„A párt érdeke mindenek felett”

Hárman a spanyolosok közül – Marschall László és társai perének 1954-es felülvizsgálata

„A volt elítélt államvédelmi tisztekkel kapcsolatban, akiknek ügyük a közelmúltban felülvizsgálásra került és szabadon lettek bocsátva, hálózati úton az alábbiakról szereztünk tudomást:
1. A fenti személyek jelentős része ellenséges rémhír terjesztéssel foglalkozik, „belpolitikai válságról, a Párt vezető szerveiben fennálló ellentétekről” fecsegnek.
2. a volt államvédelmi tisztek egy része a korábban vagy ügyeik felülvizsgálása során tudomásukra jutott szigorú államtitkokat egymás között megbeszélik."

Czakó Kálmán legfőbb ügyész jelentése Nagy Imre miniszterelnöknek Marschall László és társai perújítási ügyéről

1954. október 18.

LEGFŒBB ÜGYÉSZSzigorúan titkos!
Különösen fontos!

Feljegyzés
Nagy Imre elvtárs részére.

Budapesten, 1954. október 14-én tárgyalta a Katonai Felsőbíróság Marschall László volt rendőrezredes és társainak Csatári József és Mátyás László volt rendőrezredesek perújítási ügyét. A bíróság nevezetteket büncselekmény hiányában az ellenük 1949-ben hűtlenség és szervezkedés büntette miatt emelt vád alól felmentette.

Marschall László és társai a munkásmozgalom régi tagjai, akik többek között részt vettek a spanyol polgárháború harcaiban. Ügyük felülvizsgálata megállapította, hogy mindhárman Spanyolországban hősiesen harcoltak és úgy a felszabadulás előtt, mint a felszabadulás után aktív pártmunkát végző kommunisták voltak. Ennek eredményeképpen mindhárom személyt teljesen rehabilitáltuk.

A bírósági tárgyalás során megállapítást nyert, hogy Marschall László és társai ellen 1949-ben a vizsgálatot Szarvas Pál államvédelmi alezredes vezette, aki annakidején szintén részt vett a munkásmozgalomban, és a spanyol polgárháborúban is önkéntesként harcolt. Szarvas személyesen ismerte mindhárom vádlottat, azok jellemét és érdemeit és tudta azt, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtek el. Ennek ellenére Szarvas Pál a rábízott vádlottaktól tudva hamis vallomásokat vett ki kényszerrel, fenyegetés és a párt érdekeire való hivatkozás árán. Így pl. Marschall Lászlót gumibottal súlyosan bántalmazta és kényszeríttette olyan vallomásra, amelynek alapján azután Marschallt halálra ítélték és felakasztották. Mátyással aláíratott hamis jegyzőkönyvet a párt érdekeire való hivatkozással, amelynek alapján Mátyás Lászlót 15 évi szabadságvesztés büntetésre ítélték, amelyből 5 évet börtönben is töltött. Hasonlóan járt el Csatárival szemben is.

A vádlottak vallomása megegyezik a tanuként kihallgatott Vértes János volt áv. őrgy. Vallomásával. Vértes, mint kihallgató szemtanúja és részese volt Szarvas Pál kegyetlenkedéseinek.

A felülvizsgálat során tudomást szereztünk arról, hogy Marschall László és társaihoz hasonló sorsra jutottak Csébi Lajos, Ráth Károly, Kovács Ferenc és Beck János volt spanyol harcosok, ezek ügyét azonban a bíróság még nem tárgyalta. Az elvtársak, akikkel szemben Szarvas Pál 1949-ben törvénytelenül eljárt, beszélgetés során elmondották, hogy Szarvas Pál Spanyolországban csak a polgárháború vége felé került bevetésre, harcokban jóformán nem vett részt és a szabadságharc bukása után az internáló táborban passzív magatartást tanúsított.

1950-ben elkerült az államvédelmi hatóságtól. Péter Gáborék, mint az ÁVH emberét a külügyminisztériumba ajánlották, ahol huzamosabb ideig főosztályvezető volt. Jelenleg a Magyar Népköztársaságnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba delegált nagykövete.

Budapest, 1954. október 18.
Czakó Kálmán

Jelzet: MOL M-KS 276 f. 74. cs. 38. ő. e. - géppel írt feljegyzés. Czakó Kálmán saját kezű aláírásával. A feljegyzés szöveghűen van gépelve, de helyesírási hibák nélkül.

Ezen a napon történt október 20.

1944

A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.Tovább

1956

Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő