„Aki ettől a naptól fogva abortuszt hajt végre, azt a legkeményebben büntetjük”

Abortuszellenes propaganda az ötvenes évek elején
„A szülészeti rendtartás adatai azt mutatják, hogy a felszabadulás óta a születések száma mutat ugyan állandó jellegű emelkedést, de ez az emelkedés nem olyan fokú, mint azt a politikai, társadalmi és gazdasági életünkben történt nagyarányú változás indokolja, illetőleg megkívánja. A születések száma ma is alig haladja meg a 20 ezreléket.
A Szovjetunióban a bűnös vetélések elleni harc és a szocializmus embert formáló ereje révén a születési arányszám a 40 ezreléket is meghaladja. Ez az adat arra enged következtetni, hogy hazánkban a bűnös vetélések száma közel annyi, mint a születések száma.”

I. A terhesség megszakításának szabályozása
elvi ügyek, határozatok

1.
Az egészségügyi miniszter 81/34/1952.EüM számú utasítása a terhesség megszakításának szabályozásáról

Budapest, 1952. május 29.

 

E/174.

Az egészségügyi miniszter 81/34/1952.Eü. M számú
utasítása
a terhesség megszakításának szabályozása tárgyában


A nagyszámú és nem kielégítő körülmények között végrehajtott vetélések komoly veszélyt jelentenek egyrészt a terhes nő életére, egészségére, munkaerejére és további fogamzási készségére, másrészt a születések számának alakulására. Erre tekintettel a terhesség megszakításának kérdését az igazságügy miniszterrel egyetértésben az alábbiak szerint szabályozom:

1.)       A terhességet csak a terhesség első huszonnyolc hetének tartalma alatt és csak abban az esetben szabad megszakítani:

a)      ha a terhesség megszakítása a terhes nő életének megmentése vagy súlyos betegségtől, illetőleg annak fokozódásától való megóvása érdekében elkerülhetetlenül szükséges, vagy

b)      ha a születendő magzat életét előreláthatólag súlyos károsodás fenyegeti.

A terhesség megszakítása az előbbi bekezdésben meghatározott esetekben is, csak a terhes nő beleegyezésével, a jelen utasítás I. számú mellékletében felsorolt egészségügyi intézetekben az erre a célra szervezett első-, illetőleg másodfokú bizottság engedélyezte.

2.)       Az elsőfokú bizottságot a jelen utasítás I. számú mellékletében felsorolt egészségügyi intézetekben kell megszervezni. A bizottság vezetőből, egy állandó és egy meghívott tagból áll. A bizottság vezetőjét a szülész-nőgyógyász szakorvosok közül, állandó tagját pedig a belgyógyász szakorvosok közül három évi időtartamra a budapesti városi tanács, illetőleg a megyei tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője nevezi ki. A bizottság harmadik tagját a terhes nő betegségének megfelelő szakorvosok közül a bizottság vezetője hívja meg.

Az elsőfokú bizottság feladata az 1. pont első bekezdésében meghatározott feltételek fennállásának megállapítása és e feltételek megléte esetében a terhesség megszakításának engedélyezése.

Az elsőfokú bizottság a terhesség megszakítását csak abban az esetben engedélyezheti, ha a terhesség megszakítását a jelen utasítás II. számú mellékletében felsorolt valamely betegség teszi szükségessé.

Az elsőfokú bizottság csak a jelen utasítás I. számú mellékletében meghatározott működési területén lakó vagy kórházi (gyógyintézeti) ápolás alatt álló nők terhességének megszakítása kérdésében határozhat.

Az elsőfokú bizottság elnevezése: „A ..../1952. Eü. M. számú utasítás alapján a ........................... kórházban létesített elsőfokú bizottság."

3.)       A terhesség megszakításának engedélyezése iránti kérelmet a 2. pont negyedik bekezdése szerint illetékes elsőfokú bizottság vezetőjénél kell írásban vagy szóban előterjeszteni. A kérelemnek szóbeli előterjesztése esetében a kérelemről jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha a terhes nő orvosi vagy kórházi (gyógyintézeti) kezelés alatt állott, illetőleg áll, a kérvényben (jegyzőkönyvhöz) csatolni kell a kezelőorvos, illetőleg a kórház (gyógyintézet) által kiállított leletet (leleteket).

Az elsőfokú bizottság a terhesség megszakításának engedélyezése kérdésében - a kérelem előterjesztése napjától számított 5 nap alatt - a benyújtott leletek és a szükséges vizsgálatok alapján dönt. Ha a terhes nő betegsége a rendelkezésre álló leletek és a bizottság vizsgálata alapján kétséget kizáróan nem állapítható meg, a bizottság a terhes nőt betegségének megállapítása végett legfeljebb nyolcnapi időtartamra kórházba (gyógyintézetbe) utalhatja. Ebben az esetben a bizottság a terhesség megszakításának engedélyezése kérdésében a kórházi (gyógyintézeti) vizsgálat megtörténte után a kórház (gyógyintézet) által kiállított leletek alapján dönt.

Ha a terhes nő kórházi (gyógyintézeti) ápolás alatt áll, de nem abban a kórházban (gyógyintézetben) fekszik, amelyben az elsőfokú bizottság működik, a bizottság az eljárást - az osztályos főorvosok közreműködésével - abban a kórházban (gyógyintézetben) folytatja le, amelyben a terhes nő ápolás alatt áll.

A bizottság eljárásáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza a terhes nőre vonatkozó személyi adatokon felül a kórelőzményeket (annamnesist), [!] az összes vizsgálatok eredményeit, a kórismét (diagnózis), a javallatok (indicatio) és ellenjavallatok (contraindicatio) mérlegelését, a terhesség megszakításának engedélyezése tárgyában hozott határozatot és végül a terhesség megszakításának engedélyezése esetében annak a kórháznak a megjelölését, amelyben a terhesség megszakítása végrehajtható. A bizottság a terhesség megszakításának végrehajtására csak a jelen utasítás I. számú mellékletében meghatározott kórházat (gyógyintézetet) jelölhet ki.

Ha az elsőfokú bizottság a terhesség megszakítását engedélyezi, az előbbi bekezdésben említett jegyzőkönyvet a vizsgálati leletekkel együtt megküldi a terhesség megszakításának végrehajtására kijelölt kórháznak (gyógyintézetnek) és a terhes nőt az említett kórházba utalja. Ha pedig a bizottság a terhesség megszakítását nem engedélyezheti, ezt azonnal közli a kérelmezővel. A kérelmező - ha a bizottság döntését sérelmesnek tartja - kérelmének a másodfokú bizottság elé terjesztését kérheti. Az erre irányuló kérelmet a határozat közlése után azonnal be kell jelenteni.

Ha az elsőfokú bizottság a terhesség megszakítását a jelen utasítás II. számú mellékletében fel nem sorolt betegség miatt tartja szükségesnek, vagy ha a bizottság a terhesség megszakítását nem engedélyezte és a terhes nő kérelmének a másodfokú bizottság elé terjesztését kérte, a bizottság a jegyzőkönyvet a vizsgálati leletekkel együtt 24 óra alatt megküldi a másodfokú bizottság vezetőjének.

4.)       A budapesti városi tanács és az érdekelt megyei tanácsok végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője köteles a Budapest főváros, illetőleg a megye területén működő valamelyik kórházban (gyógyintézetben) másodfokú bizottságot szervezni. A másodfokú bizottság a kisbizottság vezetőjén kívül három állandó tagból és a bizottság vezetője által esetenként a terhes nő betegségének megfelelő szakorvosok közül meghívott tagból áll. A bizottság vezetője a budapesti városi tanács, illetőleg a megyei tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője, állandó tagjai pedig a bizottság vezetője által a kórházak (gyógyintézetek) osztályos főorvosai (egyetemi tanárok) közül kinevezett egy szülész-nőgyógyász szakorvos, egy belgyógyász szakorvos és egy tbc szakorvos. A másodfokú bizottságnak nem lehet tagja az a szakorvos, aki az elsőfokú bizottságnak tagja.

A másodfokú bizottság feladata:

a)      az elsőfokú bizottságok működésének, valamint a terhesség megszakításának végrehajtására kijelölt kórházak (gyógyintézetek) ezzel kapcsolatos munkájának irányítása és ellenőrzése;

b)      a terhesség megszakításának engedélyezése kérdésében végső fokon való döntés.

A másodfokú bizottság a terhesség megszakítását a jelen utasítás II. számú mellékletében fel nem sorolt betegségek esetében is engedélyezheti, ha a

a terhes nő életének megmentése érdekében elkerülhetetlenül szükséges.

A másodfokú bizottság eljárásánál az elsőfokú bizottságra vonatkozó rendelkezéseket (3. pont) kell megfelelően alkalmazni.

A másodfokú bizottság elnevezése: „A ......./1952. Eü. M. számú utasítás alapján létesített másodfokú bizottság."

5.)    A terhesség megszakításának végrehajtására kijelölt kórház (gyógyintézet) köteles:

a)      a terhes nő jelentkezése után a terhesség megszakítását haladéktalanul végrehajtani,

b)     a terhesség megszakítása után a beteget legalább három napig kórházi (gyógyintézeti) ápolásban részesíteni,

c)      a terhesség megszakítását a Szülészeti Rendtartás 7. számú nyomtatványán a szülészkerületi főorvosnak jelenteni,

d)     a bizottság által megküldött jegyzőkönyvet és leleteket a kórházban (gyógyintézetben) felvett kórtörténethez csatolva irattárban megőrizni.

Ha a terhesség megszakításának szükségessége újabb teherbe esés esetén is fennállana (pl. [popup title="vitium" format="Default click" activate="click" close text="Vitium [lat.], jelentése: bűn, vétek, vétség."]), a kórház (gyógyintézet) köteles erre a terhesség megszakítása után a beteget figyelmeztetni és őt a szükséges tanácsokkal ellátni.

6.)    A kórházon (gyógyintézeten) kívül megindult vetéléseket (fenyegető vagy fel nem tartható vetélés, illetőleg

abortusz - ha ezt elháríthatatlan akadály nem gátolja - csak kórházakban (gyógyintézetekben) szabad befejezni.

A kórház (gyógyintézet) a kórházon (gyógyintézeten) kívül megindult vetélések esetében az 5. pontban foglalt rendelkezések szerint köteles eljárni.

7.)    A kórház (gyógyintézet) köteles a kórházon (gyógyintézeten) kívül megindult vetélés esetében a vetélés okát a terhes nő kihallgatása és vizsgálat alapján a lehetőséghez képest megállapítani. Ha a terhes nő előadása szerint a terhesség megszakítását külső beavatkozás indította meg, úgyszintén, ha ugyanabból a város - vagy községrészből, illetőleg munkahelyről több terhes nő is jelentkezik kórházon kívüli vetéléssel, a kórház (gyógyintézet) vezetője köteles erről a szükséges adatok közlésével a rendőrséget 24 órán belül értesíteni.

8.)    A kórházak (gyógyintézetek kötelesek a kórházban (gyógyintézetben) a jelen utasítás alapján végrehajtott terhesség megszakításokról, valamint a kórházon (gyógyintézeten) kívül megindult és a kórházban (gyógyintézetben) befejezett vetélésekről a jelen utasítás III. számú mellékletének megfelelő nyilvántartást vezetni. A nyilvántartás adatait havonként a Szülészeti Rendtartás 7-es számú nyomtatványán a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig meg kell küldeni a megyei kórház - Budapesten az illetékes vezető kórház - szülész főorvosának. A szülész főorvos az összesített kimutatást a hónap 25. napjáig felterjeszti a megyei tanács, illetőleg a budapesti városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályához.

9.)    Az első- és másodfokú bizottságok kötelesek azoknak a terhes nőknek pontos címét, akinek a terhesség megszakítására irányuló kérelmét jogerősen elutasították, a terhes nő lakóhelye szerint illetékes anyavédelmi tanácsadóval közölni.

Az anyavédelmi tanácsadók kötelesek a bejelentés alapján az előbbi bekezdésben említett terhes nőket haladéktalanul gondozásba venni.

10.)      A helyi tanácsok végrehajtó bizottságának egészségügyi osztálya köteles a felügyelete alá tartozó kórházak nőgyógyászati osztályán, szülőintézetekben, szülőotthonokban és az anyavédelmi tanácsadásokon, a kórházon (gyógyintézeten) kívüli vetélések számának csökkentésére az egészségügyi állandó bizottság bevonásával a felvilágosító munkát megszervezni, irányítani és rendszeresen ellenőrizni.

11.)      A jelen utasítás nem érinti a szülésznőknek és az orvosoknak a vonatkozó jogszabályokban a vetélések bejelentésével kapcsolatban előírt kötelezettségét.

12.)      A jelen utasítás rendelkezéseit Budapest főváros és a megyék területén közölni kell az összes egészségügyi intézményekkel és egészségügyi dolgozókkal, s egyben fel kell hívni őket a fenti rendelkezések pontos betartására.

13.)      A budapesti városi tanács és az érdekelt megyei tanácsok végrehajtó bizottságának egészségügyi osztálya köteles gondoskodni a jelen utasítás rendelkezéseinek végrehajtásáról és ellenőrzéséről.

14.)       

Budapest, 1952. május 29.

 

Ratkó Anna sk.
egészségügyi miniszter

 

Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 56. ő. e. 1952. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, s. k. jelzéssel ellátott körlevél. 

***

 
Az egészségügyi miniszter ......../1952/........./Eü. M. számú rendeletének

I.       számú melléklete

 
A terhesség művi megszakítását engedélyező I. fokú bizottságok székhelye, egyben a terhesség művi megszakítására felhatalmazott szülőintézetek, valamint ezek működési területének jegyzéke

 

Baranya megyében:

1.)     Egyetemi Női Klinika Pécs

 

2.)     Járási Kórház Mohács

3.)     Járási Kórház Siklós

4.)     Járási kórház Szigetvár

 

A komlói, pécsi, pécsváradi, sásdi járás és Pécs város területére.

A mohácsi, villányi járás és Mohács város területére.

A sellyei és siklósi járás területére.

A szigetvári járás területére.

Bács-Kiskun megyében:

1.)     Megyei Kórház Kecskemét

 

2.)     Városi Kórház Baja

3.)     Járási Kórház Kalocsa

 

4.)     Járási Kórház Kiskunfélegyháza

 

5.)     Járási Kórház Kiskunhalas

 

A kecskeméti, kunszentmiklósi járás és Kecskemét város területére.

 A bajai, bácsalmási járás és Baja város területére.

 A dunavecsei, kalocsai járás és Kalocsa város területére.

 

A kiskunfélegyházai járás és Kiskunfélegyháza város területére.

 

 A kiskőrösi, kiskunhalasi járás és Kiskunhalas város területére.

Békés megyében:

1.)     Megyei Kórház Gyula

 

2.)     Városi Kórház Békéscsaba

 

A gyulai, sarkadi, szeghalmi járás és Gyula város területére.

A békési, gyomai, mezőkovácsházai, orosházai, szarvasi járás, továbbá Békéscsaba és Orosháza városok területére.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében:

1.)     Megyei Kórház Miskolc

 

 

2.)     Városi Kórház Miskolc

3.)     Járási Kórház Ózd

4.)     Járási Kórház Sátoraljaújhely

 

Az abaújszántói, edelényi, encsi, mezőcsáti, mezőkövesdi, putnoki, szerencsi, szikszói, tokaji járások területére.

 

A miskolci járás és Miskolc város területére.

Az ózdi járás és Ózd város területére.

A ricsei, sárospataki, sátoraljaújhelyi járás és Sátoraljaújhely város területére.

Csongrád megyében:

1.)     Egyetemi Női Klinika Szeged

2.)     Megyei Kórház Szentes

 

3.)     Városi Kórház Hódmezővásárhely

4.)     Járási kórház Makó

 

A szegedi járás és Szeged város területére.

A csongrádi, szentesi járás, továbbá Csongrád és Szentes városok területére.

 Hódmezővásárhely város területére.

 

A makói járás és Makó város területére.

Fejér megyében:

Megyei Kórház Székesfehérvár

 

Fejér megye egész területére.

Győr-Sopron megyében:

1.)     Megyei Kórház Győr

2.)     Járási Kórház Csorna

3.)     Járási Kórház Kapuvár

4.)     Járási Kórház Mosonmagyaróvár

 

5.)     Városi Kórház Sopron

 

A győri, téti járások, Győr város területére.

A csornai járás területére.

A kapuvári járás területére.

A mosonmagyaróvári járás és Mosonmagyaróvár város területére.

 

A soproni járás és Sopron város területére.

Hajdú-Bihar megyében:

1.)     Egyetemi Női Klinika Debrecen

2.)      

3.)     Városi Kórház Debrecen

 

4.)     Járási Kórház Berettyóújfalu

 

A derecskei, nagylétai, polgári, püspökladányi járások területére.

A debreceni járás, Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló városok területére.

 

A berettyóújfalui és biharkeresztesi járás területére.

Heves megyében:

1.)     Megyei Kórház Eger

 

2.)     Járási Kórház Gyöngyös

 

Az egri, füzesabonyi, hevesi, pétervásárai járások és Eger város területére.

A gyöngyösi, hatvani járás és Gyöngyös város területére.

Komárom megyében:

1.)     Megyei Kórház Tatabánya

2.)     Városi Kórház Esztergom

3.)     Járási Kórház Dorog

4.)     Járási Kórház Szőny

5.)     Járási Kórház Tata

 

Tatabánya város területére.

Esztergom város területére.

A dorogi járás területére.

A komáromi járás és Komárom város területére.

A tatai járás területére.

Nógrád megyében:

1.)     Megyei Kórház Salgótarján

2.)     Járási Kórház Balassagyarmat

 

3.)     Járási kórház Pásztó

 

A salgótarjáni járás és Salgótarján város területére.

A balassagyarmati, rétsági, szécsényi járás és Balassagyarmat város területére.

A pásztói járás területére.

Pest megyében:

1.)     Rókus Kórház Budapest

 

 

2.)     Járási Kórház Cegléd

3.)     Járási Kórház Vác

 

Szentendre város és szentendrei járás, budai, aszódi, dabasi, monori, nagykátai, ráckevei járások, Gödöllő város és gödöllői járás területére.

 Ceglédi járás, Cegléd és Nagykőrös város területére.

Szobi, váci járások és Vác város területére.

Budapesten:

1.)     I. számú Női Klinika

2.)     II. számú Női Klinika

3.)     Péterffy [!] Sándor utcai vezető kórház

4.)     István Vezető Kórház

5.)     János Vezető Kórház

6.)     Tétényi úti Vezető Kórház

7.)     IV. kerületi Árpád Kórház

8.)     Uzsoki utcai Kórház

9.)     Szabolcs utcai Kórház

10.) Pesterzsébeti szülőotthon

 

VIII. kerület részére.

IX. kerület részére.

V., VI. és VII. kerület részére.

 

X., XVII., XVIII., XIX. kerület részére.

I., II., III. és XII. kerület részére.

XI. és XXI. kerületek részére.

IV. és XV. kerület részére.

XIV. és XVI. kerület részére.

XIII. kerület részére.

XX. és XXI. kerület részére.

Somogy megyében:

1.)     Megyei Kórház Kaposvár

 

2.)     Járási Kórház Barcs

3.)     Járási Kórház Marcali

 

A csurgói, kaposvári, siófoki, tabi járások és Kaposvár város területére.

A barcsi járás területére.

A fonyódi és nagyatádi járás területére.

Szabolcs-Szatmár megyében:

1.)     Megyei Kórház Nyíregyháza

 

2.)     Járási Kórház Kisvárda

3.)     Járási Kórház Mátészalka

 

A kemecsei, nagykállói, nyírbátori, nyíregyházai, tiszalöki járások és Nyíregyháza város területére.

A baktalórántházai és kisvárdai járások területére.

A csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai, vásárosnaményi járások területére.

Szolnok megyében:

1.)     Megyei Kórház Szolnok

 

2.)     Városi Kórház Jászberény

3.)     Járási Kórház Karcag

 

4.)     Járási Kórház Mezőtúr

 

A jászapáti, kunszentmártoni, szolnoki, törökszentmiklósi járások és Szolnok város területére.

A jászberényi járás és Jászberény város területére.

A kunhegyesi, tiszafüredi járás, Karcag és Kisújszállás város területére.

Mezőtúr és Túrkeve város területére.

Tolna megyében:

Megyei Kórház Szekszárd

 

Tolna megye egész területére.

Vas megyében:

1.)     Megyei Kórház Szombathely

 

2.)     Járási kórház Celldömölk

3.)     Járási Kórház Körmend

 

4.)     Járási Kórház Sárvár

 

A kőszegi, szombathelyi járás és Kőszeg és Szombathely város területére.

A celldömölki járás területére.

A körmendi, szentgotthárdi és vasvári járás területére.

 

A sárvári járás területére.

Veszprém megyében:

1.)     Megyei Kórház Veszprém

 

2.)     Járási Kórház Keszthely

3.)     Járási Kórház Pápa

4.)     Járási Kórház Tapolca

 

A balatonfüredi, veszprémi, zirci járások és Veszprém város területére.

A keszthelyi járás területére.

A devecseri, pápai járás és Pápa város területére.

A sümegi és tapolcai járás területére.

Zala megyében:

1.)     Megyei Kórház Zalaegerszeg

 

2.)     Városi Kórház Nagykanizsa

 

A lentii, zalaegerszegi, zalaszentgróti járás és Zalaegerszeg város területére.

A letenyei, nagykanizsai járás és Nagykanizsa város területére.

 

Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 56. ő. e. 1952. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, eredeti, aláírás nélküli melléklet

 

2.
Drexler Miklós miniszterhelyettes feljegyzése az abortusz elleni munkáról

Budapest, 1952. június 11.

  

1/11/E/174/[1]952. VI. 10.

 Feljegyzés Szabó elvtársnő részére az abortusz elleni küzdelemben végzett eddigi munkáról

 
Ratkó elvtársnő
1952. április 11-én az első számú Női Klinikán az Egészségügyi Minisztérium és a Szakcsoport rendezésében nagyaktíva értekezletet tartott, melyen az abortusz elleni küzdelem rendszeres, szervezett megindítását tűzte ki feladatul.

Irányelveket adtunk ki a budapesti városi tanács és a megyei egészségügyi osztályok számára az abortuszelleni küzdelem beindítására, a felvilágosítási osztállyal egyetértőleg.

Értekezleten beszéltük meg ezeket az irányelveket a tömegszervezetek vezetőivel, hogy a szempontokat saját vonalukon is a vidéknek megadják.

Utasítást adtunk 81/34/1952. Eü. M. szám alatt az Igazságügy minisztériummal egyetértőleg az egészségügyi osztályok vezetői felé, melyben a terhesség művi megszakítását szabályoztuk és kijelöltük azokat az intézeteket a fővárosban (Budapesti Tanács VB és Egészségügyi osztályokkal előzetesen átbeszélve) és vidéken, ahol a terhesség művi megszakítása elvégezhető a mellékletben adott javallatok alapján, melyek összeállítását az illetékes szakcsoportok véleménye szerint készítettünk el. A rendelet lényegesen elősegíti az abortusz végzés ellenőrzését, ugyanis az intézeten kívül megindult vetéléseket is kórházakban kell befejezni.

Előadásokat szerveztünk nagyüzemekben, ahol a nődolgozók vannak túlsúlyban (Rákosi Mátyás Művek, Egyesült Izzó, Magyar Pamutipar, Hazai Fésűsfonó). Az előadásokat részben

és professzor elvtársak tartották. Minden előadás után kis filmvetítés volt "legdrágább kincsünk a gyermek" címmel, szavalt és az üzemi napközi otthon is fellépett.

Vidéken is megindultak az előadások: Miskolcon, Pécsett, Debrecenben és Szegeden. Ezek közül Debrecenben és Szegeden vannak komoly eredmények.

Propagandaanyagok készültek a felvilágosító osztállyal egyetértésben (az abortuszelleni propaganda előadás vezérvonal, terhes nő életmódja, röplapok), melyeket úgy a Budapesti Tanácshoz, mint az összes Megyei Tanácshoz megküldtünk.

Több cikk jelent meg különböző lapokban az abortusz ellen:

, Zoltán prof., , stb.

Általában az a tapasztalat, hogy az előadások szervezésénél, ahol a Párt veszi kezébe az irányítást, az előadások jól sikerültek, az érdeklődés nagy, hozzászólások is vannak.

Minthogy az abortusz elleni küzdelem nem kampányfeladat, hanem évek hosszú folyamatos munkáját teszi szükségessé a Párthoz fordultunk segítségért. Megbeszélés volt ebben a tárgyban az országos Pártközponttal és a Budapesti Pártbizottsággal. 

További feladataink:

1.)          A Fővárosi Tanácsnál értekezlet, ahol Katona elvtárs ismerteti az abortusz elleni propagandamunka feladatait az egészségügyi dolgozók felé.

2.)          Nagyüzemekben előadások további szervezése, fokozatosan rátérve a közép- és kisüzemekre, ahol az előadásokat mindenütt orvos tartja meg.

3.)          Szülészet-nőgyógyászati osztályokon felvilágosító munka az orvosokon és a középkádereken keresztül a megadott propagandaanyag alapján.

4.)          Üzemorvosok részére értekezlet, ahol megfelelő útmutatást kapnak az abortusz elleni küzdelemhez.

5.)          Szovjet dokumentációs anyag felkutatása a felvilágosító munka további kiszélesítéséhez.

 
Mellékletek:
Ab. utasítás 81/34/1952. szám alatt.
Irányelvek az ab. elleni felvilágosító munkához 81/32/1952. sz. alatt.
Budapest, 1952. június hó 12.

[popup title="

 

" format="Default click" activate="click" close text="Drexler Miklós (1914–?), orvos. 1940-től a szegedi Sebészeti Klinkán dolgozott. 1945-ben a szolnoki kórház sebészeti főorvosa. Belépett a Magyar Kommunista Pártba, átigazolták az MDP-be. 1950-ben Szolnokon igazgató főorvosnak nevezték ki. 1947-ben és 1949-ben országgyűlési pótképviselő. 1951-ben behívták a törvényhozásba. 1952-ben egészségügyi miniszter-helyettessé nevezték ki. Beosztásából 1956. novemberben mentették fel."]


miniszter-helyettes


Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 56. ő. e. 1952. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, eredeti, aláírással ellátott tisztázat.

  

3.
Ankét összehívása a népszaporodás fokozása érdekében

Budapest, 1952. augusztus 14.

  

ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK                                    K/11/E/297/52.
SZAKSZERVEZETE                                                                      Budapest, 1952. augusztus 14.
I/256/J.

 
Országos Pártközpont
Adminisztratív Osztályának

 
Budapest

 
Kedves Elvtársak!

 
Mellékelten küldjük a népszaporodás fokozása érdekében összehívott ankétunk meghívóját.

Az ankétra 20 elvtársat (nőgyógyászok, gyermekgyógyász, körzeti orvos, Eü. Minisztérium, XII. Ügyosztály,

hívtunk meg. Az ankét célja, hogy az itt felmerülő kérdések megbeszélésével is tapasztalatokat szerezzünk és megjavítsuk ezen a téren a szakszervezet munkáját.

Kérjük az Elvtársakat, hogy az ankét eredményességének elősegítése érdekében képviseltették magukat.

Elvtársi üdvözlettel:

 


elnök

 

***

  

ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET              Budapest, 1952. augusztus 14.
I/1623/dr. D/Jné.

 
Kedves Elvtárs!

 
A népszaporodás hathatós fokozása érdekében ankétot hívunk össze, hogy meghatározzuk szakszervezetünk feladatait ezen a téren.

A népszaporodás megjavítása érdekében különleges figyelmet kell fordítanunk a terhes, a anya és csecsemővédelemre. Az 1951. éves anyai halálozás (7:10 000) bár a múlthoz viszonyítva a legalacsonyabb, ez az arány is javítható, ha a szüléseket intézetbe irányítjuk és gondoskodunk arról, hogy minden szülőintézet betartsa a korszerű szülészvezetés szabályait. A szülészeti intézeteinknek, osztályainknak fel kell készülni nagyobb forgalomra és gondoskodni kell különösen a szülőotthonok megfelelő ágykihasználásáról.

A népszaporodás szempontjából igen nagy jelentőségű, hogy hazánkban a csecsemőhalálozás - bár a múlthoz viszonyítva javulás van - még mindig igen magas. 1951-ben 8 ½ tized százalék. Ezeknek nagy része szülés körüli elhalálozás, e tekintetben is van javulás (1948-ban 4,48%, 1951-ben 3,65%), de ez a javulás nem kielégítő. A csecsemőhalandóság szempontjából a koraszülött kérdés a legnagyobb jelentőségű. A koraszülések száma komoly emelkedést mutat. A koraszülöttek életben maradási esélye intézetben való ápolás mellett jelentősen megjavult. (1946-ban 55,29%-ról, 1951-ben 33,60%-ra). Az intézetből élve hazaszállított koraszülöttek a későbbiek folyamán fokozott veszélynek vannak kitéve és feltehető, hogy a magas csecsemőhalandóságban nagy szerepe van a koraszülések magas számának.

A szülészeti rendtartás adatai azt mutatják, hogy a felszabadulás óta a születések száma mutat ugyan állandó jellegű emelkedést, de ez az emelkedés nem olyan fokú, mint azt a politikai, társadalmi és gazdasági életünkben történt nagyarányú változás indokolja, illetőleg megkívánja. A születések száma ma is alig haladja meg a 20 ezreléket.

A Szovjetunióban a bűnös vetélések elleni harc és a szocializmus embert formáló ereje révén a születési arányszám a 40 ezreléket is meghaladja. Ez az adat arra enged következtetni, hogy hazánkban a bűnös vetélések száma közel annyi, mint a születések száma.

Kérjük az Elvtársat, hogy a megye, város, kerület, járás eü. osztályvezetőjével való megbeszélés után a fenti témákat érintő helyi adatokat, a normális mutatószámoktól való minden irányú eltérést, a jó munkamódszereket, melyekkel eredményt tudtak elérni és az esetleg fennálló hiányosságokra jellemző adatokat, az ankétra hozza magával.

Célunk az, hogy a jó tapasztalatokat az egész országban elterjesszük és megóvjuk az egyes területeket a más területeken még meglevő hibáktól.

Az ankét ideje: 1952. augusztus 16. d. e. 11. óra.

Az ankét helye: Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete.

Bp. V. Nádor u. 32. Bér és Termelési osztály.

Feltétlen pontos megjelenést kérünk, hogy sikeres munkát tudjunk végezni.

 

Elvtársi üdvözlettel:
dr. Szabó Zoltán
elnök

 
Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 46. ő. e. 1952. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, eredeti, aláírással ellátott tisztázat.

 

4.
Az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek együttműködésének biztosítása

Budapest, 1952. október 22.

 

EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM                     K/11/E/389/[1]952. X. 24.
V., Akadémia u. 10.                                                    BIZALMAS!
Az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek együttműködésének biztosítása

432/1952. Ücs.                                                          Melléklet: 1 drb

 

Szabó Józsefné elvtársnőnek
Magyar Dolgozók Pártja Adminisztratív osztály

 
Az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek együttműködésének fokozottabb biztosításával kapcsolatos kérdések tárgyalására 1952. évi október hó 29-én, szerdán, d. u. 2 órakor értekezletet tartok. (V., Akadémia u. 10. I. emelet.)

Mellékelten megküldöm ezzel egyidejűleg azokat a kérdéseket, melynek megvitatását az értekezleten a magam részéről javasolom.

Felkérem, hogy az értekezleten személyesen megjelenni szíveskedjék.

 
Budapest, 1952. évi október hó 22.

 

Ratkó Anna s. k.
egészségügyi miniszter

*** 


Melléklet

Az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek együttműködésének biztosítása tárgyában összehívott értekezleten az Egészségügyi Minisztérium a maga részéről az alábbi kérdések megvitatását javasolja:

1.)    Az abortusz-bejelentések szabályozása

A jelenleg érvényben lévő rendelet a mai követelményeknek nem felel meg. Általános zavart okozott a halva szülöttek anyakönyvi bejelentésének megszüntetéséről szóló rendelet, mert azóta a rendelet téves értelmezése folytán az érdekeltek nem teszik meg a kötelező bejelentést a helyi tanácsoknak sem.

[Kézírással.] El van fogadva.

Az Egészségügyi Minisztérium javasolja:

Új bejelentőlapok bevezetésének rendszeresítését, melynek egyik példányát az illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának, másik példányát pedig országos nyilvántartás felfektetése és a kellő ellenőrzés biztosítása céljából az Egészségügyi Minisztériumnak kellene beküldeni.

2.)    A vetélés anyagát minden esetben kórbonctani intézetbe kell küldeni, ahol azt szabályszerűen fel kell dolgozni.

Az eddigi gyakorlat ugyanis az, hogy a vetélések anyagát rendszerint megsemmisítik, és így nincs meg a lehetőség a vetéléssel kapcsolatos kérdések tisztázására.

3.)    Ki kellene mondani, hogy a méhkaparás olyan műtéti beavatkozás, melyet lakáson vagy rendelőben elvégezni tilos abban az esetben, ha azon a helyen kórház van.

Ha ilyenre mégis rendkívüli okok miatt sor kerül, az orvos tartozik annak indokát haladéktalanul igazolni a helyi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának és arról ugyanoda részletes bejelentést tenni.

4.)    Szabályozni kellene:

a)      Milyen esetekben kell az egészségügyi intézményeknek és az orvosoknak az abortusz eseteket a rendőrségnek jelenteni.

b)      Milyen módon kell az intézeteknek és az orvosoknak az abortusz ügyek felderítéséhez a rendőrségnek segítséget nyújtani.

5.)    Tisztázni kellene az abortusz esetekkel kapcsolatos nyomozati eljárásnál a kihallgatásban részt vevő rendőrorvos szerepét.

Az Egészségügyi Minisztérium javasolja annak kimondását, hogy ilyen esetekben a rendőrorvos szakértői véleményt ne adjon.

6.)    Állásfoglalás az 1952. április 11. előtti abortusz esetek elbírálásában.

a)      a határidő előtt jogerősen elítéltek,

b)      a bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő,

c)      a jelenleg rendőrségi nyomozás alatt álló ügyekben.

7.)    Állásfoglalás az abortusz bizottságok működési irányelvei kérdésében

a)      Az 1951-ben az orvosilag indokolt vetélések száma az ország egész területén 1500, vagyis kriminális abortuszok számához viszonyítva legfeljebb 1%-ra becsülhető.

Szükséges volna tehát, hogy a jelenleg működő abortusz bizottságok méltányos álláspontot képviseljenek. A bizottságok ilyen módon népszerűbbekké válnának, ami eszköz volna az illegális abortuszok elleni küzdelem eredményességéhez.

b)      Felül kellene vizsgálni a kiadott rendeletet, az indikáció területének kiszélesítését.

Javasolja az egészségügyi tárca, különös tekintettel a társ-indikáció kérdésére.

c)      A rendeletet megfelelő módon széles nyilvánosságra kell hozni.

8.)       Ellenőrző orvos szakértők működésének szabályozása

A tapasztalatok szerint az ellenőrző orvos szakértők személyes érdekből sok esetben tudományellenes, az objektív intézkedésekkel ellentétes álláspontot foglalnak el és ennek magas tudományos képzettségükkel, beosztásukkal és kitüntetésükkel akarnak súlyt adni.

Javaslat:

a)      A közszolgálatban álló orvos csak az egészségügyi miniszter előzetes engedélyével vállalhat ellenőrző orvos szakértői megbízást.

b)      Ha a bíróság azt észleli, hogy az ellenőrző orvos szakértő véleményével az objektív tények és az igazság felderítését akadályozza, tartozik erről az Egészségügyi Minisztériumot haladéktalanul értesíteni.

 

Budapest, 1952. évi október hó 22.

 
Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 56. ő. e. 1952. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, eredeti, s. k. jelzéssel ellátott és kézírással kiegészített tisztázat.

 

***  

Elvi határozat az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek együttműködéséről
Budapest, 1952. november 4.

 

Feljegyzés

Az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek együttműködésének biztosítása tárgyában az Egészségügyi Minisztériumban 1952. évi október hó 29-én Ratkó Anna elvtársnő, egészségügyi miniszter elnöklete alatt megtartott értekezlet az abortusz elleni küzdelem eredményességének biztosítása érdekében az alábbi

elvi határozatokat

hozta:


1.      Rendeletileg újból szabályozni kell a vetélések bejelentési és nyilvántartási kötelezettségét és egyidejűleg új bejelentő lapok bevezetését kell elrendelni. A bejelentőlapokat úgy kell szerkeszteni, hogy annak egyik példányát az illetékes helyi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi osztálya, másik példányát pedig az Egészségügyi Minisztérium kapja.

Az Egészségügyi Minisztérium szervezzen országos nyilvántartást a vetélések ellenőrzésére és gondoskodjon arról, hogy a nyilvántartó lapok alapján az egyes területek gócai felkutathatók legyenek. A rendeletben ki kell azt is mondani, hogy minden egészségügyi intézmény, szerv, orvos, szülésznő stb. bejelentésre kötelezett, aki bármilyen vonatkozásban vetélésről szerez tudomást vagy vetélés gyanúját észleli. A bejelentési kötelezettség nem teljesítését szigorú szankciókhoz kell kötni (hivatali kötelezettség megszegése).

2.      Az 1.) pontban említett rendeletben ki kell mondani azt is, hogy a vetélés anyagát tilos megsemmisíteni, és minden esetben kórbonctani intézetbe kell küldeni szabályszerű feldolgozás végett.

Az utasítás kidolgozásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium.

3.      Utasítást kell kidolgozni és ki kell mondani, hogy méhűri beavatkozás csak egészségügyi intézetben végezhető, lakásban vagy rendelőben azt elvégezni tilos. Magánrendelőben, lakáson, stb. méhűri beavatkozást csak életveszély esetében lehet elvégezni és ilyen esetben a méhűri beavatkozás megtörténtét a területileg illetékes megyei (budapesti városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának és az Egészségügyi Minisztériumnak be kell jelenteni. Ilyen esetben a méhűrből nyert szövetrészt, illetve mindazt, amit a méhből eltávolított, szabályszerű feldolgozás céljából kórbonctani intézetbe vagy osztályra kell küldeni.

A szabályozás kidolgozásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium.

4.      a) Ki kell dolgozni utasítást arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi intézményeknek, szerveknek, orvosoknak, amennyiben abortusz eseteknél külsérelmi nyomokat találnak, vagy az abortusznál olyan jelenséget észlelnek, hogy tiltott művi beavatkozás gyanúja áll fenn, a rendes bejelentésen kívül azonnal írásban tartoznak erről jelentést tenni a területileg illetékes rendőrkapitányságnál. Az utasításban azt is ki kell mondani, hogy életveszély esetén a jelentést azonnal, telefonon vagy küldönc útján kell megtenni.

Ilyen bejelentéseket a rendőrkapitányságnak azonnal ki kell vizsgálni. A bejelentés természetszerűen nem érinti az orvosi titoktartást.

A szabályozás kiadásáért felelős:

az egészségügyi miniszter.

A bejelentések kivizsgálásának biztosításáért felelős:

a Belügyminisztérium.

b) Az értekezlet előkészítő bizottsága dolgozzon ki javaslatot arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi intézmények és szervek milyen módon nyújtsanak segítséget az abortusz ügyek felderítésében a rendőrségnek. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet alapos politikai felvilágosító munkával tudatosítsa az egészségügyi dolgozók körében azt a szemléletet, hogy azt az egészségügyi dolgozót, aki abortuszoknál tiltott módon közreműködik vagy akármilyen formájában a terhesség tiltott megszakításában részt vesz, nemcsak népi demokráciánk államának törvényét szegi meg szándékosan, hanem gátolja fejlődésünket is. Tudatosítsa a Szakszervezet, hogy minden egészségügyi dolgozónak becsületbeli kötelessége közreműködni az ilyen személyek leleplezésében és alakítson ki olyan légkört, hogy minden egészségügyi dolgozó kötelességének érezze az abortusz elleni küzdelem aktív támogatását.

Tudatosítsa végül komoly nevelő munkával az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet az orvosok körében a helyes dokumentáció, a jó adat felvételezés, a kórtörténeti lapok pontos és becsületes kitöltésének fontosságát, és hogy ennek elmulasztása hivatali kötelességszegés. El kell érni azt, hogy az orvosok helytelenül értelmezett szolidaritásból ne igyekezzenek kórtörténeti lapokban egyes személyek bűnös közreműködésének leplezésére valótlan adatokat bejegyezni vagy lényeges adatokat elhallgatni.

A javaslat kidolgozásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium.

A megfelelő propaganda szervezéséért, irányításáért és tartalmi összeállításáért felelős:

az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet.

c) Azokat az orvosokat, akik ellen magzatelhajtás alapos gyanúja miatt eljárás folyik, előzetes letartóztatásba kell helyezni.

Abban az esetben, ha akár magzatelhajtás gyanúja, akár más bűncselekménygyanú miatt az illetékes bűnügyi szervek orvost tartóztatnak le, erről minden esetben értesíteni kell a területileg illetékes megyei (budapesti városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetőjét annak érdekében, hogy az előzetes letartóztatásba helyezett orvos megfelelő helyettesítéséről és a hivatali fegyelmi eljárás megindításáról gondoskodás történjen.

A határozat végrehajtásáért felelős:

Igazságügy-minisztérium,

Belügyminisztérium.

5.      Leszögezi az értekezlet, hogy abortusz esetekkel kapcsolatos nyomozati eljárásnál a kihallgatásban résztvevő rendőrorvos-szakértői véleményt nem adhat, működése abban áll, hogy a nyomozást vezető közegeknek a megfelelő szak-felvilágosítást megadja, és hogy működjék közre a gyanúsítottak kihallgatásánál, egyben gondoskodjék arról, hogy vagy maga vagy pedig közreműködése mellett nőgyógyász szakorvos írásban rögzítse a gyanúsított nők leletét.

A végrehajtásért felelős:

Belügyminisztérium.

6.      Az 1952. április 11-e előtt terhesség tiltott megszakítása miatt elítéltek ügyében esetleg felmerülő kérdéseket egyénileg kell elbírálni. Vonatkozik ez egyrészt az elítéltek által benyújtott kegyelmi kérvényre, valamint olyan esetekre is, amikor feljelentés alapján nyomozást kell folytatni 1952. április 11-e előtt elkövetett magzatelhajtás gyanúja miatt. Az értekezlet leszögezi azt, hogy 1952. április 11-e előtti határidőhöz fűződő méltányos elbírálást az úgynevezett közismert abortőrök esetében csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha nyilvánvaló, hogy ezt követően magzatelhajtást nem követett el. Abban az esetben, ha valaki a fenti határidő után követett el magzatelhajtást, a határidő előtt elkövetett és nyilvánosságra került magzatelhajtásokért is felelősségre kell vonni. Általában a határeseteket mindenkor ugyancsak egyénileg kell elbírálni.

Felelős:

Belügyminisztérium,

Igazságügy-minisztérium,

Egészségügyi Minisztérium.

7.      a)   Az abortusz-bizottságok eddigi működését felül kell vizsgálni és fel kell dolgozni a bizottságok eddigi gyakorlatának tapasztalatait. Biztosítani kell a bizottságok helyes irányú működését és állásfoglalását. Gondoskodni kell arról, hogy a másodfokú bizottságok elnökei megfelelő továbbképzésben részesüljenek, ezért az országosan feldolgozott adatok alapján a másodfokú bizottságok elnökeit konferenciára kell összehívni. Ezen a konferencián rá kell mutatni a gyakorlat eddigi hibáira és megfelelő szempontokat kell számukra további működésük irányításához adni. Kötelezni [!] kell a másodfokú bizottságok elnökeit, hogy a konferencia anyagát a bizottság tagjainak, az elsőfokú bizottság elnökeinek és tagjainak adják tovább.

Az anyag összeállításáért, kiértékeléséért, a szempontok kidolgozásáért, az ankét összehívásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium IV. főosztálya.

b)     Az Egészségügyi Minisztérium IV. főosztálya vizsgálja felül az abortusz-bizottságok eddigi működése alapján az indikációk kérdését és szükség esetén tegyen javaslatot a gyakorlati tapasztalatok alapján annak esetleges módosítására.

Felelős:

Egészségügyi Minisztérium IV. főosztálya.

Határidő: a) és b) pontra 3 hét.

8.      a) Az Egészségügyi Minisztérium adjon ki utasítást arra, hogy az az orvos, aki büntető ügyben ellenőrző-orvosszakértői megbízást vállal, szigorú fegyelmi felelősség terhe mellett tartozik erről a területileg illetékes megyei (budapesti városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának előzetesen bejelentést tenni.

Az utasítás kiadásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium.

b) Az értekezlet felkéri az Igazságügyminisztériumot, hogy az eddigi tapasztalatok alapján közölje az Egészségügyi Minisztériummal, kik azok az orvosok, akik ellenőrző orvosszakértői minőségükben kirívó és meg nem engedett magatartást tanúsítanak. Ennek alapján az Egészségügyi Minisztérium ezeknek az orvosoknak ellenőrző orvosszakértői minőségben való közreműködését tiltsa el.

Az adatok közléséért felelős:

az Igazságügyminisztérium.

Az eltiltás kimondásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium.

c)      Az Igazságügyminisztérium adjon ki utasítást az ügyészségeknek arra nézve, hogy ha az ügyészség olyan körülményeket észlel, hogy az ellenőrző orvos-szakértő véleményével az objektív tények és az igazság felderítését nehezíti, arról tegyen haladéktalanul az Egészségügyi Minisztériumnak jelentést.

Az Egészségügyi Minisztérium gondoskodjék arról, hogy minden ilyen esetben megtörténjen az illető orvos fegyelmi vagy bűnvádi úton való szigorú felelősségre vonása.

Az utasítás kiadásáért felelős:

az Igazságügyminisztérium,

A fegyelmi eljárás megindításáért:

az Egészségügi Minisztérium.

9.      Az Egészségügyi Minisztérium utasításban tiltsa el a közszolgálatban nem álló szülésznőket a működéstől és mondja ki, hogy az ilyen gyakorlattól eltiltott vagy nem működő szülésznők semmiféle műszert birtokukban nem tarthatnak, és hogy tartoznak műszereiket az erre kijelölt szervnek megvételre felajánlani vagy azokat megsemmisíteni.

Az utasítás kiadásáért felelős:

az Egészségügyi Minisztérium.

10.        Az értekezlet megbízza dr. Drexler Miklós miniszterhelyettest, dr. Kelemen Endre bírósági szakértőt, dr. Hirschler Imre főorvost, Békés Imréné osztályvezetőt és dr. Benedek Jenőt, az Egészségügyi Minisztérium titkárságának vezetőjét az értekezlet által hozott határozatok írásba foglalásával.

11.        Az értekezlet elhatározza, hogy jelenlegi összetételében folyamatosan fog az abortusz elleni küzdelem eredményességének biztosítása érdekében üléseket tartani.

A bizottság a legközelebbi értekezletét

d.u. 2 órakor fogja megtartani. Ezt követően minden második hónap utolsó szerdai napján d. u. 2 órakor értekezletet tart és ezen az abortusz elleni küzdelemben érdekelt szervek beszámolnak saját területükön végzett munkájuk eredményeiről.

Az értekezleten részt vettek Ratkó Anna egészségügyi miniszter elnöklete alatt:

1)      A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Adminisztratív osztálya,

2)      Orvos-Egészségügyi Szakszervezet,

3)      Igazságügy-minisztérium,

4)      Belügyminisztérium,

5)      Egészségügyi Minisztérium.

 
Budapest, 1952. évi november hó 4.

 
Dr. Drexler Miklós s. k.

Dr. Hirschler Imre s. k.

Dr. Kelemen Endre s. k.

Békés Imréné s. k.

Dr. Benedek Jenő s. k.

Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 56. ő. e. 1952. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, s. k. jelzéssel ellátott melléklet. 


5.

Ratkó Anna egészségügyi miniszter jelentése az MDP KV Adminisztratív osztálya részére az Egészségügyi Minisztérium abortusz elleni munkájáról
Budapest, 1953. február 27.

 

EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER                             K/11/E/99/[1)953. III. 3.
425/1953.

Jelentés
a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség Adminisztratív Osztálya részére

 Az Egészségügyi Minisztériumnak az abortusz elleni küzdelemben végzett munkája

 
1952. február 15-én az Egészségügyi Minisztérium felvilágosítási osztálya körlevelet adott ki az abortusz elleni küzdelem megindítására. A körlevélnek az volt a hibája, hogy tárgyában az abortusz elleni küzdelmet, mint kampányfeladatot jelölte meg. Ehhez a körlevélhez vezérfonalakat adtunk brossurában [!], melyek felhasználásával tartották meg az előadásokat.

1952. április 11-én egészségügyi miniszter országos aktíva értekezleten, melyet a minisztérium a nőgyógyász szakcsoporttal együtt rendezett az I. sz. Női Klinikán, elindította az abortusz elleni küzdelmet. Az értekezleten részt vettek országos viszonylatban a budapesti városi tanács egészségügyi osztálya, megyei tanácsok egészségügyi osztályvezetői, megyei szülész főorvosok, összes szülészprofesszorok, budapesti törvényszéki orvos szakértő és középkáderek (szülésznő-védőnő). Jelen voltak a budapesti Pártbizottság, Orvos-Egészségügyi Szakszervezet képviselői is. Ezen az értekezleten egészségügyi miniszter bejelentette, hogy aki ettől a naptól fogva abortuszt hajt végre, azt a legkeményebben büntetjük. Meghatározta az elkövetkező feladatokat úgy a felvilágosító munka, mint a közigazgatás vonalán. Az abortusz elleni küzdelem tervszerű, rendszeres harcát ettől az időtől számítjuk.

[Kézírással írt széljegyzet:] Új időszámítás!

A szülész-nőgyógyász szakcsoport kommunista orvosok részére a minisztérium kiküldötteinek résztvételével [!] országos megbeszélést tartott, rámutatva a kommunista orvosok feladataira és példamutatásuk szükségességére az abortusz elleni küzdelemben.

1952. május 29-én a 81/34/1952. Eü. M. számú utasítást adtuk ki, mely a terhesség művi megszakítását szabályozta. Ebben az utasításban elrendeltük, hogy terhesség csak a terhesség első 28 hetének tartama alatt szakítható meg az anya vagy a magzat veszélyeztetettsége esetén. Intézkedtünk I. és II. fokú bizottságok létesítéséről és azok összetételéről. A bizottságok feladata a terhesség művi megszakítása iránti kérelmek orvosi elbírálása.

Kijelöltük azokat az intézményeket, melyekben a terhesség művi megszakítása elvégezhető és megállapítottuk azokat az orvosi javallatokat, amelyek terhesség művi megszakításának alapját képezhetik. Intézkedtünk a már megindult vetélések kötelező kórházba szállításáról, feltételezhetően bűnös vetélés esetében a rendőrség felé történő bejelentésről. A gyógyintézetekben elrendeltük az abortusz napló vezetését. Az utasítás jelentősége az, hogy a terhes és újszülött érdekeit is tekintetbe véve, meghatározott esetekben és helyen, lehetővé teszi a terhesség művi megszakításának végrehajtását, megszüntetve az elévült joggyakorlatot és érvényesíti az egészségügyi szempontokat.

A 8100-2/1952. Eü. M. számú utasítás, mely 1952. június 29-én jelent meg a szülészeti rendtartás módosítása tárgyában, a megyei szülész főorvos feladataként jelöli meg az elvetélés elleni küzdelem szakmai irányítását.

1952. június 11-én 81/32/1952. Eü. M. számú utasítással az abortusz elleni küzdelem felvilágosító munkáját rendszereztük. Az egészségügyi osztály vezetőjét tettük felelőssé a megyében a felvilágosító munka tervszerű irányításáért és elrendeltük, hogy a felvilágosító munkát állandóan felszínen tartva a Párt és tömegszervezetek segítségével végezze. Az ügyosztályvezetők három havonként tartoznak jelentést küldeni a végzett munkáról, az előadások számszerűségéről és hangulatáról. A felvilágosító munkát üzemekben, területen, egészségügyi intézményekben szakorvosok, orvosok, egészségügyi középkáderek bevonásával kell végezni. A tanácsokon belül az egészségügyi állandó bizottságok feladatkörébe tartozik az abortusz elleni küzdelem. Brossurákat [!] adtunk ki („Abortuszról", „Művi vetélések káros következményei", „Néhány őszinte szó az abortuszról"), melyeknek megfelelő felhasználásáról ugyanebben a rendeletben intézkedtünk. A Semmelweis film előtt kötelezővé tettük 5-10 perces kiselőadások tartását, ugyancsak a falusi szakorvosi szolgálat és a terhes tanácsadások rendelésein is, 5-10 perces felvilágosító előadások hangzanak el a minisztérium által megadott szempontok szerint.

Megszerveztük a leleplezett abortőrök nyilvános tárgyalását, melynek belépő jegyeit üzemek dolgozói, orvosok, egészségügyi középkáderek között osztottuk szét.

A „Népegészségügy" 1953. márciusi száma teljes egészében az anya- és csecsemővédelem továbbfejlesztésével és az abortusz elleni küzdelemmel fog foglalkozni. A „Népegészségügy" a továbbiakban is folyamatosan fog foglalkozni a felvilágosító munkával.

Az Egészségügyi Minisztérium irányításával bizottság alakult, mely a tömegszervezetek képviselőiből (Vöröskereszt, MNDSZ,

, , Egészségügyi Szakszervezet) a felvilágosító osztály, a budapesti városi tanács felvilágosító csoportja, MTH, MOKÉP, Rádió, valamint a Népművelési és Közoktatásügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium sajtó és szakoktatási osztálya képviselőiből áll. Ez a bizottság 1952 augusztusában ült össze először, de utána elhanyagoltuk ezt a jó lehetőséget, és csak december 17-én hívtuk össze újból a bizottságot. A decemberi értekezlet elhatározta, hogy három havonként rendszeresíti az értekezletet, ahol az eddig végzett munka eredményeit és hiányosságait, továbbá a következő negyedév feladatait beszélik meg. 1953. február 21-én volt a harmadik megbeszélés, ahol a határozat népszerűsítésével kapcsolatos feladatok voltak napirenden.

1952. év október hó 29-én egészségügyi miniszter vezetésével az Egészségügyi Minisztériumban

, az Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium részéről a miniszterhelyettesek, az illetékes főosztály és osztály vezetője, orvos-egészségügyi szakszervezet. Ez a bizottság elvi jelentőségű határozatokat hozott, melyek eredményeképpen jelent meg 1953. január 15-én a 8100-1/1953. EüM. számú utasítás a méhűri beavatkozás, valamint az elvetélések bejelentésének és nyilvántartásának szabályozásáról. Az utasítások kiadását megelőzően az értekezlet után a Belügyminisztérium és Igazságügyi Minisztérium saját területén intézkedett. A bizottság határozata alapján felülvizsgáltuk az I. és II. fokú abortusz bizottságok munkáját. () 1952. december végén ült össze újból a bizottság és ott határozták el, hogy a Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium és Egészségügyi Minisztérium együttes helyszíni kiszállásaival vizsgálják meg az egészségügyi szervek és hatóságok közös munkáját az abortőrök leleplezésében a megyék területén és ennek alapján tesznek javaslatot a közös munka megjavítására. A hármas bizottság 1953. február 16-tól 18-ig Baranya megyében végzett kiszállást ebben az ügyben. A kiszálló bizottság munkájának feldolgozása folyamatban van.

A megyei ügyosztályvezetők értekezletén Drexler elvtárs ismertette az abortusz elleni küzdelem feladatait és az I. és II. fokú abortusz bizottság munkájával kapcsolatos teendőket, 1952 decemberében.

Taggyűléseken és csoportértekezleteken megbeszéltük az abortusz elleni küzdelem jelentőségét.

1952. évben magzatelhajtás miatt vád alá helyezett terheltek száma: 1386. Magzatelhajtás bűntette miatt 1952. évben elítélt terheltek száma: 894. 1953. januárban összesen 217 személlyel kapcsolatban hoztak ítéletet. (A részletes kimutatásokat mellékletként csatoljuk.)

Összefoglalva: Az eddig szerzett tapasztalatok (jelentések, ellenőrzések) alapján megállapíthatjuk, hogy bár az abortuszok számának csökkenése számszerűen még nem mérhető fel, eredmény az, hogy a tömegek tudomást szereztek arról, hogy folyik az abortusz elleni küzdelem és a terhesség bűnös megszakítása gyilkosság, ezt kormányzatunk szigorúan bünteti, az abortusz nem magánügy, hanem az anya, a család és a nép fontos egészségügyi kérdése.

Eredmények: Nincs megye, ahol abortőrök leleplezése az egészségügyi szervek és a rendőrség kollektív munkájával ne fordulna elő. Az abortusz elleni felvilágosító munkában nagy segítséget és komoly előrehaladást jelent a leleplezett abortőrök és kuruzslók nyilvános tárgyalása és sajtó-nyilvánosságra hozása.

Az intézetben lefolyt abortuszok száma a rendeletek megjelenése óta emelkedett, de a területen lefolyó ismert vetélések száma még nem csökkent lényegesen.

Az ország területén ma már mindenütt rendszeresen folyik a felvilágosító munka. Az előadások szervezéséből kiemelkedik Miskolc 3000, Sztálinváros 300, Fűzfő 500 hallgatóval és a budapesti nagyüzemekben tartott előadások. Ezeket az előadásokat professzorok és főorvosok tartották.

A felvilágosító munkát segítette a propaganda-autó vidéki munkája, filmek vetítése, brossurák [!] szétosztása.

Helyes együttműködés alakult ki a belügyminisztérium, igazságügy minisztérium és egészségügyi minisztérium között, mely egybehangolja az egészségügyi szervek és hatóságok munkáját. Rendszeressé vált a tömegszervezetek munkájának tájékoztatása a minisztérium által.

A szülész-nőgyógyász szakcsoport munkatervét összehangolta a minisztériummal, ami a minisztérium munkáját nagyban segíti.

Hiányosságok: Az Egészségügyi Minisztérium nem tudott kellő segítséget nyújtani a megyei egészségügyi osztály vezetőinek a munka megindulásánál és csak később, rendelet kibocsátásával adott irányítást.

Az első körlevél kiadásánál a rendszeres munkát hátráltatta az, hogy kampányfeladatként volt megjelölve az abortusz elleni küzdelem.

Nem vette fel a minisztérium időben a kapcsolatot az egészségügyi szakszervezettel és vidéken ezek területi bizottságaival.

Nem irányította és nem adott kellő segítséget kezdetben a tömegszervezetek munkájához.

A megyei ügyosztályvezetők még nem mindenütt irányítói az abortusz elleni küzdelemnek, pl. Veszprém, Hajdú-Bihar, Nógrád, Békés megyékben.

A rendőrség több helyen a bejelentések után lassan indítja meg a nyomozást, bár az utóbbi hetekben lényeges javulás észlelhető.

A megyei ellenőrzést nehezíti, hogy a szülész főorvosoknak nem áll kellő fuvar rendelkezésére és a

kocsit sem vehetik igénybe máshol, mint saját járásuk területén.

Sok megyében az abortusz elleni küzdelem munkája nem volt felvéve a beküldött 1953. évi intézkedési tervben. Ezt intézményesen rendeztük.

A budapesti városi tanács egészségügyi osztálya negyedévi jelentéseit többszöri felszólítás ellenére egy alkalommal sem küldte be a megfelelő módon. Hiba, hogy ezért fegyelmi úton eddig nem vontuk felelősségre és ez csak most indul meg.

A minisztérium az abortusz elleni küzdelemmel kapcsolatos rendeletek ellenőrzését a területen még nem elég rendszeresen végzi.

Budapest, 1953. évi február hó 27-én.


Ratkó Anna

Csatolva:

1.)   Az I. és II. fokú bizottságok munkájáról szóló jelentések értékelése.

2.)   Feljegyzés a magzatelhajtás bűntette miatt indított büntető eljárásokról.

3.)   Kimutatás 1952. április 1-től december 31-ig magzatelhajtás bűntette miatt vádirattal és ítélettel befejezett ügyekről.

4.)   Jelentés az országban 1952. január 1-től október 31-ig intézetben és területben lefolyt

.

5.)   Feljegyzés magzatelhajtás bűntette miatt vád alá helyezett terheltek számának alakulásáról.

 

***

1.      számú melléklet. K/11/E/99/[1]953.

 Az I. és II. fokú Bizottságok munkájáról szóló jelentések értékelése


1.)       Az I. és II. fokú Bizottságok megalakulásának időpontja a legtöbb helyen június hó 10. és július hó 10-e között volt. Egyes helyeken azonban nagyobb késéssel tettek eleget az utasításnak, így Budapesten csak augusztus 1-én, Kecskeméten, Kiskunhalason augusztus 2-án, Somogy megyében augusztus 5-én, Veszprémben augusztus hó 11-én, Cegléden szeptember 1-én és végül Makón szeptember 15-én alakultak meg.

2.)       Az I. fokú Bizottságokhoz benyújtott kérelmek számát (768) vizsgálva feltűnik, hogy pl. Baranya megyében egy kérelmet sem nyújtottak be 4 hónap alatt, de különösen szembetűnő az is, hogy a Dunántúl többi megyéiben az I. fokú Bizottságokhoz beérkezett kérelmek száma az ország egyéb területeihez viszonyítva alacsony. (Pl. Fejér megyében 7, Zala megyében 9, Tolna megyében 6, stb.) A fenti számokra az sem ad magyarázatot, hogy esetleg ezeken a helyeken későbben alakultak volna meg a Bizottságok.

Ebből a tényből azt a következtetést lehet levonni:

a)      Az utasítással kapcsolatos felvilágosító munka nem jutott el a dolgozókig.

b)      A Bizottságok munkájáról az került a köztudatba: „nem érdemes odafordulni, mert úgy is elutasítják az arra rászorultakat". (A következtetéseknél még nem tudtuk figyelembe venni, hogy ezekben a megyékben a fenti idő alatt emelkedett-e az összes vetélések száma, különösen a lázas és az idősebb vetéléseké.)

Meg kell azonban állapítani, hogy a tavalyi évben elvégzett művi vetélések számához viszonyítva a Bizottságokhoz benyújtott esetek száma az eltelt 4 hónap alatt bizonyos emelkedést mutat. (Ugyanis tavaly 12 hónap alatt 1687 volt a művi megszakítás; ha a tavalyi eseteket 4 hónapra vonatkoztatjuk az 562, tehát az idén 4 hónap alatt kb. 190-200 emelkedés mutatkozik, minthogy az idei összes kérelmek száma 768.) Ez évben 4 hó alatt 578 esetben engedélyeztek.

3.)       Az I. fokú Bizottsághoz benyújtott kérelmek 72,3%-ában engedélyezték a művi megszakítást, azaz 27,7%-ban elutasították (226). Ha e számokat megyénként vizsgáljuk meg, akkor megállapítható, hogy lényegesen az átlag felett utasították el a kérelmeket Nógrád megye 33%, Borsod megye 38%, Komárom megye 45%, Szolnok megye 55%, de különösen feltűnő Békés megye, ahol a kérelmek 75%-át utasították el. Békés megyében Gyula emelkedik ki, ahol a megye elutasított 21 esetéből 19-t itt nem engedélyeztek. Ugyanakkor olyan megyék is vannak, ahol ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Pl. Szabolcs megyében, ahol 42 kérelemből kettőt (5%), vagy Győr megyében, ahol 28-ból hármat utasítottak el (10%). E számok áttekintésénél arra kell következtetni, hogy egyes helyeken túlzottan engedékenyek, ugyanakkor más helyeken - arra való hivatkozással, hogy az utasításhoz ragaszkodnak - elriasztják a dolgozókat attól, hogy jogos kérelmükkel a Bizottságokhoz forduljanak. Az ilyen módszer hozzájárulhat a laikus bűnös beavatkozások szaporodásához.

4.)       Az I. fokú Bizottságoknál elutasított esetekből csak 33% jutott az II. fokú Bizottsághoz (226-ból 75). A jelentésekből nem állapítható meg, hogy mi ennek a pontos oka. Budapest és Nógrád megye közli, hogy bizonyos számú esetben (Budapest 25, Nógrád megye 8-t jelent) belenyugodott a kérelmező az I. fokú Bizottság elutasításába. Azonban a többi megyénél erre utalás nem történik. Jogosan lehet arra következtetni, hogy az I. fokú Bizottságok nem mondták meg a kérelmezőnek, hogy joguk van a fellebbezésre, illetve esetleg olyan felvilágosítást adtak, hogy a fellebbezésnek nem sok értelme van. Így a kérelmezők már nem vették igénybe a II. fokú Bizottságokat.

5.)       A II. fokú Bizottsághoz érkezett eseteknek 51,3%-ban engedélyezték a művi megszakítást, illetve 48.7%-ban elutasították. Az engedélyezések száma azt bizonyítja (a kórismék áttekintése után), hogy különösen fontos a II. fokú bizottság munkája, de azt is megvilágítja, hogy a II. fokú Bizottsághoz terjesztett esetek egy részében már az I. fokú Bizottságoknak is módja lett volna az engedélyt megadni.

Előfordulnak olyan esetek, hogy a kérelmezőnél az idő alatt, míg ügye az I. fokú Bizottságtól a II. fokú Bizottsághoz kerül elintézés végett, megindul a spontán vetélés. Ez a tény rámutat, hogy milyen fontos az anyavédelmi tanácsadások feladata ezen a területen is. Mennyire fontos, hogy időben szerezzenek tudomást a kérelem elutasításáról még akkor is, ha közben fellebbezés történt.

6.)       Az I. fokú Bizottság engedélyeinél a javallatokat vizsgálva megállapítható, hogy a szív és vérkeringési szervek, illetve gümőkóros megbetegedések az összes javallatok 70%-át adják: ezen belül a gümőkór (tüdő, csont, stb.) 38%, a szív és vérkeringési eredetűek 32%. Fentieket az idegrendszer, elmebetegség javallatai követik (9%). A terhességi toxikózis és a vesebaj, mint javallat azonos számban jelentkezik (3,5%). A hyperthyreosis 3%-ban szerepel, máj eredetű megbetegedés 2,5%, rosszindulatú daganatok 2%. A maradék 6,5% egyes ritkább megbetegedésekre vonatkozik (pl. Addison-kór 1, aplasticus anaemia 1, tetania 1, rubeola 3, stb.).

A II. fokú Bizottság engedélyeinek 45%-át a gümőkóros megbetegedés adja, alig 1% a szív és vérkeringés eredetű, a többi egy-egy ritkább eset, melyek között megemlítendő pl. a szülők és azok élő gyermekeinek siketnémasága, méh fejlődési rendellenessége, Raynaud-kór, status-post laminektomian, stb.

A gümőkóros javallatok nagy része (17-ből 15) Budapesten történt. Ennek oka az, hogy a javallatok között megállapított „heveny gümőkóros megbetegedés" az I. fokú Bizottságoknál bizonytalanságot okozott és az ilyen eseteket a II. fokú Bizottságnak kellett engedélyezni.

7.)       A jelentésekhez tapasztalatok és javaslatok közlését is bekértük. Általános az a vélemény, hogy az eltelt 4 hónap nem ad kellő alapot a következtetések levonására, de így is van a jelentésekben egy pár megállapítás, amely választ, illetve közlést érdemel.

a)         Hajdú megyében a Bizottságok a visszaélések elkerülése végett ellenőrizték a kérelmező (vizsgálandó) személy azonosságát minden esetben (véleményünk szerint követendő eljárás).

b)         Tolna megyében az I. fokú Bizottság engedélyezte a terhesség megszakítását Insuff. valv. bicusp. in. stad. comp. kórismével, de az osztály a műtétet nem végezte el, mert a méhen olyan fejlődési rendellenesség volt, hogy a terhesség megszakítását csak hasmetszéssel oldhatta volna meg. Ez a beavatkozás a beteget ép[p] úgy megviselte volna, mint a kiviselt terhesség végén a császármetszés. (Helyes volt az álláspont és ez azt mutatja, hogy az I. fokú Bizottságok mindenkor mérlegeljék az engedélyezésnél, hogy a megszakítás végrehajtása nem-e [!] nagyobb ártalom a terhesre nézve, mint kiviselése.)

c)         Nógrád megye olyan értelemben helyesli a Bizottságok felállítását, hogy azok sokkal inkább ellen tudnak állni a művi megszakítást követelő, sokszor erőszakos fellépésének, illetve az indokolatlan kérelmeket is el tudja utasítani.

d)        Csongrád megye azt közli, hogy fejlődés mutatkozik abban az irányban, hogy a kezdeti meg nem alapozott kérelmek száma csökkent.

e)         Somogy megye jelentéséből azt olvashatjuk (evvel nem értünk egyet), hogy a miniszteri utasítás egyik jelentősége, hogy ez által könnyebb gátat vetni a művi vetélési kérelmeknek, s ennek eredményét abban látja, hogy a művi megszakítások száma alacsonyabb volt ez idő alatt pl. Kaposváron, mint azelőtt.
 

Összegezve:

1.)       Az I. fokú Bizottságoknak a jövőben sokkal jobban érezni kell és vállalni a felelősséget minden esetben, amikor dönthetnek.

2.)       A kérelmeket a körülményekkel való összefüggésben ítéljék meg és ne úgy, hogy a kérelmezőket azokból kiragadják.

3.)       A II. fokú Bizottságok a hozzájuk beérkezett kérelmeknél legyenek határozottak és ne igyekezzenek esetleg a döntést a minisztérium felé továbbítani, ez nem zárja ki, hogy tapasztalataik alapján helyes javaslatokkal éljenek.

4.)       A Bizottságok legyenek körültekintőek, tartózkodjanak a túlzott engedékenységtől, de nem kevésbé az elriasztó, merev magatartástól.

5.)       Javasoljuk a javallatok egyes hiányosságai miatt (pl. csak heveny gümőkóros megbetegedés szerepel, stb.) azok átdolgozását.

 

Budapest, 1952. december hó 30.

***

2. sz. melléklet

Feljegyzés

a magzatelhajtás bűntette miatt indított büntetőeljárás alakulásáról 1953. január 1-től január 30-ig terjedő időben

A bíróságok magzatelhajtás miatt összesen 217 személlyel szemben hoztak ítéletet, éspedig 5 orvos, 16 szülésznő, 40 kuruzsló, 43 közvetítő (bűnsegéd és felbujtó) végül 113 olyan nő ellen, akik magzatukat elhajtattak vagy azt mással eszközöltették.

A büntetések a következőkép[p]en alakultak:

Orvosokkal szemben:  2-5 évig terjedő börtönre 2 személyt,

5-10 évig terjedő börtönre 2 személyt ítéltek el,

1 személyt felmentettek.

Szülésznőkkel szemben: 2-5 évig terjedő börtönre 10 személyt,

                                                5-10 évig terjedő börtönre 2 személyt,

                                                2 személyt felmentettek.

Kuruzslókkal szemben:    6 hónaptól 1 évig terjedő börtönre 2 személyt,

                                               1-2 évig terjedő börtönre 3 személyt,

                                               2-5 évig terjedő börtönre 19 személyt,

                                               5-10 évig terjedő börtönre 13 személyt,

                                               2 személyt felmentettek.

A magzatukat elhajtók, illetve elhajtató nők büntetése általában 2-8 hónapig terjedő börtönbüntetés között mozgott. Ebben a kategóriában a börtönbüntetés végrehajtását 73 esetben, azaz ebben a kategóriában az elítéltek 64,5%-ával szemben felfüggesztették.

A közvetítők (felbujtók és bűnsegédek) büntetése általában 3 hónaptól 1 évig terjed. 5 esetben azonban a büntetés mértéke 2 év és 6 hónap volt, 1 esetben pedig 5 évi börtön. Ebben a kategóriában a bíróságok a börtönbüntetés végrehajtását 5 esetben függesztették fel.

A fenti adatok nem tekinthetők véglegeseknek, miután az adatok a nem jogerős ítélkezést is tartalmazzák. Minden valószínűség szerint a fellebbezési bíróságok a kiszabott büntetések mértékét súlyosbítani fogják.


Budapest, 1953. február hó 26.

***

 

K/11/E/99/953.
3. sz. melléklet

Kimutatás

a magzatelhajtás bűntette miatt 1952. április 1-től december 31-ig vádirattal és ítélettel befejezett ügyekről

 

Megyei bíróság területe

 

Vádirat

Ítélet

1 éven alul

ebből felfüggesztve

1-5 év között

5 éven felül

Összesen

Balassagyarmat

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

1

9

14

24

-

1

10

18

29

-

-

-

1

1

-

-

3

1

4

-

-

-

-

-

-

-

-

-

33

Budapest

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

13

4

66

8

91

1

2

5

4

12

-

1

2

2

5

-

5

13

-

18

1

-

2

-

3

-

-

-

-

33

Debrecen

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

1

1

5

2

9

-

-

3

1

4

-

-

-

-

-

-

1

2

-

3

-

-

-

-

-

-

-

-

-

7

Eger

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

1

-

3

2

6

-

-

-

2

2

-

-

-

2

 

-

-

2

-

2

-

-

-

-

-

-

-

-

-

4

Esztergom

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

1

4

8

5

18

-

-

1

5

6

-

-

-

-

-

-

3

2

-

5

-

-

-

-

-

-

-

-

-

11

Győr

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

2

4

5

11

-

1

1

2

4

-

-

-

2

2

-

4

1

-

5

-

-

1

-

1

-

-

-

-

10

Gyula

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

3

2

6

11

22

-

-

5

10

15

-

-

-

8

8

-

-

6

-

6

-

-

-

-

-

-

-

-

-

21

Kaposvár

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

2

1

8

5

16

-

1

2

7

10

-

-

-

6

6

1

-

5

-

6

-

-

-

-

-

-

-

-

-

16

Kecskemét

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

1

9

12

22

-

-

3

13

16

-

-

-

8

8

-

1

3

-

4

-

-

-

-

-

-

-

-

-

20

Miskolc

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

1

1

18

5

25

-

-

2

2

4

-

-

1

1

2

1

1

1

-

3

-

-

1

-

1

-

-

-

-

8

Nyíregyháza

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

-

-

3

3

-

-

1

4

5

-

-

-

1

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

5

Pécs

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

2

3

4

3

12

-

1

3

1

5

-

-

-

1

1

-

-

-

1

1

-

-

-

-

-

 

-

-

-

6

Pest megye

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

4

6

22

13

45

-

2

6

7

15

-

1

-

6

7

1

4

10

-

15

-

-

1

-

1

-

-

-

-

31

Szeged

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

4

8

8

20

-

3

5

5

13

-

2

-

4

6

-

1

4

-

5

-

-

-

-

-

-

-

-

-

18

Szekszárd

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

1

3

2

6

-

-

1

2

3

-

-

-

2

2

-

1

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

4

Székesfehérvár

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

3

4

2

9

-

-

1

2

3

-

-

-

2

2

-

2

3

-

5

-

1

-

-

1

-

-

-

-

9

Szolnok

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

1

4

12

16

33

1

1

4

16

22

1

-

-

8

9

-

2

4

-

6

-

-

1

-

1

-

-

-

-

29

Szombathely

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

1

1

3

1

6

-

1

1

1

2

-

-

-

-

-

-

1

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

3

Veszprém

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

2

7

2

11

-

-

-

2

2

-

-

-

1

1

-

1

5

-

6

-

-

1

-

1

-

-

-

-

9

Zalaegerszeg

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

-

3

5

1

9

-

-

2

-

2

-

-

-

-

-

-

-

4

-

4

-

-

-

-

-

-

-

-

-

6

Összesen:

orvos

hivatásos szülésznő

kuruzsló

önmagán végzett elhajtás

összesen:

30

44

204

120

398

2

13

56

103

174

1

4

3

55

63

3

27

68

2

100

1

1

7

-

9

6

41

131

105

283

 
Budapest, 1953. február hó 26.

***

5. sz. melléklet
K/11/E/99/953.

Feljegyzés

1. Magzatelhajtás bűntette miatt vád alá helyezett terheltek számának alakulása 1952. évben

 

Vádlottak száma

jan.

52

febr.

128

márc.

98

ápr.

34

máj.

114

jún.

112

júl.

141

aug.

112

szep.

149

okt.

179

nov.

106

dec.

161

Ebből:

ip. munkás

21

48

42

11

62

42

67

54

81

73

60

72

mezőgazd.

munkás

6

10

7

4

4

12

9

7

7

15

4

7

munkás a

magánszektorban

7

17

18

4

11

10

11

8

19

22

3

18

kisip. szöv.

dolgozó

-

-

-

1

-

-

-

-

1

1

2

1

alkalmazott az

államigazgatásban

4

7

8

3

9

12

11

9

10

16

12

11

alk. az állami

gazdálkodásban

4

14

2

2

9

4

15

20

9

19

16

19

önálló

értelmiségi

-

4

4

1

4

2

1

1

1

2

3

4

tsz. tag

4

4

3

3

4

7

5

5

5

11

1

13

kisparaszt

4

12

9

5

4

12

13

3

5

11

2

9

középparaszt

1

2

4

-

3

6

1

1

2

2

2

1

kisiparos

-

5

-

-

3

4

7

1

4

2

1

3

kereskedő fuvaros

-

1

-

-

-

-

-

-

2

-

-

1

kulák

-

-

-

-

1

-

-

-

2

-

-

-

tőkés

deklasszált

1

4

-

-

-

-

1

2

-

-

-

1

munkakerülő

csavargó

-

-

1

-

-

1

-

1

1

2

-

1


2. Magzatelhajtás bűntette miatt 1952. évben elítélt terheltek megoszlása
 

Elítéltek száma

I. negyedév

186

II. negyedév

214

III. negyedév

183

IV. negyedév

311

Ebből:

börtönre ítéltek száma:

 

180

 

200

 

181

 

304

felfüggesztették a börtön végrehajtását:

103

126

108

160

pénz főbüntetésre ítéltek száma:

6

14

2

7

6 hónapon aluli börtön:

125

139

108

188

6-12 hónapig terjedő börtön:

27

39

38

56

1-2 évig terjedő börtön:

16

17

20

20

2-5 évig terjedő börtön:

12

5

15

28

5-10 évig terjedő börtön:

-

-

-

9

10 év és ezen felüli börtön:

-

-

-

3

 
Budapest, 1953. február hó 26.

Az iratok jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 96. cs. 3. ő. e. 1952. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MDP központi szervei, Adminisztratív osztály. - Gépelt, eredeti, aláírással ellátott, kézírással kiegészített tisztázat.

Ezen a napon történt március 19.

1906

Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább

1910

Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább

1944

Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább

1944

Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább

1946

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő