A szövőszéktől a miniszteri bársonyszékig

Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsősség! – hangzott a Rákosi-korszak egyetlen női miniszterének nevével összefonódott túlzó népességszabályozási rendelet jelszava. Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszter életéhez, munkásságához kötődnek az itt közölt dokumentumok, amelyekből egyértelműen kitűnik szerepvállalásának igazi lényege, amelyről így vall egy vele készített interjúban: Rákosi elvtárs azt mondta, hogy nem válogathatom meg, hogy mit akarok csinálni, azt kell tennem, amit a párt kíván.

A leváltáshoz vezető út

a.)  

feljegyzése a minisztérium munkájáról

Budapest, 1951. április 17.                                                                             Bizalmas!
L[ássa] Gerő e[lvtárs]

 

Tartok tőle, hogy Weil e[lvtárs]nak igaza van.
IV. 22.
R[ákosi]

*

Rákosi Mátyás elvtársnak
Budapest
Mellékelten küldöm az Egészségügyi Minisztérium munkájára vonatkozó feljegyzést.

Elvtársi üdvözlettel:
Dr. Weil Emil

*

Feljegyzés

 

Az Egészségügyi Minisztérium fejlődése és munkája nem kielégítő. Ennek oka részben Ratkó Anna elvtársnő vezetésében mutatkozó hiányosságoknak tudható be.
Rat[k]ó elvtársnő hosszú betegsége alatt több ízben hosszabb ideig nem volt benn a Minisztériumban. Ilyenkor a Minisztérium munkája visszamaradt, időnként csaknem teljesen szétesett. Amikor azonban Ratkó elvtársnő bejött, lelket öl[n]tött munkatársaiba és úgy látszott, hogy jól összefogja és irányítja a munkát. Ilyenkor a Minisztérium fejlődése minden esetben hatalmas lendületet kapott.
Ebben az időben nagy támogatást nyújtott Szapozskov elvtárs következetes segítsége az Egészségügyi Minisztérium új szervezetének felépítése számára. Azonban úgy láttam, hogy Szapozskov elvtárs segítsége is akkor vált igazán hatásossá, amikor Ratkó elvtársnő bent volt, és vezetésével Szapozskov elvtársat közvetlenül támogatta.
Mindezek következtében azt reméltem, hogy majd ha Ratkó elvtársnő teljesen felépül a Minisztérium vezetésében és munkájában mutatkozó zavarok nagy részét fokozatosan megszünteti.
Ez a reményem azonban legalább egyelőre nem teljesült be.
Ratkó elvtársnő gyógyulása után szokatlan hevességgel vetette be magát a munkába. Igen sokat utazik, rengeteg gyűlésen, kongresszuson vesz részt, olyanokon is, amelyek nem nagyon jelentősek.
Figyelmeztetésünkre, hogy ne fárassza túl magát, mert az veszélyekkel járhat, nem hallgat. Vizsgálni nem nagyon hagyja magát. Úgy látszik, hogy mások előtt, de talán még saját maga előtt is demonstrálni akarja, hogy teljesen egészséges.
Ratkó elvtársnő, megítélésem szerint, a felépülése óta eltelt két és fél hónap alatt nem irányította megfelelően a Minisztérium munkáját. Ezen a téren az utolsó hetekben sem mutatkozott javulás. Rengeteg energiát pazarol, igen sok egészen jelentéktelen ügyre. Nem jut ideje arra, hogy döntő problémákkal kellő súllyal foglalkozzon. Arra sem képes, hogy munkatársai referátumából a politikailag és az egészségvédelem fejlődése szempontjából döntő problémákat kiemelje.
Így a Minisztérium munkájának jelentékeny része bürokratikussá válik, nem fejlődik megfelelően.
Ratkó elvtársnőnek sokkal szorosabbá kell tennie a kapcsolatát a miniszterhelyettesekkel és a Minisztérium főosztályvezetőivel.
Jobban össze kellene fogni őket. Jelenleg az a helyzet, hogy az egyik a másik munkájáról, sőt még a döntő problémáiról is alig van, néha egyáltalában nincs informálva.
Ratkó elvtársnő helyzetét nehézzé teszi, hogy munkatársainak egy része nem megfelelő.
Simon [Lajos] elvtárs, az első miniszterhelyettes, azt hiszem, sohasem lesz képes funkcióját az Egészségügyi Minisztériumban helyesen betölteni. A Minisztérium döntő problémáit csak egészen felületesen képes értékelni és inkább az események uszályába halad, mint azokat vezeti.
Doleschall elvtárs a második helyettes miniszter feladata volna az egészségügyi főosztályok összefogása.
Amikor régebben neve szóba került, hogy az Egészségügyi Minisztériumba behozzuk, én legfeljebb osztályvezetőnek vagy főelőadónak ajánlottam.
Kétségtelen, hogy a miniszterhelyettesség túl nagy feladat számára. Ha a fejlettebb elvtársak és különösen Ratkó elvtársnő erősen támogatnák, sokat foglalkoznának vele, talán idővel bele tanulna a munkájába.
Hatos [György] elvtárs, az Anya- és Csecsemővédelem vezetője tehetségtelen, kifejezetten bürokratikus munkát végez. Erre a funkcióra régebben javaslatba hoztam Ratkó elvtársnőnek egy-két kitűnő keresztény káderünket, akiből később esetleg miniszterhelyettes is válhatna. Ratkó elvtársnő betegsége alatt azonban valamikép[p]en mégis Hatosból lett főosztályvezető.
Rostás elvtárs a Felügyeleti csoportot vezeti. Feladata volna az Egészségügyi Minisztérium és az egészségügyi intézmények hibájának és munkájának kivizsgálása, elvi kiértékelése közvetlenül a miniszter vezetés mellett.
Ahhoz, hogy munkáját eredményesen végezze, arra volna szükség, hogy Ratkó elvtársnő közvetlenebbül támogassa és munkájának elvi jelentőségű része iránt nagyobb érdeklődést tanúsítson.
Simonovics elvtárs vezeti a Minisztérium munkájának többi felét. Rendkívül szorgalmasan dolgozik. Nagy része van egészségvédelmi szervezetünknek újjáépítésében Szapozskov elvtárs útmutatásai nyomán. Neki is nagy szüksége volna erősebb vezetésre, elvi irányításra. E nélkül sokszor nem tud a jelentős és jelentéktelen feladatok között különbséget tenni, és munkája gyakran lapossá, bürokratikussá válik.
Meg kell említenem, hogy a Minisztérium átszervezése kapcsán néhány héttel ezelőtt töltötték be az osztályvezetői funkciók nagy részét. Erre túlnyomó számban fiatal és nem túlságosan tehetséges zsidó orvosokat állítottak be. Ez a Minisztérium fejlődésének további perspektívája számára káros. A Minisztérium Káderosztályának ma már kiterjedt szervezete van. Föltétlenül tudna találni megfelelőbb orvosokat is az osztályvezetői funkciókra.
Végül magamat is hibásnak érzem abban, hogy bár mindezt láttam, csak egyszer-kétszer próbáltam meg Ratkó elvtársnő előtt kritika tárgyává tenni. Mikor észrevettem, hogy Ratkó elvtársnő a kritikára nagyon rosszul reagált, nem teljesen érti meg, megbántódik, félrevonultam és vártam, hogy a helyzet javuljon.
Arra számítottam, hogy a zavarokat talán Ratkó elvtársnőnél a felgyógyulás utáni öröm és izgalom okozza. Azt reméltem, hogy később, amikor Ratkó elvtársnő megnyugszik, a Minisztérium irányítása következetesebbé és biztosabbá válik. Emiatt azonban én sem támogattam kellően az utóbbi időkben munkáját.
Mint említettem, Ratkó elvtársnő nem fogadja jól munkatársai kritikáját.
Úgy gondolom, éppen ezért szükséges volna, hogy a Párttól kapjon kritikát és irányítást, melynek segítségével elsősorban rossz munkamódszereit tudná kijavítani.

Budapest, 1951. április 17.

Dr. Weil Emil

*

                                                                                                          ad 870

Rákosi E[lvtárs]nak!                                                                           Biz[almas]

A minisztériumban a tényleges helyzet rosszabb, mint ahogyan Weil e[lvtárs] lefesti. Ez honvédelmi szempontból is igen fontos minisztérium. A kérdést elő kell vennünk. Szerintem Ratkó e[lvtárs]nőt fel kellene szólítani, tegyen jelentést a Titkárságnak a minisztérium soron lévő legfontosabb feladatairól és a káderhelyzetről.

IV. 24.                                                Gerő [Ernő]

MOL M-KS 276. f. 65. s. 345. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Rákosi Mátyás titkári iratai). Eredeti, kézzel írt feljegyzést.

b.  

Ratkó Anna kapcsolata munkatársaival

 

Adminisztratív Osztály                                                             Szigorúan bizalmas!
Egészségügyi Alosztály                                                            Készült 2 pld-ban. HK.

 

Jelentés
az Egészségügyi Minisztérium munkájáról

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A jelentés többi része a minisztérium általános helyzetével foglalkozik"] Ratkó elvtársnő vezetésének hiányosságából adódik az is, hogy a főosztályvezetőket ötletszerűen hívja be megbeszélésre, s ezzel hátráltatja a főosztályvezetők munkáját, mert többször fontos értekezletről vonja el őket. [...]

Helytelen az, hogy Ratkó elvtársnő nem eléggé támaszkodik a főosztályvezetőkre, és a két szaktanácsadó professzor véleményére, s nem törekszik ezek tekintélyének megerősítésére, melynek következménye lett, hogy nem elvi szaktanácsadók szerepét töltik be, hanem a III. főosztálynak operatív munkában nyújtanak segítséget. A látszat azt mutatja, hogy Kádár Tiborra támaszkodik, és ez, valamint a gyakori együttlétük a főosztályvezetők között féltékenységet vált ki, mert mellőzve érzik magukat, illetve szaktekintélyük lebecsülését látják benne.
A vezető káderek tekintélyének rovására megy az, hogy Ratkó elvtársnő időközönként hirtelen és meggondolatlanul nyilatkozik, vagy kézlegyintéssel intézi el azok problémáit. [...]

Hiányosság az, hogy a felső hivatal vezetésétől a pártszervezet nem kap elég segítséget, és közöttük a kapcsolat laza, amely adódik abból, hogy Ratkó elvtársnő nem szereti Kovács elvtársat, s nem is támaszkodik rá a hivatalvezetés feladatainak megoldásában. [...]

Budapest, 1952. február 6.                                             

                                                                       (Szabó Józsefné)

MOL M-KS 276. f. 96. cs. 55. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály). Eredeti, géppel írt tisztázat  

*

L.[ássa] Gerő, Rákosi, Farkas
VI. 30.
Biz.[almas]          

Feljegyzés Rákosi elvtárs részére

Amikor Rákosi elvtársnál voltam, Rákosi elvtárs felvetette a kérdést, ki lenne alkalmas a magyar egészségügy felső vezetésére? A kérdés váratlanul ért. Hirtelen nem tudtam átgondolt választ adni. Azóta sokat gondolkodtam a kérdésen. Válaszomat a következőkben tudom megadni.
Öt olyan vezető orvoskádert ismerek, akivel úgy gondolom, ezzel a kérdéssel kapcsolatban foglalkozni lehet: Dabis, Törő, Babits, Gegesi Kiss és Havas elvtársak. A vidéki egyetemeken ebből a szempontból szóba jövő kádert nem ismerek. [...]

Simonovits István
Bpest, 1952. június 27.

MOL M-KS 276. f. 65. s. 345. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Rákosi Mátyás titkári iratai). Eredeti, kézzel írt tisztázat.  

c.  

Feljegyzés az Egészségügyi Minisztérium vezetésében és munkájában tapasztalt hiányosságokról

Feljegyzés

elvtárs részére

Ságvári Ágnes elvtársnő, a KEB munkatársa, 2 héttel ezelőtt megbeszélést kért, mert véleménye szerint az Egészségügyi Minisztérium vezetésében és munkájában igen súlyos hibák vannak, amit az Adminisztratív Osztálynak sürgősen ki kellene vizsgálni. Ságvári elvtársnő lényegében a következőket vetette fel:

1.) Ratkó elvtársnő ellen sok a kifogás, az orvos körökben elterjedt, hogy Ratkó elvtársnő nem szereti az orvosokat. Ratkó elvtársnőnek igen rossz a viszonya az Egészségügyi Szakszervezethez. Mindent ellenez, amit az Egészségügyi Szakszervezet kezdeményez. A minisztérium nem támogatja megfelelően a szakszervezet jól működő szakcsoportjait, amelyek tudományos kutatómunkával foglakoznak.

A szakszervezet vezetése sem megfelelő, mert a legfelsőbb vezetésbe orvosok nincsenek megfelelően bevonva.

2.) A minisztérium káderpolitikája terén súlyos hiányosságok vannak. Rusznyák [István] elvtárs körül állítólag egy klikk van kialakulóban, ami szemben áll a minisztérium vezetésével. Komoly kifogás merült fel Lóránt elvtárs ellen, akit most vittek be a minisztériumba főosztályvezetőnek. Lóránt elvtársat, mielőbb a minisztériumba került, valamelyik kórházból kitették rossz munkája és tisztázatlan dolgai miatt. Kifogásolható, hogy két igen fontos budapesti, úgynevezett báziskórház igazgatója, Bakács Tibor és Vikol János, akiknek ügye a párt előtt ismert.

3.) Az orvosok között általános a felháborodás a kitüntetések kérdésében. Széles körben olyan nézet van, hogy a kommunista orvosokat nem kell kitüntetni, mert azok kommunisták, és a kitüntetések egyedüli célja, hogy passzív, közömbös, sok esetben ellenséges beállítottságú orvosokat a mi számunkra megnyerjen.

4.) Hibák vannak a kommunista orvosok közötti munkában. A kommunista orvosokat túl sok olyan megbízatással terhelik, amelynek nagy része adminisztratív, és így a kommunista orvosok zöme nem tud lépést tartani a tudományos munkával. Példának hozta fel Sárkány klinikai gyermekgyógyász adjun[k]tus esetét, aki egyike a legjobb gyermekgyógyászoknak és a klinikai pártszervezet agit. prop. titkárának választották. Tudományos munkáját majdnem teljesen abba kellett hagynia, holott az agit. prop. feladatok végzésére egy függetlenített munkatársat kellett volna beállítani, akit Sárkány elvtárs napi 3-4 órás munkával irányíthatott volna.

5.) Nincs kellően kidolgozva az orvosok fizetése. A klinikai orvosok fizetése kevesebb, mint az SZTK orvosoké. A kiváló orvosoknak több fizetést kellene adni, tudományos fokozatuknak és képzettségüknek megfelelően. A KEB nem régen tárgyalta Dr. Czinner ügyét, akit kizártak a pártból. Czinner egy alávaló ember, aki betegeit zsarolta, a tárgyaláson azonban kiderült az is, hogy Czinner havi legális fizetése 2200 Ft. Volt, ami Ságvári elvtársnő véleménye szerint kevés, figyelembe véve Czinner nagy tudományos képzettségét.

- x - x -

Ságvári elvtársnő javasolta, hogy osztályunk vizsgálja ki ezeket a problémákat. Helyesnek tartaná, ha beszélnénk Simonovics, Sárkány, Rostás, Sárfi, Romhányi és még 1-2 főorvos elvtárssal. Véleménye szerint ezek az elvtársak, ha a Párt behívja őket, sok mindent elmondanának, ami szívükön fekszik, és amit ez ideig nem mertek vagy nem tudtak elmondani.

Budapest, 1952. szeptember 3.

                                                                                   Hárs [István]

MOL M-KS 276. f. 96. cs. 53. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály). Eredeti, géppel írt tisztázat.

d.  

Ratkó Anna pártbüntetései

21. sz.
Szigorúan bizalmas!

Jegyzőkönyv

a Titkárság 1952. május 21-én d. u. 5 órakor megtartott üléséről

Jelen vannak: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Kovács István, Nagy Imre, Hegedüs András, Kristóf István, Hidas István, Horváth Márton elvtársak.

[...]

6.) Különfélék

1.) Ratkó Anna elvtársnő ügye.

(Rákosi Mátyás elvtárs javaslata.)
A Titkárság Ratkó Anna elvtársnőt helytelen magatartásáért megrovásban részesíti. (Kiss Károly elvtárs feljegyzése mellékelve.)

[...]

SZIGORÚAN BIZALMAS[!]

Feljegyzés Rákosi elvtársnak

Dr. Solt Oszkár panaszát megvizsgáltam. Az ügyben beszéltem Ratkó elvtársnővel, dr. Solt Oszkár, dr. Békés, dr. Faragó Eszter és az injekciót beadó dr. Friedmann Margit orvosnővel.

Dr. Solt feljegyzésében foglaltak megfelelnek a valóságnak,
enne semmi túlzás nincs.

Dr. Solt Oszkár egyetemi tanársegéd, bőr- és urológus szakorvos. A minisztériumban osztályvezető. Apja egy falusi malom tulajdonosa volt, 5-7 emberrel dolgoztatott. A II. világháború idején apja németnek vallotta magát, emiatt fia évekig nem beszélt vele. Egyetemi évei alatt egy ideig tagja volt a „Turul" szervezetnek. Ezt Pártba való belépésénél, a felülvizsgálatnál és minden életrajzába beírta.

1944-ben megszökött a katonaságtól, mikor a kórházat, ahol orvosként dolgozott, nyugatra vitték. 1944 nyarán kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal, pártsajtót kapott és továbbadott, majd apróbb megbízatásoknak tett eleget.

1945-ben belépett a Pártba, 7 éve dolgozik a minisztériumban, munkáját nagy szorgalommal végzi. Közben egy éven át a Tervhivatalban dolgozott, egészségügy-szervezési téren, ahol munkájával meg voltak elégedve.

A tagfelülvizsgálatnál az azóta kémkedésért letartóztatott Kálmán András javaslatára kizárták a Pártból. Ezt a kizárást a Nagy-budapesti Pártbizottság megsemmisítette.

Dr. Faragó Eszter (dr. Mandula Kossuth-díjas vegyész felesége) pártonkívüli orvosnő. Kihallgatást kért Ratkó elvtársnőtől, mert megsértve érezte magát, hogy dr. Solt nem fogadta el tőle az injekciót az orvosi rendelőben.

A miniszter szobájában történteket valamennyien egybehangzóan mondják el. Ratkó elvtársnő lehívatta dr. Soltot és felelősségre vonta, miért nem engedte magának Faragó dr.-nőtől az injekciót beadni.

Dr. Solt kitartott amellett, hogy „ha neki választania lehet férfi vagy nőorvos között, alsó testrészébe férfi orvossal adat injekciót". E körül a kérdés körül a miniszterrel hosszú vitája volt, mire Ratkó elvtársnő kijelentette: „én pedig azt mondom, hogy most addig nem megy innen ki, amíg egy nőtől nem kap egy injekciót."

Máris rendelkezett, hogy fecskendőt és penicil[l]int hozzanak. S mivel az injekciót dr. Faragó orvosnő nem volt hajlandó sértődöttségből beadni, behívatta dr. Friedmann Margit orvosnőt, aki az egész vitából semmit sem hallott és beadatta dr. Soltnak az injekciót. Solt szólt az injekciót adó orvosnőnek, hogy ne az egészet, de Ratkó elvtársnő odament és ellenőrizte, hogy az utolsó cseppig belenyomja, ami meg is történt.

Az injekciót adó orvosnő az előzményekről semmit nem tudott. Később érdeklődött, hogy miért kellett neki ezt az injekciót beadni, mire azt a választ kapta dr. Békés osztályvezetőtől, hogy „úgy látszik, ennek didaktikus jellege volt".

Dr. Solt a vele való beszélgetésnél elmondta: „utólag nagyon helytelennek tartja, hogy nem szegült ellene az injekció beadásának, de nem akart még kínosabb helyzetet teremteni a minisztere előtt".

Dr. Faragó orvosnő kijelentette, hogy teljes elégtételt kapott és nagyon tetszett neki Ratkó elvtársnőnek ilyen eredeti megoldása. Szerinte: „dr. Solt megérdemelte, hogy ilyen módon beadtak neki egy injekciót."

Dr. Békés osztályvezető, aki az ügy lefolyásánál a szobában tartózkodott, elmondja, hogy az egész esetet az utolsó pillanatig tréfának hitte, csak akkor, amikor dr. Solt letolta a nadrágját és beadták neki az injekciót - látta az ügy kínos voltát. Ratkó elvtársnő azonban olyan határozott volt ebben a követelésében, hogy rosszal[l]ását és az ügy feletti elítélő kritikáját Békés csak az injekció befecskendezése után tudta megmondani. Később Doleschall, Simonovics és Békés igen elítélték Ratkó elvtársnő eljárását.

Ratkó elvtársnő a vele való beszélgetés alkalmával, eléggé összetörve és könnyezve mondta el, hogy időnként megnyilvánuló hevessége és meggondolatlansága belevitte ebbe a súlyos hibába. Elmondása szerint a büntetésből beadatott injekció megtörténte után rögtön rádöbbent, hogy milyen meggondolatlanul, ostobán járt el és próbálta menteni a helyzetet azzal, hogy ebből semmi ne szivárogjon ki. Utána napokig nem volt nyugta és állandóan gyötörte az eset. Még inkább látta, hogy milyen súlyos hibát követett el ennek az injekciónak ostoba erőszakolásával, ekkor látta azt is, hogy mennyire összetörte dr. Soltot és milyen lehetetlen helyzetbe hozta saját magát.

Javasolom: Ratkó elvtársnőt - tekintve központi vezetőségi tagságát és miniszterségét - a Titkárság részesítse szigorú megrovásban.

Bp. 1952. V. 16

Mellékelve:

                                                                       Kiss K[ároly]

MOL M-KS 276. f. 54. cs. 1945. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Titkárság). Eredeti, géppel írt tisztázat

*

Keb/ 7642.

1952. november 12.
46. sz. jegyzőkönyv                           A Nemzetközi Vöröskereszt koreai gyógyszerküldeményének ügye
Flórián István:
A KEB megvizsgálta a Nemzetközi Vöröskereszt koreai gyógyszerküldeményének ügyét.
A KEB megállapította:
A Nemzetközi Vöröskereszt 1950 augusztusában gyógyszerküldeményt ajánlott fel a Magyar Vöröskereszt koreai akciójára.

A KV Adminisztratív Osztálya tudtával az ajánlat az Egészségügyi Minisztérium elé került döntésre. Az Egészségügyi Minisztérium utasítására, a Magyar Vöröskereszt vezetője, dr. Flórián István elfogadta a felajánlást anélkül, hogy erről a Külügyminisztériumot és a Koreai Követséget értesítette volna.

A Magyar Vöröskereszt minden alap nélkül a koreai nép nevében köszönte meg levélben a küldeményt. A Koreai Kormány a gyógyszereket nem vette át, ezért azokat vissza kellett szállítani Genfbe.

Időközben a Nemzetközi Vöröskereszt sürgetésére Flórián elvtárs olyan értelmű levelet írt, hogy a gyógyszereket továbbítottuk Korea felé. Amikor a Koreai Kormány elutasító döntése tudomására jutott, közölte a Genfi Vörös Kereszt központtal, hogy a gyógyszerek „visszaérkeztek" Magyarországra.

A valóságban a gyógyszerek nem lettek útba indítva, hanem kipróbálás végett a Kútvölgyi úti Kórházban voltak.

A KEB megállapította, hogy az ügyben Ratkó Anna és Dr. Flórián István elvtársak eljárását politikai vakság jellemzi és eljárásukkal lehetőséget adtak az imperialista sajtóban történt rágalmazásokra.

A KEB Ratkó Anna elvtársnőt és

Dr. Flórián Istvánt, a Magyar Vöröskereszt vezetőjét

megrovásban részesíti. [kézírással] L.331-641.

 

A KEB megállapítja, hogy felelősség terheli a KV Adminisztratív Osztályát is. Figyelembe vette, hogy Nagy Imre elvtárs ezen idő alatt kórházban volt és Keleti Ferenc elvtárs még nem vette át munkakörét.

 

[A lap alján gyorsírással készült feljegyzés.]

 

MOL M-KS 932. f. 1964/21. jkv. (Magyar Országos Levéltár MSZMP iratok Központi Ellenőrző Bizottság). Eredeti, géppel írt, kézírással kiegészített tisztázat.

e.

  

Ratkó Anna egészségügyi miniszter leváltása

15. sz.

Szigorúan bizalmas!

Jegyzőkönyv

a Titkárság 1953. április 15-én d. u. 5 órakor megtartott üléséről

 

Jelen vannak: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Nagy Imre, Kristóf István, Hegedüs András, Hidas István, Horváth Márton, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Vég Béla elvtársak.

[...]

8.) Káderjavaslatok:

Adminisztratív Osztály javaslatai:

                                                                       A Titkárság elfogadja:

Dr.Zsoldos Sándor elvtársat egészségügyi miniszternek,

Ratkó Anna elvtársnő, egészségügyi miniszter leváltását, [...]

 

 

Adminisztratív Osztály                                                             Szigorúan bizalmas!

                                                                                                          Készült 2 pld-ban. Szné.

                                                                                                          K/11/K/623/1953.

 

Javaslat

a Politikai Bizottsághoz

Ratkó Anna elvtársnő egészségügyi minisztert leváltani.

1927-től SZDP, 1942-től MKP-tag.
1945-től a MKP K. V. póttagja, 1948-tól a MDP K. V. tagja.
1927 óta tagja a Textilmunkás Szakszervezetnek.

1904-ben született Párkánynánán. Apja szerszám- és géplakatos volt. Iskolai végzettsége: 6 elemi. Szakképzettsége: textilmunkásnő. Férje párttag. Egy gyermekük van.

1916-ban a WM gyárban kezdett dolgozni mint munkásnő. 1921-től a Fegyvergyárban, 1922-től a Hazai Fésűsfonógyárban dolgozott, ahol 1923-ban a gyár főbizalmijává választották. 1929-től különféle kisebb üzemekben, 1932-től a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott, ahol a gyár főbizalmija volt. 1938-ban a Fegyvergyárba került. 1944 elejétől nem dolgozott, mert a németek lakásán és munkahelyén keresték.

1945-ben a Textilszakszervezet főtitkára, 1949 júniusától miniszter.

1945 óta országgyűlési képviselő.

1929-től 1934-ig a Demény-frakció tagja.

A Titkárság 1952 májusában helytelen magatartásáért megrovásban, a KEB 1952 novemberében a Nemzetközi Vöröskereszt koreai gyógyszerküldeménye ügyében politikai vakságáért megrovásban részesítette.

Mint egészségügyi miniszter rosszul dolgozott. A Titkárság rá vonatkozó határozatait nem hajtotta végre. A minisztériumban vezető helyen számos megbízhatatlan elem van.

Személyesen felelős a Kútvölgyi úti kórház személyzetének igen rossz összetételéért.

Nem képezi magát. Nem ad elvi irányítást a minisztérium és az egészségügy vezetéséhez, helyette a legapróbb részletkérdésekkel foglalkozik. Hiú, munkatársait nem becsüli. Kiszállásai alkalmával felelőtlen ígéreteket tesz, amit nem beszél meg munkatársaival és amit nem is lehet végrehajtani. A bírálatot nem tűri, visszautasítja, személyeskedésnek veszi.

A minisztérium vezetését azért sem tudja ellátni, mert közel 3 hónapja kórházban fekszik és orvosai véleménye szerint felgyógyulásának ideje egészen bizonytalan.

Budapest, 1953. április 16.

                        Nagy [olvashatatlan]                                        (Keleti Ferenc)

MOL M-KS 276. f. 54. cs. 239. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Titkárság). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Ezen a napon történt július 01.

1903

Elindul az első Tour de France.Tovább

1904

Megkezdődnek a III. nyári olimpiai játékok St. Louisban.Tovább

1933

Építeni kezdik a lakihegyi adótornyot.Tovább

1990

Az NDK és az NSZK vám – és valutaunióra lép.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő