Bírói és Államügyészi Akadémia

„Avégből, hogy az ítélőbírói és államügyészi karnak a népi demokrácia szellemében való megújhodása meggyorsítható legyen, lehetővé kell tenni, hogy népi származású dolgozók a büntető bírói és az államügyészi feladatok betöltéséhez szükséges ismereteket és képesítést - megfelelő társadalomtudományi előképzés után - az egyébként fennálló szabályoktól eltérően szerezhessék meg. Ebből a célból az igazságügyminiszter egyéves büntetőbírói és államügyészi akadémiát (a továbbiakban: akadémia) szervez.”

Jelentés

Igazságügyminisztérium
Tanulmányi osztály
Készült a Kollégium részére.

Jelentés
a Bírói és Államügyészi Akadémia 1952. február 15-től március 31-ig tartó előkészítőjének munkájáról.

Létszám: Az Akadémia február 15-én kezdődött meg a tanítás. A megnyitáskor 159 hallgató volt.

A hallgatók létszámának kiegészítése az előkészítő utolsó hetéig folyamatosan történt, de ugyanakkor néhány hallgató el is hagyta az Akadémiát. A legnagyobb létszám 194 fő volt jelenleg 187.

Az alábbi hallgatók kerültek eddig vissza régi munkahelyükre:
F. J. betegség és anyagi nehézség miatt,
J. K. anyagi okok miatt,
S. I. múltbéli jobboldali magatartása,
Cs. Gy. erkölcsi magatartása,
P. J. a tanultakat nem tudta megérteni,
D. J. gyenge tanulmányi eredmény és anyagi nehézségek,
C. L. minden áron vissza kívánkozott a termelő munkába
F. I. minden áron vissza kívánkozott a termelő munkába
D. V. 3 kisgyermekét nem tudta elhelyezni,
B. J. az anyagot nem tudta megérteni,
T. J. megijedt a tanulástól,
T. L. a jogi pályához nem érzett kedvet,
a honvédség is visszahívott egy elvtársat, aminek az okát nem tudjuk.
Az Akadémiáról elvtársak között több volt olyan, aki előzetes bejelentés nélkül hagyta el azt. (D., K.)

Fegyelem: A fegyelem terén kezdettől fogva komoly hiányosságok vannak. Nem egy esetben előfordult, hogy szombat és vasárnap este egyik, másik hallgató erősen italos állapotban tért vissza az Akadémiára. A havi szünnap alkalmával is megtörtént, hogy hétfő reggeli munkaidőkezdést a vidékről visszatérő elvtársak nem tartották be, délben, vagy másnap reggel jelentek meg. És előfordult az, hogy egyik-másik hallgató napközben a foglalkozás alól kivonta magát, előzetes bejelentés és engedély nélkül távozott. Ugyancsak az is megtörtént, hogy a Tanfolyamellátó Vállalat által egységesen megállapított kapuzárást, amely minden hallgatóra kötelező, nem tartották be, vagy a kapuzárás után a földszinti lakószobák utcára néző ablakain keresztül az épületből kiszöktek.

A tanulási morál körül a hallgatók egy részénél még komoly hibák mutatkoznak. Különösen egyes honvéd elvtársaknál volt tapasztalható ez. A honvéd elvtársaknál mutatkozó laza tanulási morálnak három oka van:

  1. A honvédség részéről olyan hallgatókat is vezényeltek az Akadémiára, akiknek nem sok kedvük van ehhez a pályához.
  2. Megszüntették részükre a szolgálati beosztás után járó illetményeket (Honvédelmi Minisztérium igazságügyi osztályától ennek rendezésére ígéret van.)
  3. Néhány élsportolót is vezényeltek az Akadémiára és nagyobb mérkőzések előtt 2-3 napra elviszik őket "rejtekhelyre" (utóbbiakat előreláthatólag a Testnevelési Főiskolára viszik át).

Az elégedetlenkedő elvtársak közül az egyik a saját szemináriumán belül a többi hallgatót is passzivitásra ösztökélte. (K. Z.)
Ennél a tanfolyamnál jelentkeztek olyan sajátos problémák, melyek az előző két évfolyamnál nem voltak tapasztalhatók, legalábbis ilyen mértékben. U.i. szombaton, vasárnap a korcsmázás erősen dívik. A női hallgatóknál pedig a táncszenvedély és a szórakozni vágyás. A fentieknek két oka van: a hallgatók nagyrésze vidéki és nem tudják mivel töltsék el szabadidejüket. B. elvtárs nem csak maga, de több hallgatótársát is be szokta vinni a szombati, vasárnapi korcsmázásba, különösen a fiatalabbakat. B. magatartásával már az iskolagyulés is foglalkozott.
Két-három elvtársnál még tapasztalható az, hogy visszaszeretnének menni régebbi munkahelyükre.
A hallgatók nagyrésze azonban komolyan veszi a tanulást és azt kedvvel végzi.
A fegyelem megszilárdítása érdekében a fegyelmet leginkább bontó hallgatókkal szemben az iskola vezetősége, illetve a honvédség fegyelmi határozatot hozott. B.-t az iskolagyulés iskolai fegyelmiben részesítette, aki egyébként a legjobb hallgatók közé tartozik. (Tankörvezető)
Három honvéd hallgatót pedig a honvédség 20 napi szállásfogságra büntette. Ezzel az intézkedéssel a fegyelem terén a politikai munkával párhuzamosan javulás mutatkozott.

Tanulás: Az előkészítő alatt döntő mértékben az ú.n. általános muveltség tantárgyak szerepeltek (történelem, földrajz, magyar). E tantárgyak előadói középiskolai tanárok voltak. (15)
A legeredményesebb munkát a magyar tanárok végezték, akik a t hét alatt viszonylag jelentős eredményt értek el. Munkájukat politikai munkának tekintették és óráikat igyekeztek politikai tartalommal is megtölteni.
A történelem tanárok munkája több kívánni valót hagyott maga után. Előadásaik nem járultak eléggé ahhoz, hogy a hallgatók a magyar nap történetét helyesen tudják értékelni. Pl. Hunyadi Jánosnál arról beszéltek, hogy zsoldosvezér volt, vagy a Rákóczi-féle kuruc szabadságharcok elbukásának egyik okát abban jelölték meg, hogy a kuruc-felkelés nem kapott megfelelő francia segítséget és támogatást.
A földrajz tanárok munkája is hiányosságot mutatott. A legtöbbször mechanikus, leíró földrajzként adták elő tárgyaikat. Ezeket a tárgyakat a hallgatók egyrésze nem vette komolyan, különösen kezdetben. Később bizonyos magatartásbeli változás következett be az előző évfolyamon végzett hallgatók hatása alatt is, akik közül többen szabadidejükben meglátogatták az Akadémiát és a hallgatókkal a tanulás kérdéseiről beszélgettek.
A volt hallgatók ezen látogatásait részben tervszeruen szerveztük meg, akiket megkértünk, hogy menjenek fel az Akadémiára ezekről a kérdésekről az elvtársakkal beszélgetni.
Az előkészítő alatt négy ideológiai előadás, illetőleg szeminárium volt. Ezek a szemináriumok a hallgatók ideológiai képzettségéről igen változó képet mutattak. A hallgatók kisebb részénél az egyes anyagok feldolgozása semmiféle nehézséget nem okozott, nagyobb rész is több kisebb nehézséggel az anyagot helyesen tudta feldolgozni, akik nem, vagy alig vettek pártoktatásban részt és Pártunk sajtóját sem olvasták rendszeresen, azoknál nagyobb nehézségek voltak. A hallgatók közötti ideológiai képzettség aránytalanságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy van olyan közöttük, aki kerületi elméleti tanácstag volt (K. Gy.) és olyanok is vannak, akik legfeljebb csak tömegszervezeti oktatásban vettek részt.
Az előkészítő kezdetén erősen apolitikus légkör volt. E téren az előkészítő végére komoly változást sikerült elérni, de még ma sem eléggé politikus. Ennek a nem kielégítő politikai légkörnek az oka az, hogy a hallgatók között jelentős számban vannak fiatal, kellő mozgalmi tapasztalatokkal nem rendelkező párttagok és tagjelöltek, emellett 25 pártonkívüli is, akiknek nagy része honvédhallgató.
Az előkészítő ideje alatt 3 előadásban foglalkoztunk az általános jogi alapfogalmak kérdéseivel. Ezek az előadások jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatók a jog kérdéseihez közelebb kerüljenek és azt az egyszeruen paragrafustömegnek tekintsék. Ezek az előadások komoly mértékben járultak ahhoz, hogy az előkészítő után kezdődő jogi anyagot komolyan vegyék.
Az előkészítő egyrésze egybeesett a magyar-szovjet barátsági hónap szovjetjogi előadásaival. A Budapesten tartott előadásokra majdnem minden alkalommal az Akadémia hallgatóit is elvittük, azzal a céllal, hogy ezeken az előadásokon keresztül is felkeltsük a jogi kérdések iránti érdeklődésüket.

Az iskolavezetőség munkája: Az iskola vezetősége jelenleg 17 főből áll. ezek közül egy elvtársnő (H. J.) a Belügyminisztériumtól van.
Az iskolavezetőségen belül 9 jogi és 5 ideológiai szemináriumvezető van.
Ebben az évben az Akadémia vezetőségét jelentős mértékben felfrissítettük, 8 elvtársat a régi iskolavezetőségből leváltottunk (J., U., H., Sz., M., V. S., V. L., N. S.) és helyettük 8 új elvtárssal egészítettük ki az iskola vezetőségét (H. J., H. T., S. I., Cs. J., Cs. L., M. I., P. D., L. S.).
A vezetőség 17 tagja közül öten az előző Bírói és Államügyészi Akadémiáról kerültek ki, ezeken az elvtársakon kívül egy esti egyetemet végzett munkáskáder ügyész (M. elvtárs) van.
Az Akadémia vezetősége jelenleg sokkal egységesebb, mint az előző két évfolyamon volt. A jogi szemináriumvezetők politikailag felfejlődtek és ma a politikai színvonaluk, ideológiai képzettségük általában eléri, sőt egyik-másik ideológiai szemináriumvezetőét túlszárnyalja.
Ez következménye annak, hogy az elvtársak rendszeresen, lelkiismeretesen résztvesznek a párt-káderoktatásban.
Az Akadémia vezetése azonban teljesen kapkodó, tervszerutlen. Kiss elvtársnő képtelen egy ilyen nagyszámú iskolavezetőséget irányítani és kézbentartani. Nem támaszkodik az iskolavezetőség egészére munkájában, hanem legfeljebb 1-2 elvtársat von be azoknak a kérdéseknek a megtárgyalásába, amelyek az egész iskolát érintik. Így az iskola vezetőségének nagyrésze számtalanszor döntő és fontos kérdésekben teljesen tájékozatlan.
A Párt határozatát K. elvtársnővel kapcsolatban még nem tudtuk végrehajtani, aminek oka: a Párt oktatási osztályától, Sz. elvtársnőtől kapott ígéret, hogy K. elvtársnőt más területre viszik át, még nem történt meg.

Anyagi kérdések: A hallgatók illetményeit a Népgazdasági Tanács rendeletének megfelelően állapítottuk meg, egy-két esetben azonban a rendelettől el kellett térnünk. Ennek oka az: elvként tartottuk szem előtt azt, hogy egyetlen egy hallgató se kaphasson nagyobb illetményt, mint amelyet majd kaphat az Akadémia elvégzése után bírói, vagy ügyészi beosztásban. Ugyanakkor van olyan hallgatónk is (I. P.), aki átlag az üzemében havonta közel 2.000 Ft-ot keresett és legfeljebb 484 Ft-ot kaphatott volna, ami indokolatlan nagy anyagi hátrányt jelentene. Ennél az elvtársnál 800 Ft kiegészítést adtunk a miniszter elvtárs hozzájárulásával.
Illetmény-megállapításainkkal szemben néhányesetben történt észrevétel az érdekeltek részéről, ahol ez indokolt volt, módosítottunk. Egy-két hallgatónál az illetmény-megállapítással szemben még mutatkoznak kifogások, azonban ezeknél változtatni nem tudunk, mert legmagasabb összeg, melyet kifizethetünk az eredeti fizetés. A legalacsonyabb keresetu elvtársaknál családi helyzetüktől függetlenül, ezen változtatni nem tudunk.

Egyéb: Az egyik tatai bányász-hallgató elvtárs javaslatára az Akadémia hallgatói és vezetősége felszabadulásunk ünnepére április 3-án lementek a tatabányai bányába dolgozni.
Az elvtársak a Tatabányai Tröszt vezetőségének teljes megelégedésére végezték a bányában a munkát. A Tröszt vezetősége ezért a munkáért 10.000 Ft-t fizetett ki. Ebből az összegből fedeztük az utazás és az élelmezés költségeit. Ezen kiadások levonása után is több, mint 1000 Ft az az összeg, amely megmaradt. Ebből az összegből az Akadémia vezetősége a legjobban dolgozó elvtársakat könyvjutalomban részesítette. A 189 elvtársból, aki a bányába lement dolgozni, 24 elvtársat külön kiemelt a Tröszt vezetősége, mint akik különösen jó munkát végeztek.

Az Akadémia további munkájának megjavítására a következőket valósítjuk meg:
A legsürgősebben leváltatjuk a Párt Oktatási Osztályával az Akadémia jelenlegi vezetőjét.
A politikusabb légkör fokozottabb megteremtésére Pártunk sajtóolvasását állandóvá tesszük és fokozzuk.
Az állandó fegyelemsértőkkel szemben a legerélyesebben fellépünk és ha kell eltávolítjuk őket.
Az Akadémián egy gépíró adminisztrátor elvtársnő van, aki egymaga ezt a feladatot elvégezni képtelen. Ezért szükségesnek látszik még egy ilyenirányú állás rendszeresítése.
Néhány elvtárs nagyon kevés fejlődést mutatott eddig, akiknél kevés remény van arra, hogy az Akadémia tananyagát megfelelően el tudják sajátítani. Ezek G. I., N. I., B. P., M. L., A. I., K., G. J. Ugyancsak a honvédség részéről is van néhány ilyen elvtárs és a belügytől egy elvtárs. Ezek közül nyilvánvaló néhány elvtársnál kezdeti nehézségekről van szó, később fel fognak tudni fejlődni, de egy részüket helyesebb, ha visszaküldjük a régebbi munkahelyükre.

Budapest, 1952. április 12.

(MOL-M-KS-276.f.-96.cs.-136.őe.-23.d.-Igazságügyi Kollégium-1952. április 16. - Magyar Országos Levéltár-MDP iratok-Adminisztratív osztály-136. őrzési egység-23.doboz-Igazságügyi Kollégium-1952. április 16.)

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők