Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Az ügynökök bére
Vita a "bizalmas jellegű közbiztonsági kiadások" növeléséről
A titkosszolgálatok titokzatos világával kapcsolatban számos legenda és féligazság olvasható. Kevés szó esik azonban az anyagi háttérről, illetve az állami apanázs felhasználásának pontos struktúrájáról. Önmagában az is izgalmas tétel, hogy mennyi pénz jut az információk megvásárlására, illetve ezzel összefüggésben a beépített vagy a „céggel" kapcsolatban lévő „ügynökök" munkájának megfizetésére. Az alábbi források erre világítanak rá két minisztérium levélváltásán keresztül az első világháborút követő pénzínséges világban.
1.
Kérelem a bizalmas természetű közbiztonsági kiadások fedezésére szolgáló keret növelésére
4970/eln./BM sz. M. kir. Pénzügyministerium
Érkezett: 1922. JÚL. 27.
A mindenkori belügyminiszternek bizalmas természetű közbiztonsági kiadások fedezésére az 1867. év óta fennálló gyakorlat szerint, évenként egy bizonyos - nyilvános elszámolás alá nem tartozó - hitelösszeg bocsáttatik rendelkezésre.
E célra az 1920. év június hónapjának végéig évenkint 300 000 korona volt a belügyi tárca költségvetésének előirányozva, ettől az időtől kezdve pedig ezen a címen 500 000 korona van a költségvetésben évenkint felvéve.
az általános drágulás folyamat következtében beállott értékcsökkenés folytán a fent számjelzett hitelösszegből ma már nem áll módomban a közbiztonsági és államrendészeti bizalmas természetű szükségletek fedezéséről való gondoskodás, úgy hogy az e címen előirányzott 500 000 koronának felemelése múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik.
Erre való tekintettel, az államháztartás jelenlegi nehéz helyzetének is a figyelembevételével, van szerencsém Nagyméltóságodat tisztelettel arra kérni, hogy a belügyi tárca folyó évi I. évnegyedi szükségletéről szerkesztett hiteligénylési kimutatás alapján a közbiztonsági alap rovaton már rendelkezésemre bocsájtott havi 41 666 korona hitelösszeg helyett folyó évi július hó 1-től kezdődőleg havi 83 332 koronát engedélyezni s egyidejűleg intézkedni méltóztassék az iránt, hogy a belügyi tárca 1922/23. évi költségvetési tervezetében a „Közbiztonsági és közrendészeti szolgálat" cím „Közbiztonsági alap" rovat az eddigi 500 000 korona helyett évi 1 000 000 koronával vétessék fel.
Nagybecsű elhatározásáról értesítést kérek.
Budapest, 1922. évi július hó 21-én
Rakovszky (eredeti aláírás)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyméltóságú,
Dr. Kállay Tibor úrnak,
magyar királyi pénzügyminiszter
Jelzet: Magyar Országos Levéltár K-269, 189. cs. 81. t. 10.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő