Az anschluss nélküli anschluss

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1938 márciusában Hitlernek az anschlusst bejelentő beszédét negyedmillió osztrák hallgatta a bécsi Heldenplatzon. A tanulmány és a források célja annak bemutatása, hogy az anschluss egy belülről (is) előkészített folyamat végpontja volt, és erre hogyan reagált és reagál Ausztria, illetve mennyire nem fogta fel a változás horderejét Horthy Magyarországa. Horthy szerint annyi történt mindössze, hogy „egy régi jóbarátunk [...] egyesült egy másik régi jóbarátunkkal". A források arra is felhívják a figyelmet, hogy a múlttal való őszinte szembenézés elodázhatatlan.

Hitler beszéde a bécsi Heldenplatzon

1938. március 15.

„Németek! Férfiak és Nők!

 

Néhány nap alatt olyan forradalmi átalakulás ment végbe a német népközösségen belül, melynek a méreteit ma ugyan látjuk, de jelentőségét csak a későbbi nemzedékek tudják majd teljességgel felmérni.

Az utóbbi években az immár eltávolított hatalom gyakorlói gyakran beszéltek egy különleges „misszióról", amelyet szerintük ennek az országnak kellett volna teljesítenie. A legitimisták egyik vezetője egy emlékiratában ezt pontosan felvázolta. Eszerint az osztrák állam békeszerződésekben megalapozott és a külföld kegyétől függő úgynevezett önállóságának az volt a feladata, hogy megakadályozza egy valóban nagy Német Birodalom létrehozását, és ezzel elzárja a német nép jövőjébe vezető utat.

Most ennek az országnak új missziót hirdetek. Olyat, ami megfelel annak a parancsolatnak, amely egykor ide hívta a német telepeseket az óbirodalom összes tartományából: Legyen a német nép ősi Ostmarkja mostantól a német nemzet és ezáltal a Német Birodalom legfiatalabb védőbástyája.

A nyugtalan múltban a Kelet viharai évszázadokon át megtörtek az ősi Ostmark határain. Mostantól hosszú évszázadokra legyen a Német Birodalom biztonságának és békéjének örök biztosítéka és egyszersmind nagy népünk boldogságának és békéjének záloga.

Tudom: a Német Birodalom ősi Ostmarkja ugyanúgy meg fog birkózni új feladatával, mint ahogy egykor a régit is remekül megoldotta.

Ezen csodálatos német ország millióinak nevében, a stájerek, az alsó- és felső-ausztriaiak, a karintiaiak, a salzburgiak, a tiroliak és mindenekelőtt Bécs városa nevében beszélek, amikor a hatalmas birodalmunkban élő többi, az ebben a pillanatban minket hallgató 68 milliónyi német néptárs előtt megerősítem:

Ez az ország német, megértette a küldetését, teljesíteni fogja azt, és a nagy német népközösséghez való hűségében soha senki nem fogja túlszárnyalni.

A mi mostani feladatunk azonban az lesz, hogy munkával, szorgalommal, egymásért való felelősséggel és összetartással megoldjuk a nagy szociális, kulturális és gazdasági feladatokat, és mindenekelőtt Ausztriában egyre inkább a nemzetiszocialista szellem és a nemzetiszocialista akaraterő mindennel dacoló védvárát alakítsuk és építsük ki.

Nem fejezhetem be ugyanakkor a szózatomat anélkül, hogy ne emlékeznék meg azokról a férfiakról, akik lehetővé tették számomra, hogy ezt a nagy fordulatot ilyen rövid idő alatt Isten segítségével véghezvigyük.

Köszönetet mondok a kormány nemzetiszocialista tagjainak, élükön Seyß-Inquart új birodalmi helytartónak. Köszönöm a számtalan pártfunkcionáriusnak, de mindenekelőtt a névtelen idealisták hatalmas tömegének, alakulataink harcosainak, akik az üldöztetés hosszú évei alatt bebizonyították, hogy a németek nyomás alatt még keményebbek lesznek. A megpróbáltatások évei csak megerősítették bennem a meggyőződést a németosztrák emberek értékéről a nagy népközösségünkön belül. Ennek a hatalmas eseménynek a csodálatos rendezettsége és fegyelmezettsége is egyik bizonyítéka az ezeket az embereket lelkesítő eszme erejének. Ebben az órában tehát életem legnagyobb bejelentését tehetem a német népnek:

Mint a német nemzet és birodalom vezére és kancellárja a történelem színe előtt most bejelentem hazám belépését a Német Birodalomba!

Németország és annak új része, a nemzetiszocialista párt és birodalmunk védereje - Sieg Heil!"

 

Forrás: http://www.döw.at/thema/thema_alt/wuv/maerz38/heldenplatz.html
A hozzáférés ideje: 2013 szeptembere. Illetve: Domarus, Max: Hitler..., i. m. 823. A szerző fordítása.

Ezen a napon történt május 16.

1911

Rodolfo (er. Gács Rezső) bűvész (†1987)Tovább

1931

A Nemzeti Radikális Párt, a Frontharcosok Nemzeti Pártja és az Ifjú Magyarok Nemzeti Pártja egyesült Nemzeti Radikális Párt néven.Tovább

1935

Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.Tovább

1950

A KIE közgyűlése – szabálytalanul – Bereczky Albert püspök elnökletével kimondta a KIE feloszlását. Utoljára a kecskeméti KIE tartotta meg...Tovább

1960

Theodore H. Maiman megalkotja az első lézertTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők