„A párt érdeke mindenek felett”

Hárman a spanyolosok közül – Marschall László és társai perének 1954-es felülvizsgálata

„A volt elítélt államvédelmi tisztekkel kapcsolatban, akiknek ügyük a közelmúltban felülvizsgálásra került és szabadon lettek bocsátva, hálózati úton az alábbiakról szereztünk tudomást:
1. A fenti személyek jelentős része ellenséges rémhír terjesztéssel foglalkozik, „belpolitikai válságról, a Párt vezető szerveiben fennálló ellentétekről” fecsegnek.
2. a volt államvédelmi tisztek egy része a korábban vagy ügyeik felülvizsgálása során tudomásukra jutott szigorú államtitkokat egymás között megbeszélik."

Jelentés kiszabadult volt államvédelmi tisztek tevékenységéről

1954. október 5.

Budapesti Főosztály.Szigorúan titkos!
Különösen fontos!

Ikt.sz: 221-4026/54.

Jelentés.
Budapest, 1954. október 5.

A volt elítélt államvédelmi tisztekkel kapcsolatban, akiknek ügyük a közelmúltban felülvizsgálásra került és szabadon lettek bocsátva, hálózati úton az alábbiakról szereztünk tudomást:
  1. A fenti személyek jelentős része ellenséges rémhír terjesztéssel foglalkozik, „belpolitikai válságról, a Párt vezető szerveiben fennálló ellentétekről" fecsegnek.
  2. a volt államvédelmi tisztek egy része a korábban vagy ügyeik felülvizsgálása során tudomásukra jutott szigorú államtitkokat egymás között megbeszélik. Arra vonatkozóan adatokkal nem rendelkezünk, hogy ezekről kívülálló személyeket is tájékoztatnak, azonban véleményem szerint okunk van ezt is feltételezni.
  3. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy egy-két volt államvédelmi beosztott, illetve börtönből kiszabadult személy imperialista követségekkel tart fenn kapcsolatot.

A fentieket „Kiss Gyula" fedőnevű kapcsolatunk folyamatos jelentéseiből állapítottuk meg, ki ebből a kategóriából lett beszervezve.

Megállapításaink alátámasztását ügynökünk jelentéseiből az alábbi kivonatokban közöljük:

Kapcsolatunk Majoros Sándor volt áv. őrgy-al történt többszöri beszélgetés után a következőkről értesült:

„Mátyás László volt rendőr ezredes, aki 15 évre lett elítélve, ügyét felülvizsgálták és az új tárgyalásig szabadlábra helyezték. Kijövetele után felkereste Majoros Sándort lakásán és elmondotta Majorosnak, hogy kijövetele előtt gépkocsin elvitték a Pártközpontba, beszélgettek vele, és pénzt is kapott. Felhívták a figyelmét, hogy a Pártban történtekről senkinek ne beszéljen. Majoros miután ezt kapcsolatunkkal közölte, hogy látogatást fog tenni Balatonzamárdiba az ott tartózkodó Mátyás Lászlónál.

A következő találkozás alkalmával Majoros Sándor elmondotta, hogy „eredeti tervével ellentétben nem látogatta meg Mátyás Lászlót Balatonzamárdin. Majd kifejtette politikai álláspontját, amelyben elmondta, hogy „csalódott és kiábrándult a politikából." Beszélgetés közben Majoros Sándor felesége hazajött. Az asszony a honvédség kötelékében mint eü. hdgy. Teljesít szolgálatot és elmondta, hogy „elege van a honvédségből, szeretne szabadulni, de nem engedik. Az a reményük volt, hogy házassági engedélyüket nem adják meg, tekintve Majoros börtönviseltségét, hanem le fogják szerelni. Erre azonban nem került sor, mert az engedélyt megkapta. Az asszony szerint munkatársai a honvéd orvostisztek mind utálják a honvédséget, és szeretnének leszerelni. [...]

Szeptember 3-án Majoros közölte kapcsolatunkkal, hogy beszélt Demeter György volt hadmérnök őrnaggyal, aki a Rajk ügy egyik szereplője volt, és jelenleg szabadlábon van. Demeter elmondotta, hogy »a Rajk ügy összes elítéltjei kiszabadultak.« Demeter elmesélte a tárgyalás lefolyását. A perrel kapcsolatban Majoros kijelentette, hogy »az államvédelmi [hatóság] működése az elmúlt években kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit a nyugati hírügynökségek állítanak az NKVD működésével és módszereivel kapcsolatban.« Majoros elkeseredetten nyilatkozott a racionalizálásról. Véleménye szerint az emberek tízezreinek az utcára való kidobása a teljes gazdasági összeomlást jelenti. ? is és felesége fizetésüket teljesen új kibocsátású forintban kapták, amiből arra következtet, hogy nagyarányú inflációra lehet számítani. Baráti köre a volt Rajkistákból áll nevezettel (Demeter György, Mátyás László, Aczél György). Majoros Mátyás Lászlóval kapcsolatban elmondotta, hogy »Mátyás László, hogy a Párton belül napirendre fog kerülni a felelősség kérdése, hogy kit terhel a felelősség az ország tönkretételéért és a rengeteg ártatlan ember elítéléséért. A felelősség pedig személy szerint Rákosi Mátyást és Farkas Mihály elvtársakat terheli, csak nehogy ezek ketten kinyírják a harmadikat Nagy Imrét.«

Berkesi András volt áv. őrnagy kapcsolatunkkal történt beszélgetés során elmondotta, hogy a »Sólyom ügy lebonyolítása fal volt.« Példának hozta fel Illy altábornagy esetét , akinek kihallgatója volt és akiről jelentette, hogy nem lát bűncselekményt fennforogni. Erre elvették tőle az ügyet és két nap múlva Illy már beismerő jegyzőkönyvet írt alá összeesküvő tevékenységéről. Berkesi ezután azokról a módszerekről beszélt, amelyek segítségével ezek a jegyzőkönyvek megszülettek. Elmondta, hogy vallomásokra [!], nem kell félni az elhangzó ítéletektől, mert azok nem lesznek végrehajtva. Berkesi kijelentette, hogy pl. a Rajk ügy felelősségét nem lehet csak Péter Gáborra hárítani. A börtönben elmondotta neki Ognyenovics Milán, hogy egy konspirációs villában egy szovjet tábornok jelenlétében »hangolták« össze Brankov Lázárral a főtárgyaláson elmondásra kerülő vallomásukat. Ez is bizonyítja - mondta - hogy az egész Rajk ügyet a szovjet szervek irányították. A továbbiakban Berkesi kijelentette, hogy »meggyőződése szerint Pálfy György is teljesen ártatlan volt. Továbbá nem véletlen, hogy Korondit egész külön kellett kivégezni, mert számítani lehetett arra, hogy Korondi botrányt fog csinálni. Kiordítja esetleg azt, hogy hamis vallomást, betanított szöveget mondott el a tárgyaláson, és az lett neki ígérve, hogy a halálos ítéletet nem fogják rajta végrehajtani.«

[...]

Szeptember 20-án Berkesi András felkereste kapcsolatunkat és elmondotta, hogy »meg volt idézve a Honvéd Törvényszék elé, ahol a Sólyom ügyben kivégzett tisztek ügyét vizsgálták felül.« Még az ügy életben maradt elítéltjei tárgyalására a közeli napokban kerül sor. Berkesi ismertette a kihallgatásának körülményeit, majd elmondotta, hogy most már meg van győződve Rajk László és Pálfy György ártatlanságáról is. Börtönben együtt lakott Ognyenovics Milánnal, aki elmondotta neki, hogy »Brankov Lázárral együtt tanulták be azt a szöveget, amit a főtárgyaláson el kellett mondaniok. A betanult szöveget lejátszották Bjelkin szovjet őrgy. előtt.« A továbbiakban Berkesi azt állította, hogy Titóról, Kardeljről, Rankovicsról terjesztett hírek nem felelnek meg a valóságnak. Berkesi továbbiakban elmondotta, hogy sógorával Derestei Sándor ht. honv. őrnaggyal bizalmas beszélgetést folytatott. Aki elmondotta neki, hogy az NKVD segítségével került a felszabadulás után a katona politikára, mert az NKVD-nek dolgozott eddig. A Katona Politikán rendes szolgálati működésén kívül volt egy titkos feladata és egy 6 főből álló külső csoport segítségével állandó ellenőrzés alatt tartotta Kardos György volt alezredes és Berkesi András volt őrgy. személyét és szakmai működését. Erről állítólag Révész Géza altábornagytól kapott utasítást. [...]

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 74. cs. 35. ő. e. Gépelt jelentésből részletek, Madarász Gyula államvédelmi őrnagy saját kezű aláírásával. Összesen 8 gépelt oldal.

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők