Hatvan éve csatolták el Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnyt

„Mi, Rajka és a többi érdekelt négy község lakossága a legnagyobb megütközéssel vettünk tudomásul a szlovákiai imperializmus követeléséről, amely éppen a mi mindig Magyarországhoz tartozó területünkre vonatkozik. Augusztus 11-én megtartott népgyűlésünkön a községek lakossága egyetemlegesen tiltakozott a minden jogalap nélküli és a népek békéjét a Duna medencében megzavarni akaró újabb kísérlet ellen és kéri, azt utasítsák el.”

 

A Győri Hétfő tudósítása a három magyar falu átadásának előestéjén.  

Búcsúzik a három község
Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsúny az átadás előestéjén

 

Mosonmagyaróvárról

szalad az autónk a határ felé. Az utat ellepik a bútorral megrakott szekerek és teherautók. Költözködnek a telepesek és új otthonba térnek a hivatalok. Rajka és Oroszvár között már áll az új határt jelző, frissen ácsolt sorompó. Már ott van mellette a magyar határőrség, és mindenkit szigorúan leigazoltatnak, aki tovább akar menni. A csempészek siserahada így is ellepte a vidéket, és itt járnak a környéken a nyomor vámszedői is.

Oroszvárra

ér az autó. A koradélutáni órákban már zárva vannak az összes üzletek. A körjegyzőségen a könyvek lezárása folyik és előkészület az átadásra. Szerdán hajnalban bevonul a csehszlovák katonaság. A magyar közigazgatás kedden délután átadta a hivatalokat a községi bírónak és a Nemzeti Bizottság elnökének. Az utolsó hivatalos ténykedése Cserpes Géza községi közjegyzőnek egy esketés. Takács Gyula határvadász oroszvári asszonyt visz magával új állomáshelyére. A hatalmas anyakönyvben még alig szárad meg a tinta, amikor Cserpes Géza leteszi az anyakönyvezető piros-fehér-zöld szalagját. A szalagot is ládába csomagolják, és a következő esküvőt már más színű szalaggal tartja az új anyakönyvezető.

Nagy szeretettel

fogadja a község népe a szociáldemokrata elvtársainktól búcsúzó Medey István vármegyei párttitkár elvtársunkat, aki Lőwin Pál elvtárs, rajkai nemzeti bizottsági elnök kíséretében járja végig a három községet.
- Legyenek az elvtársak Csehszlovákia hűséges polgárai, de nem feledjék el magyarságukat - mondja Medey elvtárs -, nem a mi bűnünk, hogy a három községet elvesztettük, hanem a hatéves eszetlen háború következménye.
- Jó szociáldemokraták maradunk, Medey elvtárs! - ígérik könnyes meghatottsággal elvtársaink. Medey elvtárs ezután elkéri a szociáldemokraták névsorát, hogy ezt a névsort elküldjék Prágába és Pozsonyba, a csehszlovák Szociáldemokrata Pártnak.

Dunacsúny

is hallgat. Az utcákon alig van ember. Még mindig nem tudják, hol lesz a határ, kinek jut Gutor-sziget.
- Szerdán már bizonyosat tudunk - mondja a falu népe. Átfestik az útjelző táblákat és Oroszvárból Russovec lesz, Horvátjárfaluból Jarovec,

Horvátjárfalu

pici házaiban bevonult a rémhírterjesztők által keltett rémület. A rajkai szekerek közben egyre hordják a bútorokat. Két nappal ezelőtt még senki sem tudta, mikor lesz az átadás. A vármegyét még most sem értesítették hivatalosan, Rajka jegyzőjének, Bartal elvtársnak köszönhető, hogy minden a legsimábban folyik, rendelkezésre állnak a fogatok, elhelyezést nyernek a családok.
A három községet szerdán reggel át kell adnunk. Fájdalmas, aktus és a fájdalmat az sem enyhíti, hogy azoknak köszönhetjük mindezt, akik az országot a pusztulásba sodorták. A három község vádirat a rossz politika, a németekkel cimboráló hazaárulás ellen.

 

                                                                                                                                     G. G.

Forrás: Győri Hétfő. I. évfolyam. 19. szám. 1947. október 20. 3.

Ezen a napon történt július 13.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő