Bírói és Államügyészi Akadémia

„Avégből, hogy az ítélőbírói és államügyészi karnak a népi demokrácia szellemében való megújhodása meggyorsítható legyen, lehetővé kell tenni, hogy népi származású dolgozók a büntető bírói és az államügyészi feladatok betöltéséhez szükséges ismereteket és képesítést - megfelelő társadalomtudományi előképzés után - az egyébként fennálló szabályoktól eltérően szerezhessék meg. Ebből a célból az igazságügyminiszter egyéves büntetőbírói és államügyészi akadémiát (a továbbiakban: akadémia) szervez.”

Jelentés az átszervezésről

Igazságügyminisztérium
Készült: 30 pld-ban
Szigorúan bizalmas!

Jelentés
a Politikai Bizottsághoz
az Igazságügyminisztérium átszervezésére és káderhelyzetének meg-
javítására 1950-ben hozott P.B. határozat végrehajtásáról

A Politikai Bizottság 1950. október 19-i határozata értelmében az igazságügyi apparátust úgy kellett átszervezni, hogy az dolgozó népünk fegyverévé váljon a szocializmus építésében s a proletárdiktatúra fokozott védelmét és erősödését szolgálja.

I.

A minisztérium közvetlen feladatának tekintette, hogy a túlméretezett apparátus létszámát lecsökkentse s ezzel kapcsolatban az ellenséges elemeket eltávolítsa. A létszámcsökkentés során nagyrészt kikerültek az apparátusból azok, akik magukat a Horthy-rendszer mellett exponáltak, az aktív fasiszták, jobboldali szociáldemokraták és egyéb ellenséges elemek. 1950. december végén eltávolítottunk 366 bírót, 54 ügyészt, 59 közjegyzőt, 178 fogalmazót, 19 minisztériumi előadót, összesen 676 fogalmazási alkalmazottat és 876 kezelő személyzeti dolgozót. /Ezenfelül 57 bírót, illetve ügyészt a közjegyzői karba helyeztünk át./

1951-ben további 27 reakciós, régi minisztériumi előadót, 79 ügyészt, 30 bírót, 18 közjegyzőt, 50 fogalmazót távolítottunk el.

A P.B. határozata óta leváltottuk 9 ügyészség és 15 megyei bíróság vezetőjét. A jelenlegi vezetők valamennyien párttagok. Az új ügyészségi vezetők közül 5 az első Akadémiáról kikerült munkás- és parasztkáder. A járásbíróságok vezetői közül 82 főt cseréltünk ki. A járásbírósági vezetők közül 67 párttag, 66 nem.

Az igazságügyi apparátus jelenlegi létszáma: minisztérium 329, /ebből előadó 149/ bíró 983, fogalmazó 571, ügyész 434, közjegyző 153, telekkönyvvezető 213, könyvelési, segédhivatali tisztviselő, hivatalsegéd, gépkocsivezető 2.650, összesen 5.333. Az átszervezés előtti létszám 6.896 fő volt.

II.

Új káder az igazságügyi apparátusba a P.B. határozata óta összesen 302 került: az első Bírói és Ügyészi Akadémiáról 1950 végén 47, a második Akadémiáról 1952. január 1-jén 109, az egyetemek jogi karairól pedig 146 fiatal jogász. Az egyetemről kikerültek között igen kevés a munkás- és parasztszármazású. Az első Akadémián is sok volt a kispolgári elem, csak a második Akadémiáról került be az apparátusba nagyobb számú munkás és paraszt. Ez azonban az apparátus összetételét csak kevéssé javította. Ezért február 15-én újabb egyéves tanfolyamot indítottunk, amelynek 175, főleg munkás- és paraszt hallgatója van.

A kulcsállásokat a rendelkezésre álló káderanyag következtében, továbbá a személyzeti és a tanulmányi osztály nem teljesen kielégítő munkája miatt csak részben sikerült politikailag megbízható és szakmailag is megfelelő káderekkel betölteni. Az Akadémiáról ez év elején kikerült új munkáskáderek közül azonban 30-40 vezetésre alkalmasnak mutatkozik.

III.

Az apparátusban dolgozó káderek politikai és szakmai képzéséről részben kötelező magántanulás útján, részben tanfolyamok szervezésével gondoskodunk.

Fiatal és fejlődőképes bírák, ügyészek és fogalmazók részére hathetes tanfolyamokat rendeztünk, amelyeket eddig 137-en végeztek el. Kéthetes tanfolyamokat rendeztünk a járásbírósági vezetők részére, ezeken eddig 148 járásbírósági vezető vett részt. Ugyancsak kéthetes tanfolyamokat rendeztünk a büntető fellebbviteli eljárásban résztvevő tanácsvezetők, ügyészek és járásbírósági közvádlók részére.

A tanfolyamok eredményeként számos fiatal kádert bíztunk meg vezetői munkával.

A magántanulók részére kötelező és javasolt irodalom alapján 4-6 hetenként konferenciákat tartunk. Az oktatási munka megjavítására ebben az évben megyebíróságonként függetlenített oktatási felelősöket állítottunk be. Az oktatásnak ezt a formáját, bár teljesen eredménytelennek nem mondható, mindezideig bizonyos tervszerutlenség jellemzi. Dolgozóink megfelelő politikai fejlődését csak azokban a megyékben sikerült biztosítanunk, ahol a legtöbb bíró és ügyész részt vesz a pártoktatás magasabb formáiban. /Pl. Szolnok, Hajdú; Szabolcs megye/

IV.

Az igazságügyi apparátus 85%-ban ma is a volt horthysta rendszer igazságügyi dolgozóiból áll. Közülük időközben sokan, jelentősen fejlődtek, többségükben azonban nem képesek még az előttük álló feladatok megfelelő és önálló megoldására, származásuk és a múltból eredő politikai-ideológiai beállítottságuk következtében. A fontosabb ügyek megfelelő intézését általában sikerült biztosítani, a tömeges ügyek intézésében még megnyilvánul az apparátus idegen és bürokratikus szelleme. Különösen a büntető igazságszolgáltatásban még mindig nem érvényesülnek megfelelően az osztályszempontok. Gyakori a párt parasztpolitikájával ellentétes vádemelés és ítélet, az osztályellenességgel szembeni opportunizmus, a dolgozók elleni indokolatlan eljárás. Csak a minisztérium erőteljes központi irányító és ellenőrzési munkájával sikerült a kiugró hibákat nagyjából megelőzni, vagy legalább időben orvosolni. A minisztérium a fontosabb ügycsoportokban rendszeres jelentési kötelezettséget ír elő, a fontosabb büntető ügyek vádiratát a bírósághoz való benyújtás előtt felülvizsgálja. A járásbíróságok kéthetenként jelentést tesznek a fontosabb büntető ítéletekről a megyei bírósági elnöknek, aki erre vonatkozó észrevételeit felterjeszti a minisztériumba. A megyebírósági elnökök háromhavonként részletesen beszámolnak a területükön folyó ítélkezésről. A minisztérium instruktorai a területen is állandóan ellenőrzik a munkát és segítik a vezetőket. A múlt év második felében minden ügyre kiterjedő statisztikai adatszolgáltatást vezettünk be, amely lehetővé teszi az apparátus egész munkájának kiértékelését. Már eddig is egy sor kiugró hibára felhívta a figyelmet.

V.

1951. január 1-jével az igazságügyi szervezetet a tanácsrendszerrel bevezetett új közigazgatási egységeknek megfelelően átalakítottuk, ezzel közelebb hoztuk a dolgozó lakossághoz. A felső bíróságokat megszüntettük, általános alapfokú bírósággá a járásbíróságot tettük és bevezettük az egyfokú fellebbvitelt.

A múlt év folyamán sikerült az igazságügyi apparátus korábbi elszigeteltségét jelentős mértékben megszüntetni. A párt Adminisztratív Osztályának segítségével elértük, hogy ma már a legtöbb megyében a megyebizottságok foglalkoznak az igazságügyi apparátus helyi szerveivel és hathatósan előmozdítják az apparátus fejlődését.

A múlt év óta az ügyészségi és bírósági vezetők tájékoztatják munkájukról a megyei és a járási tanácsokat. A bírák és ügyészek fokozódó mértékben vesznek részt a tanácsok munkájában, mint a bizottságok tagjai, vagy azok aktívái.

Az ügyészségeket megerősítettük a viszonylag legjobb káderekkel. Ma már az ügyészségek mindinkább résztvesznek a rendőrségi nyomozásban, segítik és tanítják az őrsöket nyomozó munkájukban, egyes ügyekben - különösen a társadalmi tulajdon elleni és tervbuncselekményekben, valamint a munkafegyelmi ügyekben - önálló nyomozásokat is végeznek. Egy-egy tárgyalás után, vagy a helyi pártszervezet és szakszervezet felhívására előadásokat tartanak a társadalmi tulajdon védelméről, az állami- és tervfegyelemről stb.

VI.

Az apparátus munkájának egyik legfontosabb hibája az ügyek indokolatlanul magas száma, ami az ügyészi munka bizonytalanságának és a bürokratikus ügyintézésnek következménye. Az ügyészek nagy része akkor is vádat emel, ha a tanács, vagy a rendőrség részéről beérkezett feljelentés alaptalan. Ez év első negyedében az ügyészségekhez összesen 90.000 feljelentés érkezett. Ennek kb. 15%-a formális feljelentés volt /ismeretlen tettes, nem buncselekmény, stb./ és így megszüntette, de 45.000 ügyben vádat emelt. Az elmúlt negyed év folyamán bíróság elé került összesen 54.000 vádirat. Ebből 18.000 felmentő ítélettel végződött. A bíróságok összesen 36.000 ügyben hoztak marasztaló ítéletet. Ebből 15.000 pénzfőbüntetés, 8.000 felfüggesztett börtönbüntetés és 12.000 végrehajtásra kerülő börtönbüntetés volt /ebből 7.000 volt hat hónapon aluli, 3.000 hat hónaptól egy évig terjedő és 2.200 egy éven felüli./

Az ügyek számának bizonyos növekedése indokolt, mert jelentősen megnőtt a kulákok, tőkések és egyéb ellenséges elemek elleni büntető eljárások száma. Emellett az ítélkezés lényegesen szigorúbbá vált egyes buncselekmény kategóriákban /mint pl. tiltott határátlépés, fegyverrejtegetés, hatósági közeg elleni erőszak, gazdasági buncselekmény/. Fokozódott a büntető üldözés a társadalmi tulajdon elleni buncselekmények esetében is. Az állami fegyelem megszilárdítása érdekében az utóbbi félévben a dolgozó parasztokkal szemben is súlyosabb ítéleteket hoznak. A felfüggesztett börtönbüntetésekből 3.500, az egy éven aluli börtönbüntetésekből 3.800, az egy éven felüli börtönbüntetésekből több mint 600 ítéletet hoztak gazdasági, közellátási büntettek miatt, míg társadalmi tulajdon elleni buncselekményekért 1.100 felfüggesztett, 1.040 egy éven aluli és majdnem 300 egy éven felüli börtönbüntetést szabtak ki.

A büntető eljárások feltunő nagy számára és arra való tekintettel, hogy az ügyek kb. 60%-ban megszüntetéssel, ill. felmentéssel végződnek és ezenfelül is nagyszámú a jelentéktelen büntetés, a múlt év végén a belügyminiszter elvtárssal együtt intézkedtünk, hogy a tanácsok, a rendőrség és az ügyészség együttesen gondoskodjanak arról, hogy büntetőbíróság elé csak megalapozott ügyek kerüljenek. Ennek nyomán a büntetőügyek száma áprilistól kezdve észrevehetően csökken.

VII.

További javaslataink az apparátus munkájának megjavítására:

  1. A személyzeti osztály és a megyei személyügyi apparátus személyi összetételét úgy kell megjavítani, hogy az ott dolgozók valamennyien politikailag fejlett és szakmailag is képzett párttagok legyenek. Fokozott gonddal kell támogatni az új kádereket, és a megfelelőket kellő időben előre kell vinni, illetve vezető helyre állítani.
  2. Meg kell erősíteni a tanulmányi osztályt, a politikai és szakmai továbbképzést tervszerubbé és alaposabbá kell tenni.

    Az arra alkalmas bírákat, ügyészeket és fogalmazókat be kell vonni a pártoktatásba, előképzettségüknek megfelelő fokon.

  3. Addig is, míg az apparátus személyi összetétele döntően meg nem javul, a minisztérium fokozottabban gondoskodjék az ítélkezés egységes irányításáról és ellenőrzéséről.
  4. A minisztérium bírói és ügyészi felügyeleti osztályainak instruktorait a politikailag és szakmailag legfejlettebb dolgozók közül kell kiválasztani. Ellenőrző munkájuk mellett fokozottabb mértékben segítsék a helyi vezetőket, töltsenek az eddiginél több időt a legalsóbb egységeknél, a járásbíróságoknál.
  5. Az indokolatlan büntető eljárások megszüntetése végett fokozni kell az ügyészi előkészítő munkát, ezért a bírói létszám egyideju csökkentése mellett az ügyészi létszámot megfelelően emelni kell.
  6. Jelentéktelen esetekben csak bírságot kell kiszabni, illetve kihágási eljárást indítani. A büntetőbíróság elé csak az arra valóban alkalmas ügyek kerüljenek. A nagyszámú rövid tartalmú börtönbüntetés helyett az üzemi és állami gazdasági dolgozók kisebb buncselekményei esetében /testi épség és vagyon-elleni csekélyebb súlyú buncselekmények, társadalmi tulajdon, a tervgazdálkodással kapcsolatos buntettek, ha a cselekmény elenyészően csekély súlyú, vagy azt gondatlanságból követték el a bíróságok szabjanak ki javító-nevelő munkát. A komolyabb büntettek esetén /különösen azoknál, amelyeknél a tettes az osztályellenséghez tartozik, vagy a cselekmény népi demokráciánk rendjét támadja/ a bíróságok az eddiginél szigorúbban járjanak el.

Budapest, 1952. május 22.

Molnár Erik

MOL - M-KS-276.f.-53.cs.-99.őe. 35-39.lap (Magyar Országos Levéltár - MDP iratok -Politikai Bizottság - 99. őrzési egység- 25-39. lap)

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők