a múltban rendőrspicli voltam, a felszabadulás után, mint áv. tiszt futni hagytam bűnösöket, és ártatlanokat üldöztem. Ezek a hamisítások azért történtek, mert nálam kényszereszközökkel eredményt nem értek el. Éppen ezért kihallgatásom utáni reggel azt is becsempészték a jegyzőkönyvembe, hogy én tudatos kártevő voltam. A jegyzőkönyv másolatát azonban nem voltam hajlandó aláírni, ennek ellenére azt az én nevemmel 

 továbbították. Amikor ezt kifogásoltam a vizsgálóm előtt, vasra vertek. Végül is a vizsgálatot ellenem 1953 novemberében bűncselekmény hiányában beszüntették. A vizsgálatot ellenem a KB Vizsgálati Főosztály végezte. Az egyik kihallgatóm Szabó Márton örgy. mondotta, gondoljam végig a Szovjetunió KP-nak történetéből a trockisták szerepét és életemet ennek megfelelően építsem fel. Cseh Géza fhdgy. volt az, aki a vallomásomat meghamisította. 1953. júniusától Farkas Miklós törvényes eszközökkel folytatta a kihallgatásomat.

Emlékezetem szerint több olyan személy volt, aki ellen a mostani üggyel kapcsolatosan vizsgálatot folytattunk, de akiket őrizetbe nem vettünk. Így meg tudom említeni a SZOT-tól Vince József nevét, de konkrét kérdésekre másokat is meg tudnék nevezni, akikkel szemben bizalmas nyomozás folyt.

Ezekben az ügyekben Farkas Vladimírnak is teljes mértékben szerepe volt. ? volt a Rajk ügy egyik fő kihallgatója, de más ügyekben is megengedhetetlen eszközökkel dolgozott. Emlékszem pl. Gács László ügyére, akivel kapcsolatban mondottam Farkas Vladimírnak, hogy nem bűnös. Ekkor Farkas Vladimír utasítására Gács kihallgatását másra bízták. Egyébként Gács Lászlót kétszer én is pofon ütöttem. Farkas Vladimír kifejezett utasítására. Bántalmazásra vonatkozó parancs kiadására ő jogosult volt.

Bauer Miklós is részt vett ezekben az ügyekben, azonban nem mint vizsgáló, hanem mint kiértékelő dolgozott.

Csatári Kálcsics József V. r. vádlott a tanú vallomására megjegyzi:

Eddigi vallomásomban azt mondottam, hogy engem nem bántalmazással kényszerítettek a beismerő jegyzőkönyv aláírására. Ezzel kapcsolatban azonban én csakis a végső, záró jegyzőkönyv elkészítésére gondoltam, mert egyébként a vizsgálat kezdetén nekem is többször verték a fejemet a falba, egy birkózó kinézésű ember engem is sorozatosan megpofozott.

Vádlottak a tanú vallomására további észrevételt nem tesznek, felek a tanúhoz több kérdést nem intéznek. Elnök megkezdi a következő tanú kihallgatását.

7. Mező Imre: SZOT osztályvezető

Tanú előadja: Csatári Kálcsics Józsefet Spanyolországban ismertem meg, ahol véleményem szerint hősiesen, derekasan viselkedett. A brüsszeli kommunista elvtársak is pozitívan nyilatkoztak róla. 1937-ben, amikor Spanyolországban belépett a Kommunista Pártba, azt mondottuk Csatárinak, számítva a nemzetközi helyzet alakulása által jövőben felvetődő problémákra, hogy maradjon továbbra is színleg az Szdp. tagja. Csatári ennek a pártutasításnak Belgiumban is eleget tett.

A felszabadulás után Vince Józseffel üzentem Csatárinak Belgiumba, hogy onnan is mint szociáldemokrata térjen haza. Kádár János elvtárs mondotta nekem, hogy beszélt Rákosi elvtárssal arról, hogy Csatárit be kell építeni az Szdp.-be. Csatárira vonatkozólag egy ideig az volt az elképzelésünk, hogy ő legyen a belügyminisztérium szociáldemokrata államtitkára. Tudomásom szerint Csatári elhelyezése érdekében a Párt szólt Rajk Lászlónak. Egyébként a pártnapokon Csatári rendszeresen a pártegység szükségessége mellett állt ki. Ellenséges magatartást Csatári részéről egyáltalán nem tapasztaltam. Arra határozottan emlékszem, hogy nyugtalankodott a kellő munkakörének hiánya miatt.

1953. augusztusában egy alkalommal Farkas László a Budapesti Pártbizottságnál érdeklődött tőlem Csatári és Mátyás előző magatartására vonatkozólag. Azt mondotta Farkas László, hogy annak idején ő is részt vett Csatári ügyének vizsgálatában, Csatárit ártatlannak tartotta és ezt akkor Péter Gáborral is közölte.

Mátyás Lászlót Belgiumban ismertem meg, aki aktív tagja volt a Belga Kommunista Pártnak. Mátyás belgiumi lebukását annak tulajdonítottuk, hogy egy Herczstein nevű szintén lebukott személy adhatott be néhány nevet a rendőrségre. Spanyolországban különös véletlen folytán két alkalommal is egy napon sebesültem meg Mátyás Lászlóval. Később pedig tiszti iskolán is együtt voltunk. Mátyás László mint kiképző tiszt nem húzódozott a frontszolgálattól, sőt egyenesen többször kérte magát a frontra.

A felszabadulás után itthon végzett munkájáról bővebbet nem tudok.

Cseresznyés Sándort a spanyolországi magyarok többsége, közöttük én is megvetettük. A sajtóban megjelentetett hazug tartalmú írásokat. A Szovjetunióba Cseresznyés egy bizottság határozata alapján nem mehetett ki, tőle minden rendes ember tartózkodott. Cseresznyés emlékezetem szerint azokhoz az elemekhez sodródott, akik mint trockisták a francia rendőrséggel is kapcsolatba kerültek. Cseresznyés a fronton egyáltalán nem harcolt.
Ülnök kérdésére: Annak idején Csatárival kapcsolatban Spanyolországban a jövő lehetőségeit mérlegelve gondoltunk arra, hogy először Belgiumban, majd később Magyarországon is hasznunkra lehet Pártunknak a szoc. demek-hez való színleges beépülésével. Ezt a kérdést egyébként akkor többek között az Olasz Kommunista Párt jelenlegi főtitkár helyettesével is megbeszéltük.

Felek a tanúhoz több kérdést nem intéznek, vádlottak a tanú vallomására észrevételt nem tesznek. Bizonyítás kiegészítési indítvány hiányában az elnök a bizonyító eljárást befejezettnek nyilvánítja és felkéri a legfőbb ügyészt végindítványának előterjesztésére.

Legfőbb ügyész: Marschall László és társainak ügyét a bíróság részletesen és alaposan megvizsgálta. Meg kell állapítanom, hogy perújítási indítványomban foglaltakat a mostani tárgyalás teljes egészében igazolta. Marschall László volt rendőrezredes, mint ez a tárgyalás anyagából megállapítható, a munkásmozgalom régi, becsületes harcosa volt. Persze voltak hibái is. Az azonban tény, hogy a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. Ugyanezek maradéktalanul vonatkoznak Csatári József és Mátyás László vádlottakra is. Megállapítható, hogy a korábbi eljárásban tevékenykedő vizsgálati közegek mindhármukra vonatkozóan a valóságnak meg nem felelő vallomásokat állítottak össze, és íratták alá velük azokat, különböző kényszerítő körülmények hatása alatt. A felülvizsgálat során Mátyás Lászlóval kapcsolatban felmerült az a gyanú, hogy esetlegesen elkövette a kettős házasság bűntettét. Kétségtelenül megállapítható, hogy Mátyás László Spanyolországban, majd később Magyarországon is érvényes házasságot kötött. Erkölcsi szempontból Mátyásnak ez a magatartása kétségtelenül nem méltó egy kommunistához, azonban büntetőjogi felelősségre vonni emiatt a cselekmény elévülése folytán már nem lehet. Mindezek alapján kérem a vádlottak felmentését.

Védő: A legfőbb ügyész elvtárs indítványához csatlakozom, magam is kérem a vádlottak felmentését.

Ezután az elnök kérdést intéz a vádlottakhoz, hogy kívánnak-e az utolsó szó jogával élni.

V. r. vádlott előadja: Ismét hangsúlyozom, hogy még gondolatban sem követtem el bűncselekményt Pártom és népem ellen, hálás vagyok a Pártnak, hogy igazságot szolgáltat.

VI. r. vádlott előadja: Nekem az egész életem a Párt volt, ezért különös öröm számomra a mai tárgyalás. Sohasem hittem el, hogy pártérdek lehet becsületes kommunisták meghurcolása. Azt azonban tudom, hogy a mi ügyünkkel kapcsolatban nem csak egy-két ember túlkapásáról van szó. Mint rendőrtiszt ismerem a rendőrség és a Párt kapcsolatát, ezért nem csak Péter Gábort, hanem más pártfunkcionáriusokat is hibásnak tartottam. Remélem, hogy a Párt mindezeket felelősségre fogja vonni, azokért a mulasztásokért, amelyeket a nép ellen elkövettek. Nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy a kommunisták megfelelő tömegbázist tudjanak létrehozni a szocializmus győzelme érdekében. A Párt csakis a valóság feltárása útján tudja az a tömegbefolyását megerősíteni.

Ezek után a Katonai Felsőbíróság tanácskozásra visszavonul, majd a tanácskozás után az elnök kihirdeti a bíróság külön íven szövegezett ítéletét.

Elnök megállapítja, hogy a Katonai Felsőbíróság ebben az ügyben, mint I. fokú bíróság járt el, ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs. Így az ítélet jogerős.

Elnök a tárgyalást 21h 30-kor bezárja.

Kmft.

(Ledényi Ferenc hb. alez.)
a tanács elnöke
(Sárközi Endre hb. ezds.)
jegyzőkönyvvezető

Jelzet: ÁBTL 2.1 I/8. 310-327. Géppel írt jegyzőkönyv, Ledényi Ferenc hadbíró alezredes és Sárközi Endre hadbíró százados aláírásával és a Katonai Felsőbíróság körpecsétjével.

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők